Változások hava

Jön a szeptember, és ez még mindig fura nekem, ilyenkor, és ez a mostani idő csak rátesz még egy lapáttal, szembesülök azzal, hogy egy csomó ember számára új élet kezdődik, újra iskolaszezon van, és nekem meg semmi extra nincs, nem megyek iskolába, és a munka is ugyanolyan mint az előző napon. Szeptember bizonyos szempontból mindig is a változások hava volt, valójában itt van az igazi év váltás, itt kezdünk, vagyis kezdenek emberek új életet, változik meg az addig megszokott ritmus, és kezdődik egy új. Nem a január hozza a legtöbb újdonságot az emberek életében, hanem a szeptember, legalábbis szerintem. Furcsa - még mindig az - megélni azt, hogy elindulnak a diákok az iskolába, én meg nem, hiszen már nem járok suliba. Utána nem zavar már, mert annyira nem hiányoznak az iskolával járó egyéb dolgok, de ilyenkor más, eszembe jut az az izgalom, amit én is átéltem ilyenkor, és látom, hallom, olvasom azt, hogy a nálam fiatalabbak most is átélik azt, de akár az idősebbek is. Szóval ilyenkor mindig kicsit letaglóz, és maga alá gyűr az az érzés, hogy más élete izgalmasabbá, érdekesebbé válik szeptembertől, míg az enyém marad ugyanolyan.

beszélgetünk

K: Elfelejtettem mit rendeltem mára. Meg tudod nézni mit kértem? Elég a kódja.
É: Igen, meg, de mára csak te rendeltél, amit találsz az a tied.
K: Rendben, akkor megnézed mit kéretem?
É: ??? ... Meg.
K: Köszi.

Ha csak ő rendelt attól a szállítótól, akkor mégis miért kellett pontosan megírnom neki, hogy milyen kóddal rendelkező kaját keressen? Jelzem közben a kollega, aki mellettem állt ott vihogott.

#454

Kissé nyűgös vagyok, és ez az idő nem használ a dolognak, nem lesz tőle jobb kedvem, és igazából most nem is tudom magam mivel jobb kedvre deríteni, habár különösebben rossz kedvem sincs, inkább csak a fejem fáj, és úgy érzem magam, mint a kisgyerek, amikor elveszik tőle egyik kedves játékát.

Tulajdonképpen az van, hogy habár nem zavar, hogy nincs meleg, de a búskomor időjárás nem annyira tetszik, mert nem annyira tudok magammal mit kezdeni munka után. Még mindig fura dolognak érzem azt is, hogy elkezdődik a tanév, de ez engem egyáltalán nem érint.

eső

Ma csak akkor kezdett el esni az eső, amikor kitettem a lábam az ajtón. Következetesen minden alkalommal. Reggel, amikor mentem nyitni a  garázsajtót, délelőtt, amikor pakoltunk ki a kocsiból, délután, amikor mentünk a boltba gyalog, kicsit később mikor leszaladtam még az esernyőt felhozni, pedig már előtte elállt és felszáradt az egész úttest.

Meséltem már?

Hogy én és a tesóm mennyire hasonlítunk egymásra?

Kicsi korunkban egyértelmű volt a korkülönbség kettőnk közt, hiszen én mindig nagyjából egy fejjel magasabb voltam nála, de aztán, amikor én már nem nőttem tovább, ő meg szinte teljesen utolért ez már nem is lett annyira egyértelmű. A család szerint nem hasonlítunk különösebben egymásra, de a családtagok mind jól ismernek, és nem csak a külsőt veszik figyelembe, habár szerintem csak külső alapján sem lehet minket összekeverni. Viszont amikor tizenévesen állandóan azt mondogatták nekünk, hogy mennyire hasonlítunk egymásra, aztán meg többször nekünk szegezték a kérdést, hogy ugye mi ikrek vagyunk, kezdtem azt gondolni, hogy ez csak nekünk egyértelmű, hogy nem hasonlítunk egymásra annyira, hogy össze lehessen keverni bennünket.

Az egyik ilyen eset, amire nagyon jól emlékszem: egyik nyáron, amikor napszámoskodtunk, és mindenfélét műveltünk a mezőn (fogalmam sem volt addig, hogy hogy mi az a kukoricacímerezés például), azok, akikkel együtt dolgoztunk pár nap után összeszedve minden bátorságukat megkérdezték, hogy ugye mi ikrek vagyunk, és alig lehetett meggyőzni őket, hogy nem vagyunk azok, egyszerűen nem hitték el.

