Van értelme ennek a kérdésnek?

Ma volt szerencsém egy stressztesztet kitölteni, nagyon izgalmas volt, csak néha volt olyan érzésem, hogy a válaszoknak semmi köze nincs a kérdéshez. Amúgy hogy azért egy hét szabi után érezzem magam egy kicsit stresszesebben, hogy megfelelően töltsem ki a kérdőívet, sikerült amikor már majdnem kész voltam vele, egy egyszerű mozdulattal a következőre kattintva lefagyasztanom az egészet és kezdhettem elölről az egész kitöltést.

Valami ilyesmi kérdés volt az egyik: Mennyire jellemző? A családi teendők miatt sokat hiányzik a munkából.

Válasz lehetőségek: Jellemző. Nem jellemző, de nem is zavar. Nem jellemző, és egy kicsit zavar. Nem jellemző, és eléggé zavar. Nem jellemző, és nagyon zavar.

Ez csak nekem fonák? Habár ha elolvasod vagy 10-szer és emészted órákon át, akkor kezd értelmessé válni:)

Voltam ma közgyűlésen

Na értelme az nem volt, két és fél óra után otthagytam, lehet még csak most ért véget, mert mostmár bezárt az iskola, amely helyszínül szolgált.

Összefoglalva a két és fél óra eseményeit, ameddig ott voltam: rágtuk a gittet a semmiről, de kitűnő példákkal szolgált az esemény arra, hogy az emberek mennyire képtelenek összefüggő mondatokat alkotni, folyamatosan beszélni és közben gondolkodni is.

20 perc alatt sikerült megválasztani a levezető tisztségviselőket. Aztán egy órán keresztül ugyanazt a két embert elemeztük, tulajdonképpen anélkül, hogy bármi értelme lett volna, mert akármit mondunk akkor sem jutunk vele semmire, egyrészt mert a bíróság az illetékes az ügyekben, másrészt mert nem lehet határozatot hozni olyan ügyeben, ami nincs már rajta a meghívón és ezek nem voltak nevesítve. Aztán áttértünk végre a harmadik napirendi pontra, amiről kiderült, hogy nincs megfelelő infó, ami alapján határozatot lehetne hozni, gondoltam akkor továbblépünk, de nem, erről újabb egy órás eszmecsere következett, mely még nem ért véget amikor eljöttem, de már kiderült, hogy az azt követő 3 pontot sem lehet emiatt megtárgyalni. Az eszmecsere alatt azt értem, hogy egy ember beszélt, javasolt valamit, aztán azt mondta a saját javaslatára, hogy az nem jó, aztán újra javasolta, aztán újra azt mondta, hogy nem jó, mint a pereces, ugyanazt ismételték órákon át, a két és fél órás eseményeket 10 perc alatt is le lehetett volna rendezni szerintem. Szóval szörnyű volt:(

Azon gonolkodám

Mivel ma megint szembesültem azzal, hogy nem sikerül eldönteni, hogy aki ezt a blogot írja IO, azaz én, milyen nemű vagyok kedves olvasóimnak, így azon gondolkodám, hogy akkor megkérdezek mindenkit, aki erre jár árulja el mit gondol és miért. Tényleg kíváncsi vagyok mivel sikerül fejtörést okoznom. Azt is kérném, hogy ne az legyen az indok, hogy azért az, mert én azt mondtam:)

Teljesen más: eddig meg voltam győződve róla, hogy minden kommentet elolvasok itt, de most mégis kicsit az lett az érzésem, hogy nem, de lehet, hogy csak már nem emlékszem rá. Ha valakinek nagyon nem válaszolok a kommentjére és kéne, az szóljon, köszi.

Bontják a strandot

Nyilván, hiszen nincs rá semmilyen más észszerű magyarázat, hogy már két napja, magyarul egész hétvégén reggeltől estig hallgathatjuk ahogy törik a betont. Azt tudom, hogy a strandon csinálják, de olyan régóta már, hogy szerintem már a medencéket verik szét, mert ennyi járda nincs is az egész strandon. Mondjuk az is lehet, hogy a földet döngölik...

