2016. február 22., hétfő

Mennyi birka ember

Ma megint azt vettem észre a vonaton, hogy az emberek csak néznek, de egyáltalán nem figyelnek, nem tűnik fel nekik, hogy a vonat vágányt vált, és nem tűnik fel nekik, hogy az ajtóba ahol állnak és bámulnak ki az ablakon nem azt látják, amit szoktak, nincs peron, nincs mellette sín, és simán állnak a rossz oldalon és várják a csodát, hogy majd gyorsan épít valaki oda egy peront és kinyílik az ajtó, és mindig meglepődnek, hogy a másik oldalt kell leszállni. Olyan gondolkodást nem igénylő reflex ez már nekik, és még engem néznek furán, hogy én arra az oldalra állok, ahol le is lehet szállni...

2016. február 21., vasárnap

#2051

Azon gondolkodtam mostanában, hogy az emberek a valóságban szokták-e azt közölni a másikkal, hogy úgy tekint rá, mint egy barátra, pontosabban, hogy barátjának tartja, és nem csak egy ismerős, egy kedves ismerős, vagy hasonlók. Történik ilyen?

2016. február 17., szerda

a korral jő

Ma voltam üzemszemészeten, és megállapították, hogy jó a szemüvegem, amit én is tudtam, de hogy lehet egy év múlva már túl erős lesz, mert úgy néz ki elkezdett erősödni a szemem, ami azt jelenti, hogy mégiscsak egy icipicit öregszem:) Még néhány év és letehetem a szemüvegem, ami azért furcsa lesz, hisz nagyon régóta hordom.

2016. február 10., szerda

Amikor azt hiszik...

Hogy érted amikor baromi részletességgel mesélnek neked az informatika és a számítógép rejtelmeiről, de te alig várod, hogy végre befejezzék, mert már rég megtudtad azt a morzsányi információt, ami neked elég, mert ennél mélyebben úgyse tudod miről beszélnek, de ők úgy gondolják, hogy neked olyan a fejed, hogy tuti érted és akkor szinte rendkívüli részletességgel elmagyarázzák neked azt, hogy mi mire jó, s te már percek óta csak és kizárólag arra gondolsz, hogy hagyja már abba, fejezze már be.

2016. február 7., vasárnap

Gájer Bálint - Speed bump


A harmadik elődöntőt néztem A dalból, ez az első amit végig láttam, és nekem ebben ez volt a legjobb szám, természetesen nem jutott tovább :)

2016. február 2., kedd

a majdnem nap

Reggel jöttek hozzám vízórát cserélni: majdnem időben érkeztek, és majdnem kicserélték... jövő csütörtök reggel nekifutunk megint.
A vonat is majdnem időben jött, így munkába is majdnem beértem időben...
Ebédre hívott az egyik kollega, hogy többen mennek, menjünk együtt ha van kedvem, mondtam jó, de majdnem szólt amikor elindultak, így amikor már fogytán volt az időm a megbeszélés előtt, akkor bekopogtam, és kiderült, hogy ja hát elfeledkeztek rólam, és már túl vannak az ebéden. 
Az értékbecslő is majdnem rugalmas, neki csak a délelőtt jó, abból is csak a holnap, és így ma szól...

2016. január 30., szombat

zumba


Mostanában ezek a zenék mennek, amelyek, ha elkapja az ember az ízét, nagyon kellemesen lehet elfáradni, és igen, sokkal több a lány, mint a fiú, de a fiúk általában nagyon szexin mozognak, és ügyesek is. 

Szóval ide kattintva végighallgathatod a zenéket.

2016. január 28., csütörtök

Szülinapi megjegyzéseim

Tegnap reggel az új munkahelyemen a kollegák úgy indították a napot, hogy köszöntöttek eme dicső nap alkalmából:) Majd ugorjunk egy nagyot, munka után színházjegyünk volt, amit még a régi helyen kaptam búcsúajándékként (ahol csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a sok kollega között, aki ott volt a búcsúzáskor 3 meleg is volt), szóval elindultam a színház felé, és mivel kikötődött a cipőfűzőm ezért egy oszlopra feltéve a lábam, hogy bekössem a cipőm, sikerült elérnem, hogy a combomon szétszakadjon a nadrágom, hát hiába ennyire izmos a lábam, hogyha megfeszítem szétszakad rajta a naci:D hát persze nem sikerült vennem hirtelen másikat, habár próbálkoztam, csak nem kaptam. Aztán a színházba sikerült megérkeznünk a helyünkre, ahol sajnos azt tapasztaltam, hogy be se férek a székbe, no nem azért mert olyan széles vagyok, hanem azért mert olyan magas, hogy össze se tudom hajtani úgy magam, hogy oda beférjek és ne nyomja a térdem az előző ülés, és ne tegyem az előttem lévő nyakába a lábam... Azért ha kényelmesnek nem is volt mondható, de elviselhető volt, a darab viszont jó volt, tetszett, szórakoztató, zenés, habár az Operettben mi másra számíthat az ember. Az viszont kicsit fura volt, és ha értem is az okát, akkor is fura, hogy a girlök pasik voltak. Ekkor egy pillanatra azért el is gondolkodtam, hogy egy színházban mennyivel van több meleg, mint máshol?  
Érdekes volt, csak kár, hogy kicsit messziről, de mégis élőben látni olyan színészeket, akiket eddig csak tévében láttam játszani, mert azért az Én és a kisöcsémben jópár ismert színész és színésznő játszik. 
Szóval azért nem volt épp zökkenőmentes a nap.

