A szövegszerkesztőm azt javasolta, hogy ne vessek olyan szót papírra (képernyőre), hogy fenékig, mert azt nem illik, de én ilyen szemérmetlen vagyok, hogy mégis leírtam, és az előző bejegyzésben is benne van, de ott nem én írtam, mert azt is kaptam.
Miért illetlen szó szerinte a fenékig? Van annál sokkal illetlenebb is szerintem, lehet ha olyat írnék le, akkor már nem csak aláhúzná, hanem villogna is, vagy blokkolná amit írni akarok.:)
K: Azt hallottam, hogy a kardio edzések meghosszabbítják az életet. Igaz ez?
V: A szíved csak egy meghatározott számú dobbanást képes produkálni. Ne fecséreld el feleslegesen edzésre. Minden elkopik egyszer. A szívverésedet felgyorsítva nem élsz tovább, ez olyan, mintha azt mondanák, hogy az autód tovább tart, ha gyorsan mész vele. Hosszabb ideig akarsz élni? Pihenj egyet.
K: Kevesebb húst és több gyümölcsöt meg zöldséget kellene ennem?
V: Próbálj gazdaságosan gondolkozni. Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát. És ezek mik? Zöldségek... Tehát egy steak nem más, mint a zöldségek szervezetedbe juttatásának egy gazdaságosabb módja. Teljes kiőrlésű gabonára vágysz? Egyél csirkét! A marhahús egyébként a leveles zöldségek kiváló forrása is. Egy szelet disznóhús fedezi a teljes napi zöldségigényedet.
K: Csökkentenem kellene az alkoholfogyasztásomat?
V: Dehogyis! A bor gyümölcsből készült. A pálinka gyümölcsök lepárlásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a vizet, így még koncentráltabban kerül a szervezetedbe. A sör pedig teljes kiőrlésű gabonából készül. Fenékig!
K: Hogyan tudom kiszámolni a test-zsír arányomat?
V: Ha van egy tested, és van zsírod is, akkor az arány 1:1. Ha két tested van, akkor az arány 2:1, és így tovább.
K: Mik az előnyei annak, ha rendszeresen eljárok edzeni?
V: Sajnálom, de egyet sem tudok említeni. Az én filozófiám: fáradtság nélkül... sokkal jobb.
K: A sült krumpli egészségtelen?
V: Te nem figyelsz!!! A krumpli növény, és növényi zsiradékkal sütik. Ennyi növényi táplálék hogyan lehetne egészségtelen?
K: A felülések segítenek a derekamat karcsúbbá tenni?
V: Egyáltalán nem! Amikor terhelsz egy izmot, az megvastagodik. Csak akkor javaslom a felüléseket, ha nagyobb hasat szeretnél.
K: A csokoládé ártalmas?
V: Megbolondultál? Kakaóbabból készül! Még egy zöldség!!! Ez a legjobb étel!
K: Az úszástól jó lesz az alakom?
V: Ha úgy gondolod, hogy az úszás jót tesz az alaknak, magyarázd meg nekem a bálnákat…
K: A jó alak fontos dolog?
V: Hé! A „kerek” is egy alak!!!
Levélben kaptam az alábbi néhány aranyköpést, melyet az idei dél-afrikai foci vb alatt lehetett hallani a közvetítések során:
- "Marcello Lippi csapatát keresi. Segítek neki, kékben vannak".
- "Svájc lakosságának a fele a saját 16osan belül ".
- "Milyen ragyogó meccs lenne ez, ha a focit bedobásra játszanak".
- "Háttal veszi le a labdát. Háttal nem kezdünk mondatot, akciót azonban igen".
- "Az ember mire kimond egy koreai nevet, mar nincs náluk a labda".
- "Morel egy kutyáját sétáltató kisnyugdíjas stílusában vezeti a labdát".
- "És meg egy koreai sárga. Mármint lap".
- "Torres levágatta a hajat. Eddig is a lányok kedvence volt, de ezzel a frizurával mar az anyukáké is".
- "Azt hiszem, akiknek nem tetszik a vuvuzela, azok most abban reménykednek, hogy eltálalt valakit a közönségben a labda, mert más értelme ennek a lövésnek nem volt".
- "Joseph tiszteletköre, hogy a rövidlatok is tudjak ezen az oldalon, hogy a másikon gól volt".
- Kamerun - Japán: "a kameruni védőnek jól fog mutatni az önéletrajzában, hogy utolért egy Hondát"
Mától szabit veszek ki egy pár napot itt a blogon, de azért ha minden úgy megy, ahogy én azt kitaláltam, akkor minden nap fog megjelenni valami kis szösszenet itt, amihez jó blogolást kívánok:)
Én meg, ha minden jól megy, s az eső sem esik nagyon, akkor efféle tájakon járkálok:
Megnéztük, hogy hogy is tudunk pontosan eljutni célállomásunkhoz, hát ha betartjuk a google útbaigazításait lehet nem jutunk messzebbre 30 kilométernél, ugyanis az ajánlás szerint a zöld határon kéne átkelnünk, ami azért lássuk be, még az unión belül sem annyira jó ötlet, na meg azért ha út sincs ott, akkor ráadásul sokkal nehezebb is, főleg kocsival. Ettől a tervétől az útvonaltervező programot nem elehet eltántorítani még akkor sem, ha konkrétan megadjuk a határátkelő települést is, hogy azon szeretnénk keresztül menni, még ebben az esetben is onnan visszafordít és felküld a mezőre, hogy ott keljünk át. Aztán utána is a legrövidebb útvonal kocsival nem feltétlenül jelent a térkép szerint tényleges úton történő utazást, arról nem is beszélve, hogy ha még van is út, az is valami mellékút, nemzetközi főutakat szinte nem is érintünk. Ezeken az apró problémákon felülemelkedve megadtunk neki néhány olyan érinteni kívánt helyet, amit tutira érintenünk kell, így már a program is használható útvonalat adott ki, egy kis szépséghibával, azt megadja, hogy melyik utcán kell merre fordulnunk, de azt nem, hogy az melyik településen van, pedig lássuk be, úgy azért sokkal könnyebb lenne tájékozódnunk. Na mindegy, majd kiderül, hiszen azért magunktól is tudunk két biztos útvonalat, így azért csak el fogunk jutni valahogy a célunkhoz.