Share the moment 3 (döntő)

A döntő kicsit csillogóbb lett, mint a két elődöntő, de ennek ellenére a koreográfia most a legtöbb dalnál visszafogottabb és fénytechnika sem olyan látványos szerintem. Több dal is volt, ahol csak az énekes volt magába és esetleg hátul néhány vokalista. Igaz a szabályok elég szigorúak, hiszen maximum hatan lehetnek összesen a produkciókban, és a meglehetősen gyors színpadcserék miatt túl nagy díszletet sem készítettek.

A spanyol szám közbe befutott valaki és lehetett látni, ahogy lekísérik a színpadról és elvezetik, viszont nem csinálta jól, mert teljesen fel volt öltözve, még téli sapka is volt rajta, ha jól láttam.:)

A számok nekem szinte kivétel nélkül tetszettek, és még egy darabig el leszek velük, szerintem többször meg fogom hallgatni őket:)

Azt is megállapíthattam, hogy a kaukázusi nők csinosak, hosszú barna hajúak, és egyszerűen szépek:) és a hangjuk is jó. A szerb énekesnek meg olyan haja van, hogy az akár paróka is lehetne, szerintem borzasztó.

Egyik másik előadónak érdekes hangja van, például a belga olyan kisfiús hangú, a szerb fiú hangja nem annyira illett a külsejéhez, egy-két hölgy hangja pedig kifejezetten tettszett, ilyen az albán, az ír és az izlandi.

A Belorusz 3+2 pillangószárnyai pedig nagyon szépek, és nem tudtam rájönni, hogy hogy nyitják ki őket.:)

Volt néhány eredeti ötlet, ilyen a bekamerázott családok a résztvevő országokból, illetve az Európa táncol projekt, amiből azt láttam, hogy ez másütt egy igazi esemény.

A győztes dal a német lett, számomra kissé meglepetésként, mert szerintem nem volt ennyire jó.

Eltüntek a gombok

Egymás után látom a fellépőknél, hogy a táncos fiúkon van ugyan rendesen felső, de legyen az akár ing akár zakó a gomb folyton lemarad na jó nem folyton, de így jobban hangzik így gyakori látvány a meztelen mellkas, igaz különösebben megnézni nem lehet, mert folyton mozognak és ha simán állnak a felső összezáródik. Vajon ez divat lesz idén nyáron a hétköznapokban is?:)

Napfénnyel táplálkozni

Tegnap láttam a tévében a Feleségcsere című műsorban, hogy ha reggel 7:30-tól 7:38-ig a napot nézzük, akkor nem kell reggeliznünk, mert akkor a napfény a táplálékunk. Ezzel csak egy aprócska gondunk van erre, mégpedig az, hogy ma még nem láttam a napot, így elég nehezen kivitelezhető ez a táplálkozási módszer. Ettől függetlenül valószínű nincs rossz hatással az emberre, ha reggelente napfürdőt vesz, mert akkor kicsit feltöltődsz energiával.

Blogolás

Az utóbbi napokban elgondolkodtam azon, hogy mit is várok a blogtól, miért írom, miért olvasom és egyáltalán miért is fogtam bele.

Túl nagy igazságokra nem jöttem rá, de úgy gondolom, hogy amikor elkezdtem, akkor annak az az egy oka volt, hogy annyi minden és annyira jelentősen és gyorsan változott körülöttem, hogy kellett valami fix. Ugyanakkor az is közrejátszott, hogy addig én egyfolytában sok emberrel voltam körülvéve, egyedül szinte soha nem voltam, ehhez képest a mostani helyzet egészen más, akkor már körvonalazódott, hogy innentől kezdve sokat leszek egyedül, és talán, ha olvasok blogot, látom mi történik másokkal, esetleg még társaságom is akad, akkor nem leszek annyit egyedül.

