14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett

Ismerek én hősöket? Gondolok én valakire úgy, mint hősre? Bizonyos szempontból igen,  de azért a hős kategória, mint a filmekben, na olyan nincs, ezért csalódni sem csalódtam bennük, így ezt a levélírást most ki is hagynám, talán majd egyszer.

13. nap: egy zenekar, vagy előadóművész, aki nehéz napokon segített át

A feladat itt ugye az, hogy írj levelet neki. Az általam választott zenekar a Fiesta, azért mert ez jutott elsőre eszembe, és mert régen amikor kint Hollandiában nagyon magam alatt voltam, akkor őket hallgattam, és lett jobb kedvem tőle. Szóval a levél:

Kedves Fiesta,

Zenétek pont akkor és ott állt rendelkezésemre, amikor arra szükségem volt, és sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam idegenben, és kevésbé hiányozzanak az itthoniak.

Köszönöm:

IO

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

A szép dús hajam:), na azt soha nem dicsérik, persze meglehet, hogy azért ugye, mert nincs is dús hajam:)

De úgy általában a külsőmre nem kapok bókokat, amiben persze az is közrejátszik, ahogy itt már szóba is került, hogy a pasik ritkában kapnak eleve bókot.

 

eszembe jutott

Olvasgatok Lostnál, és közben eszembe jutott, hogy egyszer a buszon láttam két fiatal srácot, akik egymással szemben ültek, és amikor úgy gondolták, hogy nem látja senki, de ugye én láttam megfogták egymás kezét, olyan aranyosak voltak. Az egyik olyan vagány típus, a másik pedig inkább a visszahúzódó fajta. Kicsit piszkálódtak is egymással. Máskor is mentem azzal a busszal, de összesen egyszer láttam őket, pedig utána direkt figyeltem.

Szemekbe zárt titkok

Egy szerelem, mely olyan mély, megrendíthetetlen és őszinte, hogy az örökké tart. A szerelem, mely ott látszik, amikor belenézel a szemébe. A szerelem, amelyet nem koptat meg az idő vas foga sem, mely akkor sem múlik, ha a szeretet személy már nincs melletted. A szerelem amely erőt ad, kitartóvá, eltökélté tesz.

A szerelem, melyről nem is tudod, hogy van, melyet még magadnak sem mersz bevallani, melyről tudod, hogy esélytelen, soha nem teljesül be, vagy csak sok-sok év múltán.

A szem, ami a lélek tükre, ami elárulja sötét titkát, az egyetlen, ami bizonyítékként szolgál, és ösztönöz az igazság felderítésében és bizonyításában.

Egy gyilkosság, mely még 25 év után is kísért.

Szóval moziztunk, s mondhatom ez egy igazán jó dél-amerikai film.

Monda

Azt mondják amikor az ember megszületik még emlékszik minden előző életeiben vele történt dologra, amit aztán elfelejt. Születésekor minden embert, minden babát egy Angyal vár, és amikor a baba felsír az Angyal oda teszik az ujját a baba szájára, aki ekkor elfejti minden korábbi életéről szóló tudását, megnyugszik és abbahagyja a sírást. Azt mondják ezért van az ajkunk felett az a "minta", ami olyan, mint egy ujj nyoma.

Ezt a történetet a Kedvesem mesélte, és akkor és ott romantikus volt, remélem azért így is maradt belőle egy kicsi.:)

Telefonos módi

Hogyan telefonálsz a munkahelyeden a munkaidőd felében magánügyben, hogyha nem szeretnéd, hogy a többiek hallják?

1. Kimész a szobából és a mobilodon beszélsz.

2. A vonalason halkan pusmogsz.

3. A szád elé teszed a kezed és hangosan beszélsz mert biztos vagy benne, hogy a kezed hangszigetel, de ugye nem, úgy hogy mindenki érti minden szavadat.

A helyes megfejtéseket hozzászólás formájában várom:)

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

Jó kérdés, szoktam én bókot kapni? Eleve a pasik kevesebb bókot kapnak, nem jellemző, hogy bárki is azt mondaná, hogy de jól nézel ki, mondjuk nem mintha tartanom kellene ilyesmitől:) Azt gondolom, hogy olyasmi amit bóknak nevezhetek legtöbbször a munkám során ér, valamiért azt hiszik, hogy minden kérdésre tudok válaszolni a hozzánk tartozó termékekkel kapcsolatosan, még azokra is, ami a kérdést feltevő feladataihoz kapcsolódik, és nem az enyémhez, pedig nem is.