Mivel aztán más városokban tanultunk, és az utóbbi években elég keveset mutatkoztunk együtt így nagyjából meg is feledkeztem erről, hogy mennyire össze lehet bennünket keverni, néha mondjuk eszembe jutott, hogy vajon az ő volt osztálytársai mennyire tarthatják őt bunkónak, amikor én nem ismerem meg őket az utcán, vagy fordítva, mert nem jönnek rá, hogy a másik testvérrel találkoztak. Ezt egyébként azért is gondoltam reális problémának, mert előfordult, hogy a tesóm nevén szólítottak meg engem.

Amiért ez most megint eszembe jutott, az, hogy az esküvőn miután megbeszéltem az egyik pincérlánnyal/szervezővel, hogy én én vagyok, és hogy eléggé hasonlítok a vőlegényre. Ennek ellenére amikor következőnek találkoztam vele megint megkérdezte, hogy te vagy a vőlegény?Pedig én magasabb is vagyok, kopaszabb is (habár tesóm is igyekszik:) nem lemaradni) és vékonyabb is.

Most megint egy városba kerültünk, mégha ez most több, mint egy milliós és én csak dolgozni járok oda, és különben is alig ismerek ott valaki, akkor is megint előfordulhat, hogy ismerőseink, akik nem ismernek mindkettőnket, esetlegesen összekevernek bennünket.

Az ilyesmi nem zavarja az ikreket? Én ismertem suliban ikreket, és engem zavart, hogy nem tudom magabiztosan megkülönböztetni őket, de azt nem tudom ez mennyire zavarta őket.

Még egy rövid történet, ami már úgysem árthat ennek a bejegyzésnek:D: A fősulin alattam kezdett járni egy volt gimis osztálytársam, akit én nem mertem megszólítani egy darabig, mert azt hittem a húga az, akiről tudtam, hogy akkor érettségizett, de nem ismertem, csak azt hallottam, hogy nagyon hasonlítanak egymásra, ő meg nem szólított meg engem azért, mert azt hitte, hogy biztos derogál nekem szóba állni vele (nem is értem miért gondolta ezt, egyáltalán nem vagyok olyan). És így telt el 2-3 hónap, mire csak megszólítottam, és tisztáztuk a dolgot:)

lift

Ma délben amikor az ebédszünetből mentem vissza szerintem egy külsős, azaz olyan valaki várt meg a lifttel, aki nem nálunk dolgozik, és lifteztünk együtt egy egész emeletnyit. Azt hiszem már találkoztam vele bent, járt már nálunk, vagyis ment már át az irodánkon is, és akkor jól meg is jegyeztük őt magunknak. Most egy picit másképp nézett ki, most volt szakálla, legutóbb csak borostája volt max.

Na de amit mondani akarok az az, hogy nem találtam a találkozásban semmi extrát egészen addig, amíg kiszálláskor mosolyogva köszönt el, ahogy hátranézett, ami azért lássuk be nem túl szokványos dolog idegenek esetén. Mondjuk a liftben én félig meddig mögötte álltam, ezért nézett hátra. Na de a lényeg, hogy amikor rám nézve mosolyogva köszönt, akkor az lett az érzésem, hogy ő tud valamit rólam, vagy ismer, esetleg nekem is ismernek kéne, szóval valami ilyesmi. Gondolkodtam is utána, hogy ismernem kéne őt valahonnan? Kicsit emlékeztetett Gusra, de azt, hogy ő lenne gyorsan elvettem igazából, mert ez egészen addig, amíg ki nem szállt fel nem merült bennem, különben is, mit keresett volna pont az én munkahelyemen:). De igazából arra jutottam, hogy valószínű sehonnan nem ismerem, csak ott láttam már egyszer kétszer, és biztos csak jókedvű, és kedves emberről van szó, és én vagyok tiszta hülye. Mert mint egyszer már szóba is került, ha az ember rámosolyog a másikra manapság, akkor az tisztára meglepődik, mert nincs hozzászokva, és ez történt ma velem is.

