2013. február 28., csütörtök

2013. február 26., kedd

önirónia

Szerintem az egy fontos tulajdonság, jó ha van, sokkal könnyebb elviselni a dolgokat, és ha én figurázom ki magam, akkor más már nem tud, persze vannak olyanok akik nem veszik észre az iróniát, és azt hiszik komolyan úgy gondolom...

EU

Azon gondolkodtam, hogy vajon kinek mi jut eszébe az Unióról? 
Mert általában mindig a negatív dolgokat sikerül kiemelni, ami nem meglepő, elvégre magyarok vagyunk, de azért egyértelműen nem csak olyanok vannak. Én kifejezetten örülök, hogy van, és hogy mi is részesei lehetünk. 
Szóval azért kíváncsi lennék kedves olvasók, hogy ti mit gondoltok az Unióról? Jónak vagy rossznak értékelitek, hogy az Unióban vagyunk?

2013. február 24., vasárnap

A dal 2013

Az én kedvenc dalom kiesett ma este:
 

Kíváncsian várom ki lesz a nyertes nálunk, és ez jövő héten ki is derül. Azért vannak bizonyos döntős dalokkal szemben fenntartásaim.  Nektek van kedvencetek?

2013. február 23., szombat

a talpunk alatt

Gondolkodtatok már azon, hogy mi van a lábunk alatt? Hogy hogy nézne ki a táj, ha eltávolítanánk az épületeket és az utakat? Visszaállítanánk az eredeti kinézetet? 

Én néha igen, tök izgi lehet az, hogy vajon hol van alattunk például egy rejtett völgy, egy patak? Mert van, jelenlegi lakhelyemen is tudok két patakot is, vagy inkább csak eret, amit látom hol fut be a Dunába, de az egyik például már szinte a torkolatáig be van fedve, az is lehet, hogy már az eredete is. De otthon az eret ott ahol hozzánk a legközelebb van látod, hogy merre folyik, rendes völgye van, aztán egyszercsak már inkább ároknak látszik csupán, majd már befolyik a föld alá. Szülővárosomban is meg tudom mondani, hogy hol folyik be a Körösbe a Párizs patak, de hogy oda hogy ér azt már nem, mert a torkolata is inkább egy kanális nyílásának tűnik, mintsem pataknak, ha nem tudod, hogy az ott patak, akkor nem is gondolnád.

Ezek a kérdések általában akkor merülnek fel bennem, amikor látom egy egy dokumentumfilmben, hogy például milyen volt az emberek előtt San Francisco vagy épp Sydney. Vagy amikor megmutatják, hogy egyes városok alatt már autópályák futnak (Boston vagy Sydney) vagy épp több tíz kilométernyi utcahálózata van, bevásárló utcák a föld alatt (Toronto), de olyan is van, ahol több emeletnyi épület van a föld alatt, ami vagy eleve oda épült vagy az évszázadok alatt került mélyre (Edinborough).

Vajon miért van az, hogy míg más országokban a forgalmat leviszik a föld alá, addig nálunk a korábbi tervekkel ellentétben felhozzák a felszínre? Ferenciek terén például minden föld alatti átjárót aluljárót lebontanak, a metró lejáratát kivéve.

2013. február 18., hétfő

Reggeli tea kapcsán

Reggel munkába menet az egyetem előtt megkínáltak teával a demonstrálók. Mondták bent, hogy biztos azt gondolták rólam, hogy diák vagyok. Elgondolkodva nem is csodálom, mert ki más lehet olyan hülye, hogy az utcán újságot olvasva gyalogol, mint egy bölcsész hallgató, mindezt a bölcsész kar előtt. A válasz az, hogy hát én:D
A járdákon egyébként az volt kiírva, hogy első egyetemfoglalás délután fél hatkor. Nekem kicsit az jutott eszembe, hogy ez szinte olyan, mint amit a történelemórán meséltek arról, hogy hogyan kezdődtek nálunk a forradalmak. Persze talán még most nem járunk olyan szintű közelégedetlenségnél a diákok körében, de ki tudja...

