kiskanállal

Azt hiszem ilyen se nagyon volt még, ezért gondoltam megörökítem:

Kiskanállal eszem a csokit:)

Hát igen úgy összeolvadt, hogy ezt már csak így lehet, pedig nem is gondoltam, hogy most olyan meleg lenne, hogy ettől kellene tartanom, de ezek szerint mégis.

3 év

Hát ma van 3 éve, hogy az első posztot megírtam a blogomban, és akkor még nagyon más volt itt a freeblogon. Sok blog volt, sok poszt nagy élet. Most néztem végig a blogfalam, és tulajdonképpen már alig van rajta olyan blog, amely freeblogos és még működik is, szinte már egyedül érzem magam itt, és kicsit tényleg olyan, mint egy süllyedő hajó, ahol egyre több dolog áll le. Hát remélhetőleg az a csapat, aki toldoz foldoz gyorsabban dolgozik, mint ahogy a hajó süllyed. Hát ez nem egy vidám szülinapi bejegyzés, de ami igaz az igaz, tulajdonképpen azok akik három évvel ezelőtt kommenteltek már nem nagyon járnak erre, más is alig:).

Egyébként vicces volt visszaolvasni, ahogy Thia posztról posztra azt találgatja ki lehet a blog írója:D

nosztalgia hét 7

na és akkor egy dal ami azt mondja el, hogy meddig lehetne még sorolni az ismert számokat a Neotontól:

Tudom tudom, ez a dal nem igazán erről szól, na de a címe a lényeg most:)

szerelem a hatodikon

Legutóbb ezt a filmet néztük meg.

Párizsban játszódik a '60-as években. Akkoriban Spanyolországban Frankó volt hatalmon, melyről valahogy már teljesen megfeledkeztem, így kicsit meg is lepődtem. Az ottani körülményeknek köszönhető, hogy sok spanyol ment Párizsba dolgozni, szerencsét próbálni. A film azokról a nőkről szól, akik otthon hagyva mindenüket elmentek cselédnek Párizsba, és arról a francia férfiről, akit megfogott életvidámságuk, temperamentumuk. Életvidámságuk, az, hogy a legalantasabb munkát is pontosan, és lelkesen végzik szinte megbabonázza az embert, és nagyon látványos a kontraszt a francia életunt felső-közép osztály tagjaival szemben.

A film igazán humoros, és kellemes, úgy eltelik az idő közben, hogy észre se veszed, és sajnálod, hogy már vége. Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy azok a spanyol nők és asszonyok milyen büszkék, büszkék arra, hogy spanyolok. Megvallom kis hasonlóságot fedeztem fel köztük és köztem. Azt hiszem megnézném újra ezt a filmet.

nosztalgia hét 6

És újra Európában, és annak is egyik legromantikusabb szegletébe:

Egyébként ezt a koncerten sikerült úgy felkonferálni, hogy és akkor utazzunk Rómába, vagy én voltam süket már.

nosztalgia hét 5

És már meg is érkeztünk a Távol-Keletre:

nosztalgia hét 4

Folytassuk az utunk a Csendes-óceáni szigetvilágba. Ami azt illeti biztos szép lehet:

nosztalgia hét 3

Utazzunk tovább ezúttal hajóval:

Szóval fedezzük fel amerikát:)

nosztalgia hét 2

Folytatva utazásunk a déli részeken jöjjön egy másik dal:

nosztalgia hét 1

A hétvégén voltam gyerekkorom egyik kedvenc együttesének, a Neoton famíliának a koncertjén. Jó volt hallani azokat a számokat újra, és ezúttal élőben. Innen az ötlet, hogy összegyűjtsek néhány számot ide.

Kezdjük is egy igazi nyári slágerrel:

Szerintem ezt a dalt mindenki ismeri, ha nem is az eredetit, de egy feldolgozását biztos.

sms

Az a legjobb, amikor az sms-t arról, hogy használtam a kártyám már alig több, mint egy nap után meg is kapom este úgy, mintha abban a pillanatban történt volna a tranzakció. És az embert ne kerülgesse a frász, hogy most akkor ez vajon tényleg aktuális sms, vagy sem. Mondjuk ha azt közli velem, hogy egy olyan boltban sikerült most fizetnem, ami már órák óta zárva van, azért sejteni lehet, hogy nem annyira aktuális.

puding

Állítom, ha madártejet akartam volna csinálni, akkor sem sikerült volna masszívabb habot előállítanom, mint így. A titok nyitja szerintem csupán annyi, hogy a puding hamarabb belekerült a tejbe, mint a habja lement volna, így az is megdermedt.

to rome with love

Látta már valaki?

