talpalatnyi természet

Még a városban is egy kis parkos részen is mennyi élet van. Elég egy kis zöld, és már ott is vannak a madarak, a bogarak, ténykednek a hangyák a talpunk alatt, a növényeken pókok szövik hálójukat, a katica felmászik a növény tetejére, és onnan száll el. Egy egész kis világ hever a lábunk alatt, előtt, amely az ott élők számára kerek és egész, és nem is vágynak lakóik messzebbre, csak mi látjuk azt a világot kicsinek, a mi méreteinkhez képest kicsi csupán.

Vajon a lakóik tisztában vannak azzal, hogy egy városban laknak, hogy mesterséges környezet veszi körbe őket?

És a katica miért mászik fel a fűszál tetejére, mielőtt szárnyra kap?

álmaimban

Elképzelem, ahogy egy szép kertes házban éldegélek a párommal, és együtt nevelgetjük gyermekeink.

vándorlás

Azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy majdnem minden húszas vagy harmincas éveiben járó fiatal gondolataiban felmerül, hogy mi lenne, ha külföldön folytatná, kimenne dolgozni, élni, és többet vissza se nézne. Mitől olyan szörnyű ez az ország, amitől annyi ember gondolkodik, hogy megtegye a nagy lépést?

Mások-e a motivációk most, mint voltak mondjuk a '80-as években Erdélyben? Sokan nyilván rávágják egyből, hogy igen, természetesen mások, vagy hogy össze se lehet hasonlítani a két inditatást, de én nem vagyok erről meggyőződve.

Ha egyszer valaki kimegy, az vissza is fog jönni? Vagy ha már kiment ide többet vissza nem tér? Ha úgy van, akkor haza jönne, vagy inkább elmenne egy harmadik országba? Aki már egyszer váltott az könnyebben vált újra?

Szóval ilyesmiken gondolkodom, és lehet hogy egy kicsit jobban bele fogom ásni magam a témába

a kikiáltó

Van a városban, ma a Ferenciek terénél volt pont, de én már másütt is találkoztam vele, szóval van egy ember, aki a fesztiváltok műsorát ajánlgatja egy műsorúság formájában. Mindehhez van egy olyan orgánuma, ami miatt tényleg az jut róla eszembe, hogy annak idején mentek és kidobolták a híreket.

Egyébként valami ilyesmit mond: itt a nyári fesztivál műcor. Ez az utolsó szó tuti, mert ezt mindenki megjegyezte, még a mozgólépcsőn lefelé is erről beszéltek, de az előtte lévő részt lehet nem pont így mondja.

Ti találkoztatok már vele?

régi emlék

A hétvégén hallottam egy mese zenéjét, ami gyerekkorom vasárnapjainak szerves része volt, akkoriban volt Disney délután az mtv-n. És közben azon gondolkodtam, hogy vajon van olyan korombeli aki ne tudná ha nem is tökéletesen, de akár a mai napig is elénekelni pl a Kacsamesék főcímdalát?

a lényeg

 
Egyébként van olyan pólóm, amit azért szeretek, mert úgy nézem, mintha lenne alakom, pedig nem is:) Erről a képről ez jutott eszembe.

az mit jelent?

Ha azt írja ki a kijelző, hogy a következő szerelvény érkezéséig hátra lévő idő 3:30, majd ez 4:00-re módosul, és utána újra 3:30-ra?

Azt, hogy a metró, vagy a vezetője még nem tudta eldönteni, hogy melyik irányba akar továbbhaladni?

honnan lehet tudni...

hogy egy pasi boxert hord?

Persze anélkül, hogy levetkeztetnéd.

Szerintem onnan, hogy amikor feláll, akkor szinte minden egyes alkalommal elkezdi a szárát igazgatni, persze ruhán keresztül.