Furcsa dolog belegondolni abba, hogy milyen érzés lehet az, amikor megtudod, hogy a gyerekedet felveszik a középiskolába/egyetemre/munkába, és elkerül otthonról, már csak hétvégente fogsz vele találkozni, furcsa, mert amikor te vagy a gyerek, akkor is átéled ezt, de akkor téged jobban leköt a változással járó izgalom, mint az, hogy az otthon maradókra gondolj, hogy vajon ők hogy élik mindezt meg. Akkor te örülsz, és csak azzal foglalkozol, még akkor is, ha izgulsz, hogy vajon milyen lesz, de alapvetően mégis boldog vagy. Amikor mindezt a másik oldalról éled át kicsit más a helyzet, mert te nem kerülsz új környezetbe, te otthon maradsz, és sokkal jobban hiányzik majd a gyermek, mint te neki, mert amíg ő el van foglalva sok új élménnyel, dologgal, addig a te életedben ezen kívül más változás nem volt, és bármerre nézel, mindenütt ott vannak a nyomai, érzed a hiányát, és nincs rengeteg új inger, ami ellensúlyozná ezt a hiányt. Mégis, amikor közli gyermeked veled a jó hírt, akkor együtt örülsz vele, hiszen látod, hogy boldog, hogy eléri amit szeretett volna, ugyanakkor szomorú is vagy belül, hiszen tudod, hogy így távolabb kerül tőled, már nem a te kicsikéd lesz, már megnőtt, már szinte önálló, már a nagybetűs életbe lépett. Örülsz, és támogatod, és erős vagy, nem mutatod ki, hogy ez téged mennyire zavar, mennyire nem akarod elengedni, hiszen tudod, hogy el kell őt engedni, mert ez az élet rendje. Persze ettől még ő visszatér, de mégis más lesz már minden, mint eddig volt, de ez az élet rendje.
És egy kis magyarázat ahhoz, hogy ezt most mire fel írtam, az imént néztem a Szívek szállodája utolsó részét, az abban lévő péntek esti vacsorajelenet volt az ihlető, ahol az öröm és a bánat különös elegyét lehetett látni.
Gondoltam rá, hogy miután levonatozok több száz kilométert jól fog esni egy zuhany, de akkor én azt nem úgy gondoltam, hogy egyből ahogy leszállok a vonatról még az állomáson ruhában és csomagokkal a nyakamban fogok átesni rajta az alatt a fél perc alatt amíg az állomás épületéig elérek.
Ha elég gyorsan rohangálok a lakásban, akkor olyan érzésem van,mintha fújna a szél, és kellemesen hűvös fuvallat érne hozzám, csupán egy gondom van, ha sokáig rohangálok, abba kimelegszem, leizzadok, és akkor mit ér az egész...
Néha tök pozitívat tudok csalódni a saját munkahelyemben, persze általában nem a saját feletteseimben. Ma is ilyesmi történt, ugyanis meghívtak egy megbeszélésre, és amikor visszajeleztem, hogy nem tudok, menni, mert szabin leszek, és adtam ötleteket, hogy kit hívjanak meg helyettem pl a főnököm, akkor felhívtak telefonon és kifaggattak, hogy mikor jövök vissza szabiről, és mikor érek rá, és képesek voltak ennek megfelelően áttenni a megbeszélést, látszólag csak az én kedvemért. Ezek szerint fontos vagyok:) Persze jól esne, ha ezt másként is kimutatnák:)
Irigy vagyok, irigykedem azokra, akik együtt laknak a párjukkal, irigy, mert nekik lehetőségük van esténként összebújni, egymás ölében fekve nézni a filmet a tévében, vagy csak beszélgetni elalvás előtt a sötétben. Irigylem azt, hogy amikor hazaérsz otthon vár valaki, vagy te vársz valakit haza a munkából, van ki miatt főzni, és van aki főz neked, ha nem érsz rá. Jó az, amikor éjszaka ott van melletted valaki és átölel, vagy ha reggel ahhoz van kedvetek ébredés után tudtok még egyet szeretkezni, mielőtt felkeltek. Elmondhatsz neki bármit, amikor otthon vagy és eszedbe jut, és nem kell észben tartanod addig, amíg találkoztok, hiszen lehet akkor és ott már egyáltalán nem lesz érdekes, amit mondani akarsz. Ha együtt éltek nincs lekorlátozva az idő arra a pár percre, 1-2 órára, amit találkoztok naponta, és nincs az a rossz érzés, mint amikor elköszöntök, hogy olyan jó lett volna még együtt tölteni pár percet.
Persze ennek is megvan a maga bája, és jó érzés már önmagában az is, hogy van valaki, aki rád gondol, akinek hiányzol, amikor nem vagytok együtt, de vannak pillanatok, amikor az ember ennél többre vágyik.