Furcsa dolog mert az ember mindig arra vágyik, amije éppen nincs, amíg folyton volt körülöttem valaki, lévén koliba laktam és voltak szobatársaim, addig az egyedüllét hiányzott, hogy néha kicsit magammal tudjak foglalkozni, hogy a párom eljöhessen hozzám és kettesben lehessünk, aztán amikor egyedül lettem, akkor meg az kezdett el zavarni, hogy nincs kihez szólnom, mindig ugyanazokat az embereket látom, és unalmasan telnek a napjaim, amikor éppen nincs mellettem a párom.

Igazából tényleg jól elvagyok azzal, hogy olvasom mások írását, és ezáltal kicsit megismerem és megkedvelem őket, vagyis azon énjüket, akik ők a virtuális térben, a blogszférában, viszont arra rá kellett jönnöm, hogy ez az egész nem teljesen az aminek én elsőre gondoltam. Jó olvasni mások mindennapjairól, gondolatairól, de ettől én még nem lettem kevésbé magányos, jobban sem, ez igaz. Habár lehet nem ez a jó szó, hogy magányos, mert az végülis nem vagyok, inkább azt mondanám nem lettem kevesebbet egyedül. Egyébként túl sokat olvasni egy valakitől nem jó, mert akkor annyira belemerülök, akár egy jó könyvbe, hogy rossz amikor a végére érek a bejegyzéseinek, és már nem kapok akkora dózist, mint korábban. Egyik másik bejegyzés meg kifejezetten kijózanító, és kénytelen kelletlen rá kell ébrednem arra, hogy mint általában mindennel kapcsolatban a blogos dolgokkal kapcsolatban is túlságosan rózsaszínben látom a világot, mint egy tündérmesét, ami örökké tart, de  ez nem így van, mint ahogy a könyvnek is egyszer vége lesz, így a blognak is egyszer a végére érek, persze itt jobb esetben azért van folytatás, azt is tudom, hogy sokszor naivan állok a dolgokhoz.

Képzeletbe illő hely

Tegnap délután továbbra is az esküvő szervezés bűvöletében jártunk kint egy tanyán, ami a város szélétől csak pár száz méterre van, de mégis annyira elüt a városi környezettől. Ahogy átléptük a bejáratát egy tisztás benne egy kis tó, kicsit odább a másik kapu előtt egy holtág, melyet a kapubejáró ketté vág a kapuval szemben egy kis erdő a holtág túloldalán legelésző birkanyáj az erdőbe pónik és lovak, a kaputól az út a fák mellett visz a ház felé, ami szintén a holtág partján áll, és igazi hagyományos parasztháznak van berendezve, mögötte a mező szélén egy fedett rész, ahová ki lehet ülni, a mezőn a lovak amelyek szabadon járkálhatnak, csak a ház felé van kis kerítés, olyan amilyen jellemzően a hegyekben szokott lenni. A házzal tornácával szemben az ólak és a takarmánytároló, az udvaron kutyák, macskák barátságban egymással, illetve pulykák és tyúkok járnak szabadon, így láttam sok év után újra kiscsirkéket és kotlót is.

Szóval az egész hely olyan meseszerű, pont olyan, mint amilyennek városiként elképzelek egy tanyát, amely a nagyközönség számára nyitva van.

Share the moment 2

Megint néztem a dalfesztivált, ezúttal a második elődöntőt, és közben azon kezdtem el gondolkodni egy két kaukázusi ország dalát hallgatva és nézve, hogy nem tudom miért van bennem az a gondolat, amolyan előítélet, hogy azok az országok szegények és elmaradottak, és biztos a versenyzőjük is ennek megfelelően szegényes és nem túl szép, amikor ez egyáltalán nem igaz. Most konkrétan az azeri dalt hallgatva merült fel bennem ez, de rá kellett jönnöm, hogy még ugyan szép és színvonalas produkcióval, ruhákkal, ügyes táncosokkal álltak ki és abszolút nem lehetett megkülönböztetni a nyugati produkcióktól, és senki sem tűnt ős asszonynak vagy ős embernek:)

A mostani kedvenceim: Litvánia, Örményország, Dánia, Hollandia, Románia, és Szlovénia, de igazából szinte mindegyik tetszett.