Azon is méláztam egyet, hogy mit gondoljak erről a röghöz kötésről, amit be akarnak vezetni a diákok számára. Nekem annyi jutott eszembe, hogy a jobbágyokat is felszabadították, mert rájöttek, hogy annak nincs értelme. Én erről is azt gondolom, hogy ez nem old meg semmit, mert a diákok akkor maradnak itthon, ha megéri nekik, és azt kell elérni, hogy legyenek olyan munkahelyek, olyan fizetések, ami mellett már nem éri meg elhagyni az országot, és nem azt, hogy tilos elhagyni, mert itt tanultál. Mi ez börtön? 

Aki meg azt mondja, hogy de a mi pénzünkön tanultak, akkor adják is vissza azt valahogy, arra meg azt tudom mondani, hogy az Unió is rengeteg pénzt ad az oktatásba, tehát nem csak mi fizettük a taníttatást, másrészt meg miért jó, ha itthon marad és munkanélküli lesz? Akkor nem továbbra is mi tartjuk el? 
Ha meg ez ellen is szabályt hoznak, mondjuk fel kell venni a pályakezdőket, akkor meg kirúgják az idősebbet, mert új munkahely ettől a szabálytól ugye nem lesz, és akkor az idősebb hagyja el az országot, vagy azt tartja el a fiatalabb, szóval beljebb nem vagyunk, csak legfeljebb eltoljuk a problémát kicsit odább.

Szóval én szimpatizálok a diákokkal.

2013. február 16., szombat

tavaszra várva

Lassan jön a tavasz, ébred a természet, enyhül az idő és ezt érezni. A mai nap olyan enyhe idő volt, hogy már azon kaptam magam, hogy várom, hogy zöldüljenek a bokrok és lehessen menni kirándulni, pedig egy héttel ezelőtt még szakadt a hó és szép fehér volt minden, most legalábbis itt már nyoma sincs. 
A tavasszal együtt a blogom át szokott menni zenés bloggá, ahogy bemutatom az eurovisio versenydalait. Erre készülve egy kis nosztalgiával felidéztem egy régebbi induló dalt, mely szerintem a klipben elég jól szól, azonban anno élőben nem volt hibátlan. 
Ha medve lennék, és ilyen időre ébrednék és például ez a szám szólna közben nem valószínű, hogy visszabújnék a barlangomba.

2013. február 13., szerda

a vonaton hallottam

Van az a pénz, ami megszépíti az embert.

Hát nekem erről csak annyi jutott eszembe, hogy nekem ettől nem kell félni:)

2013. február 12., kedd

margószélre

Olvastam egy bejegyzést a blogfalamon, amit most nem linkelek be, mert az írója annyira nincs oda a népszerűségért blogilag, de talán páran amúgy is olvassátok, olvastátok írását. 
Elolvasva legutolsó bejegyzését kicsit úgy érzem, hogy ez az az érzés, amiről én lemaradtam, talán örökre, és azért, hogy lehessen tudni mire gondolok csak három szó onnan ide: szeretem a barátaimat.Igaz az utána lévő rész is lényeges. 
És nem hiszem, hogy ezt az érzést pótolni fogom tudni, mire annyi idős leszek, mint azon sorok írója. 

2013. február 10., vasárnap

szösszenetek

Nekem tetszik ez a sok hó, olyan szép amikor tenyérnyi vastagon áll a padon, és az ágakon.

A hétvége túl rövid volt, és én túl sok felé jártam, és túl kevés dologra jutott időm. 

2013. február 7., csütörtök

visszanyal a fagyi

És akkor ma rávilágítottam, hogy ő nem olyan tökéletes, mint azt gondolta.

És ez csak azért írom le, hogy ne csak az a fele legyen leírva, ami engem rosszul érint.

2013. február 6., szerda

régi szép szokás

Ezen kellemes nap után, ahol az alábbi rém eset megesett (lásd előző bejegyzést), elmentem rokonlátogatóba, és mivel egy hölgyhöz mentem így vittem virágot is. Nem sokat csak egy szép szál tulipánt némi zölddel. És eszembe jutott, hogy annak idején tényleg így mentünk vendégségbe, hogy vittek egy szál, vagy egy csokor virágot. Ezt a kellemes szokást egyébként télen Németországban is láttam. Véleményem szerint a virág habár mulandó, de kellemes ajándék. És az este is nagyon kellemesen telt, szinte el is felejtettem a nap kellemetlen eseményeit.

az a legszebb

Amikor rád fröcsögnek azt hiszik, hogy a hátad mögött, de közben pont neked a munkahelyi cseten, na azt nem tudom hogy lehet még überelni.