Lehet nem kéne néznem

Véletlenül odakapcsoltam a Döglött aktákra, és ott is ragadtam, mert igazából szeretem az ilyen lelki dolgokon is alapuló filmeket, a krimiket is, szóval nem volt mi elijesszen attól, hogy nézzem, de lehet nem kellett volna, mert lelkileg megvisel, mert jön hogy sírjak, persze lehet, hogy része válogatja, meg az én hangulatom is biztosan befolyásolja a reakciómat, de most inkább rossz, mintsem jó hatással volt rá. És ez volt a rész betétdala:

#449

Meglepődöm néha, hogy milyen dalokat kotornak elő a rádióban, és játszanak nap mint nap. Kellemes dallamúak, legalábbis szerintem, mint például ez itt. Amikor először felcsendült meg is állapította valaki, hogy már megint énekel Cher, én meg mondtam, hogy ez nem egy új dala. Vagy ez:




Amennyire én tudom, ezek egyike sem új, habár ott van nekünk újnak Tabáni meg Varga hogyishívják száma, no meg Tóth Gabi száma is.

#448

Kóborlok az iwiw-en, és az egyik ismerősnél, akiről a neve alapján fogalmam sem volt, hogy honnan ismerem, így rákattintottam, hogy megnézzem, hátha a fényképe alapján felismerem, Így is történt, rájöttem, hogy férjhez ment, és nemcsak az esküvői képek alapján sikerült ezt megállapítanom!, hanem az arc is ismerős volt. Szóval nála az esküvői képeket nézegetve teljesen leesett az állam, olyan ruha, és olyan frizura, olyan képek, mintha egy filmet néznék, nagyon nem semmi, tényleg szép.

tekintettel másokra

Negyed tíz van és most is fel-fel bömböl a zene valamelyik szomszédban. Ez nem gond? Mondjuk nem rossz zene szól, annyira nem is zavar, de ezt miért lehet, akkor amikor én kalapáltam fél 9 kor, akkor én le lettem cseszve, hogy nem ez van a házirendben, nem mintha lenne házirenden, vagy az bárhol is ki lenne függesztve.

Ma valaki olyan gratulált, akitől ez különösen jól esett, mert ha ő is elismeri, és azt mondja, hogy megérdemeltem, akkor ez valószínűleg így is van:) Szerény vagyok én ám!:)

Az egyik kollegina az elmúlt hetekben elég szarul van, most per pillanat albérletet keres, és sorra derül ki azokról a hirdetésekről, amelyekben azt írják, hogy azonnal költözhető, hogy megnézni se lehet 1-2 héten belül, nemhogy beköltözni azonnal. Nincs valakinek egy tuti albérlet ajánlata?

Vannak dolgok, amelyek rosszul esnek az embernek, de ezt nem teszi szóvá, mert van annyira jól nevelt, hogy tekintettel legyen másokra.

kopogtató cédula

Már gyűjtik, mondjuk mit csodálkozom ezen?

Ugye nem aszerint kell odaadnom valakinek a kopogtató cédulát, hogy mennyire helyes az aki gyűjti?:)

Mondjuk otthon még nem találkoztam olyannal, akinél a látvány olyan lett volna, hogy gondolkodás nélkül neki adjam a papírost, itt meg mindegy, mert nem ide kaptam szóval úgysincs mit adni. Jelenleg ennél még mélyebben nem merültem bele a dolgokba, és kérdés, hogy mennyire fogok egyáltalán, magamat ismerve biztos fogok, meg majd pufogok is egy sort azon, hogy miért indul polgármesternek az, aki országgyűlési képviselő!

 

Pók és háló

Mostanában annyi pókhálót találok, pedig nem szeretem őket. Nyitva volt a konyha ablak a hét elején és amikor mentem ki a konyhába az volt az érzésem, mintha pókhálót szedtem volna le a fejemmel az ajtónál, de gondoltam ez lehetetlenség, hiszen nem is olyan régen voltam kint, ennyi idő alatt nem sző hálót egy pók, aztán amikor legközelebb mentem be, megint ott volt a háló, és megint, de a pókot sehol sem találtam, azt hittem velem van a baj, már képzelődöm. Kb két nappal később megtaláltam a pókot is, a kis aranyos amíg én munkába voltam úgy döntött, hogy az éppen üres csapot beszövi és kinevezi bázisának. Ja amúgy a pók akkora volt, mint egy mogyorószem (az az amerikai, amit sósmogyiként lehet venni), plusz a lábak, szóval nemcsoda, hogy meg akartam tőle gyorsan szabadulni, így kinyitottam a csapot, és lemostam, nagy nehezen eltűnt a lefolyó lyukában, de láttam, hogy ott meg is tudott alatta kapaszkodni, onnan nem ment az istennek sem lejjebb, betettem a dugót, hogy ne másszon vissza, hátha lemegy, de mivel nem, így másnap szabadon hagytam, hogy akkor másszon ki, amit meg is tett és én gyorsan kiraktam az ablakon, habár kicsit ragaszkodott, de azért csak sikerült. Most reggel meg jövök be a lépcsőházba, és egyből lefejeltem egy pókhálót úgy, hogy előttem jött ki egy néni, aki nyilván simán átfért alatta. Ilyenkor mindig utálom, hogy ilyen magas vagyok.