És akik továbbjutottak: Grúzia, Ukrajna, Törökország, Izrael, Írország, Ciprus, Azerbajdzsán, Románia, Örményország, és Dánia.

 

Meghívást kaptam

Ma délután telefonon meghívtak egy nagy szombati eseményre a Kossuth térre. Felvettem a telefont a géphang udvariasan bemutatkozott persze az én névmemóriámmal fogalmam sincs mit mondott, hogy hogy hívják. Aztán előadta, hogy nagy esemény, meg fordulópont, új kezdet, társadalmi megbeszélés meg minden, és  hogy eme nagy eseményről le ne maradjak, ezért szeretettel várnak engem és vigyem magammal a családomat és a barátaimat is és menjünk szombaton a Kossuth térre, mert előtte iktatják be az új miniszterelnököt és ott fogja első beszédét a néphez intézni. Amikor meghallottam, hogy Kossuth térre várnak szeretettel elkezdtem röhögni, mert azért ne higgye már senki, hogy csak azért, hogy ott legyünk a téren képesek leszünk 500 kmert utazni, azért annyira nem nagy esemény ez, volt már előtte is miniszterelnök avatás, amire szintén nem mentem el, eme hagyományt nem szeretném most sem megváltoztatni. Leginkább azon nevettem, hogy tényleg úgy gondolják, hogy innen a keleti határ mellől hajlandó lennék felutazni Pestre és utána haza azért hogy ott  a tömeg közepén álljak, főleg, hogy vasárnap már úgyis megyek vissza Pestre.

Más is kapott meghívót?

mai napom

Ma délelőtt két ismerőshöz kellett elmennem ügyet intézni, ami úgy nézett ki hogy amiért mentem azt elintéztük 5 perc alatt, utána pedig a tesómékról faggattak további körülbelül egy órát, és arról, hogy mikor térnek magukhoz, mikor veszik észre magukat. Itthon vagyok egy hétig és nem telik úgy el nap, hogy a nap felében ne körülöttük forogna a világ, ami még nem volna baj, ha nem mindenki azon tanakodna, hogy mit lehetne velük kezdeni és hogy miért kell ennek a nőnek bekerülni a családba. Tesómékat egyébként ezen ismerősök hónapok, egyesek évek óta nem látták, de akad olyan is aki még a menyasszonyt soha nem látta. Egyszerűen csak látják édesanyámon, hogy milyen rossz hatással vannak rá, és már ebből kifolyólag mondhatni esélyt sem adnak nekik, pontosabban nem tudják felfogni, hogy lehet az öcsém ilyen papucs a párja meg ennyire zsarnok.

Én meg csak hallgatok és hallgatok, mert meg lettem kérve, hogy ne balhézzak velük.

Eladó a menyasszony

Nem is olyan sokára esküvő lesz nálunk, és családunk immár hivatalosan is bővül egy taggal. Én leszek ezen jeles eseményen az egyik tanú. Volt már valaki esküvői tanú? Ha igen mesélje már el, hogy mit kell csinálnom, és tanítsa már meg nekem, mert én nem vagyok képben. Azt már tudom, hogy én is a szekéren fogok ülni az ifjú párral és végig parádézhatom a várost, ahol már tudom, hogy pár ismerős ki fog állni, hogy mulathasson és jól megnézze magának a menetet, de aztán, hogy az anyakönyv vezetőnél és a templomba mikor ki megy előre, marad hátra, vagy bármikor is meg kell-e szólaljak, na arról fogalmam sincs. Egyszer már valaki elhadarta, hogy mikor mi van, mi a szokás erre, csak én azt már teljesen jól el is felejtettem. Egyébként jól kéne majd mindent csinálni, mert ha valamit elbaltázok és még véletlenül elterelem a figyelmet az ifjú párról, akkor aztán pusztul a világ.