Habár én nem láttam túl sok Woody Allen filmet, de szerintem ez igazán jellemző rá. Elég szórakoztató volt egy pontig, utána nekem már kicsit túlzás kezdett lenni, összességében azért mégiscsak tetszett. Róma, az olasz temperamentum és zene magával ragadja az embert:

az első igazi őszi nap

Hát hivatalosnak tekinthetjük, hogy itt az ősz, a mai egy igazi őszi nap volt, csendes őszi esővel.

Elég fura volt mondjuk, hogy egész nap lámpafényben kellett dolgozni.

házasság

Eszembe jutott valamiért, hogy még gimiben egyik osztályfőnöki órán olyan tesztet kellet kitölteni, amiből kiderült, hogy az osztálytársak közül kit találnak a többiek ideális barátnak, barátnőnek, vagy épp férjnek, feleségnek. Arra már ugyan nem emlékszem, hogy én kit hogy rangsoroltam, de azt tudom, hogy engem egyértelműen a férj kategóriába soroltak be, igazából a barát (pasi) kategóriába labdába se rúgtam, de szinte mindenki ideális férjet látott bennem. Na ehhez képest senki nem kérte meg a kezem közülük, szóval így jártam:)

egy kis zene

Mert most ezt hallgatom unásig:
Cause it spinning round and round and round in my haed...

Egyébként ti mire figyeltek, amikor egy számot kiválasztotok meghallgatásra?

a történelem

A magyar történelem nem egy kellemes emlék, nagyjából arról szól, azt tanítja meg nekünk, habár nem túl sikeresen, hogy ha széthúzás van az országban, akkor vesztünk.  És milyen sokszor vesztettünk már, és még mindig nem tanultunk belőle, úgy látszik ez nekünk nagyon nehezen megy.

Egyébként habár szeretem a történelmet, mégis mindig felzaklat. Ez visszavezethető arra, hogy történelmünk alakulásának köszönhető az, hogy olyan kérdésekkel szembesültem jó párszor gyermekként: hogyhogy tudsz magyarul? Vagy azzal, hogy románnak tartanak, mondván aki erdélyi az román. Pedig valójában az első pillanattól kezdve, tulajdonképpen már az anyatejjel magamba szívtam a magyarság tudatot. Persze ez nem jelenti azt, hogy szélsőséges nézeteket vallanék, egyáltalán nem, egyszerűen csak tudom, hogy magyar vagyok, és valahol legbelül ez büszkeséggel tölt el, így aztán szerintem érthető is, hogyha egy másik magyar szerint én nem vagyok az, akkor az rosszul esik nekem, megbántja az önérzetem, mert igen, mi "külföldi magyarok" elég önérzetesek vagyunk. Ja és az, hogyha valaki elkezd románozni, nem engem, hanem szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy mire gondolok, na szóval azt se viselem jobban. Egyszerűen számomra hihetetlen, hogy valaki azt hiszi, hogy neki azért nincs munkája, mert vannak külföldiek, akik elfoglalják a helyét, ha valaki magába néz, az pontosan tudja, hogy ez nem igaz, csak persze sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint magunkban.

Ha valaki kisebbséginek születik, akkor kialakul benne egy bizonyítási vágy, szeretné megmutatni, hogy azért mert ő nem a többségi nemzet tagja, azért ő még semmivel sem rosszabb. És ha valaki úgy véli, hogy azzal, ha egy kisebbségi átköltözik az anyagországba megszűnik az az érzése, hogy ő kisebbség, akkor téved, mert bizony néha még éreztetik is vele, hogy ő más, nem idevaló, nem innen származik, pedig valójában semmi különbség nincs, csak a történelem viharaiban úgy alakult, hogy az országhatárt sikerült számára kedvezőtlenül meghúzni. Egy olyan dolog miatt néznek rá másként, amiről ő nem is tehet, nem volt rá befolyása.