éljen éljen

Újra működik a statgép, és már majdnem jól a blog is, persze még nem látszik mi a legolvasottabb, de már nem nullás a statisztika, és az elmúlt hetekre is vannak adatok, és a statisztikában én már látom, hogy honnan jönnek mit olvasnak akik erre járnak, tök izgi!!!

#1112

Tök rendi volt az idő, csak akkor szakadt az eső, amikor kijöttem a munkahelyről, és persze, hogy nem volt nálam esernyő, minek, elvégre mára még jó időt mondott, aztán itthon, már nyoma sem volt az esőnek, pedig direkt busszal jöttem, mert akkor csak 100 métert kell áznom, és nem 10 percet. Aztán meg most is kibírta amíg megint hazaértem és csak utána kezdett elszakadni, dörögni villámlani szinte már nappali fényt adva, miközben kiment a közvilágítás, de én már itthon vagyok azám.

tejszökőkút

És akkor veszem ki a tejet a hűtőből, mire az mind a két oldalán elkezd sugárban kilövellni, ahelyett, hogy kijönne. Na jó, az addig rendben van, hogy jól érzi magát a hűtőben, és nem akar kijönni, de azért miért kell összekoszolni az egész hűtőm? De én voltam az erősebb, azért is kivettem, és öntöttem magamnak belőle.

a receptek

A receptek olyan fölöslegesen korlátoznak fantáziám, és kreativitásom kamatoztatásában, amikor főzök, hogy nem is használom őket! Na jó, csak lusta vagyok előszedni őket, meg utálom azt is, hogy folyton kiderül, hogy valami még hiányzik hozzá.  Így inkább szabadon alkotok, amivel csak egy aprócska gond van, hogy kóstolgatni se szeretem az ételt amikor félig meddig van kész, így aztán az ételeim néha kissé íztelenek, kicsit mindig után kell fűszerezni. Viszont a húslevesem igazán finomra sikerült, azzal nem kell semmit sem tenni.

Picture it: Duna-part

A Nap eltűnik a túlparti hegyek háta mögött, az égen a felhők még vöröslenek, majd átmennek sötét kékbe. A folyó felett szél lengedez, s hozza a partra is a víz illatát. A parton állva nézem a nyugodt vízfelszínt és szemben a szigetet. Fejem fölött repülők haladnak, a fákon madarak hallatják hangukat, a vízen kacsák úsznak el előttem, s ahogy odább haladnak mellettem a kis öbölben felzeng a béka kórus. Közben a kakukk hangját felváltja a távolban haladó komp zaja. Nyugalom van, mely jót tesz a léleknek, érezni a fű, a fák és a víz illatát, mely megnyugtató és merőben más, mint a város.  Azonban erre a nyugalomra nem csak én vágyom, minek következtében szinte nincs is olyan hely vagy pillanat, amikor látótávolságban ne lenne legalább még egy ember. A csendet, a természet csendjét időnként megzavaró emberi hangok és kutyaugatás ellenére mégis a béke jellemzi a helyet. Úgy eltelt egy óra, hogy azt szinte észre se vettem.

amikor...

Amikor megkaptam a lakás kulcsát és első éjszakám az új helyen töltöttem még ágyam sem volt, sőt, igazából egy üres lakásban, a földön voltam kénytelen éjszakázni. Az előzetes tervek persze nem így szóltak, de az átadás elhúzódása miatt már nem volt lehetőségem hazamenni.

Azt gondoltam, hogy életem első lakása pozitív élményt fog hozni, hisz elmondhatom, hogy van, de az oda vezető rögös út, és az első "találkozás" nem volt pozitív.

