Gondolatok

Remélem az előző bejegyzéshez még vagy két-három hozzászólás azért fog születni, és akkor mindenki aki erre szokott időnként járni hozzászólt:), de haladjunk tovább. Kíváncsi vagyok, hogy megjelenik e a friss bejegyzések között ez, mert az utóbbi bejegyzéseim valamiért nem látszanak.

A hőséget nem kedveltem meg jobban az elmúlt másfél hét alatt sem:), ez a munkakedvemre is kihat, habár én jobban bírom, mint azok a kollegák, akik elvileg kedvelik a meleget. Miután hazajövök nagyjából semmihez nincs kedvem, nem haladok igazából semmivel előre.

Mostmár biztos, hogy jövőhéttől itt lesz tesóm is, mert ha nem  is az első, de az x-edik helyre felvették, és az első hetekben valószínű itt fog lakni. Nem tudom miért, talán a hihetetlenül tehetetlen és mulya hozzáállásuk miatt lehet nem lesz ez az időszak zökkenőmentes. Most úgy tűnik (persze erre nem magamtól jöttem rá, pasi lévén én nem kombinálok mindent agyon), hogy most azért haragszik rám, ránk a menyasszonya, mert a hétvégén miután mondta tesóm, hogy megcsinálja nekem, amit kértem, majd visszahívott és elkezdett nyögdösni, hebegni és habogni, és nem sikerült elnyögnie, hogy mit is akar mondani, én felkaptam a vizet, s mondtam, hogy akkor nem is kell segíteni, ami tesómnak rosszul esett, de bánata nem tartott ki estig sem, hiszen megbeszéltük a félreértést. A barátnője viszont valószínű ezt a lelkére vette csoda, hogy van még ott hely bárminek is és ezért volt olyan kimért, és morcos, meg ideges a diplomaosztón. Komolyan, néha fontolóra veszem a dolgot, hogy nem kellett volna kinevetni azt az ötletet néhány éve, amikor a párom azt mondta, hogy össze kéne photoshoppolni néhány képet tesómról egy másik nővel, hogy milyen hülyeséget beszél, hanem meg kellett volna csinálni. Mindenkinek jobb lenne, vagy legalábbis a mi családunkban jobb lenne.

Egyébként tegnap kitöltöttem néhány tesztet, amiből megtudtam, hogy én például ambiciózus, irányító és módszeres ember vagyok, gépekkel, és mérnöki dolgokkal viszont ne akarjak foglalkozni. Hihetetlenül meglepő volt az eredmény, hiszen ezt már tök rég óta tudom magamról, sőt a párom is, és valószínű a legtöbb ember, aki ismer szintén:)

Természetes?

A hétvégén meg volt tesóm diplomaosztója, aztán mikor indultam visszafele délután édesanyám a vonatnál a következőt mondta: Szeretném neked megköszönni a sok segítséget amit adtál! Néztem nagy kerek szemekkel, elcsodálkozva, hogy mégis mit köszön meg, milyen segítséget, amikor én igazából most nem csináltam semmit a hétvégén, elvégre csak elmentünk, mint vendégek, megnéztük a diplomaosztót, beszélgettünk pár szót, aztán jöttünk is haza, nem volt semmi közös ebéd, nem kellett nekünk sem készülni, mert az majd most hétvégén lesz, ha minden igaz, ugyanis az egyetem csupán egy meghívót adott minden egyes végzősnek ez mondjuk egy vicc. Kiderült, hogy nem is erre a segítségre gondolt, hanem arra, hogy az elmúlt években, az után is, hogy én betöltöttem a 18-at, meg elkerültem otthonról máshova tanulni, aztán már dolgozni is kezdtem, mindig amikor a szükség úgy hozta én adtam haza pénzt, és támogattam a családom. Igazából még ezek után sem értettem, hogy miért kéne azt megköszönni, hogy segítettem, mi ebben a nagy szám, a különleges? Számomra az a természetes, hogy mi egy család vagyunk, mindent együtt csinálunk, és segítjük egymást, ugyanúgy osztozunk a nehézségekben, mint a jó dolgokban, ebben nincs semmi különös. A segítség kölcsönös, mindenki úgy és annyit segít a másikon, amennyit tud, ha nekem volt szükségem segítségre, azt mindig megkaptam a családomtól, arról nem is beszélve, hogy édesanyám volt az, aki miután ott maradt egyedül két tinivel, mindent magára vállalva felnevelt minket, megadott mindent nekünk, ami tellett, és támogatta ambícióinkat, és ösztönözte, hogy tanuljunk, ezek után miért kéne egyáltalán  egy másodpercig is azon gondolkodni, hogy ha neki van rá szüksége, akkor segítsek-e? Természetes, hogy azért cserébe, hogy felnevelt, és lemondott dolgokról értünk, akkor most, hogy már dolgozó és felnőtt ember vagyok segítek neki ott ahol csak tudok. Számomra nem teher, hanem megtiszteltetés az, hogy viszonozhatok valamit abból a sokmindenből amit Ő értem tett. Ezt minden egyes embernek, aki körülöttem van el kell fogadnia, hiszen a család az első, és a legfontosabb kötelék szerintem. A család bővül, ahogy a gyerekekből felnőttek lesznek és párt választanak maguknak, a párral együtt jönnek azok szülei is. Nem tudnék elképzelni magam mellett olyan embert mint amilyen a jövendő sógornőm is aki azt vallja, hogy a szülő kötelessége a gyermekét még felnőtt korában is támogatni mindenféle viszonzás nélkül. Először is nem kötelessége, nyilván megteszi, amikor teheti, másodszor támogatni az támogassa a másikat, aki teheti, függetlenül bármi mástól. Amikor pedig a szülő kér tőlem valami segítséget, nyilván azért teszi, mert maga nem tudja legyűrni az adott problémát, akkor pedig nem kioktatni kell, hogy mégis mit képzel, meg hogy gondolja ezt, hanem a tőlem telhető legjobb módon megoldani a problémát, hiszen Ő is ezt tette az életem során már oly sokszor, amikor nekem volt gondom, különben is, kéne legyek olyan tapintatos és figyelmes, hogy még azelőtt felajánljam segítségem, mielőtt neki kérnie kellene, legyek akár a világ másik végén.

Most pedig egy kérés: szeretném, ha ezúttal kivételesen tényleg mindenki elmondaná a véleményét a fenti témával kapcsolatban. Tehát természetes? Vagy csak én vagyok egy fura bogár, hogy úgy gondolom, hogy természetes, ha viszonozni szeretném mindazt, amit a szüleim értem tettek, és segíteni nekik ahol csak tudok, anélkül, hogy nekik azt kérniük kellene?

Pillanatkép

Az utcán két pasi összeölelkezik és megcsókolják egymást.

Reakció 1: Láttam két pasit ahogy összetalálkoztak, és megcsókolták egymást, összeölelkeztek, olyan aranyosak voltak, látszott rajtuk, hogy szeretik egymást.

Reakció 2: Hánynom kell az ilyentől.

Apácashow

Nekem ez a film a klasszikus, azon filmek egyike, amit akárhányszor meg tudnék nézni, és akkor sem unom meg. Azt már mindenki tudhatja rólam, hogy szeretem az ilyen zenés filmeket, a vígjátékokat, szóval igazából ezek fényében nem túl meglepő szerintem, ha azt mondom ezt is szeretem:) A film elején, amikor a zárdába kerül és meghallja a kórust, hogy hogy kornyikálnak, és utána azt mondja, hogy azért üres a templom, mert nem vonzza oda az embereket semmi, akkor én mindig arra a következtetésre jutok, hogy igen, tényleg így van, a fiatalok, köztük én is, azért nem szerettem templomba járni, mert rossz volt hallgatni, ahogy minden zsoltárt és éneket ugyanazon a hangon, ugyanazon a dallamon "énekel" végig a társaság. Nincs mindenkinek jó hangja, nekem sincs, ennek ellenére régen imádtam énekelni, de aztán általános iskolában sikeresen leszoktattak róla, de ez nem jelenti azt, hogy ne énekelhetne bárki a templomban, azonban ha valami hasonló kórus énekelne velünk vagy helyettünk, akkor talán én is gyakrabban látogatnék oda.

Aztán ott vannak ebben a filmben a színésznők, a duci és vidám, valamint  a  nagyon vékony és félénk apáca a két kedvencem, a főszereplő Mary Clarence nővér, Whoopi Goldberg egyébként is az egyik kedvenc színésznőm, láttam őt a Star Trek-ben is, amin kicsit csodálkoztam is, mert nem gondoltam volna, hogy egy ennyire ismert színésznő egy efféle mellékszerepet is elvállal, de ami azt illeti ez is szimpatikusabbá teszi számomra. Láttátok a Bíborszín című filmet? Egyszer láttam, de igazából már nem emlékszem rá, csak az érzésre, amit hagyott bennem, szerintem jobb, mint a Titanic.

Naiv

Azt hittem a hétvégén szükség lesz rövidnadrágra, így hoztam magammal azt is, de naiv voltam, itt egész nap szakad az eső, ha holnap netán mégis kellene is a rövidnadrág akkor sem lesz rá lehetőségem, mert azért egy diplomaosztón, mégha csak vendég is vagyok, akkor sem illik rövidnadrágban lenni. Kabátot nem hoztam, meg pulcsit, pedig arra nagyobb szükség volna, még szerencse, hogy van itt is néhány ruhám, nem szállítottam át mindent magamhoz.

Autózós élmény

Néhány évvel ezelőtt egy alakalommal keresztapám vitt át a szomszéd városba valamilyen iskolai elfoglaltságra igyekeztem éppen, és ő felajánlotta, hogy elvisz. Beültem mellé az anyósülésre, és amikor a körforgalomból hajtott ki és gyorsított, akkor egyszercsak hirtelen eltűnt mögülem az ülés. Én nagyon meglepődtem és meg is ijedtem, mert lássuk be nem szokványos dolog az, hogy a kocsiban menet közben eltűnik a háttámla az ember háta mögül. Mint kiderült néha, ha túl gyorsan tapos a gázra az az ülés elengedi magát, és hátrafekszik.

Mástól is hallottam már érdekes sztorikat, például hogy menet közben egy élesebb kanyarban kinyílt a kocsi ajtaja, de azért ilyesmi hálisten velem nem történt meg. És veletek?

Férfiak és nők

Mostanában többször hallottam, hogy mennyire mások a férfiak, és mennyire nem lehet az ő fejükkel gondolkodni, mindezt nők szájából. Mondjuk nem kifejezetten nekem célozzák, én csak hallom, csak fura dolog, hogy mekkora problémának látják ezt és mennyi időt szentelnek ennek. Miért gyártanak az emberek stratégiákat arra nézve, hogy hogy cselezzék ki a másikat, aki a párjuk, társuk, hogy a másik kis játékainak dacára mégis ők nyerjenek. Ezzel egyáltalán nem lehet közelebb kerülni a másikhoz, sőt, csak a bizalmatlanság és az eltávolodás felé vezet. Szerintem az egész dolog kulcsa csupán annyi, hogy ha elég jól és elég régóta ismeri az egyik ember a másikat, akkor össze tudnak úgy hangolódni, úgy szokni, hogy félszavakból is megértsék egymást, és már nem lesz igaz az, hogy a másik fél mennyire másként gondolkodik. Tévednék?

Egyébként a fenti logikából kiindulva mennyivel előnyösebb ha az ember párja azonos nemű, hiszen akkor az első perctől kezdve nincs azzal gond, hogy a párom miért gondolkodik olyan másként mint én:)

 

Sötétedik

Megfigyeltétek már, hogy most mennyivel később sötétedik, mint télen, konkrétan most olyan 6 órával van később sötét, mint decemberben és januárban, ami  szerintem igen durva. Nem lehetne ezzel kezdeni valamit? Mondjuk maradjon egész évben nyári időszámítás? Már azzal is nyernénk egy órát.

Robot kiállítás

Voltam ma az Árkádban, ahol már tök rég nem jártam, sőt a környéken sem, pedig tavaly ilyenkor még mindennap elmásztam előtte, és heti rendszerességgel jártam benne is, nade elköltöztem, és így már nem esik útba, pedig ez az egyik legkellemesebb ilyen hely.

Ma egyébként a nem nosztalgiázni mentem oda, hanem azért, hogy megnézzem a plakáton már többször látott robotkiállítást. Nekem tetszett, van közöttük olyan, amely vicces, van ami érdekes, de olyat is találtam, ami már inkább félelmetes valamiért. Tetszett az integető kéz, amely akkor indul el, ha a tenyered odateszed egy bizonyos helyre. A mozgást követő szem kicsit le volt lassulva, így nem volt olyan érdekes, mert nem reagált kellően. A rák is vicces volt, ahogy rezgett a lába, de sok értelmét nem láttam:) Aztán azok a kamerás mozgó kis minirobotok, amelyekkel még játszani is lehet, szóval azok már-már olyanok, mint egy játék:) Egy olyan robotkutyát egy pár napra szívesen magamhoz vennék, hogy "tesztelhessem", játsszak vele.

Marad a gyerek, ha játszik:)

 

Én és a foci

Az egész VB-hez nem sok közöm van, csak az iwiw-en tippelgetek, több kevesebb sikerrel, de arra már nem veszem a fáradságot, hogy megnézzem a meccset, vagy megérdeklődjem az eredményét. Viszont a VB dala tetszik:

Azért mégis sikerült

Azért mégiscsak sikerült elkapnom néhány kitört vagy eldőlt fát a hétvégén a géppel:) Szóval ilyeneket láttunk:

 

Meg szivárványt is volt szerencsénk látni Rakamaz felett, földtől földig tartott, de nem mentünk el megnézni, hogy van-e a tövében arany. Azért itt van két kép róla:

Kinek van hala???

E-mailben kaptam az alábbi feladványt, melyet többé kevésbé sikerült megfejtenem, igaz egyszer már valamikor régen megcsináltam ezt a feladványt, de azóta már elfelejtettem, mi volt a megoldása. Szóval nekem ki jött egy megfejtés, de nem vagyok benne biztos, hogy a jó. Kíváncsi vagyok, nektek mi jön ki?

Van 5 különböző színű ház, mindenikben különböző nemzetiségű ember lakik, mindenik különböző italt iszik, mindenik különböző cigarettát szív és mindenik más állatot tart.

1. 
   

   Az angol a piros házban lakik.

   
   


2. 
   

   A svédnek kutyája van.

   
   


3. 
   

   A dán teát iszik.

   
   


4. 
   

   A zöld ház a fehér ház bal oldalán van.

   
   


5. 
   

   Aki Pall Mallt szív, annak kanárija van.

   
   


6. 
   

   A sárga házban lakó Dunhillt szív.

   
   


7. 
   

   A középső házban lakó ember tejet iszik.

   
   


8. 
   

   A norvég az első házban lakik.

   
   


9. 
   

   Aki Viceroyt szív a macskát tartó ember mellett lakik.

   
   


10. 
    

    Akinek lova van, a Dunhillt szívó mellett lakik.

    
    


11. 
    

    A Kentet szívó sört iszik.

    
    


12. 
    

    A német Kimet szív.

    
    


13. 
    

    A norvég a kék ház mellett lakik.

    
    


14. 
    

    A Viceroyt szívó szomszédja vizet iszik.

    
    


15. 
    

    A zöld házban lakó kávét iszik.

    
    

Szóval kinek van hala?

egy kis ez és az

A minap volt bent nálunk, vagyis átment az irodánkon egy vendég, akiről az egyik kolleganőm megállapította, hogy pont megfelel az ő ízlésének, és szívesen nézegetné egész nap:) Meg kell, hogy mondjam, a kolleginának jó ízlése van:) A pasi egyébként barna hajú, napbarnította jó testfelépítésű és olyan tenger kék/zöld szemű. A kollegina szavaival élve az a típusú jó pasi, aki tudja magáról, hogy jó pasi.

Ma meg elhúzták előttem a mézes madzagot odabent. Túlestem a német tanfolyam záró vizsgáján is, és tényleg estem:) szörnyű, rá kellett jönnöm, hogy tavaly ilyenkor jobban ment, mint most, ami azért nem semmi.

A hétvégén meg voltunk rokonlátogatóba, láttuk a Tiszát Tokajnál, és megtudtam, hogy a Hegyalja fesztivál helyszínéről még a hétvégén szivattyúzták a vizet, holott már egy hónap sincs a kezdésig, de a rakamazi üdülő, ahol a fesztivál lesz, múlthéten még víz alatt volt, mert akkor még 3km széles volt ott a Tisza. Illetve úton oda meg vissza próbáltam lefényképezni a kitört fákat a kocsiból, amin nagyon jól szórakozott a család, ugyanis mire a gép fényképezett már árkon bokron túl voltunk, úgyhogy én nagyon nagy zsenialitással fotóztam le azt a néhány fát, amely ép maradt. Visszafelé rohantunk, mert el kellett érnem a vonatot, így töltöttem otthon kb 5 percet, aztán irány az állomás, ahol kiderült, hogy a vonat 40 percet késik, szóval tök fölöslegesen siettünk, és fölöslegesen vittük ki a cicákat az állomásra, mert lett volna időnk leadni őket új gazdájuknál. Egyébként szegény cicák nehezen viselték az utat, bepisiltek és bekakiltak, szóval a kocsiban néha "kellemes" illatok terjengtek. A vonat késésről meg csak annyit, hogy a vonat majd egy órát késett, és utána még a hetes buszcsaládra is 20 percet kellett várni, szóval majdnem lekéstem a csatlakozást, pedig 40 percem volt átjutni a Keletiből a Nyugatiba.

Kerestetik!!!

A képen látható biciklit keressük, ha valaki esetleg találkozik vele, az jelezz Gusnak, de nekem is lehet. A bicikliről és, hogy miért kerestetik itt illetve itt találsz részleteket. Köszi

Hajvizsgálat

Pénteken voltam újabb kontrollon, ahol a doktornő elégedetten állapította meg, hogy nagyon szépen javul a helyzet, sőt mit több, ami számára is meglepetés, hogy kicsi, apró hajszálak kezdtek el nőni, szóval nemcsak a fejbőr egyensúlya kezd visszaállni, hanem úgy néz ki, hogy valamennyire sűrűsödni is kezd a hajam, igaz, hogy az új hajszálak szőkék, és még csak közelről láthatóak, szóval olyan, mintha pelyhesedne a fejem, és pont olyan színűek, mint a hajam volt eredetileg, amikor kicsi koromban kinőtt. A kúra még nem ért véget, hiszen mindez egyébként olyan bő másfél hónap eredménye, úgyhogy még legalább 2 hónapig tart az egész.

Disney

Ez egy kis ízelítő a legújabb Disney zenés nagyfilmből. Kíváncsi vagyok vajon milyen lett a film. Egyébként ez már egy folytatás, és az a film címe, hogy Camp Rock 2.

Ő szőkesége

Először is azzal kezdeném, hogy ennyi hozzászólás egy nap alatt ennyi embertől, wow:)

Szóval ő szőkesége az a kollegina, akiről már írtam, hogy most került hozzánk. Egy történet vele, amit ő nagyon komolyan csinált, én viszont már úgy röhögtem, hogy az már kínos volt. Szóval kollegina kitalálta, hogy szeretné megköszönni fia tanárnőjének, amit a fiáért tett szóval, hogy tanította, mert a tanárnő közben elment egy másik iskolába. Tudni annyit tudott a tanárnőről, hogy milyen színű a haja, hogy mely nagyvárosba  költözött el, és hogy mi a keresztneve. Hát lássuk be ezen információk birtokában egy embert megtalálni nem könnyű. Több tucat iskola jöhetett szóba, így elkezdte felhívni őket.

Hívás 1:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Nincs.

-Nincs? Cö, hát sebaj. Köszönöm. Viszlát.

 

Hívás 4:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Jó napot. Igen van.

-Barna a haja?

-Nem.

-Á, akkor nem ő az. Köszönöm. Viszhall.

 

Hívás 5:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Jó napot. Igen van, több is. Melyiket keresi?

-Sajnos a vezetéknevét nem tudom, de barna a haja.

-Többük nem is barna a haja.

-Igen? Á akkor mindegy, azért köszönöm. Viszhall.

 

Ezeket a beszélgetéseket hallgatva, már kezdtem lefejelni az asztalt, ahogy tudatosult bennem, hogy mit csinál, és két hívás között elárulta nekünk, hogy csak ennyi információval rendelkezik az illetőről. Megkérdeztük, hogy nem lenne könnyebb, ha azt is elmondaná, hogy nemrég kezdett ott és Budapestről költözött oda? Azt mondta, hogy hát minden információt nem adhat ki róla! Azt is megkérdeztük, hogy mi van, ha közben befestette a haját? Válasz erre: Á, ő nem az a típus, aki befestené.

Hát ezek után feladtuk a dolgot. Mondanom sem kell, nem járt sikerrel a felkutatásban.

 

Hogyan válasszuk ki a megfelelő munkaerőt?

1. Először is megírjuk az álláspályázatot, amibe csodás elvárásokat támasztunk.

2. Begyűjtjük a jelentkezők önéletrajzát.

3. Kiszűrjük azokat, akik megfelelnek a hirdetésben előírtaknak, és elvetjük annak az ötletét, hogy azok közül választanánk, mert azok túl magas fizetésigényt támasztanának, és mi nem akarunk nekik annyit fizetni.

4. A maradékot gondosan átnézzük, és kiválasztjuk azon jelentkezőket, akik egyetlen egy pontnak sem felelnek meg, és behívjuk őket meghallgatásra.

5. Szörnyülködünk egy sort azon, hogy még életükben nem dolgoztak ehhez hasonló munkakörben sem, és közük sincs ahhoz, amit rájuk akarunk bízni.

6. Kiválasztjuk az alkalmatlanok közül azt a legkevésbé alkalmasat, akinek a fizetésigénye számunkra a legmegfelelőbb.

7. Aztán csodálkozunk azon, hogy a jelentkező nem válik be, de természetesen nem rúgjuk ki, elvégre mi választottuk, és micsoda blama lenne már elküldeni, hanem megvárjuk, míg betanul, és magától megy el tőlünk egy jobb helyre.

8. Kezdjük elölről az egészet.

Kapcsolati modell

Szerintetek milyen az ideális párkapcsolat? Az az ideális, ha az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak? Vagy az az ideális, ha a gyerekeket elzárják a külvilágtól, és otthon nevelik őket? Az ideális családban a nő nem dolgozhat, csak takarítani és a családot kiszolgálni alkalmas? Attól jó feleség a feleség, ha ő vágja le a férje ura körmét még a lábáról is?

Számomra hihetetlen, de Amerikában vannak olyan családok akik a fenti szabályok szerint élnek, sőt találkoztam már itthon is hasonló gondolkodásmóddal. A kolleganőim közt is van olyan, aki teljesnek érezné úgy is az életét, ha nem lenne egész nap más dolga, csak a ház rendben tartása.

Én nem tudnám elképzelni azt, hogy a párom, vagy én egész nap otthon ülnénk, míg a másik dolgozik, és az lenne a legfőbb problémánk, hogy mikor töröltem le utoljára a port a szekrényről ma vagy tegnap, és persze mindezt önszántamból, és nem azért, mert mondjuk munkanélküli az, aki otthon van. Azt sem tudom elképzelni, hogy a párommal mi nem vagyunk egyenrangúak, hogy valamelyikünk folyamatosan és minden téren a másik alá van alárendelve, hogy rabszolgaként kiszolgálja a másikat.  Azt sem tudom elképzelni, hogy csak én dolgozom, és a páromnak nincs más dolga, csak az általam megkeresett pénz elköltése, mert ebben az esetben is az egyikünk rabszolga, csak ilyenkor nem az, aki otthon van, hanem az, aki nincs. Van abban a mondásban valami, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék.

Azt sem gondolom egészségesnek, hogy a gyerek folyamatosan otthon legyen, és ne járjon iskolába, óvodába. Persze jó, ha a gyerek minél többet van a családjával, de attól függetlenül az egészséges fejlődéséhez hozzá tartozik az is, hogy kortársaival is együtt  töltsön bizonyos időt.

Mi másra vágyhatnál este?

Mi másra vágyhatnál este 11 óra után, mint arra, hogy valahol a közelben ugat egy kutya, és mintha arra válaszolna ordít egy idősebb nő minden frusztráltságát és dühét mondataiba tömörítve veszekszik. Szóval mi másra vágyhatnál elalvás előtti szórakozás gyanánt? Mondjuk nekem lenne jobb ötletem, de tegnap este csak ebben volt részem:) Ki is néztem az ablakon, hogy vajon honnan jön a hang, de nem láttam sehol senkit.