Az esküvő néhány paramétere: ugyanannyi vendég mindkét részről, eggyel sem lehet több semelyik oldalt, ha netán nincs annyi közeli rokon, mert csak az vehet részt az esküvőn, akkor gyorsan szülni kell egyet kettőt még!!! A vendégek a vacsora után húznak haza, aki mégsem annak nem szabad ezt elárulnia, mert hogy jön az ki, hogy az egyik család vendégi tovább maradnak, mint a másikéi?! Csak olyan családtag jöhet, aki már legalább fél éve a családban van, mert ha annál újabb tag, akkor eltereli a figyelmet az ünnepeltekről!! Szóval vigyázzállás és menetelés indulhat!

Menyasszonyunk már első perctől szívünkbe lopta magát, tulajdonképpen a vőlegényen kívül a mi oldalunkon nem találni olyan embert aki jó véleménnyel volna róla. Méreteit tekintve nagyon vidám teremtés kéne legyen, de nem az, és minden tettével érezteti véleményét. Például én mint sógor nem jártam az előző albérletükben, pedig mindenki dicsérte aki látta (szóval vagy 3 ember is), hogy milyen szép, mert amikor éppen arra jártam akkor őnagysága éppen duzzogott és nem volt szabad bemennem, így tesómat az ajtó előtt vártam meg. Találkozni vele több, mint egy hónapja nem találkoztam, előtte is csak azért, mert jártak ki kiválasztani az esküvő helyét próbaebédekre. Én nem tudok róla, hogy rám meg lenne sértődve, és amiatt kerülne, habár én már joggal lehetnék rá megsértődve, mert most is, amikor bent jártunk feléjük, akkor is csak tesóm jött el találkozni velünk, habár pont édesanyám szülinapja volt. A menye nem köszöntötte fel egyáltalán, mert rá meg van sértődve éppen aktuálisan, de azért én vehettem neki is sütit hogy le ne fogyjon véletlenül és elküldhettem neki, mert a rendelést tesómnak leadta, hogy mit kér.

Ki tudja egyébként milyen húzásairól nem tudok még, mert el se merik nekem mondani, mert még a végén ellátogatok hozzájuk és lecseszem mert mivel a telefonszámát nem tudom így csak személyesen tudnám, mert telefonom öcsémen keresztül már mondtam meg a véleményem nekik arról amit csináltak lehet akkor most emiatt rám is meg van sértődve és nem áll velem szóba.

Szóval eladó a menyasszony, csere is érdekel, ha az illető családcentrikus, és nincs ellenére az olaszos hangulat, amikor nagy családi banzáj van.

Egy fecske is csinálhat nyarat

Tegnap láttam egy videót, amely egy koncerten készült tavaly, a videóhoz hozzáfűzték azt is, hogy ha leutánozzuk azt amit az előttünk lévő csinál, akkor mi is lehetünk sikeresek.

Én egy kicsit továbbgondoltam a dolgot. Vannak dolgok, amit én másképp látok, mint mások, vagy a többség. Például én el tudom képzelni azt, hogy igenis minden ember egyenlő, és nem keres többet vagy kevesebbet valaki azért, mert ő valamilyen származású, vagy mert valamilyen nemű, nem kevesebb azért egy ember, mert ő egy kisebbséghez tartozik, és nem több valaki, mert a többséghez tartozik. Bármi mentén lehet kisebbséget gyártani, ha a nemek alapján akarunk, akkor összességben a férfiak mind kisebbség, de ha a fiatalokat nézzük akkor ott a nők számítanak kisebbségnek, valahogy mégsem szoktunk eszerint kisebbségről beszélni. Miért beszélünk kisebbségről akkor bármi más alapján csoportosítva a dolgokat? És miért rosszabb az az ember aki valamilyen besorolás szerint kisebbséghez tartozik? Mitől kellene lenézni valakit azért, mert ő mondjuk roma, vagy határon túli magyar. Mert azért azt tudom, hiszen nagyon sokszor hallottam, hogy Romániában az ottani magyart, ha meg akarták sérteni, vagy bántani, akkor hontalannak titulálták, oda nem illőnek állították be, ha úgy döntött, hogy átköltözik ide, akkor itt románnak, betolakodónak mondták, és igazából egyik kisebbségből a másik kisebbségbe került át, pedig azt gondolta, hogy itt majd a többség része lesz. Ebből a szemszögből igazán nevetséges ami most Szlovákia és Magyarország között folyik, egy mesterségesen generált ellentét, ami a hétköznapokban azért általában nincs jelen. Én speciel úgy alkotnám a törvényt meg, hogy valamennyi a trianoni magyar területeken élő ember automatikusan kapja meg a magyar állampolgárságot, ezzel együtt a jelenlegi szlovák hozzáállással valamennyi szlovákiai ember elvesztené a szlovák állampolgárságot.

