A sziklába vájt utcarészlet Setenil De Las Bodegasban található, szóval nincs is olyan messze.
2015. november 29., vasárnap
2015. november 28., szombat
2015. november 22., vasárnap
George Ezra - Budapest
Nem egy új szám s már mondhatni szinte meg is feledkeztem róla, hogy tavaly karácsonykor Németországban ezt többször hallottam rádióban. De most megint itt van az egyik reklám aláfestőzenéje, és tavaly amúgy sem tettem ki.
2015. november 21., szombat
szombati bevásárlás
Amikor rájössz, hogy közvetlen busz majd csak közel két óra múlva lesz a bevásárló központból haza, és elindulsz hogy akkor majd átszállással megoldod, de elmegy az orrod előtt a csatlakozás, majd gyalogolsz egy kicsit és a vonat is elmegy az orrod előtt, amitől mondjuk még gyalogolni kellene, na akkor van az a pont, amikor feladod, és hívsz egy taxit, az i-re a pontot az teszi fel, hogy a taxis, aki amúgy jófej, és jót beszélgetsz vele, elárulja, hogy amikor kalandos körutadra indultál az áruháztól, akkor amúgy ő is pont ott volt tankolni, és ha akkor hívod, már rég otthon vagy.
2015. november 18., szerda
néha elfelejtem
Hogy az, hogy én társaságra vágyom nem jelenti azt, hogy a társaság is ugyanúgy vágyik rám.
2015. november 16., hétfő
mai nap
Ma nem annyira találtam az összhangot másokkal, nem is lett ebéd partnerem sem, de így "legalább" láttam, hogy gépfegyverrel őriznek minket a rendőrök a belvárosban. Aztán munka után haza felé láttam, hogy nálunk is van kék-fehér-piros színbe öltöztetett látványosságunk, az Erzsébet-téri óriáskerék, és egész jól néz ki így.
2015. november 15., vasárnap
Párizs után 1 nappal
Meg se lep, amikor úgy engednek be egy koncertre, hogy megmotoznak a bejáratnál. Tegyük hozzá, még soha nem motoztak meg sehol, vagy legalábbis nem emlékszem, szóval azért ez egy újszerű élmény volt. De ez legyen a legnagyobb probléma egy koncerten.
2015. november 12., csütörtök
2015. november 11., szerda
ősz
Amikor a falevelek nagy mennyiségben hullanak a fáról, és tele van a járda velük, na az az én kedvenc időszakom az őszben. Még most is imádok bennük gázolni, rugdosni őket, mint egy kisgyerek, és szoktam is. Ma is ezt tettem, és szinte fel se tűnt, csak akkor kaptam észbe, amikor láttam, hogy hogy mosolyog rám a barátom.
blogszülinap
Egyébként az idei blogpangásom pont őszre esett, így teljesen megfeledkeztem róla, hogy szeptemberben lett hat éves a blogom. És még megvan!
Csak két szám a blogról: 2010 bejegyzés és 3847 hozzászólás. De tegyük hozzá, hogy látott már szebb időket is, ettől függetlenül én azért még mindig szeretem, még ha nem is mindig vagyok igazán aktív.
este a vonaton
Hazafelé a barátom közölte velem, hogy amit ő most épp eszik péksütemény azt úgy hívják, hogy virslis piroska, amin én úgy elkezdtem nevetni, hogy nem bírtam abbahagyni, és láttam, hogy már a vagon végében ülő srác is azt lesi, hogy én mit röhögök. Kérdezte a barátom, hogy mi van, mi ilyen vicces ezen, mire mondtam, hogy továbbgondoltam. Erre ő, hogy átülhetnék akkor a másik oldalra azokhoz akik ott beszélgetnek, mert ott is az a téma (amikor odaértem, és leültem mellé, akkor meg is jegyezte, hogy már unja hallgatni a mellettünk ülőket). Majd evett tovább én meg még mindig vihogtam, mint a hülye, s egyszercsak fapofával közölte, hogy de legalább a virsli jó nagy, amitől én újfent felkacagtam, pedig már kezdtem összeszedni magam.
