cukrászda

Van olyan hely ahol nem látnak titeket szívesen, esetleg ki sem szolgálnak? Nekem akad egy ilyen cukrászda, ahol nem szolgálnak ki. És hogy sikerült elérnem ezt? Elég sokat kellett érte dolgozni.

Először is régebben egy olyan helyen dolgoztam egy nyáron Zuglóban, ami mellett volt egy cukrászda, ami a törzshelyünk volt délutánonként a kollegákkal. Szinte minden nap megfordultunk ott, általában csak beszaladtunk vettünk valamit, utána kiültünk a teraszra, és ott fogyasztottuk el. Aztán egy nap amikor esett az eső nem kint ültek le a többiek, hanem benn, én akkor ott se voltam, mert nem értem vissza időben és nem tudtam bemenni oda. Mikor bent voltak, a szokásos vidám módon beszélgettek, nevetgéltek, ami teljesen megzavarta az álmos kertváros unalmas cukrászdájának szürke napjait, amire úgy reagált az eladó és a tulaj, hogy mi elijesztjük a vevőket, és ezért a cégünk alkalmazottai akik napi több ezer forintot hagytak ott nem kívánatos vendégek, de ezt nem akkor mondták meg az ottlévőknek, hanem másnap, amikor én tévedtem be, akkor mondták meg nekem, hogy tegnap annyira zajosak voltunk, hogy ne jöjjünk többet. Mondtam, hogy de én tegnap nem is jártam itt, erre jött a válasz, hogy dehogynem, hiszen ő emlékszik rám, hogy én ott ültem, és hiába bizonygattam neki, hogy de én nem is jártam itt tegnap, nem foglalkozott vele. Én mondtam bent, hogy mit mondott nekem az eladó, mindenki nagy szemekkel bámult rám, hogy most ugye csak hülyéskedem. Aztán teltek múltak a napok, és egyszer megint betévedtem néhány kollegával, hogy vegyünk egy fagyit a nagy melegben amit eszem ágában sem volt elfogyasztani ott, eleve tölcsérbe kértem, mire hangzott a válasz, hogy engem nem szolgálnak ki. A kolleganőm közben már kért fagyit, őt kiszolgálták szó nélkül. Tulajdonképpen mindenki mást kiszolgáltak, csak én lettem megtisztelve azzal, hogy nem szolgálnak ki. Ja és a kollegák ekkor ráadásul megerősítették az eladónak, hogy aznap amikor az ominózus eset történt én ott sem voltam. A válasz az volt kb, hogy nem baj, volt máskor is amikor hangosak voltunk. Ekkor egy kicsit kiakadtam, és kértem a panaszkönyvet, és beleírtam az esetet. Az eladó nagy morogva előszedte, majd a végén nekem kellett elmondanom, hogy abból egy példány az enyém, meg hogy hogyis kell kitölteni az egészet. Na ez olyan 3 éve volt, de a cukrászda időszámítása szerint még nem telt el 30 nap sem, ugyanis még nem sikerült válaszoljanak a bejegyzésemre, lehet azt is el kellett volna mondani nekik, hogy az a könyv nem csak porfogó, hanem az abba beírtakra reagálni is kell.

Lehet el kellene mennem megint oda, megnézni létezik-e még a hely, és emlékeznek-e még rám... Azt mondjuk nem értem, hogy miért csak az én fejem sikerült megjegyeznie az eladónak?