Én azt sem értem, hogy miért próbálnak a kereszténységre hivatkozva megakadályozni dolgokat, miért ellentétes az a hittel, hogy bárki bárkivel összeházasodjon, bárki szabadon örökbe fogadhasson? Miért kell ma is úgy értelmezni a Bibliát, mint tették azt ezer évvel ezelőtt, miért gondolják, hogy az a helyes értelmezés? Honnan tudjuk, hogy annak idején, amikor íródott akkor pont azt gondolta az, aki írta, mint amit most mi gondolunk olvasása közben? Hiszen ennél kisebb horderejű, kevésbé ismert műveket sem értelmezünk ugyanúgy mindannyian, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy értelmezzük mi, mint aki alkotta. Nekem például az irodalmi műveket igen ritkán sikerült úgy értelmezni az iskolában, mint ahogy azt a tanár elvárta, és a tankönyv leírta, mert nekem mást jelentett egy egy mondat, egy egy verssor, mint az irodalmárnak, aki a könyvet írta, de ez nem jelenti azt, hogy emiatt én folyton rossz jegyet kaptam volna, mert attól még nem volt kevésbé jó az én értelmezési módom, mint a másiké, csak más volt.

Én ezekben a dolgokban nem látok semmi kivetni valót, én nem ítélek el valakit a származása miatt és nem találok kivetni valót abban sem, hogy melegek házasodjanak és örökbe fogadhassanak, és az ezzel járó terheket és előnyöket vállalják.

Persze teszem hozzá ez nem jeleni azt, hogy én mindent és mindenkit tolerálok, mert ez nem igaz, egyszerűen csak más szempontok alapján szelektálok.

Visszatérve a klipre és az abban látható dolgokra úgy gondolom, hogy ami ma csak kisebbségi vélemény az lehet egyszer a talán nem is olyan távoli jövőben a többség véleménye, és lehetünk mi magyarok is toleránsak és jófejek, nyitottak és fejlődőképesek, és akkor talán kevesebbet fogunk károgni és sopánkodni és kevésbé fogjuk sajnálni magunkat, és akkor talán nem érezzük majd azt sem sértőnek, hogyha azt mondják, hogy mi a Balkánon élünk, és keletiek vagyunk (hiszen van benne valami és az igazságon nem kell megsértődni), és boldogabbak leszünk, és nem tűnünk majd flúgosnak gondolataink miatt, mint a klip elején a lány.

Végezetül íme a klip:

 

Share the moment

Végig néztem az első elődöntőt, és meglepődve tapasztaltam, hogy valahogy nem volt olyan nagyon látványos előadás, mint az előző években, sokkal visszafogottabb volt a színpadkép, és szerintem most a dalok nagyobb hangsúlyt kaptak, persze lehet ennek az az oka, hogy ez még csak elődöntő. Ettől függetlenül azért a dalok közti átvezetések elég látványosak voltak. Szerintem idén többen énekeltek a saját nyelvükön, mint az előző években.

Akik nekem tetszettek, és drukkoltam nekik, hogy tovább jussanak a következők voltak: Moldova, Szlovákia, Finnország, Belgium, Albánia, Belorusszia és Izland. Közülük is a két kedvencem: Albánia és Moldova.

Akik tovább jutottak: Moldova, Belgium, Albánia, Belorusszia és Izland, valamint rajtuk kívül még Oroszország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Portugália és Görögország.

A sötétségmérő

Újabb jópofa, magyaros viccet találtam.

 

Csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ....méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.

Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...