Tegnap arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt tesómmal, ha már úgy is egy városban dolgozunk, azt nem mondom, hogy lakunk, mert én nem, szóval ezzel az elhatározással felhívtam délelőtt, hogy mit szól az ötlethez. Első nekifutásra nem tudta eldönteni, hogy mit mondjon, mert dilemmázott, hogy haza menjen délben, vagy együnk együtt. Rábíztam a döntést, hiszen egyébként én se különösebben vágytam éppen gyors kajára, de gondoltam, azért találkozhatnánk. Aztán tesóm előadta, hogy miért is akar hazamenni:...
Most készítsetek elő valami puha párnát, és szedjétek össze jól magatokat, nehogy úgy járjatok, mint az egyik kollegina, aki lefejelte az asztalt a kifogás hallatán!!!
Holnaptól itt az újabb hőségriadó, igaz én speciel még az előzőt se hevertem ki, na de sebaj, mert jövő hétre, amikor megyünk a hegyek közé, arra a vidékre ahová megyünk, minden napra esőt mond, és a csúcshőmérséklet is 30 fok alatt marad. Juhé!
Na de addig is, hogy érezzük mennyire kellemes itt nálunk, hogy csak harmincsok fok van, itt van néhány kép, amely a 42 fokos ausztrál nyárban készült. De a koala macik nagyon aranyosak:)
Azt már írtam, hogy nemsokára esküvő lesz a családban, ami engem "csak" annyiban érint, hogy én leszek az egyik tanú, és jelenleg még fogalmam sincs, hogy majd mit kell csinálnom, mikor hogy kell ki után és ki mellett vonulnom, de azt már tudom, hogy lesz olyan ismerős, aki ekkor majd nagy szeretettel gondol rám és jót mulat rajtam. Ennek legfőbb oka talán az, hogy előzetes várakozások szerint inkább lesz ez az esemény szomorú, mintsem vidám, nem valószínű, hogy örömünnepre kell majd számítani, az ifjú pár mentalitásához mindenesetre közelebb áll ez a verzió.
Családunkba beházasodó nőszemély pozitív jellemzést még senkitől sem kapott a mi családunk és ismerősi körünkből, amely nem csoda, hiszen például első bemutatkozása annak idején egy színházi előadás szünetében úgy nézett ki, hogy kb 2 perccel azután, hogy megismerte azokat, akik jelen voltak (én pont nem), el is vonult és vitte magával tesómat. Na azóta nem lehetett négyszemközt beszélni az öcsémmel, és azóta nem tudott egy önálló döntés hozni.
Ma megint sikerült egy olyan húzásáról hallanom, amely tipikusan rá jellemző. A múlt héten, miközben tesóm nálam volt, ő pakolt, hogy pénteken fel tudják költöztetni a holmijaikat. ígértünk nekik segítséget, még előző hétvégén, az osztálytalálkozó előtt elméletben úgy volt, hogy megyünk hozzájuk pakolni, ami aztán kicsit meg lett cserélve részünkről, úgy, hogy nem délelőtt, hanem délután, de akkor én már nem megyek, mert ugye osztálytalálkozó, a napi programot ennek a verziónak megfelelően alakítottuk, amikor is dél tájban kiderült, hogy mégsem kell menni pakolni. Az indok, ürügy, amivel visszamondták az volt, hogy inkább pihennének, és pihenjünk mi is nyugodtan - az azóta eltelt napok eseményei alapján simán el tudom képzelni, hogy ez egy hazugság volt és csak azt nem akarta jövendőbeli sógornőm, hogy mi menjünk - így aztán át lett téve a dolog hétfőre és olyan formába, hogy visz nekik anyukánk táskákat és dobozokat, hogy legyen mibe pakolni, és elhozza azt, amit hozzánk akarnak küldeni, és már összepakoltak. Mondanom sem kell, hétfőre természetesen semmi nem lett összepakolva, de végülis nem is baj, mert szerdán a kocsit vitte anyu a szervizbe, és akkor akár egész nap is tudott volna segíteni, de... és most jön az, aminek egy részét eddig nem tudtam, csak ma hallottam.
Szerdán, miután a kocsit megszervizelték egy kb. 45 perc alatt, anyu felhívta a csajt, hogy akkor menne, a csaj viszont annyira nem volt képes, és nem volt egyenes, és gerinces, hogy felvegye a telefont, hanem megvárta, míg anyu leteszi, és akkor gyorsan felhívta öcsémet, hogy ő hívja fel az anyját és mondja meg neki, hogy nem kell jönni, mert még nem lett összepakolva az ami felénk jönne - konkrétan néhány szőnyeg - és különben sincs otthon, meg egész tegnap is pakolt, meg segítsége is van, úgyhogy anyunak nem kell, és mivel majd elsején adják úgyis csak le a kulcsokat, addig még úgyis megy be anyu debrecenbe, amikor pont otthon is vannak ami esélytelen, mert pesten vannak és elhozza majd máskor a szőnyegeket. Kár, hogy ezek megint csak a csaj hazugságai voltak, nem hiszem el azt sem,hogy nem volt otthon, mivel már napokkal előre be volt jelentve, hogy akkor megy be anyu, ne mondja nekem, hogy nem tudta volna úgy intézni a dolgokat, hogy otthon legyen és fogadóképes legyen, azt meg végképp ne állítsa semelyikük, hogy váratlanul jött a hívás. Arról nem is beszélve, hogy korábban sem fogadott minket szívesen, az azt megelőző albérletükben én például egyszer sem jártam, mert amikor pont ott voltam, hogy el tudnék menni, akkor nem volt éppen fogadóképes őnagysága. Ja bocsi, egyébként jártam ott, mert amikor pakolni kell, pl onnan kipakolni kellett, bútort tologatni, és takarítani, akkor pl mehettem én is, arra jó voltam.