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Itt azt hiszem inkább a bárcsak ne ismerném kategória az, amit ebben a pontban kiemelnék, és kicsit visszautalnék az egyik előző bejegyzésemre, konkrétan az ebben a játékban írt 8 napra. Azt hiszem sokkal jobban jártam volna akkor, ha azt a bizonyos illetőt nem is ismertem volna meg soha. Kellemesebb lett volna a kolis lét a középiskolában, hiszen amúgy sem szerettem a kollégiumot, már előre féltem tőle azon a nyáron, amikor befejeztem az általános iskolát végig a középiskolától és a kollégiumtól paráztam, és eltelt még egy év mire megbékéltem vele, de másodikban már nem volt olyan rossz, harmadiktól meg már nem voltam kolis, mert közelebb költöztünk a sulihoz, és már be tudtam járni, hiszen csak egy 20 perces buszozásra laktam a sulitól.

Néha lelkes, néha nem

Néha lelkes vagyok néha nem, van egy csomó minden amit szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, viszont kifejteni meg sem időm, sem türelmem nincs, szóval majd talán egyszer.

Ugyancsak hol lelkes hol nem lenni az a német tanulással is, ez olyan szinten változó, hogy egy német óra alatt én simán 4-5ször is megváltoztatom a véleményem, hol tetszik az egész és lelkes vagyok, hol meg azt érzem, hogy utálom és tök kár volt megint jelentkezni, mert így rá vagyok kényszerülve arra, hogy járjak. Mondjuk sokat segítene a dolgon, ha végre elkezdeném tanulni is:)

Aztán hol lelkes vagyok a munkám iránt, hol pedig egyáltalán nem, sokszor eldöntöm, hogy na majd ma milyen jól haladok, de aztán mégsem, mert mindig közbejön valami, egy idő után már idegesít az, hogy le se teszem a telefont, már megint cseng, míg közben 2-3 kollega felváltva, vagy egyszerre beszél hozzám élőben, vagy vár rám, hogy tegyem le a telefont. Ma csak olyan 2-3 órám ment el egyeztetéssel, ja és még semmit nem zártunk le, hogy ok ez már megvan. Az a legjobb az egészben, hogy elvárják tőlem, hogy mindent tudjak, és hozzak döntéseket, vagy én bokszoljam le a dolgot, csak mondjuk nem biztos, hogy tényleg nekem kéne ezzel foglalkozni.

a változatosság kedvéért

A tegnapi beázás után ma a változatosság kedvéért csőtörés volt a szomszéd lépcsőházban és ezért most nincs fűtés este nyolcig, ami már elmúlt, vagy a szerelés végéig, ami ezek szerint még nem jött el, hiszen fűtés nincs, de hát ugye kinek van rá szüksége ilyen 30 fokos napsütésben, ami most is van... valahol...talán, szóval akkor minek is fűtenének nálunk:)

Egyébként a pénteki bolondokháza után ma is az volt, de ma már zavart, úgyhogy be kéne venni a leszaromtablettát.

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Hát hogy elereszteni nem akartam, az túlzás, de örültem volna több fősulis csoporttárs és barát esetén, ha ők megmaradnak körülöttem a suli után is, de ez valahogy nem sikerült, amit én sajnálok is, és azt hiszem már írtam is erről. Az akkori legjobb barátom is szépen eltűnt, mostanában jó, ha félévente egyszer beszélünk, vagy írunk egymásnak, pedig igazából most is egy városban dolgozunk.

8. nap: valaki aki pokollá tette az életedet, vagy pocsékul viselkedet veled

Na ez lehetne egy hosszú felsorolás, szerintem ilyen szinte mindig van aktuálisan is az ember életében, vagyis az enyémben tényleg szinte mindig volt valaki, és most is van olyan, aki esetén jobban örülnék ha nem ismernénk egymást.

Egyet azonban konkrétan kiemelnék: régen volt már, amikor gimibe kerültem édesanyám az egyik ismerősünkre bízott, hogy ő, aki már ismer mindent a suliban kicsit legyen a gardedámom. Ezzel a sráccal már sokkal korábban is ismertük egymást, ráadásul a szüleink egy baráti társaságba jártak, szóval elég gyakran találkoztunk korábban is, de igazán pokollá csak a gimiben tette az életem, az első év második felében, miután már az összes többi elsőst elrakták a szobánkból, és már csak én voltam, akit piszkálni tudott, hogy már az igazgató is behívatott minket, hogy szexuálisan zaklat engem, ami mondjuk nem volt igaz, és kicsit később engem is elraktak a szobából egy este hirtelen, miután meglökött a széken és bevágtam a fejem egy szegbe, valójában nagy mázlija volt, hogy következő évben is bevették a koliba, de én sok éven át utáltam őt, mostmár lassan kezd semleges lenni, de nem nehéz úgy, hogy mondjuk évente egyszer ha látjuk egymást pár perc erejéig.

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Több ilyen személy is van, és szerintem ez a jó, nem hiszem, hogy ki kellene emelni egyetlenegy valaki, hiszen azért az nem jó, ha az ember minden gondolata, és egész élete egyetlen egy ember körül forog, mert az már a másik félnek is kellemetlen lehet, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már túl sok is lesz.

Szóval tulajdonképpen nem egy embert említenék itt meg, hanem a családom, amibe beleszámolom a Kedvesem is.

6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Érdekes kérdés, reményeim szerint soha nem kell majd anyagi csődöt jelentenem, mindig, mégha néha csak vékony jégen járva is, de el tudom majd kerülni azt, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe kerüljek anyagilag.

beázás

A kedves aranyos felső szomszédom tudjátok a kedvenc közös képviselő ma valami úton módon sikeresen elöntötte vízzel az egész lakását, olyan szinten, hogy nekem a fürdőszobám plafonjából már vagy két órája csöpög a víz, ugyanígy a wcben is, ahol olyan nyirkos illat van, mintha gőz lenne, amúgy a konyha a szoba sarka is vizes lett, az előszobában is van vagy két három vizes folt, a bejárati ajtó mellett is lefolyt a víz, pont a biztosítékok mellett, ott van egy csík a földig.

Szóval csodás élményt kaptam a felső szomszédtól, mi másra vágyhatnék így vasárnap délelőtt?:) Kíváncsi leszek mennyire fog nyom nélkül megszáradni, mert a lakás nagy része ki lett festve az elmúlt egy évben, és annyira nem vágyom foltokra, viszont a fűrdőszobában és a wcben olyan kékes nyomot látok, de ott ázott a legjobban. Vagy kékfestő, vagy mosógép, vagy náluk kék a fal, és attól, vagy nem tudom.

5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Remélem, hogy lehetőségem lesz minél többet utazni, és világot látni, s eljutok olyan különlegesebb helyekre is, mint mondjuk Japán, Szingapúr, Brazília, vagy Kenya, és mindezt nem egyedül fogom megtenni, hanem a párom, a családom társaságában. Szóval ebben reménykedem:)

4. nap: valami, amiért meg kell bocsátanod valakinek

Nem vagyok egy haragtartó típus, így még ha valakire mérges is vagyok az sosem tart hosszú ideig, de azt hiszem ide mégiscsak tudok írni valamit: Van nekem ugye egy sógornőm, aki olyan szépen belerondított kis családunkba, annyira kilóg, annyira más mint mi, hogy egyszerűen nem illik közénk, nem illik a családba, és nem is akar beilleszkedni. Ugyanakkor mivel mégiscsak öcsém felesége, és ő szereteti, ezért el kéne fogadnom, és megbocsátani neki azt amilyen, és ahogy viselkedik. Meg kell próbálni.

3. nap: valami amit meg kell bocsátanod önmagadnak

Gondolkodom, gondolkodom, és még mindig gondolkodom. Nem gondolom azt, hogy van olyan dolog, amit meg kéne saját magamnak bocsátani. Alapvetően úgy vélem, hogy ha elölről kezdhetném akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Mondjuk néha lehetnék bátrabb, szóval ha valami amit meg kéne magamnak bocsátanom az az, hogy nem mindig minden lehetőséget használtam ki, mert nem voltam elég vállalkozó szellemű hozzá, habár ez így nem igaz, mert végülis elértem amiket akartam, csak néha jobb lett volna talán, ha kevésbé izgulok miatta.

2. nap: valami amit szeretsz magadban

Nem is tudom, hogy ez könnyebb kérdés-e, mint az előző.

Szeretek beszélni, és igazából ezt szeretem is magamban, habár lehet néha másoknak már túl sok vagyok:) Lehet ezért is van az, hogy alig több, mint egy év alatt sikerült több, mint 500 bejegyzést összehoznom. Tesóm szokta néha megjegyezni, hogy ő azért olyan csendes, mert nem jutott mellettünk szóhoz, pedig én nem is beszélek folyamatosan, például idegenek társaságában alapvetően csendes vagyok, ha már csacsogni kezdek, akkor az azt jelenti, hogy kezdek feloldódni.