Update: most meg a fürdővizemben úszkált egy pók, komolyan mi van itt, invázió?

Szombat

Úgy látszik jót tesz az embereknek a szünet, az ünnep, mert ma, amikor egy nagy kört  mentünk bent a városban meglepően sokszor intettek az autósok, hogy nyugodtan menjünk át előttük amihez nem vagyok hozzászokva. Végig gyalogoltuk a belvárost, láttuk a Szabadság-téri szökőkutat, egy olyan kutat, amelyben levegő bugyborékol fel, és időnként az jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne csak úgy kézen fogva andalogni végig ezeken a helyeken. Az Andrássy úton meg az, hogy ezekbe a boltokba így rövidnadrágban és pólóban be se mernék menni, mert úgy kinéznének, hogy csak na:)

Az Osonban járva olyan gyorsan sikerült bevásárolnom, hogy ilyen hamar még soha nem végeztem hiperben, mert féltem, hogy lekésem a buszom vissza, de a végén még vártam 20 percet. A gyorsaságnak megvan a hátránya, miután kijöttem eszembe jutott mit akartam még venni, de már így vissza nem volt kedvem menni. A buszra várva megtalált egy ember, aki folyamatosan győzködött, hogy mennyit spórolnék, ha lenne napkollektorom, szélmalommal hajtanék mindent, és őrölném a búzát, amiből a kenyeret magam sütném a házi kemencében, és mennyivel olcsóbb volna, ha télen is 30 fok volna, és lóval járnánk dolgozni. Azt is elmondta, hogy milyen hülyék vagyunk,  hogy átállítjuk az órát, mert így korábban kell kelnünk, ha nem állítanánk át, akkor pedig akkor mehetnénk dolgozni amikor akarnánk, és nem kéne reggel rohanni (mondjuk én nem értem az összefüggést, de mindegy). Aztán szerencsére ugyanott szállt le a buszról mint én, úgyhogy még azt is elmondta, hogy milyen szar lenne, ha mindenkinek busza lenne, mert az mennyivel több helyet foglalna el, és folyton lerobbanna. Na mindegy.

Egyébként nálunk egyre nő a verseny, ugyanis már az Auchanba is ingyen buszjárat jár, a Tesco is nagyobbra cserélte az ingyen buszát, mely nyilván annak köszönhető, hogy gyakorlatilag valamennyi lánc képviselteti magát városunkban, legutóbb az Aldi nyitott meg pont a Lidlel szemben:), na ennek a kettőnek még hiányzik a buszjárata, mert jelenleg csak kocsival közelíthetőek meg.

In the summertime

Ez egy olyan dal, amelyet majdnem minden évben valaki újra feldolgoz, átdolgoz, remixel. Idén a Disney dolgozta fel újra, de az eredeti 1970-ben csendült fel és Mungo Jerry nevéhez kötkető. Az idei feldolgozás sem rossz, de inkább csak a klip lett jól megcsinálva. Végighallgattam most több verziót is, nekem a Madagaszkáros változat tetszik a leginkább, íme:

Optimista/Pesszimista

Optimista vagy pesszimista? Néhány éve, még a főiskolán csináltunk valami tesztet ami kapcsán megnéztük, hogy ki optimista és ki nem, már akkor is voltak köztünk pesszimisták, de úgy látom, hogy az azóta eltelt néhány évben az arány csak romlott, és már szinte keresni kell, hogy egy hozzám hasonlóan optimista embert találjak, aki nem csak a rosszat keresi és látja meg mindenben. Tudom én jól, hogy az elmúlt időszakban a gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség, az elmaradó fizetésemelések, és a növekvő árak, és árfolyamok sok embernek gondot jelentenek, de attól még nem kéne elveszíteni a hitet abban, hogy jobb is lehet.

