Valamiért nem jó érzés, hogy a fősulis legjobb barátoddal annyira megszakad a kapcsolat, hogy csak a facebookról derül ki számodra, hogy eljegyezte a barátnőjét, akit mellesleg nem is ismersz. Persze lehet inkább azért nem jó érzés, mert valamikor anno kicsit tetszett is neked az illető, vagy csaknem tudod megemészteni ahogy véget ért a barátságotok, hisz irracionális az, hogy érzelmeket vált ki belőled egy ilyen információ, hisz már évek óta nem beszéltek, nem tudtok egymásról szinte semmit.
Az egész ott kezdődött, hogy amikor tényleg jóban voltunk én megpályáztam egy Erasmusos ösztöndíjat, azt én megnyertem, ő meg meg se pályázta, hiába győzködtem, hogy tegye meg ő is, azt mondta, hogy nem, mert Hollandia nem jó hely. Mire fél évvel később visszajöttem, már valahogy nem volt a régi a barátság, eltávolodott, pedig előtte még ő volt az, aki szólt, hogy az albiában van üresedés, ha érdekel, de ő volt az is, aki azért, mert én megkaptam az ösztöndíjat, mégse támogatta, hogy beköltözzek az albiba. Aztán amikor leállamvizsgáztunk újabb félév múlva, akkor szinte úgy tűnt soha nem is találkozunk többet, de mindketten Pestre jöttünk, ő dolgozni én még tanulni, s 1-2szer még a volt sulitársakkal találkoztunk is közösen, ami után összejött egy volt csoporttársunkkal, akivel én az egyetemen is évfolyamtárs voltam, és igazából mi ott ismertük meg egymást jobban a csajjal, nem is a fősulin. Aztán amikor vele szakított, akkor kb aznap vagy másnap engem is felhívott, s szinte egy szakító szöveget nyomott le a telefonba nekem, és utána mondhatni tudatosan távol tartotta magát tőlem is. Ez sok éve már, s azóta csak egy-kétszer láttuk egymást villamoson, s néhány évente beszéltünk hosszabban telefonon, de már azt se igazán, szóval tényleg értelmetlen, hogy fura érzéssel tölt el, hogy eljegyzett egy csajt.