Már megint más lett a méretem

Ma délelőtt amikor készülődtünk a következő kérdés lett nekem szögezve:

-Nincs másik nadrágod, olyan amit kinőttél, vagy kicsi?

-Miért? - Kérdezem értetlenül elkerekedett szemmel- Nincs, miért volna?

-Mert az most pont jó volna, mert ez 3 számmal nagyobb, mint kéne.

-Ó mindjárt beleteszem az övet és akkor jó lesz:)

Szóval megint ott tartok, hogy fogalmam sincs, hogy hanyas nadrágot hordok valójában, mert még abból sem tudok kiindulni, ami rajtam van, mert attól kisebbet kell választanom. Egyébként is úgy kell minden egyes nadrágvásárláskor kitalálnom, hogy mi a méretem, mert ahány márka, ahány bolt annyi számozás. Jellemzően én vagyok az a vevő, aki soha nem tudja, hogy mi a mérete, és hagyom érvényesülni az eladókat, akik ránézésre el tudják találni és a kezembe nyomni a megfelelőt, hogy felpróbáljam. Ha erre nincs lehetőség, akkor általában 2-3 darabbal a kezemben vonulok be a fülkébe, mind különböző méret, és úgy próbálom eldönteni, hogy melyik a jó.

ki mond ilyet kinek?

Az utcán hallottam amint a mellettem lévő a következőt mondja: Jó, de ne pasizzál, a csajozás még belefér.

A fenti kérdésre a megfejtést én sem tudom teljesen, mert a telefonba mondta ezt, szóval csak azt tudom, hogy ki mondta, de azt, hogy kinek, nem mondjuk őt sem ismerem, de azért kíváncsi lettem volna arra is, hogy ki van a vonal túlvégén.

Néha egy-egy érdekes félmondat után, amit az ember az utcán hal menet közben, kíváncsi leszek, és szívesen megtudnám a folytatást és az egész szituációt ami ahhoz a félmondathoz kapcsolódik, de persze, mint ahogy ebben az esetben is ezzel a félmondattal maradok, és minden mást én találhatok ki hozzá.

Írnám, hogy ti mit gondoltok erről, vagy milyen hasonló eset jut eszetekbe, de maradok a realitások talaján.

 

akár kandi kamera is lehetett volna

Tegnap a vonaton amin akkora tömeg volt, hogy csak na, plusz 5-6 kocsi volt hozzáakasztva a normál szerelvényhez, ugyanis amiről én elfeledkeztem, mint ahogy sokan mások is, hogy most hétvégén van a Csíksomlyói Búcsú, és oda ez a vonat is szállította a vándorokat.

Szóval a vonaton rengeteg ember volt és nagyon nagy volt a mozgás, mindenki vándorolt föl alá a szerelvényben, ugyanis hátul voltak a külön kocsik a bárkocsi viszont elől. A vagon amiben ültem már modern gombbal nyitható ajtókkal volt felszerelve, mint az intercityk, ami 10-ből 9 embernek problémát jelentett. Ezért is gondolom azt, hogy akár kandi kamera is lehetett volna, mert az a 9 ember aki fennakadt a legkülönbözőbb módon nyitotta és zárta az ajtót: volt olyan aki feltépte  és dühösen ment tovább, volt olyan ki feltépte és diadalittasan vonult tovább, hogy milyen ügyes volt, és megmutatta annak a gonosz ajtónak, hogy ő az erősebb, volt aki miután feltépte megpróbálta visszazárni, ami már abszolút nem sikerült neki, ugyanis míg kinyitáskor az ajtó egy idő után már magától nyílt tovább, viszont amikor zárni próbálták, akkor is az ajtó vissza akart nyílni, és igazából az ajtó erősebb volt, mint az emberek. Volt olyan aki már szinte felcsimpaszkodott az ajtóra, úgy próbálta bezárni, a lábával a falnak támaszkodva. Előbb utóbb mindenkinek szóltak az ott ülők, hogy magától csukódik, akinek meg nem sikerült feltépni az ajtót annak meg mutatták, vagy mondták, hogy ott a gomb azzal nyílik. Volt olyan is aki ezen információ birtokában megnyálazta az ujját és úgy nyomta meg a gombot (egyértelműen övé lett az ott ülők különdíja, mert előtte ugyancsak ő volt az, aki a falnak támasztva a lábát próbálta becsukni az ajtót, amikor a másik irányba ment,  ő egyébként egy aranyos néni volt, aki be is jelentette, hogy ő már túl öreg az ilyen dolgokhoz való hozzáértéshez).