2013. február 4., hétfő

..

Egy élmény, amikor az embernek csak úgy fáj a dereka. Azt azért nem mondom, hogy jó élmény...

És pontosan nem is tudom mitől.
Viszont úgy állok fel, mint a villám, amikor lelassítják, hogy lássuk.

2013. február 1., péntek

csak úgy kérdezem

Miért nem lehet a jókívánságot megköszönni? Miért kéri ki magának a másik, vagy vág pofát, ha jó pihenést vagy jó hétvégén kívánok neki?
Mi a baj az én jó kívánságommal?
Mi baj az emberekkel?

2013. január 31., csütörtök

ebéd közben

Ülünk, eszünk, beszélgetünk, egyszercsak sziréna, nézünk körül, kell e rohanni, vagy most akkor mi van, de mivel nem rohant senki, a személyzet sem, így úgy döntöttünk, akkor még sem lehet tűz, de ahogy elhallgat a sziréna nagy csatazaj közepette kinyílik az összes tetőablak, ami nyitható. Megint csak nézünk ki a fejünkből, és várjuk történik-e valami. Nem, így beszélgettünk tovább, meg ettünk, de egy idő után már kezdett hűvös lenni, és hiába vártuk hogy az a körülbelül 10 tetőablak visszazárjon, ez nem történt meg amíg ott voltunk, s mivel kezdtünk fázni, így elindultunk. Úgy hallottuk, hogy ahogy kijöttünk az ajtón elkezdtek visszazárni az ablakok. Ez most akkor nekünk szólt?:)

valahogy így

-Mesélj, mi van veled.
Mesélek, elmondom az elmúlt időszak fejleményeit, majd mikor a végére érek jön a megjegyzés:
-Ez eddig csupa rossz, valami jó nem történt?
-De, volt a szülinapom.

Pedig nem is panaszkodtam, és én nem is éreztem azt, hogy csak rossz dolgokat mondanék. Ez akkor azt jelenti, hogy már nem is veszem észre, hogy mennyi rossz dolog történik velem?

2013. január 29., kedd

Nem túl jó érzés

Amikor tudod, hogy a hátad mögött fúrnak, és egyesek előjoguknak tartják azt, hogy megkerüljenek téged.

2013. január 23., szerda

.

És akkor olyan gondolatok járnak a fejemben, amit inkább le se írok, mert hülyén hangzanak. Lényegében az van, hogy szar a kedvem, és nem is érzem azt, hogy ez változna a közeljövőben.
Persze tudom, ez csak attól tud változni, ha én teszek érte, hogy változzon, de per pillanat nem találok semmi olyat, ami alkalmas volna erre, és nem csak átmenetileg.

2013. január 22., kedd

úszás kettő

Hát az mondjuk kimaradt az előbbiből, hogy mindez nyitott medencékben.

Amikor megyek az uszoda felé azon gondolkodom, hogy ha felöltözve kabátba majd megfagyok, akkor hogy nem fogok fázni, amikor egy úszónadrágban vállamon törölközővel kimegyek az épülettől pár száz méterre lévő úszómedencéhez. Jó a folyosó be van nejlonozva, de akkor is hideg. A víz ilyenkor mindig kellemesnek hat:)

2013. január 20., vasárnap

úszás

Minden egyes alkalommal, amikor úszni megyek, megállapítom, hogy mennyi fanatikus ember van, mert ebben a hidegben is tele van a termál medence, de még az úszó medencében is sávonként három négy emberrel kell osztozni.
Erre mondták a kollegáim nyáron, hogy ők nem szeretik a tömeget, és ők nem járnának ilyen tömegben úszni, mert nem szeretik, ha feltartják őket. Hát szerintem azért el lehet férni, és ezzel az erővel szinte semmit nem lehet csinálni, mert mindenütt van, aki feltartja a másikat. 

2013. január 17., csütörtök

szárazság

A hétvégén megállapítottam a vonatból, hogy lassan száraz lábbal is át lehet jutni a Tiszán Szolnoknál.

Olyan mélyen volt a víz, több métert emelkedett a part még az előtt, hogy növények lettek volna rajta, a mederből nagyon sok kilátszott, lehet nyáron se volt sokkal alacsonyabb a legnagyobb hőség idején...