Szóval lesz esküvő, de ekkora ellenszenvvel nem viseltettem még soha senki iránt a családban, de még a család barátai körében sem, mint jövendőbeli sógornőm iránt. Kicsit sajnálom, hogy annak idején nem fogadtam meg párom tanácsát, és nem próbáltuk meg szétválasztani őket. Tesóm egy lúzer, sajnos, és mivel őt nem szeretnénk megbántani, habár biztos sikerülni fog nem is egyszer, ezért nem avatkoztunk közbe, és csak visszafogott véleménynyilvánításokkal éltünk a barátnőjével kapcsolatban.
Az esküvő szervezése úgy néz ki, hogy édesanyám intézi a helyszínt, az ételt, az italt, a virágot, a kozmetikust, aki a dolgok jelenlegi állása szerint csak a képzeletében tesztelheti a csaj bőrét, és azt, hogy milyen sminket tud elképzelni neki, mert ugye ahhoz, hogy ne így legyen személyesen is le kellene utazni, lehetőleg az esküvő előtt pár héttel egy próbára. Én jártam a templomban, és fixáltam az időpontot, beszéltem meg a részleteket, a tiszteletes meg is jegyezte, hogy azért, ha a főpróbán nem is, de az esküvőn csak jó volna, ha személyesen megjelennének.
Hogy milyen is jövendőbeli sógornőm? Ő egy idegen elem, nem tud barátkozni, ha mégis közeledik gyanakodni kell, mert a jelek szerint akar valamit és csak megjátssza magát, egyáltalán nem őszinte, manipulatív, és azon mesterkedik, hogy választottját kisajátítsa magának, elszakítsa barátoktól, rokonoktól, és az öcsém hagyja ezt. Azt kell mondanom lassan kijelenthetjük, hogy hadban állunk, még akkor is ha ez amolyan hidegháború.
Tök jó érzés, amikor a párod már egy sziából a telefonban meg tudja állapítani, hogy milyen kedved van.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már egy ideje nem hagyományos, vagy legalábbis nem beépített csengőhangom van, hanem egy konkrét szám, ami tetszik, igaz amellett kitartok, és nincs is kedvem sűrűn cserélgetni.
Jelenleg ez a csengőhangom:
Lehet, egy kicsit, még mindig nem vagyok az a típus, aki mindent elfogad, de azért az sem, aki kimegy az utcára randalírozni, leginkább csak dünnyögök, és a környezetemben lévőknek mondom el a véleményem. Lehet a csillagjegyem alapján is van bennem ez az újítási vágy, no meg azért is, mert nem szeretem a sztereotípiákat, mert én már olyan sok esetet láttam, amikor ez egyáltalán nem igaz, ja és biztos, hogy hatással voltak rám azok a mesék, és filmek is, amelyek azt tanítják a gyerekeknek, hogy nem szabad ítélkezni, és nem minden az aminek látszik. No meg sokat nyom a latban a személyes tapasztalat és a családi háttér is. Néhány eset: azért mert valaki mondjuk Erdélyben születik nem jelenti azt, hogy román, de még azt sem, hogy tud románul, így attól falra tudtam mászni, amikor azt kérdezték, hogy és nehéz volt megtanulni magyarul? Az viszont igaz, hogy ott másként gondolkodnak az emberek,mint itt, ott nagyobb az összetartás, és kevesebbet panaszkodnak, mint itt. Azért mert nem iszom alkoholt, és ránézésre komoly vagyok, nem jelenti azt, hogy én nem szeretnék szórakozni, és amikor táncolok az nem jelenti azt, hogy leittam magam. Azért mert pasi vagyok nem fogom tudni, hogy mi volt a tegnapi focimeccs eredménye, mert engem az egyáltalán nem érdekel. Azért mert komoly embernek látszom, nem jelenti azt, hogy én ne hordanék szandált és rövidnadrágot, meg pólót atlétát nem hordok, mert ahhoz nem megfelelő a testalkatom:). Az, hogy segítőkész és türelmes vagyok még nem jelenti azt, hogy nem szoktam ideges lenni. Attól mert pasi vagyok még képes vagyok bármit megfőzni és sütni, és még finom is lehet.
Szerintem bizonyos dolgoknak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amiket már túlhaladtunk.
Szóval nem annyira lázadó vagyok, inkább csak kicsit másabb, mint mások:)
Tegnap hallottam a hírekben, hogy most a kormányhivatalokban sem kell öltönyben és kosztümben járni, a nők nem kell harisnyát hordjanak, lehetnek nyitott cipőben és hordhatnak rövid szoknyát, a férfiak meg nem kell zakót és nyakkendőt hordaniuk. Csak nekem tűnik úgy, hogy ez egy csöppet sem azonos elvárás? A nők gyakorlatilag egy szandálban egy kis szoknyával és egy rövidujjú felsővel már teljesen rendben mehetnek dolgozni, míg a férfiaknak kell zokni és zárt cipő valamint hosszúnadrág is a röviujjú ing mellé. Hol van itt az egyenjogúság? Miért kell a férfiaknak többet kibírni, miért elvárás ez még az öltözködés terén is?
Különben is szerintem már az öltöny nyakkendő és a kosztüm is elavult elvárás a munkahelyi viselet terén, már nem pont olyan az időjárásunk, mint száz éve, amikor ezt kitalálták, és már rég nem igaz az, hogy ha valaki öltönyben vagy kosztümben jelenik meg nálam, akkor őt hitelesebbnek gondolom, mint azt aki nyáriasan, az évszaknak megfelelően van felöltözve, nem végzi rosszabbul valaki a munkáját azért mert rövidnadrágban van, sőt ilyen időben, mivel jobb a komfortérzete az embernek, ha nincs nyakig bebugyolálva, akkor még jobban oda is tud figyelni arra amit csinál.