Egyébként a külön töltött évtizedek, a más, mára már történelminek nevezhető múlt, azért időnként sikeresen erősítette az amúgy is létező különbségeket, hiszen anno azért ez egy elég nagy ország volt.

legújabb hobbim

Nem más, mint a bicikli tetején pacallá ázni. Ezt ma gyakoroltam is, ugyanis amikor elmentem vásárolni és ezt biciklivel tettem, akkor arra felé félúton úgy elkezdett szakadni, hogy kénytelen voltam behúzódni fedett helyre, majd amikor két eső között elértem a célom, és már jövök ki akkor a pénztáros mondja, hogy esik az eső. Gondoltam is magamban, jaj de jó, elvégre mindenféle eső ellen védő felszerelés nélkül kerekeztem ki oda. Végre eláll, vagyis már alig szemetel, ezért nekilendülök, bemegyek egy másik boltba, jövök ki, hát megint szakad... Úgyhogy megint vártam míg elcsendesedik.

Szóval habár nagyon nem, de azért mégiscsak sikerült eláznom, a vicces, hogy legjobban akkor áztam el, amikor még kifele mentem.

És hogy megelőzzem azt a kérdést, hogy miért nem volt nálam esőkabát? Hát azért, mert habár be volt borulva, de egész addig összesen egyszer esett, akkor is max 5 percet, eszembe sem jutott, hogy ezúttal a felhőből eső is jön, már elszoktam ettől.

kirándulás

A hétvégén bicikliztem egyet a Dunakanyar felé, hogy felfedezzem a környéket illetve a bicikliutat. Igazán szép, csak ajánlani tudom. Én nem csináltam képeket, inkább fedezzétek fel magatok.

Úgy vettem észre, hogy minél messzebb vagyunk Pesttől annál jobban ki van építve, fel van festve, hogy hol visz a bicikli út, mikor merre kell kanyarodni, illetve egyre több olyan szakasz van, amely csak bicikli út. Igazából még Vácig sem mentem el, és csak azért tudom, hogy hol fordultam vissza, mert ott pont ki volt írva, hogy Sződligeti Yacht Klub, mert a bicikliútra ellentéttel az országúttal nincs tábla, hogy milyen településre értél.

Egyébként elég nagy forgalom van, nagyon sok biciklis van, mind a két irányba jönnek mennek, családok, barátok.

élménybeszámoló

Idén is voltam a hegyek közt, és első nap mivel akkor pont esőt jeleztek még inkább egy buszos túrát választottam, amely a környék látnivalóit mutatta be. Minden faluban egyedi templom, és egyedi alatt azt kell érteni, hogy olyan református templom, amely annak idején katólikus volt, és találtak freskókat a falon. A freskók persze minden helyen mások, de nagyjából ugyanaz a jellemzőjük. A történetek azonban amiket elmondtak mellé minden esetben érdekesek és több esetben még viccesek is voltak. A nap fénypontja azonban az volt, amikor unokatesómmal egymásra se mertünk nézni, mert az egyik útitársunk olyannyira sok volt, hogy nem bírtunk komolyak lenni, pedig egy templomba voltunk éppen. Akkor még azt hittük, hogy csak mi nevetünk kínunkban, de aztán rájöttünk, hogy a többiek se bírták jobban a kiképzést, mindenkinek elege volt abból, hogy minden egyes kő, de még a lócitrom is csodálatos volt számára, és minden egyes helyen az elhangzottakhoz neki volt valami hozzáfűzni valója, sok esetben, ha hosszabb volt az ismertető, akkor akár közben is közbeszólt, és sikeresen feltett egy kérdést, amire pont előtte hangzott el a válasz. A csúcspontot akkor érte el úgy mindenkinél, amikor a tájházban ő kivett a szekrényből egy furulyát és elkezdte fújni, majd amikor már mindenki a busznál várt, ő még mindig a házban volt, ki tudja miket kérdezgetett még. Mondjuk akkor is már sokan megkönnyebültek, amikor korábban egy templomban a tiszteletes arra a kérdésre, hogy működik-e a harmónium azt válaszolta hogy nem, így nem kellett meghallgatnunk előadását kedves útitársunknak. Volt még egy másik utas is, aki próbálkozott hasonlóan aktív lenni, de ő nem volt ennyire ügyes. Ettől függetlenül nem volt rossz, csak kár, hogy néha a hölgy életéről többet tudtunk meg, mint arról, hogy hol járunk éppen.

pedig nem is szőke nő

Ma láttam egy autót, ami tökéletes célzással nekitolatott a villanyoszlopnak, pont középen ment neki. Nekem nincs jogsim, de azért úgy vélem bennem felmerült volna, hogy a visszapillantó tükörbe nézzek bele, ha tolatok, mert akkor csak feltűnt volna neki, ha belenéz, hogy a visszapillantó kellős közepén egy bazi nagy oszlop közeledik...