2015. november 10., kedd
koordinációs kézség
Ma rá kellett jönnöm, hogy az, hogy a kezem és a lábam külön de egyszerre mozgassam, az nekem túl bonyolult per pillanat, kész szerencse, hogy gyaloglás közben nem kell a kezemmel valami teljesen mást csinálni, mert nem tudom hogy jutnék akkor el A-ból B-be :D
2015. november 6., péntek
lány a metrón
Ma láttam egy lányt a metrón, aki valami hihetetlenül szép volt, tényleg olyan mesebeli, egyszerűen azt éreztem, hogy órákon át el bírnám nézegetni. Szerintem indiai lehetett, sötét barna bőr, sötét haj, szürkés barna szemek, szép smink, sötét rózsaszín ajkak. Szóval tényleg szép volt.
2015. október 31., szombat
képzelet
2015. október 30., péntek
pozitív hírek
Ma reggel a Deák téren Pesten a metrófeljáratnál az aluljáróban két rikkancs (végre használhatom ezt a szót:D) úgy kínált egy újságot, hogy csak pozitív hírek vannak benne. Hát nem tudtam megállni, hogy ne kérjek egyet. Tényleg vicces, tudod, hogy nem lehet komolyan venni, ilyen nincs, vagy túl szép, hogy igaz legyen, de tény, hogy nekem tetszene egy ilyen újság, amiben csak a pozitív híreket gyűjtik össze, meg a vicces dolgokat.
Az újság Magyar Hírlap címmel jelent meg, és a hírlap weboldala is fel van rajta tüntetve, de a végén van egy rövid írás, amiből kiderül, hogy a Kétfarkú Kutya párt adta ki. Persze a hírlap kikéri magának, közleményt adott ki, hogy nem ők voltak, amelyet politikai okok miatt valahol meg is értek, de ugyanakkor egy ilyen újság ez az ötlet igazán jó, és kicsit sajnálom, hogy nem ilyen tökös egyetlen valódi újság sem, hogy ezt meglépje.
Neked tetszene egy ilyen újság? És hogy értékeled ezt az ötletet?
telefon
Valamelyik nap felhív valaki, hogy XY-t keresi, mondom, hogy téves, én nem az vagyok, erre közli velem, hogy dehogynem. (milyen szerencse, hogy más jobban tudja ki vagyok én, mint én magam:D), aztán belekezd mint a pereces, a szövegébe, hogy még mindig oda mennek a számláim, és hogy blablabla, közben én egyre hangosabban mondtam, hogy de nem én vagyok az, téves, majd mivel nem értett a szóból, mondtam, hogy visszhal' és kinyomtam. Mivel már nyáron egyszer ezzel kerestek és mondtam, hogy nem én vagyok és ötleteket is adtam, hogy mit csináljanak, így most betettem a telefonszámot a tiltott számok közé, remélem így már nem fogja fogadni a hívás a telefon.
Csak úgy mellesleg, mivel most értettem a nevet, és korábban már megtudtam a címet is, sőt voltam bent a t-homenál, hogy valami számlán az én számom van megadva, mint kontakttelefon és hogy nézzék már meg, mert ez így nem jó (mert ezt is tudom, hogy a t-home számlán találták az én számom), a t-home nem tud ezzel mit kezdeni, mert erre az adatra nem tudnak rákeresni... na szóval mivel most értettem a nevet, és a cím, legalábbis a város még megvolt az emlékeim közt, így kb fél perc alatt megtaláltam a tudakozóban az illető telefonszámát. Mondjuk nem fogom felhívni, de én azt is tudom ki az aki hív, mert habár nem mutatkozott be, de ő is benne van a telefonkönyvben, meg azt is tudom, hogy mi a száma annak akit keres, így úgy tűnik nekem van a legtöbb infóm az ügyről. Csak azt nem értem, hogy azoknak miért nem jutott eszükbe, hogy felhívják azt a számot, aminek az előfizetéséről a számla hozzájuk érkezik, miért engem hívogatnak...
Múltkor a család figyelte, hogy mit telefonálok, most meg olyan hangosan tudtam kinyomni, hogy az egész iroda engem nézett, hogy mi van :D
2015. október 25., vasárnap
És most
Mielőtt még tök sötét lesz, lerobogok a Duna-partra. Gyere és találj meg, ha tudsz :D
Amikor
Teszel valami nagy felfedezést, de éppen nincs a közeledben senki, akinek gyorsan elújságolhatnád, és akinek megtennéd azok éppen elfoglaltak, nem akarod őket felhívni ezzel, mert úgy se tudnának beszélni. Na akkor jó, hogy van blog. Ez a nem tudom elmondani senkinek, elmondom hát mindenkinek effektus.