Szóval akkor miért is erőltetünk valamit, amit az emberek nem szeretnek?
Ma délután megvolt a költöztetéses móka is, azaz segítettem tesóméknak bepakolni az albérletükbe. Nagyon kellemes elfoglaltság volt, körülbelül kétszer annyit fordultam, mint bárki más a résztvevők közül. Na és kinek sikerült harci sérülésekre szert tennie már megint, na kinek???
Egyébként tesóm meg is állapította, hogy én sokkal jobban bírom mint ő, hát pedig nem vagyok egy kidolgozott felsőtestű pasi, na mindegy. Pakoltam ki a kocsiból, fel az emeletre, néha kicsit csüngtem a csapon, míg mások ahelyett, hogy pakoltak volna üldögéltek, meg keresgéltek a felvitt cuccok között, igaz ott olyan, ami kellett, de nekem az tetszett a legjobban, amikor levonultak, és lent kezdtek el turkálni a dobozokban, anélkül, hogy felvittek volna bármit is az emeletre. Csalódni nem csalódtam, pont ilyesmire számítottam, hogy én leszek tesómmal az, aki a legtöbb cuccot megmozgatja, de szerencsére senki nem dirigált, a sorrend szinte teljesen ránk volt bízva, csak néha kérték, hogy ezt vagy azt hozzuk következőnek fel. Leendő sógornőm hozta a formáját, egyszer beszélgettünk pár mondatot, és valamit visszakérdeztem, mert nem értettem mit mondott, mire azt a választ kaptam, hogy ó hagyjál már. Aztán egyik mondatomra, amit a vége felé mondtam, amikor már kapcsolatépítő jelleggel próbáltam beszélgetni a szüleivel és vele gúnyos megjegyzést tett. A legérdekesebb mégis az volt, hogy különösebben nem törődtek velem, amikor mondtam, hogy na akkor megyek én is, csak átöltözök, akkor ők lenn beszélgetve megvárták, amíg én felmegyek a lakásba, és átöltöztem, majd amikor látva, hogy meg se mozdulnak lementem már cuccostól, akkor szóltak, hogy elkísérnek, csak tesóm átöltözik, sógornőm meg lehozza a táskáját, és ott hagytak az épület előtt álldogálni, majd amikor lejöttek újabb gúnyos megjegyzés, miszerint ja azt hitte telefonálok, és már megtettem a jelentést. Szerintem ez az igazi személyisége, és nem az a kedves és barátságos, aki addig volt, amíg a múlt héten nálam volt. Ja és nem vagyok hülye, hallom, hogy hogy hangsúlyoz, simán le lehet venni, hogy kiről mit gondol, szóval nem csoda, hogy ellenérzéseket vált ki belőlem a viselkedése.
Ma meghallottam a rádióban ezt a számot, nagyon tetszett, nem most hallottam először, hisz már 2004-ben kiadták, és ennyire azért nem vagyok lemaradva, de valahogy ma jobban megfogott, mint máskor. Valószínűleg egyébként ezt is Hollandiában hallottam rengeteget.
Ez a szám annak idején nálunk dobogós helyezést ért el a ranglistákon, és talán nálunk ez az egyetlen igazán ismert száma az együttesnek. Na jó, befejezem az észosztást, szóval nekem tetszik, így hallgassátok szeretettel:):
Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire utálom ezt az éjjel is 28 fok van dolgot, mert konkrétan akkor is patakokban folyik rólam a víz, ha csak ülök egy helyben. Ma is este kimentem kicsit, és csupán attól, hogy sétáltam már csavarni lehetett a pólómból a nedvességet, ami mondjuk azért vicces, mert amikor a munkából jöttem ki, akkor a belvárosi hőséget jobban tűrtem, ott nem izzadtam szét magam rövid úton, ellenben ott a már réges rég elpárolgott és sokszor felmosott húgyszag ebben a melegben mégis sikeresen talált valami utánpótlást, mert habár nyomát nem látni, de a szagát érezni lehet még mindig.
Az erkélyt is 3 vödör hideg vízzel hűtöttem, locsoltam be, hogy egy kicsit hűvösebb legyen, hogy amikor kinyitottam az ablakot, ne a meleg áramoljon be. Igazából legszívesebben egész nap a hűvös vízben csücsülnék, na jó a légkondi se lenne rossz, de azért azt az ötletet amit Gia javasol, talán inkább kihagynám. Egyébként már szinte mindenkinél olvastam a kánikuláról írást, szóval ez azt mutatja nem csak én viselem nehezen, hanem más is, ezek közül az egyik legérzékletesebb itt olvasható.
Egyébként nálunk bent elvileg van légkondi, de van két fázós ember, aki folyton leállítja, és kinyitja az ablakot, ami általában addig fel sem tűnik, hiszen az iroda másik végében van, amíg nem érzem azt, hogy kezdek hozzáragadni az asztalomhoz, akkor meg már lőttek a kellemes közérzetnek, habár annak már addigra is lőttek, mire beérek reggel a munkahelyre, mert legkésőbb a metrón szét lehet olvadni.