Még mindig van lejjebb

Amikor Mancika elkerült tőlünk már örültünk, mert egy lassú, munkát rühellő emberrel kevesebb "segít" nekünk, aztán elült az irodából is, így örültünk, hogy nem kell hallgatni a siránkozásait. Na de jött helyette más, aki ugyan nagyon aranyos, vicceseket mond, de magában motyog amikor dolgozik, szitkozódik, és ez mindössze mondjuk napi másfél órát tesz ki, a többi részében a napnak ügyet intéz. Szóval azt gondoltuk, hogy Mancikánál rosszabb munkaerő nincs, de most szembesültünk vele, hogy de van..., és mindemellett ő az, akiről a szőkenős viccek szólnak:)

Feleségcsere

A mai részben egyik szereplőjében a jövendőbeli sógornőmet véltem felfedezni, én ezt egyszerűen nem bírnám elviselni.

#350

Ti éreztetek már olyat, hogy ciki megmondani azt, hogy hol dolgozol, akkor amikor megkérdezik? Mert bizony én igen, no de nem azért, mert gáz a munkahely, vagy mert valami olyan munkám van, amit a legtöbb ember utál, habár van ebben is valami, mert az utóbbi időben jelentősen romlott az imázsa az efféle cégeknek. Az ami miatt én cikinek érzem megmondani, az azonban nem ez, hanem az, hogy az emberekben van egy elképzelés rólunk, ami ahogy kimondom, hogy mi a foglalkozásom, egyből látni is rajtuk, én pedig egyből cáfolatába kezdek. Mondta már a család, hogy tök fölöslegesen hadakozom, hagynom kéne, hogy azt higgyenek, amit csak akarnak, hiszen egyáltalán nem rossz dolgot gondolnak, csak én úgy vagyok vele, hogy nem akarom, hogy olyat gondoljanak rólam, ami nem igaz. Ja és csak a félreértések elkerülése érdekében az előző gondolatok a pénz körül forogtak.

tudjátok mi az a puffancs?

Ma kora délután úgy gondoltam, hogy én akkor most rántotthúst fogok magamnak csinálni, és ha már úgy is csinálok panírt, akkor csinálok puffancsot is. Persze mondjuk ahogy Móricka azt elképzeli, hogy megkívánom, sipp supp elkészítem és már meg is ettem, á dehogy. A probléma ott kezdődik, hogy meg kell várni, míg kiolvad a hús, hiszen most szedem ki a fagyasztóból, aztán kezdhetem el kirántani. Így kicsit tovább tart a dolog, de sebaj, jó lesz az vacsorára is:)

Szóval tudjátok, hogy mi az a puffancs? Nem más, mint a panírként használt liszt és tojás keveréke, amit a hús mellett ki lehet sütni, szintén az olajban. Én most azt eszem köretként a hús mellé majd. Azt hiszem ezt másfelé másként hívják, szóval ha valaki másként ismeri, akkor árulja már el, mi a neve. Egyébként a puffancs szerintem nagyon finom, szinte finomabb, mint a rántotthús.

Az egészben csak az a rossz, hogy olyan finom illatok terjengenek a lakásban, hogy alig bírom kivárni, hogy elkészüljön. :)

#348

Ez a hétvége csupa nem várt esemény kombinációja. Egyrészt ugye már írtam, hogy a programom teljesen leamortizálódott, másrészt mert váratlanul felhívott tesóm, hogy lehet hogy jövőhéttől Pesten dolgozik, és akkor átmenetileg lakna nálam, ha lehet.

Egyébként egyes szakmában annyira keresik a munkavállalókat, például tesóm szakmája is ilyen, hogy a jelentkezés után már 1 héttel munkába is lehet állni, ami azért nem semmi, én legalábbis nem gondoltam volna.  Habár hallottam már bent is olyat, hogy kevesebb, mint 3 hét alatt már szerződése is volt az illetőnek a jelentkezés leadása után, habár nem nálunk, hanem az új helyén, de azért ez az egy hét egy... tényleg hiány lehet dolgozókból.

Update: Közben leesett, hogy még akkor is, ha a menyasszonya még nem jön Pestre dolgozni, az nem jelenti azt, hogy ne lébecolna majd itt.