kézen fogva

Tegnap délután munkából hazafele a kiskörúton sétálva láttam két nőt kézen fogva sétálni, annyira nem volt fura, hogy megbámuljam, vagy bárki megnézze őket, de annyira azért szokatlan volt, hogy megjegyezzem magamnak. Még ez is szokatlan, nem hogyha két pasi menne kézen fogva az utcán, habár egyszer már láttam olyat is Pesten, mégis úgy gondolom, hogy jellemzően a melegek nem mernének kézen fogva járkálni, félnének attól, hogy hogyan ítélik meg őket. az emberek. Emlékszem tini koromban, amikor édesanyámmal sétáltunk így, mögöttünk néhány lépésre lemaradva jött apu és tesóm, akkor is feltűnt, hogy hogy megnéztek minket, mivel elég magas voltam, nem azt feltételezték, hogy anya fia, hanem hogy egy pár sétál, akiknél kicsit nagy a korkülönbség. Ezt biztosan tudom, mert a feltűnően megbámuló párt megállították apuék, mert kiderült, hogy ismerik egymást, és ők mondták ezt el, amikor visszafordultunk, és be lettünk mutatva.

Ma meg ebéd közben a mögöttem lévő asztal beszélgetéséből annyi hallatszott át, hogy arról beszélgettek az asztaltársaságban ülők, hogy már az is milyen fura az, hogyha két nő csókolózik, nemhogy ha két férfi teszi azt. Érdekes, hogy ilyen szóba kerül egy ebéd alkalmával, és igazából kíváncsi lettem volna, hogy vajon kik beszélgetnek, ott, de mivel hátam mögül halatszott, így nem láttam.

Egyébként miért furább az, ha két pasi jár kézen fogva, vagy csókolja meg egymást?

fura dolog

Kicsi koromtól kezdve mindig szerettem, amikor sok ember van körülöttem, kifejezetten jól éreztem magam amikor valami családi esemény, vagy egy hétvégi ebéd kapcsán összegyűlt a nagyobb család, az amikor pedig az unokatestvér találkozón összegyűlt a "klán" kifejezetten élveztem. Ezek tükrében elég furcsa érzés, hogy mostanában az is előfordult, hogy a legközelebbi rokonaim közül csupán én vagyok az országban. A nagy családnak még csak az illúziója sincs már meg.

#1105

Azt vettem észre, hogy régebben sokkal vidámabb voltam, mint mostanában vagyok, de én kérem vissza a régi mosolygósabb énem!

A gyárilag lezárt befőttes üvegeket pedig olyan könnyedén nyitom ki puszta kézzel, hogy azon magam is meglepődöm, még a végén azt fogom gondolni, hogy egyre erősebb vagyok.

eurovisióról jut eszembe

Ugyebár megnyerték tavaly az azeriak a dalfesztivált, majd rájöttek, hogy nincs olyan csarnokuk, ahol meg tudnák rendezni, erre gyorsan építettek egyet. Hát igen, ott ez így megy, nálunk egy év után kb még ott tartanának, hogy már parlamenti bizottságunk lenne arra vonatkozólag, hogy milyen helyek jöhetnek majd szóba a csarnok felépítésére, és elkezdenénk talán kidolgozni azt a pályázatot, amelyet majd kiírnak annak érdekében, hogy majd megépítsék a csarnokot.

Csak ezt a viccet fűzném hozzá:

Japán turista beszáll egy taxiba Budapesten, és ad egy csomó pénzt a

taxisnak, hogy körbevigye a városban.

Mennek a rakparton, egyszercsak megkérdezi a japán:

- Ez mi? - mutat a várra.

- Ez a Budai vár.

- És meddig épült?

- 50 évig. - válaszolja a taxis.

- Nálunk egy ilyet 10 év alatt felhúznának - mondja a japán.

A sofőr morgolódik egyet de nem szól semmit.

Kis idő múlva jön az újabb kérdés:

- Na és ez mi?

- Ez a Lánchíd - válaszol a taxis.

- És ez meddig épült?

- 7 évig - jön a felelet.

- Nálunk egy ilyet 1,5 év alatt felhúznának. - büszkélkedik a japán turista.

A taxisnak kezd vörösödni a feje, de nem szól semmit.

Öt perc múlva megérkeznek a Parlament elé és a japán rögtön kérdezi:

- Ez mi?

- Mit tudom én, tegnap még nem volt itt!

azt hittem ilyen csak a filmekben van

A minap a vonat üvegajtóját egymás után ketten fejelték le, mert annyira tiszta volt, hogy nem tűnt fel nekik, hogy be van zárva.

szoktatok olyat érezni...

Szoktatok olyat érezni, hogy mások élete mennyivel izgalmasabb, és mennyivel eseménydúsabb, mint a sajátotok? Én időnként igen. Ilyenkor azt gondolom, hogy szívesen cserélnék velük, lennék a helyükben, de belegondolva kicsit jobban mindig arra jutok, hogy az a helyzet se lenne igazából más. Azért, mert az hogy milyen az életem, az rajtam is múlik, és hiába cserélnék velük, ha a személyiségem nem változna meg, akkor ugyanolyan lenne az az élet is, mint az enyém, legfeljebb egy másik testben, ha pedig a személyiségem megváltozna, akkor már nem is én lennék. Szóval az, hogy milyen az életem leginkább rajtam múlik, és nem kell ahhoz más bőrébe bújni, hogy változzon, képes vagyok én magam is mozgalmasabbá tenni, ha nem vagyok hozzá elég bátor, hogy egy kicsit kitoljam a határaim, akkor ezen mit sem változtatna az, hogy a másik ember akivel cserélek képes volna rá.

Mindettől függetlenül néha mégis úgy vélem, hogy a másik hétköznapjai izgalmasabbak, és van okom irigykedni rá.

#1101

Ez egy olyan zene, ami nagyjából minden szöveggel tetszene:

És erről eszembe is jutott a következő kérdés, amire várom a válaszokat:

milyennek írnátok le azt az embert, aki ezzel a zenével azonosulni tud? Külső, belső dolgokat egyaránt lehet írni.

én kérdezek, te válaszolsz? 1.

Manapság egyre népszerűbb a különböző készpénz kímélő fizetési mód, mint az étkezési utalvány, vagy bankkártya, melyek mellett és ellen is sok érvet fel tud sorolni a legtöbb ember. A használatának talán a legnagyobb korlátja, még az elfogadók körében, akik gyakran használják is a fizetési lehetőségek korlátja. Én sokszor fizetnék vele, de sok boltban eleve lehetetlen, és bizony nem feltétlenül akarok azért többet fizetni, mert ott nem kell készpénzt használnom.

Te szoktál kártyával fizetni?

hogy miért nem jó vonattal utazni?

Hát például azért, mert:

• jó esetben az biztos, hogy elindul, de az nem, hogy mikor, és mikor érsz célba vele.
• az átszállási lehetőség csak lehetőség, nem jelenti azt, hogy át is lehet szállni.

Hát igen, a hétvégén megint hosszabb útra keltem, és ezúttal sem volt zökkenőmentes. Mentünk előre, mentünk hátra, tolattunk, szétszerelték a szerelvényt, majd újra összerakták, csak kisoroztak egy kocsit, majd uszkve fél órát üldögéltünk egy állomás bejáratánál, és persze a csatlakozás sem várt meg, miért is tette volna, hisz 40 percet késtünk, így már alig kellett várni kb 20 percet a következő vonatra. Végülis mi az a plusz egy óra egy három órás utazásra... De majd lesz nekünk szép új vonalunk, és akkor nagyon gyorsan fognak majd rajta menni a vonatok...

láttam egy lányt

akiről meg vagyok győződve, hogy táncos. Ezt sugallta minden rajta: a hajviselete, a testtartása, ahogy megállt, és ahogy a lábát tette.

anyák napja

Hát igen, annyira nincs bennem most ünnepi láz, hiszen édesanyámtól több, mint 1000 km választ el, így sem bon-bont, sem virágot nem tudok neki adni, legfeljebb virtuálisan. Persze a köszöntés nem marad el, de akkor is, ez másabb, így, hogy nem tudunk találkozni, és személyesen köszönteni őt.