Az érdekes az volt, hogy a kornak semmi köze nem volt ahhoz, hogy meglátja e az ember a gombot az ajtó mellett ami világit vagy sem, a fiatalok éppúgy mint az idősek feltépték az ajtót. Jó tudom ez is olyan dolog, amivel ha még nem találkoztál akkor nem ismered,  de azért gyanakodhatsz, hogy ha egy üvegajtó nem nyílik könnyen, akkor lehet nem úgy kell nyitni, hogy simán elhúzod, hanem lehet szét kéne nézni, nem? Néhány éve én is bambán álltam a busz előtt, hogy az miért nem nyit nekem ajtót, ha megállt a kedvemért a megállóba, hogy fel tudjak rá szállni, amíg a össze nem raktam, hogy a buszvezető azt mutogatja nekem, hogy a gombot nyomjam meg ami nyitja az ajtót, de azóta eltelt néhány év és már mindenfele vannak gombbal nyitható ajtók buszon és vonaton az ország minden táján. Vagy nekem sikerült már túlzottan városi sznobbá válnom? Remélem nem.

Rendrakás

Nem haladok olyan gyorsan a dolgokkal, ahogy gondoltam, de azért azt sem mondanám, hogy nem léptem előrébb, mert azért van amit már sikerült megoldanom, elrendeznem, rendbe raknom, csak még mindig van tenni valóm. Van olyan része is a dolgoknak, amelyet még nem látom át, és nem tudom mit kéne tennem, mi volna a jó megoldás. Várom már a jobb időt, hogy egy kicsit több programot lehessen szervezni, és legyen változatosabb a hétköznap.

Érdekes észrevenni magamon azt, hogy irigyelni tudom mások helyzetét azért mert az én szemszögemből úgy látszik, hogy nekik jobb, még akkor is, ha nem minden szempontból jobb, csak egy az általam éppen kiragadott szemszögből az, irigyelni is csak azt a szegmentumát irigylem:). Mindenesetre ez is hozzátartozik ahhoz, hogy eldöntsem hogy lesznek a dolgaim rendben.

egy élmény volt

Munkából hazafelé a szokásos útvonaltól eltérve trolival indultam el. Körülbelül a második megállóban felszállt egy részeg hátulra, akire a vezető egy csomót várt, hogy odaérjen és fel tudjon szállni, szóval tök rendes volt, de ezt a mi kedves részegünk zokon vette és hangosan mondta a magáét és a következő megállóba előre is jött, és elkezdett magyarázni a vezetőnek, hogy micsoda dolog az, hogy azt se jelzik hol kell felszállni a buszra, és úgy kellett rohannia, és azt sem tudja hogy jó buszra szállt-e fel (igaz abban a megállóban csak ez az egy járat áll meg, dehát ez az infó mégis kit zavar?) és ki tudja hová viszi most őt ez a busz, de sebaj, mert ő úgy is hazatalál, kicsit szidta a bkvt, majd a következő megállóba bejelentette, hogy neki elege van ebből az egészből, hisz azt se tudja melyik buszon van, úgyhogy ő le is száll. Miután ő leszállt valaki, aki szintén be volt maxolva elkezdett baromi hangosan csuklani a troli hátuljában (én legelöl álltam, de simán hallottam minden egyes csuklását) és ez így folyt vagy 6-8 percig, közben már az egész troli rajta kuncogott. Szóval igazi élmény volt trolizni.

Lena - Satellite (Germany)

Jessy Matador - Allez, Ola, Ole (France)

Josh - That Sounds Good To Me (United Kingdom)

Didrik Solli-Tangen - My Heart Is Yours (Norway)