Persze azt is tudom, hogy sokan sok rosszat láttak, vagy éltek át, és ezért lettek pesszimisták vagy pesszimistábbak, mint korábban. Például a párom olyan helyen dolgozik, hogy ott csomó sanyarú sorssal találkozik, édesanyám pedig azt mondja, hogy a kor előrehaladtával az ember egyre pesszimistább lesz, de szerintem lehet tudatosan törekedni arra, hogy a körülmények ellenére is megőrizzük optimizmusunk.

Szappanopera

Nem vagyok egy nagy szappanopera rajongó, vagyis már kinőttem belőlük azt hiszem, mert régen azért egy csomó brazil és latin szappanoperát néztem, aztán egyre kevesebbé kötöttek le az efféle műsorok, a magyar változatokat meg valamiért kifejezetten utálom is, talán mert gagyinak tartom. Azonban van egy szappanopera, amit már egy éve nyomon követek. Na jó, ez így túlzás, mert nem az egészet, csupán egy szálat, ami fenn van a neten, ugyanis ez egy német műsor, és itthon mostanában nem találkoztam ezzel a csatornával. Mondhatnám, hogy azért nézem a Tiltott szerelemet, hogy gyakoroljam a németet, de nem, mert én Christian és Oliver története kedvéért nézem. Egyébként ez az egyik legrégebben futó szappanopera, már évtizedek óta látható, és folyamatosan megy, nincs olyan nyári szünet, mint az itthoniakban szokott lenni. Christian és Oliver története már két éve része ennek a folyamnak.

Ha elégszer hallod

Vannak olyan dalok, amelyek első hallásra elmennek, aztán ha napközben hallom a munkahelyen munka közben akkor kifejezetten idegesítenek, aztán amikor nap mint nap hallod őket egyszercsak észreveszed, hogy már szinte kedveled is. Hát íme egy ilyen:

Sakáltanya

Nem tudom miért, de ez a film valahogy mindig leköt, ha megy a tv-ben és én észreveszem, akkor nem tudom nem végignézni. Igazából nem tudom mi van benne, ami miatt ennyire leköt, talán a pulton való táncolás, vagy a zenés betétek, a romantikus szál? Az is lehet, hogy az önmegvalósítás, amiről a film szól.

Íme egy dal a filmből:

már megint reptér

Ma megint a reptér bűvöletében telt az estém, ezúttal anyu utazik, őt kísértem ki, és vártam meg, amíg becsekkol. Az ember ilyenkor mindig ideges kicsit, pedig nem is én utazom:) Kint volt időnk és beszélgettünk is, és ő így fogalmazott: "nem is gondolnád, hogy hányan szurkolnak most nekem." Most ő egy meghívásnak tett eleget, egy régi osztálytársa hívta meg magához pár napra, akivel több, mint 40 éve nem találkoztak, és beszélni is csak a tavasszal kezdtek újra, ugyanis most találták meg egymást ismét. Beszélgettek elég sokat az elmúlt hónapokban, újra megismerték egymást, és mivel ez láthatóan jó hatással volt anyura, ezt bárki látta, aki ránézett, és ismeri, így most gyakorlatilag valamennyi barátnője, kolleganője, volt osztálytársak és a teljes rokonság, vagyis csak azok, akik tudnak az utazásról lélegzetvisszafojtva drukkol neki, hogy jól érezze magát.

Közben már tudom, hogy rendben megérkezett a repülőjével.

Blogok 2

Az akiket olvasok, ha írnak rovatom jelentősen bővül, néhányan már bekerültek oda, és nem írtam róluk, nem csináltam olyan "ajánlót", mint az első háromnak, (amelyből kettő közben költözött is, jelenleg mindkét linkjük kint van) úgyhogy ezt most egy picit pótolom. Egy kis magyarázat, hogy miért pont most: mert úgy látszik nekem baromi sok időm van most a blogolvasásra, vagy mert türelmem nincs egy két bejegyzésnél többet elolvasni egyszerre egy embernél, vagy mert olyan kevés bejegyzés születik azokon a blogokon amiket olvasgatok, hogy ugyanannyi idő alatt 3szor annyi blogot tudok megnézni. Az igazság valahol ennek az egyvelege:)

Most itt tekintsetek el a linkektől, mindenkit megtaláltok oldalt.

