2016. július 20., szerda

ti jártatok már így?

Nézek egy vígjáték sorozatot, és annyira elkezdtem nevetni, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni, mondhatni fetrengek a nevetéstől, s közben egyszercsak begörcsölt a lábam, de még ekkor se bírtam abbahagyni a kacagást, csak annyira, hogy egyszer-egyszer közbeékeljek egy áúú-t.

2016. július 19., kedd

2016. július 16., szombat

meleg gondolatok

Ezt az írást már szerettem volna veletek megosztani, szerintem érdemes elolvasni Mikirivers gondoltait.

P&G reklám

Kicsit már a riói olimpiára hangoló, de az anyáknak köszönetet mondó reklám a másik, ami szintén tetszik, és ezt is megtaláltam:
Nektek van olyan reklám, amit láttatok mostanában és tetszett?

2016. július 15., péntek

Coca-cola reklám 2016

Ez az a reklám:
Nekem nagyon tetszik a mondanivalója, tényleg ilyen a testvéri szeretet szerintem, jó piszkálni a másikat, de azt csak neked szabad, másnak nem.

olyat láttam ma, amit még soha

Megyek ma a postára, ugyanis vicces, de a legrugalmasabb csomagküldő szolgálata ma a magyar postának van, gyorsak, nagyon, ráadásul kártyával is lehet fizetni, szóval egyre több csomagküldő tér át erre. A csomagokat mindenesetre sokkal gyorsabban hozzák, mint a levelet, a kért időpontnál majd 3 héttel hamarabb ideért amit rendeltem... egy nap alatt hozzák a dolgokat. Na de nem ez az amit én nem láttam még, hanem ahogy mentem arra láttam, hogy mossák a kukákat a lakótelep egyik lépcsőháza mellett, de nem akárhogy, a kukások, egy kukamosó autóval, ami hasonlít a kukáskocsihoz, beleteszik a kukát, az elnyeli, és tisztán adja vissza, habár azért két ember még ott igazgatta, de én még soha nem láttam kukát mosó autót. Ti már igen? Igaz ezek nagy kukák, de akkor is. 

2016. július 13., szerda

Reklám

Az utóbbi időben két jó reklámot is láttam, az egyik a Coca-cola a másik a P&G reklámja. Ti láttátok már őket?

2016. július 10., vasárnap

hegedűvel Újbudán

Ma amikor Újbuda központnál leszálltam a metróról a mozgólépcsőn felfelé haladva hegedű hangjára lettem figyelmes. Ott igazán nincs mélyen a metró, így hamar felértem a mozgólépcső tetejére, és már tisztán hallottam a zenét, igazán szépen játszott, és olyan jól betöltötte a teret a zene, hogy mondhatni lélekemelő volt hallgatni, amíg haladtam át az aluljárón, mire kiértem a metróból már megfogalmazódott bennem, hogy habár nem szoktam általában adni, de most kéne adni valamennyi pénzt a hegedűsnek. De akkor már láttam azt is, hogy az előttem lévő is a pénztárcájában kotorászik. Az aluljáróban nem voltunk sokan, talán ha négyen, de a 4-ből 3-man adtunk pénzt a hegedűsnek, egyszerűen olyan szépen játszott, hogy elég volt egy pár másodpercig hallgatni ahhoz, hogy az ember úgy vélje, megérdemli a támogatást. 
Mikor jöttem visszafelé már nem volt ott, de ha arra jártok, akkor nézzetek le az aluljáróba, hátha ott zenél, mert érdemes. Sok utcazenészt láttam már, de olyannal még soha nem találkoztam, hogy a járókelők 3/4-e pénzt adna neki.

2016. július 7., csütörtök

Különleges zene estére

Nem mondom, hogy nem tudnék miről írni, csak kicsit lusta vagyok, de ezt az érdekességet mégiscsak megosztom.