Na de ha minden jól megy, a hét végén már lesz valami enyhülés, aztán remélem, hogy mire megyünk a hegyek közé addigra nem vált át megint az idő a hűvös, esős verzióra. Ennél hűvösebb lehet, az egyáltalán nem baj, csak ne essen az eső:)
Utálom, utálom és megintcsak utálom:)
Ez olyan valami, mint a nőknél a menstruáció, csak annál gyakoribb. Tudom, tudom, ilyenkor szoktak tiltakozni, hogy de egyáltalán nem olyan, meg azt el se tudom képzelni milyen, de azért gondoljon csak bele bárki, az csak pár nap egy hónapban, a borotválkozással meg 1-2 naponta izgatjuk az arcunkat, irritáljuk a bőrünket. A borotválkozás kellemetlen dolog, és ráadásul nem lehet vele felhagyni úgy 50 éves korunk táján. Én ezt már rég nem élvezem, és különösebben nem is vágytam rá, vagy ha mégis már rég elfelejtettem. Az sem jó ötlet, hogy hagyjak szakállat, mert olyan 5 nap után már idegesít, viszket az arcom alatta.
Kedves férfi olvasok, ti hogy viselitek a dolgot? Szerettek borotválkozni?
Néhány évvel ezelőtt, amikor tanultam az idegenvezetést nagyon élveztem, főleg azt, amikor volt sikerélményem. Debrecen főterén beszéltem - mert éppen rajtam volt a sor - az osztálynak, és arra lettem figyelmes, hogy egyre több ember áll meg és figyel oda, hallgat figyelmesen, és néz engem. A legjobb az egészben az volt, hogy ettől nem jöttem zavarba. Jó érzés volt, már akkor is feltűnési viszketegségben szenvedtem nyilvánvalóan:) és valószínű ennek a vágyamnak a jelenlegi kifejezési formája a blogírás is. Aztán valahogy soha nem dolgoztam idegenvezetőként, pedig minden megvan hozzá, de néhányszor már gondoltam rá, hogy újra fel kéne eleveníteni ezt, kipróbálni magam, hogy megy e még. Persze ehhez meg kéne tanulni újra a dolgokat.
Tud esetleg valaki pesten 1-2 olyan embert aki tud segíteni költöztetni? Igazából pár, talán 2-3 bútort kéne összesen felvinni. Ha tud valaki ilyen embert vagy esetleg ő maga ilyen elvetemült, akkor dobjon már rám egy mailt.
Ebben a hónapban már kétszer sikerült nyomot hagynom Panaszkönyvben. Szerintetek ez normális? Ja és érik a harmadik, mert a buszmenetrend miatt is szeretnék egy szívhez szóló levelet írni. Szerintetek csak én vagyok kevésbé toleráns a meleg miatt, vagy mostmár tényleg ennyire le se szarnak minket a szolgáltatók?
Ezt a verset egy levélben kaptam, és olyan szépnek és szomorúnak és meghatónak éreztem, annyira megfogott, hogy úgy gondoltam leírom ide. A szerzője ismeretlen. Gondolom az efféle bejegyzésekért tűnök lánynak.
Szóval íme a költemény:
Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ ezt vettem én zokon.
Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom
Elém állt egy kisfiú izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében:
Felhevülten így szólt:
"Néni, ide nézzen!"
Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot?
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.
Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágot szaglászta, s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás, s bizony szép is nagyon
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."
Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom,
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.
Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel a levegőbe.
Eddig nem tűnt fel, ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert, hogy vak szegényke.
Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen" mondta s vidáman elfutott.
Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomot hagyott.
Eltűnődtem rajta, vajon, mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?
A vak gyermek szemével végre megértettem,
a világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig milyen szép az élet,
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.
A hervatag kórót orromhoz emeltem.
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében
egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.
Ma, pontosabban mostmár tegnap túlestem a 10 éves osztálytalálkozómon. A történetet onnan kezdeném, hogy megnéztem a busz menetrendet, hogy mikor megy busz, amivel átmehetek a szomszéd városba, ahova suliba jártam, és annak megfelelően mentem ki a buszállomásra, ahol szembesültem azzal, hogy nincs is olyan busz. Megkérdeztem az információt, hogy miért nincs kiírva fél négyes busz? Az információs nézet rám nagy értelmesen, ezért pontosítottam a kérdésem, a gyors járat mikor indul, mire ő nagy nyugodtan bejelentette, hogy az 15:20-kor megy, a következő meg 16:10-kor. Mondtam, de a menetrendben nem az van írva, de ezt válaszra se méltatta. Szóval fogtam magam, hazajöttem, és átvitettem magam kocsival.
Az osztálytalálkozón az osztály körülbelül fele jelent meg, mi egész jól elvoltunk, habár rá kellett jönnöm, hogy nem túl sok közös dolog van bennünk, vagy legalábbis nem sok közös témánk van, hiszen szinte mindenki házas, vagy már tervezi a házasságot, és a társaság felének már van gyereke, vagy mindjárt lesz, én pedig efféle dolgokat nem tudok felmutatni. Nem mondhatnám, hogy túl sokat beszélgettem, inkább csak hallgattam, és figyeltem, így szerintem a volt osztálytársaim meg vannak róla győződve, hogy én egy csendes ember vagyok, ha tudnák... szerintem kevés olyan embert találnának az ismerőseim között, akik osztják ezt a véleményt velük rólam:) Régen sem voltam a társaság középpontja, és most sem. Lehet azért nincs túl nagy társaságom, mert nem jó emberekkel barátkozom, vagy mert nem járok inni, vagy pusztán csak más vagyok mint más?
Szóval úgy egyébként nem volt rossz az osztálytalálkozó, de nem mondhatnám, hogy akkora élmény volt, persze ettől még el fogok menni a következőre is.
Tegnap a vonaton mert ugye nekem rengeteg sztorim van a vonatról azt mondta a mellettem ülőnek a kalóz, amikor az is jegyet kért, és arra válaszra, hogy legközelebb vegye meg az állomáson, azt találta válaszolni, hogy megszokta venni, a kalóz azt felelte, hogy mindenki ezt mondja, és különben is, az abc-ben sem jó a tegnapi blokk. Én csendben figyeltem, de közben az jutott erre eszembe, hogy igen, lehet, hogy ott sem jó a tegnapi blokk, de az abc-ben nem akarnak ránksózni lejárt szavatosságú dolgot jobb esetben és nem kell érte fizetnünk, hanem ha mégis olyan akad a kezünkbe ők kérnek elnézést, ezzel szemben a vonaton simán megvetetik velünk a jegyet, akkor is, ha már 5 perce el kellett volna mennie a vonatnak, tehát érdekes módon a Máv-nál nem számít az, hogy "lejárt szavatosságú" a vonat, attól még kell fizetni a szolgáltatásért, pedig a vonat onnantól kezdve lejárt szavatosságú, hogy a menetrend szerint már késésben van. Mindenki szívesebben fizetne a jegyért, ha nem késne a vonat minden reggel, és nem lenne egy lutri, hogy mikor érkezek meg a célállomásra.
Valamelyik nap volt a tv-ben az On the spot dél-afrikai adása, és abban szóba került a rasszizmus, pontosabban az a rész nagyjából arra volt kihegyezve. Tulajdonképpen elmondták, hogy ők igazából nem rasszisták, csak a fehér az fehérhez a fekete meg feketéhez menjen, és ne dolgozzanak együtt, meg ha lehet ne is nagyon legyen közük egymáshoz. Azon az adott településen ahol forgattak mégcsak egymásra sem néznek, jobban mondva a fehérek nem néznek a feketékre, még akkor sem, ha például egy üzletben eladó vevő kapcsolatba kerülnek egymással. Sok mindenről, szerintem sok hülyeségről beszéltek, indokokat hoztak fel e mellett, s miközben ezt hallgattam belegondoltam, hogy ott vannak például a macskák. Milyen lenne már, ha a házimacskák csak olyan párt választanának maguknak, amelyik ugyanolyan színű, mint ők maguk? A macskák is változatos színvilággal rendelkeznek, mégsem gondolja azt a cirmos cica a vörös kandúrról, hogy az egy másik faj, és nem egymáshoz valók. Akkor az emberek miért gondolják azt, hogy azért, mert valakinek más a bőre színe, azért ő másik fajhoz tartozik, mert így fogalmaznak egyesek, mondjuk csak így zárójelesen jegyzem meg, hogy amit fehérnek nevezünk az embernél, az egy elég széles skálán mozgó árnyalat, ami nem is mindig annyira világos. Szóval a macskák okosabbak, mint mi? Ők már felülemelkedtek a rasszizmuson, mi pedig nem vagyunk rá képesek? Elvileg mi értelmes lények vagyunk, okosabbaknak gondoljuk magunkat, mint a macskák, hogy lehet akkor, hogy az embereknek vannak előítéleteik másik emberrel szemben a bőrszíne alapján, a macskáknak pedig nincsenek előítéleteik a szőrük színe kapcsán egymással szemben?
Bizonyára mindenki hallott már arról, hogy be lett tiltva a nem forint alapú jelzálogbejegyzés, ami természetes módon maga után vonja a deviza hitelezés visszaesését, melynek apropója az, hogy ugye most rossz az árfolyam, és nagyon megnőttek az utóbbi időben ismét a törlesztőrészletek. Két kérdés: a kettő miért van összefüggésben? Nem most kéne devizában adni a hitelt?
Hiszen azon nem segítünk, akinek már van deviza hitele azzal, hogy mostmár nem kaphat más ilyet, viszont most amíg magas az árfolyam adhatnánk devizahitelt, mert ha innen már csak lefele mehet majd, akkor a törlesztőrészlet fizetése egyre könnyebb és könnyebb lesz, amikor pedig újra nőni kezdene gyorsan átváltja mindenki a hitelét forintra, és egy csomó pénzt nyer. Naív logikám van? A bank nem jár igazából rosszabbul, hiszen a profitja ugyanúgy meglesz, függetlenül attól, hogy milyen pénznemben van a hitel. Erre akár egy tökjó terméket is lehetne kifejleszteni.
Megjött a tesóm, ő már tegnap, s ma jön utána a sógornő jelöltem is. Kicsit tartok attól, hogy fogjuk kibírni egy csomóban, hiszen eddig még csak egyszer voltunk napokat együtt, és hát akkor sem volt teljesen felhőtlen az eltöltött idő. Jelenleg úgy tűnik nem szeretnének túl sok időt nálam tölteni, mert ma már gőzerővel keresik az albérletet. A jelszavuk nyilván a spórolás kizárva.
Ma délután munka után ahogy az Erzsébet téren jöttem át a fűben üldögélő embereken futott végig a szemem, amikor olyat láttam, hogy egy pillanatra nem is hittem a szememnek, pár másodpercnek el kellett telnie, hogy rájöjjek mit látok egyáltalán. Abba még nincs semmi, hogy egy fiú ölébe teszi egy lány a fejét, de az már azért gyanús, amikor a lány arca nem látszik, csak a haja, és a feje ütemesen mozog le-fel, le-fel:). Mindez délután 5 órakor a város közepén egy parkban, mondhatni a placcon, mert mégcsak bokor sem volt a közelükben sem, csak mondjuk olyan 5 méterrel odább egy üldögélő csoport.
Ma azért késtem le a vonatot, mert az 3 perccel hamarabb indult el, mint a menetrend szerint kellett volna, amikor ezt szóvá tettük az indító embernek, az nem tudott rá mit mondani, mert még akkor sem volt indulási idő.
Tesóm és én köztem?
Még néhány éve arról kellett fűt fát győzködni, hogy de higgyék már el, hogy mi nem vagyunk ikrek, de tényleg nem, de komolyan, mostanában ilyen gondunk nincs, mert olyan kevesen látnak együtt minket az utcán, hogy nincs ki összekeverjen.
Egyébként nagy különbségek vannak ám köztünk, például nekem be nem áll a szám, és sokat nevetek, mint ma is az ünnepi ebédnél, ő meg csendes elvégre ki tud mellettem szóhoz jutni, meg olyan komolyan veszi az életet, hogy a nevetgélés mindenféle hülyeségen már nem fér bele. Ma is az ebéd alkalmával unokatesómékkal egyet vihogtunk, ő meg a barátnője meg hót komolyan ültek, nem vették a poénokat, néha el-el vonultak, azt se tudom, hogy egyáltalán jól érezték-e magukat. Vajon milyen lesz majd a lagzijuk?
Tegnap a metrón egy férfi úgy megnézett magának, gondolom azon töprengett, hogy honnan ismerhet, és miért jövök szembe vele reggel. Egyébként én is ismertem őt a buszról, régen amíg kőbányán laktam együtt buszoztunk szinte minden nap vagy reggel vagy délután, úgyhogy biztos megjegyzett magának, habár soha szóba se álltunk egymással. Ti nem ismertek embereket a buszról, vonatról, villamosról stb, akikkel szinte minden reggel együtt utaztok?
Egészen mostanáig azt gondoltam, hogy reggel a vonaton vele találkoztam, aki már itt is meg lett énekelve, ahol én először halottam róla. Miért is gondoltam azt, hogy vele találkoztam? Mert a hangja és az alkata is nagyon emlékeztetett fent nevezett személyre, csak nála fiatalabb, szóval hurrá van utánpótlás. Na és hogy mi történt, és miért szálltam le reggel a vonatról olyan széles vigyorral, hogy majdnem körbeérte a fejem? Hát felszállok reggel a vonatra, üldögélek, közben a mellettem lévő szőke lány telefonál, aki már a megállóban is ugyanazon a padon üldögélt amin én. Miután letette a telefont késztetést érzett, hogy szóba elegyedjen velem, így megkérdezte, hogy milyen bérlet van a kezemben (azért nem volt annyira hülye, hogy ne ismerje fel a vonat bérletet, vagy a bkv bérletet, hanem az konkrétan egy busz bérlet volt, ami már rég nem volt érvényes, csak benne hagytam amolyan keményítőnek a másik mögött). Ha már így sikeresen beszélgetésbe kezdtünk, akkor elújságolta nekem, hogy ő most megy haza, de előtte iskolába, és délután meg egy diplomaosztóra, de előtte még le kell vágnia a körmét, mert az ugyan erős, de könnyen törik, meg az egyik ujja pár hete még gennyes volt, na meg kiszedi a szemöldökét, csak nem tudja eldönteni, hogy előbb fürödjön és utána fesse ki a szemét, vagy fordítva, mert lehet otthon fürdik, de lehet, hogy a szüleinél. A diplomaosztó Vácon lesz egy templomban, de azért ő papucsba megy, meg a fehér nadrágba, habár ő nem szokott nadrágot hordani, de most azért abban megy, meg zöld felsőben, amit barátja anyjától kapott. Szóval tíz perc alatt, nekem mint vadidegennek előadta az életét. Ja azt is tudom, hogy jövőhéten megy manikűröshöz, mert már szörnyen néz ki a körme, pedig ő vissza szokta nyomni a bőrt a körömágyán, amikor körmöt vág.
Most mondjátok meg, miért kell nekem ezeket az infókat elmesélni? Miért engem talált meg? A párom szerint mert csak én voltam ott a közelében, de ha más lett volna akkor másnak meséli el ezt. Azért, ha kérhetném legközelebb amikor azt hiszem, hogy egy híresség ül mellettem a vonaton, az legyen inkább mondjuk Gus, vagy Thia, ha akartok, akár ti is beszélhettek nekem hasonló mélyenszántó és érdekes dolgokról, de százszor inkább ti, mint ez a csaj. Habár nem tudom mi a bajom, hiszem végig vigyorogtam a metrózást és a gyaloglást a munkahelyre utána.
Egyébként délután még tolatott is velem a vonat olyan 500 métert, szóval ma csupa különleges élményem volt a vonaton. Ha valaki ilyesmire vágyik, csak tartson velem:)
Nem gondoltam volna, habár nem is gondolkodtam különösebben rajta, hogy tesómnak hamarabb lesz az eljegyzése és az esküvője, mint nekem. Igazából én már voltam nős, háromszor is, kétszer ugyanazt vettem el, és mindezt letudtam ovis korom környékén:) ráadásul a kettőből az egyik feleségem amúgy unokatestvérem is, szóval valószínűleg jobb is, hogy olyan fiatalon el is váltunk:) Nem tudom mi tetszett az első és egyben harmadik feleségemben, talán az, hogy az oviban megvédett attól a két gonosz kislánytól, akik meg akartak késelni, no meg mindenki mástól is.
Szóval én vettem el mindenkit kis koromban, nem az öcsém, most mégis ő fog megházasodni így felnőtt fejjel és nem én. Akárhogy is gondolkodom kedveset írni erről az eseményről nem tudok, ami azért szomorú valahol.
Az elmúlt pár napban az ELTE-n 50 forint volt egy gömb fagyi, mivel a diákok ugye már nem látogatják nagyon az egyetemet, így kiárulták a készletet, sajnos elfogyott:(