Egyébként szerencséje volt, meg se látszott a kocsin, hogy nekitolatott az oszlopnak.

ásványvíz

Itthon nem tudsz mellényúlni, minden ásványvíznek nagyjából ugyanolyan íze van, megkülönböztetni inkább csak a márka által sugallt kép miatt tudjuk őket semmit a tényleges íze miatt. Szóval szinte mindegy melyik flakont veszed le a polcról körülbelül ugyanaz az íz köszön vissza. Ilyen tudással felvértezve azonban külföldön megjárhatja az ember. Én is így jártam, habár így utólag visszagondolva nem is értem hogy nem kapcsoltam, hiszen megvolt a kellő tudásom hozzá, de az utóbbi évek berögzült információi alapján úgy voltam vele, hogy minden ásványvíz egyforma (tudom tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, de higgyétek el az erdélyi ásványvizekhez képest nálunk tényleg minden víz egyforma), és hát gyanútlanul kiválasztottam egy számomra ismert márkát a polcról aztán amikor megkóstoltam, akkor jött a meglepetés, hogy ez nem is olyan ízű, mint a sima ásványvíz, ez inkább olyan, mint azok a borvízkutak, amiket körbe kóstoltunk, csak azoknál számomra kellemesebb ízű. Én egy Tusnádit választottam, és nem is tudom miért nem jutott nekem egyből eszembe, hogy én azt a vizet a forrásánál, Tusnádon már kóstoltam gyerekkoromban, és akkor sem voltam oda érte. A borvíznek van egy jellegzetes íze, habár nagyon sok különböző borvíz van, de azt meg kell szokni, és csak így elsőre legalábbis nálam nem lesz belőle szerelem.

Szóval csak csínján és jól meggondolva válassz ásványvizet a polcról, ha Erdélyben jársz, mert bizony jelentősége van, hogy mit iszol: Borszékit, Tusnádit, vagy Hargita Gyöngyét, és persze akkor se lepődj meg, ha a forrásnak nem olyan íze van, mint amire számítasz.

tv

Nem is tudom mikor volt olyan utoljára, hogy az m1-en néztem már ki előre két új sorozatot magamnak, az egyiket már tavaly ajánlóban olvastam valahol, a másik egyszerűen csak a reklám alapján tetszett meg, és van egy harmadik is, amit remélem folytatódik, szintén az m1. A kereskedelmi csatornákon meg semmi, nézni se nagyon nézem őket. Szóval nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, valamikor még az ezredforduló előtt lehetett.

mostanában elfelejtettem

Mostanában elfelejtettem menetrendet olvasni. Valamelyik nap nem sikerült felfedeznem, hogy nem azért van 4 lap az 1 es villamos menetrendjének kirakva, mert dadognak, hanem azért mert van 1a villamos is. Ha nem döntök úgy, hogy a négy egyforma menetrend közül a legszimpatikusabb az első, akkor nem indulok el gyalog, és megy el mellettem a villamos 2 perc múlva, még jó, hogy csak egy megállót kellett volna mennem.

Ma meg nézem nézem a menetrendet, megállapítom hogy az egyik busz nem jár hétvégén, a másik jár, megnézem, hogy mikor jön, gondolom magamban, dejó azonnal itt kell legyen. Megjön, felszállok rá, majd úgy két három megálló múlva kezd derengeni, hogy dehisz nem is arra szálltam amit nézek, hanem a másikra, mert nem az jár, hétvégén, hanem a másik. Még jó, hogy ugyanaz az útvonaluk szinte teljesen.

miért?

Miért nem lehetett volna, hogy úgy kezdődjön a hét két hét szabi után, hogy na milyen volt, merre jártál, mesélj. Helyette legszívesebben fél óra után inkább hazajöttem volna, ott tartunk, hogy nehezemre esik, hogy be kell menni, és habár lehet hogy most két hét pauza jön, de utána ennél még rosszabb lesz, tuti.