5 régebbi linket, 2 pár napos és 17 friss linket ajánlok most figyelmetekbe.

Kezdjük a sort mindjárt Gusnál, akit már több, mint fél éve olvasok, és visszaolvasok, és még mindig van mit olvasni nála, habár most kissé hallgatag, de korábban meglehetősen sokat írt, szóval van mit pótolni. Megjegyzem ő az aki a legtrükkösebben jut rólam infóhoz:)

A sort folytassuk Giával, akit egyszer csak úgy elkezdtem olvasni, rá Thiánál találtam, és azóta lelkesen olvasom. Korábban külföldön, mostmár itthon ír, néha olyanokat, mintha turista lenne.

A következő Márti, aki mostanában újra írni kezdett szerintem érdekes dolgokról. Na ő az, aki a legtöbb kérdést tette már fel nekem, én meg lelkesen válaszoltam neki:) Rá is Thiánál találtam.

979: hozzá egyszer csak elkeveredtem, azt hiszem Gustól, és tőle még sok más emberhez is. Az ő írásai egész más szempontból kötnek le, kicsit szakmai, kicsit nem az én érdeklődésem is a blogja iránt, mint ahogy ő is valami ilyesmi dolgokról ír szerintem.

Viva Valentino: Ő talált rám és én így rá, most per pillanat nem ér rá írni, amin mondjuk nem csodálkozom, mert olyan hosszú bejegyzéseket, amiket ő rittyent össze, nekem órák alatt sem sikerülne:)

Mignon: ő is az ő talált rám kategória, és én ragadtam le nála, mert vicces amiket ír, jókat lehet rajta szórakozni szerintem, ami most hogy Thia épp nem ír nekem pont jól jön.

Létező: hozzá azért mentem el, mert azt olvastam róla, hogy nagyon szórakoztató írásai vannak, őt is egyébként Thiánál találtam.

Meztelencsiga: ő járt előbb nálam, amikor beleolvastam a blogjába úgy gondoltam, hogy nem csak egy egyszeri látogatója leszek, így őt is kiteszem.

Van még jó pár blog akit most kiteszek ide, azért mert amúgy is ellátogatok hozzájuk elég rendszeresen például 979től, Gustól vagy éppen Confessortól, de olyan is akit Thiától.

Ha már úgyis olvasom őket, akkor miért ne legyen nekem könnyebb, miért kellene többet kattintsak mint amennyit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy meglássam legújabb bejegyzéseiket. Ebbe a kategóriába tartoznak: Woof, Redblek, Cube, Tigri és SPF.

Van olyan is, akit régebben is olvastam volna már, csak nem írt, aztán most, hogy már megint elkezdett úgy gondoltam kiteszem, hiszen nem frissülő blogokból már volt épp elég a listán, így meg mégis jobban nyomon tudom követni, hogy mikor és mit ír. Ilyen blogok: Lost, Captain, Iguazu.

Aztán van köztük olyan is, akit csak szeretnék olvasni, mert valaki már szimpatikussá tette őt számomra, de még csak ritkán jutottam el hozzá, hátha majd így. Ide tartozó blogok: Bluemoon, Látens, Anyuha, Theitalianjob, Spring, Custos, LEQ.

Ha esetleg valakinek kifogása lenne az ellen, hogy kikerült nálam a linkje, az szóljon és leveszem a listáról. Mivel úgy gondolom előbb-utóbb mindenki észre fogja majd venni látogatásom, így még ha kicsit esetleg illetlen vagyok is, de nem szólok egyenként mindenkinek, hogy linkesítettem, kérem ezt nézzétek el nekem.

házasság

Közben volt időm éppen eleget gondolkodni azon, hogy mit is gondolok a témáról. Volt olyan, amikor azt mondtam, hogy na ez nekem biztosan nem kell, csak a macera van vele, aztán volt olyan is, amikor meg arra jutottam, hogy én is szeretnék ilyet, én is vágyom rá, és milyen kár, hogy nekem nem lehet.

Ez is megvolt

Megvolt az esküvő szombaton, és a várakozásoknál sokkal jobban sikerült, sokkal jobb volt a hangulat, mint amire számítottunk.

A napközbeni 40 fok nagyon király volt, főleg akkor amikor a menyasszony finom célzással szólt, hogy reméli felveszem a zakót is, nevezetesen úgy tette, hogy ugye a rózsát áttűzöm majd a zakóra, így én a szertartásokat, és a gyalogos vonulást öltönyben, teljes díszben csináltam végig, ami jobb volt mintha szaunába mentem volna.