1.nap: valami amit utálsz magadban

Lehet, hogy itt inkább belső tulajdonságra kéne gondolnom, de nekem mégis inkább egy külső vonásom jut eszembe elsőre: a hajam, vagyis annak hiányos mivolta. Tudjátok a buta haj elhagyja az okos fejet:) Szóval én utálom magamban azt, hogy olyan hamar elkezdtem kopaszodni, már érettségi után, és ez egy idő után már roppant bosszantóvá vált számomra. Mondjuk nem tudom miért ért meglepetésként ez a dolog, ugyanis mindkét nagypapám s édesapám is kopaszodott, habár ők jóval később kezdtek, mint én, a nagyszüleim tudtommal olyan 40 éves koruk után, apukám is már túl volt a harmincon, nekem még sikerült egy 10 évet lefaragni ebből...

Az otthon melege

Az elmúlt napokban itt volt látogatóban édesanyám, és fura módom nagyon hamar megszoktam, hogy amikor hazajövök van itthon valaki, vagy munka után van kivel találkozni, nem utaztam egyedül és nem töltöttem egyedül az estéket, volt kihez szólni, volt kivel együtt enni, és a lakás is sokkal inkább otthonként funkcionált, mint amikor egyedül vagyok itthon. Most hogy elment nem is akaródzott hazajönni, ráadásul a Kedvesem is dolgozik, ő sem tud átjönni, szóval egyedül vagyok itthon, ami nem túl jó érzés, ami azt illeti kifejezetten rossz.

500

Képzeljétek el ez már az 500. bejegyzés, ami azt jelenti, hogy csak úgy ömlik belőlem a szó itt is nem csak élőben:)

Gondolkodtam, hogy valami frappánsat írok ide:), de nem, inkább Thia kérésének eleget téve bejelentem, hogy megcsinálom ezt a játékot, amire itt kaptam felkérést:) A játékhoz kapcsolódó bejegyzéseket kicsit később teszem majd közé, mert ahhoz azért kicsit oda kellene figyelnem, hogy ne csapjam úgy össze, mint ezt a bejegyzést is. A házi feladatot viszont már most feladnám egy két kedves bloggertársamnak, mert az ő válaszukat nagyon szívesen olvasnám. Nehéz szelektálnom, mert mindenki, akik a linkfalamon szerepel érdekes annyira számomra, hogy szívesen olvasnám a válaszait, de azért az pofátlanság lenne részemről, ha felsorolnék mindenkit, de azért remélem értitek a célzást:D De akiket mindenképpen szeretném, ha megcsinálnák, és tudom, hogy rendszeresen látogat is ide így jártatok, tudom ezt a szívást:D szóval észre is veszi a felkérést az nem más, mint: Oliwe, SPF, DeFalla, Bluemoon így első körben, aztán lehet majd a játék félidejében megint válogatok:)

Azért persze mondjuk kicsit magammal is kitolok, mert így is egy csomó helyen elmaradásaim vannak, és akkor még gyártatok magamnak olvasnivalót, nade mindegy, azért örülök, hogy van mit olvasni:)

 

Az elmúlt napokról

Az elmúlt pár napban nem nagyon volt kedvem még megmozdulni sem, inkább csak pihenni és gyógyulni, de mostmár az arcom is a sajátom lett, a vele járó láz is elmúlt, szóval sokkal jobb a helyzet, így holnap már újra dógozóban:) Vasárnap egyébként már egészen élénk voltam, még boltba is elmentem, mondjuk azért kellett, mert itthon szinte semmi nem volt, és anyu is jött hozzám néhány napra és mégse fogadhatom úgy este, hogy tök jó, hogy megjöttél, nincs itthon semmi kaja, és már minden környékbeli bolt be is van zárva. Szóval vasárnap mivel már lázam nem volt, csak még az arcom volt kicsit nagyobb a kelleténél:) gyorsan rendet vágtam itthon. Ma reggel már úgy készültem, hogy megyek dolgozni, de még reggel vissza kellett menni a dokihoz, és ő még azt mondta maradjak itthon ma, így aztán hazajöttem, ami nem baj, legalább egy kicsit több időt tudtam anyuval együtt tölteni.

Reklám arc

Most lehetne egy olyan reklámot csinálni velem, ahol lefotózzák az arcom, középre húznak egy vonalat, és az egyik fele alá odateszik, hogy előtte, a másik fele alá, hogy utána, és így reklámozhatnának velem valami fogyókúrás készítményt, ugyanis még mindig fel van dagadva az arcom:(