spray

-Emeld fel a kezed, nézd mit találtam. S már fúj is körbe egy spray-vel.
-De hisz ez női! Tiltakozom, de hiába...
-Nem az- és már mindenütt be vagyok fújva-jé, tényleg, na mindegy. Fekete, az férfi szokott lenni...

nyári sláger: Gossip-Move in the right direction

Talán nem a klasszikus értelemben vett nyári sláger, de az biztos, hogy egyre többet hallani a rádióban, és igazán kellemes. Az énekesnő hangja olyan fülbemászó. Egyszerűen jó hallgatni.

Egyébként az, hogy az együttest ismerem és a számukat felismerem egyértelműen a blogolvasási szokásaimnak köszönhetem. Néhány éve egyik blogon népszerűsítette a blog írója az akkori slágerüket, ami akkor nekem megtetszett, és mivel az énekesnőnek elég jellegzetes hangszíne van, így most is felismertem egyből, amikor a rádióban meghallottam, kicsit meg is lepődtem, hogy ilyet játszik a rádió. Néztek is nagyokat a kollegák, hogy én ezt honnan tudom, meg kizárt, hogy ez a Gossip lenne, de az volt.

Talán az is megfogott a Gossipban, hogy énekesnőjük egyáltalán nem tűnik gátlásosnak alkata miatt.

erdőlakók vagyunk

Ma hazafele sétálva erre a következtetésre jutottam. Ha meredeknek is tűnik a következtetés, azért ha egy picit belegondolunk, s magunk elé képzelünk egy falut, ahogy közeledünk felé, akkor rájövünk, hogy kevésbé az, mint elsőre hallszik. Hogy miért? Ha körbe nézünk településeink tele vannak ültetve fákkal. Amikor messzebbről közeledünk feléjük, az alföldön talán még nagyobb a kontraszt, úgy tudjuk kiszúrni, hogy ott van a falu, hogy megpillantunk egy fás részt. Messziről sok település képe olyan, mintha egy kis kerek erdőben lennének házikók, és sokszor két falu között a hasznosított földeken csak elvétve vannak fák. Szóval, habár a civilizáció már kinevelte belőlünk, azért még mai napig is fel lehet fedezni, hogy mi igazából erdőlakóként kezdtük pályafutásunk.

fog

Egy szájvíz reklám, amit most láttam arra enged következtetnem, hogy a fogat azért hívják fognak, mert aki elkeresztelte az amikor meg akart valamit fogni akkor arra a fogát használta. Szóval a fogával fogott meg minden megfogni való dolgot.

minek van az embereknek mobiljuk?

Ha úgy sem veszik fel? Nekem ahhoz telefon sem kell...

Az a tapasztalatom mostanában, hogy mindenkit fel kell hívnom többször, mire végre egyszer tudok beszélni vele. Persze van olyan, hogy rosszkor hívom, de hogy vissza se hívnak rendszeresen, tisztelet a kivételnek, szóval az már idegesítő tud lenni. Lehet le kellene vonnom magamra nézve a konzekvenciát, miszerint nem jó velem telefonon beszélni, vagy egyszerűen csak beszélni.

Összességében az a zavaró az egészben, hogy simán járok úgy, hogy egymás után 3-4 embert is hiába hívok, mert senkivel nem tudok beszélni. Aztán ha visszahívnak, akkor tökéletesen időzítve egyszerre mindenki.

Csak én vagyok ilyen tehetséges?

és tényleg

még mondja valaki

Még mondja valaki, hogy ez az ország nem nagy. Ha nem lenne az, akkor hogy fordulhatna az elő, hogy az ország szinte közepéről a határ közeléig 7 óra alatt lehet csak eljutni, igaz visszafele már 5 óra is elég volt, dehát hazafelé mindig gyorsabban ér az ember...

a melegre való tekintettel

Egy kis latin ritmus a trópusokról:

Egyébként azon gondolkodom, hogy lehet a trópusokon kellemesebb most, mint itt, mert ez inkább Szahara. Pedig délután biztató szellők voltak.

káni meg a kula

Városi legendák szerint van olyan, hogy locsolókocsi, ami járja az utakat és hűti a várost, de én még nem láttam, pedig tömegközlekedési útvonal mentén dolgozom a város közepén.

talpalatnyi természet

Még a városban is egy kis parkos részen is mennyi élet van. Elég egy kis zöld, és már ott is vannak a madarak, a bogarak, ténykednek a hangyák a talpunk alatt, a növényeken pókok szövik hálójukat, a katica felmászik a növény tetejére, és onnan száll el. Egy egész kis világ hever a lábunk alatt, előtt, amely az ott élők számára kerek és egész, és nem is vágynak lakóik messzebbre, csak mi látjuk azt a világot kicsinek, a mi méreteinkhez képest kicsi csupán.

Vajon a lakóik tisztában vannak azzal, hogy egy városban laknak, hogy mesterséges környezet veszi körbe őket?

És a katica miért mászik fel a fűszál tetejére, mielőtt szárnyra kap?

álmaimban

Elképzelem, ahogy egy szép kertes házban éldegélek a párommal, és együtt nevelgetjük gyermekeink.

vándorlás

Azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy majdnem minden húszas vagy harmincas éveiben járó fiatal gondolataiban felmerül, hogy mi lenne, ha külföldön folytatná, kimenne dolgozni, élni, és többet vissza se nézne. Mitől olyan szörnyű ez az ország, amitől annyi ember gondolkodik, hogy megtegye a nagy lépést?

Mások-e a motivációk most, mint voltak mondjuk a '80-as években Erdélyben? Sokan nyilván rávágják egyből, hogy igen, természetesen mások, vagy hogy össze se lehet hasonlítani a két inditatást, de én nem vagyok erről meggyőződve.

Ha egyszer valaki kimegy, az vissza is fog jönni? Vagy ha már kiment ide többet vissza nem tér? Ha úgy van, akkor haza jönne, vagy inkább elmenne egy harmadik országba? Aki már egyszer váltott az könnyebben vált újra?

Szóval ilyesmiken gondolkodom, és lehet hogy egy kicsit jobban bele fogom ásni magam a témába

a kikiáltó

Van a városban, ma a Ferenciek terénél volt pont, de én már másütt is találkoztam vele, szóval van egy ember, aki a fesztiváltok műsorát ajánlgatja egy műsorúság formájában. Mindehhez van egy olyan orgánuma, ami miatt tényleg az jut róla eszembe, hogy annak idején mentek és kidobolták a híreket.

Egyébként valami ilyesmit mond: itt a nyári fesztivál műcor. Ez az utolsó szó tuti, mert ezt mindenki megjegyezte, még a mozgólépcsőn lefelé is erről beszéltek, de az előtte lévő részt lehet nem pont így mondja.

Ti találkoztatok már vele?

régi emlék

A hétvégén hallottam egy mese zenéjét, ami gyerekkorom vasárnapjainak szerves része volt, akkoriban volt Disney délután az mtv-n. És közben azon gondolkodtam, hogy vajon van olyan korombeli aki ne tudná ha nem is tökéletesen, de akár a mai napig is elénekelni pl a Kacsamesék főcímdalát?

a lényeg

 
Egyébként van olyan pólóm, amit azért szeretek, mert úgy nézem, mintha lenne alakom, pedig nem is:) Erről a képről ez jutott eszembe.

az mit jelent?

Ha azt írja ki a kijelző, hogy a következő szerelvény érkezéséig hátra lévő idő 3:30, majd ez 4:00-re módosul, és utána újra 3:30-ra?

Azt, hogy a metró, vagy a vezetője még nem tudta eldönteni, hogy melyik irányba akar továbbhaladni?

honnan lehet tudni...

hogy egy pasi boxert hord?

Persze anélkül, hogy levetkeztetnéd.

Szerintem onnan, hogy amikor feláll, akkor szinte minden egyes alkalommal elkezdi a szárát igazgatni, persze ruhán keresztül.

éljen éljen

Újra működik a statgép, és már majdnem jól a blog is, persze még nem látszik mi a legolvasottabb, de már nem nullás a statisztika, és az elmúlt hetekre is vannak adatok, és a statisztikában én már látom, hogy honnan jönnek mit olvasnak akik erre járnak, tök izgi!!!

#1112

Tök rendi volt az idő, csak akkor szakadt az eső, amikor kijöttem a munkahelyről, és persze, hogy nem volt nálam esernyő, minek, elvégre mára még jó időt mondott, aztán itthon, már nyoma sem volt az esőnek, pedig direkt busszal jöttem, mert akkor csak 100 métert kell áznom, és nem 10 percet. Aztán meg most is kibírta amíg megint hazaértem és csak utána kezdett elszakadni, dörögni villámlani szinte már nappali fényt adva, miközben kiment a közvilágítás, de én már itthon vagyok azám.

tejszökőkút

És akkor veszem ki a tejet a hűtőből, mire az mind a két oldalán elkezd sugárban kilövellni, ahelyett, hogy kijönne. Na jó, az addig rendben van, hogy jól érzi magát a hűtőben, és nem akar kijönni, de azért miért kell összekoszolni az egész hűtőm? De én voltam az erősebb, azért is kivettem, és öntöttem magamnak belőle.

a receptek

A receptek olyan fölöslegesen korlátoznak fantáziám, és kreativitásom kamatoztatásában, amikor főzök, hogy nem is használom őket! Na jó, csak lusta vagyok előszedni őket, meg utálom azt is, hogy folyton kiderül, hogy valami még hiányzik hozzá.  Így inkább szabadon alkotok, amivel csak egy aprócska gond van, hogy kóstolgatni se szeretem az ételt amikor félig meddig van kész, így aztán az ételeim néha kissé íztelenek, kicsit mindig után kell fűszerezni. Viszont a húslevesem igazán finomra sikerült, azzal nem kell semmit sem tenni.

Picture it: Duna-part

A Nap eltűnik a túlparti hegyek háta mögött, az égen a felhők még vöröslenek, majd átmennek sötét kékbe. A folyó felett szél lengedez, s hozza a partra is a víz illatát. A parton állva nézem a nyugodt vízfelszínt és szemben a szigetet. Fejem fölött repülők haladnak, a fákon madarak hallatják hangukat, a vízen kacsák úsznak el előttem, s ahogy odább haladnak mellettem a kis öbölben felzeng a béka kórus. Közben a kakukk hangját felváltja a távolban haladó komp zaja. Nyugalom van, mely jót tesz a léleknek, érezni a fű, a fák és a víz illatát, mely megnyugtató és merőben más, mint a város.  Azonban erre a nyugalomra nem csak én vágyom, minek következtében szinte nincs is olyan hely vagy pillanat, amikor látótávolságban ne lenne legalább még egy ember. A csendet, a természet csendjét időnként megzavaró emberi hangok és kutyaugatás ellenére mégis a béke jellemzi a helyet. Úgy eltelt egy óra, hogy azt szinte észre se vettem.

amikor...

Amikor megkaptam a lakás kulcsát és első éjszakám az új helyen töltöttem még ágyam sem volt, sőt, igazából egy üres lakásban, a földön voltam kénytelen éjszakázni. Az előzetes tervek persze nem így szóltak, de az átadás elhúzódása miatt már nem volt lehetőségem hazamenni.

Azt gondoltam, hogy életem első lakása pozitív élményt fog hozni, hisz elmondhatom, hogy van, de az oda vezető rögös út, és az első "találkozás" nem volt pozitív.

kézen fogva

Tegnap délután munkából hazafele a kiskörúton sétálva láttam két nőt kézen fogva sétálni, annyira nem volt fura, hogy megbámuljam, vagy bárki megnézze őket, de annyira azért szokatlan volt, hogy megjegyezzem magamnak. Még ez is szokatlan, nem hogyha két pasi menne kézen fogva az utcán, habár egyszer már láttam olyat is Pesten, mégis úgy gondolom, hogy jellemzően a melegek nem mernének kézen fogva járkálni, félnének attól, hogy hogyan ítélik meg őket. az emberek. Emlékszem tini koromban, amikor édesanyámmal sétáltunk így, mögöttünk néhány lépésre lemaradva jött apu és tesóm, akkor is feltűnt, hogy hogy megnéztek minket, mivel elég magas voltam, nem azt feltételezték, hogy anya fia, hanem hogy egy pár sétál, akiknél kicsit nagy a korkülönbség. Ezt biztosan tudom, mert a feltűnően megbámuló párt megállították apuék, mert kiderült, hogy ismerik egymást, és ők mondták ezt el, amikor visszafordultunk, és be lettünk mutatva.

Ma meg ebéd közben a mögöttem lévő asztal beszélgetéséből annyi hallatszott át, hogy arról beszélgettek az asztaltársaságban ülők, hogy már az is milyen fura az, hogyha két nő csókolózik, nemhogy ha két férfi teszi azt. Érdekes, hogy ilyen szóba kerül egy ebéd alkalmával, és igazából kíváncsi lettem volna, hogy vajon kik beszélgetnek, ott, de mivel hátam mögül halatszott, így nem láttam.

Egyébként miért furább az, ha két pasi jár kézen fogva, vagy csókolja meg egymást?

fura dolog

Kicsi koromtól kezdve mindig szerettem, amikor sok ember van körülöttem, kifejezetten jól éreztem magam amikor valami családi esemény, vagy egy hétvégi ebéd kapcsán összegyűlt a nagyobb család, az amikor pedig az unokatestvér találkozón összegyűlt a "klán" kifejezetten élveztem. Ezek tükrében elég furcsa érzés, hogy mostanában az is előfordult, hogy a legközelebbi rokonaim közül csupán én vagyok az országban. A nagy családnak még csak az illúziója sincs már meg.