Na de, hogy az elején kezdjem, a mi vendégeink megjöttek hozzánk, és együtt mentünk ki az esküvő helyszínére, közben megtudtam azt is, hogy a sógornőmék a rokonság 80%kával egyetemben több, mint egy órát fognak késni, így mivel ő a menyasszony az egész mindenség csúszni fog, de sebaj rugalmasan kezeltük a dolgot. A szépséghiba a dologban az volt, hogy ők ugyan már felöltözve jöttek, de az egyik koszorúslány és a vőlegény ruháját is ők hozták, így mikor megjöttek gyorsan kellett intézkedni, főleg mert a vőlegény egyből elindult a menyasszony felé, hogy elkérje a ruháját, alig lehetett lefékezni, hogy talán mégsem neki kéne menni. Na végülis mivel már teljes díszben érkeztek, így csak 20 percet szépítkeztek mielőtt megkapta volna a vőlegény is a ruháját, átöltözött volna és elkezdtük volna az egészet. Kb. akkor kezdődött a kikérés, amikor a polgármesteri hivatalba indulni kellett volna. Mivel szekéren ment az ifjú pár be, az is gond volt, hogy hogy is és kik ülnek majd a szekéren velük, végülis kb 4 variáns után kiderült, hogy a zenészek. Majd a szekér nekilendült úgy, hogy alig bírtuk utolérni és szólni neki, hogy lassabban, mert ugyan mi kocsival megyünk mögöttük, de azért ez nem verseny. A ceremóniák és az utána lévő minilagzi már jól telt. A vége lett kicsit fura, mert nem akkor lett vége, amikor már a násznép megunta a szórakozást, hanem akkor, amikor az ifjú pár unta meg a dolgot, igaz, hogy ők úgy döntöttek, hogy mégsem veszik igénybe a számukra lefoglalt szállást, hanem inkább az éjszaka közebén hazautaznak potom 250 km-t, aminek az lett a következménye, hogy már nem szórakoztunk, de még le sem feküdtünk, csak gubbasztottunk és beszélgettünk fél éjszaka, mert vártuk, hogy jelentkezzenek, hogy rendben hazaértek.

Táncolt mindenki, én is, másnap meg is kaptam, hogy nem táncolok rosszul, ha van ki vezessen, ha nincs, akkor egyedi stílusom teljesen függetlenedik a zenétől és a ritmustól, magyarán borzasztóan nincs ritmusérzékem, amit mondjuk én is tudok:)

Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy habár nem voltunk sokan a két család nem különösebben vegyült, és hogy a fiatal házasok el-el tűntek a színről, konkrétan én alig láttam őket. Az is izgi volt, amikor kiderült, hogy a másik család hozott váltás ruhát, és a ceremóniák után átöltöztek, míg mi nem, mert nekem eszembe se jutott ilyesmi, habár mostmár tudom, hogy ha megint oda megyünk valami rendezvény alkalmából, akkor tudunk vinni magunkkal tisztálkodási cuccokat és váltó ruhát, mert ott még zuhanyzásra is van lehetőség.

Ja egyébként a helyszín hihetetlen, szerintem nagyon szép, úgy el lennék ott.

miért?

Miért van az, hogyha én valamit kitalálok, elgondolok, eltervezek, elképzelek, az úgy és akkor ahogy én várom általában nem valósul meg? Miért bosszant és idegesít, illetve tör le ez engem?

előrejelzés

Holnapra erre a vidékre kánikulát mond 36 fokos csúccsal én meg közben azon gondolkodom, hogy felvegyem-e az öltönyöm mellényét is, nehogy fázzak, vagy inkább ne, szerintem nem fogom, hacsak nincsen beleszerelve valami légkondi...

Időjárás jelentés

Hajnalban kevés eső, majd egész délelőtt borult, és dörög az ég, de eső nem esik, a pára mármár kézzel fogható, a látótávolságot csökkenti (ez az alföldön nagyon jól mérhető, már nem 20 km csak olyan 6-7), a hőmérséklet elviselhetetlenül magas, habár inkább a páratartalom miatt, már akkor is izzadsz, ha nem csinálsz semmit. Na ilyen kellemes időben rohangálunk keresztül kasul a városon.