Na és akkor a nagy felfedezés: az erkélyen az egyik ládában az a nagy növény, amit nem akartam kihúzni, mert nem tudtam eldönteni, hogy gaz vagy valami virág, na most rájöttem hogy mi, amikor ma locsoltam, felfedeztem, hogy van rajta termés. A termés pedig: PAPRIKA :D
áhá-áhá
Vagy valami ilyesmi. Az imént felnéztem a tévére, női divatmagazin, nem is értem miért nem kapcsoltam el, de mindenesetre az egyik nyilatkozó neve éppen ki volt írva, és az a keresztneve, hogy Gyémánt. GYÉMÁNT, komolyan, hogy lehet ilyen nevet adni egy gyereknek? Nem jön, hogy elhiggyem, hogy ez egy női név.
2015. október 18., vasárnap
visszaút
A tegnapi fél órával hamarabb értemnek ma megvolt a böjtje. Még bizakodva rohantam az állomásra otthon, ami azt illeti szinte rekord idő alatt értem ki, de fölösleges volt rohannom, mert a vonat az bizony már ott késett. Aztán ezt a késést már csak növelte, hiszen a vonal olyan állapotban van, hogy nem lehet tartani a menetrendet. Az elsőre 5 perces késéből lett 13 perc is, viszont a csatlakozó IC "csak" 5 percet késett, így az amúgy 5 perces átszállási idő és az 5 perc késés nem volt elég ahhoz, hogy elérjem a csatlakozást. Így aztán a pénztárnál többedmagammal érdeklődtünk, hogy akkor hogyan tudunk továbbjutni, és nagyüzemben cserélték és váltották vissza a jegyeket. A következő IC-re már csak a gyorsvonati részre volt hely (mert már olyan is van rajta hétvégén) de akkor már nem vártuk meg azt, mentünk a fél órával hamarabbi gyorsvonattal. Két megállóval odább bevártuk a 80 percet késő IC-t, amellyel néhány km-t összecsatolva tettünk meg, aztán mindkét vonat ment tovább a maga útján. A közös szakaszon amúgy biztosítéki berendezés meghibásodás is volt, így néha csak lépésbe haladtunk. Majd alig 45 perc késéssel meg is érkeztünk a nyugatiba, így amúgy az eredeti hazaérési időponthoz képest kerek 2 órával később haza is értem.... Az út így háztól házig 5 és fél óra lett. Na ilyenkor gondolkodom el, miért is nincs már kocsim és jogsim??
2015. október 17., szombat
vonatozás
És a vonaton vki unalmában az előtérben hangosan énekel...
Meg arra is rájöttem, hogy az ízesített víz nem csak rossz tud lenni, de meg is tud romlani...
Update: és átszálltam egy olyan vonatra, ami már el kellett volna menjen, így hamarabb érek mint a menetrend mondja.
Meg arra is rájöttem, hogy az ízesített víz nem csak rossz tud lenni, de meg is tud romlani...
Update: és átszálltam egy olyan vonatra, ami már el kellett volna menjen, így hamarabb érek mint a menetrend mondja.
2015. október 14., szerda
Szeretet
Van amikor nem jó érzés itthon lenni egyedül, mint például most sem az, ilyenkor igazán jól esne, ha lenne egy hasonló ragaszkodó, szerető háziállatom.
2015. október 10., szombat
Ki szívta ki?
Velem elég későn eset meg, hogy ilyen foltot szereztem, már majdnem 30 voltam, amikor a barim kiszívta a nyakam, és hát másnap dolgozni kellett menni. Persze hogy egyből feltűnt mindenkinek, a csoportomban, hogy a főnökük nyakát kiszívták a hétvégén, na így őrizd meg a tekintélyed :D.
Meséljetek, nektek mikor szívták ki a nyakatok?
Ez itt a reklám helye
Csak azért mert két apuka van :
2015. október 5., hétfő
úgy olvasni
Úgy olvasni egy könyvet, hogy már az elején tudod mi lesz a vége, és nem azért mert azzal kezdted olvasni, hanem mert leírják, egész fura, főleg mivel szomorú a vége, így már az elején, az aktuálisan egyáltalán nem szomorú rész is kicsit megható. Érdekes élmény.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