2016. január 24., vasárnap

karácsonyi ajándék sláger

Itt biztos minden második család radiátor felújítást/cserét kapott karácsonyra, januári szereléssel, ugyanis az utóbbi hetekben ma már a harmadik alkalom volt, hogy néhány órára leállt a fűtés, mert radiátort cseréltek valahol. Bízom benne, hogy azért vannak mindig a leghidegebb napokra időzítve, mert elromlottak, és nem azért, mert valakinek tényleg a -10-ben jut eszébe, hogy jaa, nem fűt a radiátorom, ki kéne cserélni, uccu neki hajrá, az meg, hogy cserébe az egész épületben 16 fok lesz kit zavar.

és mégegy megható videó

Azon gondolkodtam közben, hogy milyen kár, hogy itt nincsenek ilyen kisfilmek reklámok helyett, mert ezeknek volna értelme, igazán megható, és egy kicsit talán sikerül elgondolkodtatnia is, és kizökkent abból a hétköznapi mókuskerékből, és ha csak egy percre is látom a világot, és azt, hogy mikre próbálnak nevelni más országokban, hogy az emberek érzékenyebbek legyenek a körülöttük lévő világra. Nem tudom, de érdekes lenne tudni, hogy ezekben az országokban milyen az emberek segítőkészsége, mennyire önzetlenek, és ugyanezen értékekkel mi hogy állunk. 

2016. január 19., kedd

Celin Dion - Because you love me

A hétvégén ez a szám csendült fel egy filmben, és akkor ki is kerestem gyorsan, nem is tudom, kicsit meghatott azt hiszem:

2016. január 17., vasárnap

S hamár öregkor

Három idős nővér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidősebb 96 éves.

Egyik este a 96 éves az emeleti fürdőszobában fürdéshez készülődik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!

A 94 éves válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! - ezzel elindul a lépcsőn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és ő is elkezd kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?

A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nővéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy 'remélem, én sose leszek ilyen feledékeny' s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján.
Aztán felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak előbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!

szokatlan


egy szeletnyi történelem

Ez a film jó arra, hogy egy kicsit belepillantsunk abba, hogy annak idején miért is volt sokkal rosszabb Romániában, mint más szocialista országban, miért is lett ott forradalom a végén, míg másütt nem.

És a példaképeik, hát...

2016. január 16., szombat

vásárlási élmény

Ma a boltban tanúja voltam milyen nehezen bírja elviselni és milyen bunkón viselkedik a boltvezető vagy műszakvezető, amikor a vevőnek tényleg igaza van. 

A pénztárnál derült ki, hogy a gép nem a kiírt áron viszi a terméket, megnézték, és tényleg más volt kiírva, majd utánakérdeztek, hogy mennyi az annyi, és puffogva kicserélték a jó árra, mondván, közben megjegyezte, hogy ő nem figyelhet mindenre, a vevő meg közben kérdezgette, hogy akkor most mennyibe kerül, és ugye neki odaadják azért ami ki volt írva, és mivel a nő nem igazán válaszolt, így megjegyezte, hogy mert le van fényképezve, hogy mennyi az ára. Egyébként végül foghegyről odamondta neki, hogy igen, a pénztáros visszaadja a különbözetet majd, és elment. Nem hiszem, hogy ezt így kellett volna kezelnie, az persze természetes, hogy odaadják annyiért, de mindezt elnézést kérve a kellemetlenségért mosolyogva kellett volna megtegyék, nem ilyen tapló módon. Ez még mindig vadkelet.

télen is jó program

A Duna-partra sétálni, legalábbis úgy tűnt abból, hogy szembe velem kifejezetten sokan sétáltak a Duna felől vissza a városba, lefele se én tartottam egyedül, habár tegyük hozzá, hogy kb 3 perc után már sikerült teljesen egyedül lennem a parton is.

2016. január 12., kedd

Kellemes orgánum

Munka után visszahívtam egy számot, aki keresett napközben és a beszélgetés végén az illető hölgy közölte, hogy hívjam bátran máskor is, ilyen kellemes orgánumot jó hallgatni, mint ami nekem van. Hát, nem szoktam magamra úgy gondolni, mint kellemes orgánumú, de nem ő az első akinek tetszik a telefonhangom.

2016. január 11., hétfő

utolsó munkanap

nem telt el emlékezetes pillanatok nélkül, kezdődött ott, hogy elfelejtették átküldeni azt a papírost, amivel körbe kell járni a kilépéshez, csak azután kaptam meg, hogy szóltam, és fejeződött be azzal, hogy a meglepetés búcsúösszeröffenés előtt amikor kihívtak, hogy a többiek besurranjanak akkor sikerült egy másik adag papírral a kilépőlapom is betenni a zárt papírkonténerbe, így miután begyűjtöttem egy csomó puszit meg beszélgettem kicsit és kínálgattam a sütiket amiket csináltam, szereznünk kellett kulcsot a konténerhez, hogy kihalászhassam a papírosom, amit 1 helyett 4-kor már le is sikerült így adni. Persze mondanom se kell mindenki nagyon jól szórakozott amikor a konténerben turkáltam :)

2016. január 9., szombat

2016. január 6., szerda

Megjegyzés: a metróban esik a hó

Ma felfedeztem, hogy amikor a 3-mas metró a felszínen halad, akkor ott be tud esni a hó a szellőzőn. Sokkal kisebb szemekben, mint kint, de havazik bent is.

2016. január 4., hétfő

Yolanda Be Cool Vrs DCup - We No Speak Americano

Hogy kezdjük az évet is egy kis zenével, ezt az elmúlt napokban többször is hallottam, és bemászott a fülembe: