már megint hej, de jót vonatoztam

Tegnap délután elindultam haza a családi fészekbe. Kiértem az állomásra, a vonat indulásáig még volt 20 percem, így nem csodálkoztam, hogy még nem lehet tudni hanyas vágányról indul a vonatom. Körülbelül 5 perccel indulás előtt kiírták, hogy az 1 vágányról (Keletiben járunk, aki nem ismerné annak elárulom, hogy az a bejárattól nagyjából fél kilométer lehet, ami rohanva minimum 5 perc), de csak 20 perces késéssel. Mire odaértem a vonat már bent állt és sokan már fel is szálltak rá, igaz még nem volt rajta sem világítás, sem pedig fűtés, de hát minek is lenne, hiszen még van legalább 10 perc az indulásig. Aztán olyan 20 perccel később már világítás is volt, több mint 1 óra várakozás után egyik utas elárulta, hogy a szomszéd kocsiban van fűtés, szóval átültem, de közben már azon gondolkodtam, hogy lehet kéne szerezni túlélőcsomagot, ugyanis ekkor még mindig nem hagytuk el az egyes vágányt. A hangos bemondó közben bemondta, hogy a sülysápi vonatok nem járnak, a Szolnokra menők mindenütt megállnak, és kb. 20 percet késnek, a miskolci vonalon pedig a közlekedés baleset miatt bizonytalan. Az utánunk egy órával induló gyorsvonat időben elindult, a mellettünk lévő két vágányról legalább 5 vonat indult el, valamennyi elővárosi, volt köztük sülysápi (ami ugye nem is jár) szolnoki, és hatvani is. Potom két óra késéssel el is indultunk, és utána már száguldoztunk, így két és egynegyed órás késéssel már meg is érkeztem célomhoz.

Amikor megkérdeztük a kalauzt aki ezek után lekezelte a jegyünket, hogy miért indultunk késve akkor azt a választ kaptuk, hogy mert felsővezeték-szakadás, síntörés és gázolás is volt, erre megjegyeztem: de az összes többi vonat ennek ellenére elindult, és ráadásul a baleset nem is ezen a vonalon volt. Közölte, hogy de a mi vonatunkból még egy kocsit ki is kellett sorozni, mert nem volt rajta fűtés. Mellesleg pont akkor, amikor nem volt mozdonyunk leszálltam és megkérdeztem, hogy elmehetek-e egy büféig, amire azt a választ kaptam, hogy hát ezt nekem kell tudni. Miért nekem kéne, az én infóim szerint már legalább 1.5 órája utaznunk kellene, szóval akkor pontosítottam a kérdésen, hogy 5 percem van-e még, mert most pont mozdonyunk sincs, erre mondták, hogy annyi biztos van még.

Az egész sztoriban nem az volt a bosszantó, hogy ennyit késtünk, hanem az, amiért, és az ahogy ezt az egészet tálalták. 5-10 percenként bemondták, hogy melyik vonat mikor indul, mennyit késik, csak a miénkről nem sikerült egy árva szót sem ejteni. A szerelvény reggel érkezik meg, s csak késő délután indul tovább, szóval idejük akadt volna kijavítani és leellenőrizni a hibákat, amit nem ekkor kellett volna felfedezni. A vonat jól felszerelt, működik benne a hangos utastájékoztatás, még ha nem is automatáról, akkor miért nem bírták bemondani, hogy mi a helyzet, és esetleg közölni, hogy milyen alternatív lehetőségeink vannak, ha nem akarjuk kivárni, hogy elinduljunk. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy ők sem tudnak többet, mint mi, de mivel még az állomáson álltunk és nem a pusztában a semmi közepén, így ez nehezen hihető. A wc-k az egész vonaton nem működtek rendesen (tele volt a wc-csésze lével), így gyakorlatilag egyetlen használható mosdó sem volt egy olyan vonaton, amely célba csak reggel érkezik menetrend szerint is.

Szóval hej, de jó, hogy vonatra ültem. Egy élmény volt...

Egyébként még felsorolhatták volna azt is, hogy azért késünk, mert reggelre Csehországban fél méter hó esett, és ugye két hete volt egy nagy földrengés Haitin, ugyanis a mi késésünkhöz ezeknek az eseményeknek sem volt több köze, mint mondjuk annak, hogy a miskolci vonalon baleset volt, mert mi nem arra mentünk.

bizalom

Azt vettem észre, hogy azok a szolgáltatók, amelyek ezt a szót tűzték a zászlajukra valahogy nem annyira alkalmazzák sikeresen. Lehet talán másik jelszót kéne találniuk maguknak. Ugyanakkor hozzáteszem valószínű nem lennék annyira érzékeny és nem figyelnék erre annyira oda, hogy mennyire bíznak meg bennem, vagy az ügyfeleikben, egymásban, ha nem ezt a szót használnák jelmondatként.

Az egyik ilyen szolgáltatónál a saját tapasztalatom az volt, hogy ahogy ezt a szót kezdték használni azzal párhuzamosan valahogy egyre kevesebb bizalmuk volt bennem, és szépen eltaszítottak maguktól pont a bizalmatlanságukkal. Nem értem ezek után miért csodálkoztak, amikor otthagytam őket.

Egy másik szolgáltatónál amelynek szintén szerepel ez a szó a jelmondatában pedig a saját fülemmel hallottam, amin így fogalmaztak én nem bízom benne már.

Nagyon szép jelszó lehet a bizalom, de nagyon fontos, hogy ne csak egy üres szó legyen, amivel csalogatni próbálják az ügyfeleket, hanem tartalom is legyen mögötte, ezeknek a cégeknek még sokkal jobban oda kell erre figyelni mint a többinek. A bizalomnak kölcsönösnek kell lennie és nem csak az ügyfél részéről, hanem a cég részéről is. Ha ők nem bíznak bennem, én hogy bízzak meg bennük?

#132

Nem szeretem ezt a nagyon hideget, vagyis általában nem zavar, de most valahogy bent is hideg van, legalábbis nálam, és igazából valószínű nem is annyira, csak hidegebb, mint ideális lenne.

Az elmúlt 3 napban ugyanaz volt a történés, ismétlődtek a dolgok, legalábbis részben. Nem értem miért zavar az amikor elméletileg nem tudunk dolgozni, miért lesz belőle az, hogy gyakorlatilag mégis végigdolgoztam az egész napot, sőt még a munkaidőmet is túlteljesítettem, mert nem bírtam elszakadni a munkahelytől. No de sebaj, holnaptól már működik rendesen minden, úgy ahogy annak kell, szóval hátha akkor lazább napjaink következnek, habár félek kicsit tőle, hogy az elmúlt 3 nap elmaradása hirtelen a nyakunkba szakad.

#131

Roppant izgalmas nap volt a mai, egy olyan hétfő, amikor egyértelműen úgy tűnik, hogy semmi nem akarja, hogy elinduljon a munkahét. A programunk, amit használunk például úgy döntött, hogy ő leginkább nem is működik, szerencsénkre egy másik új programot is bevezettek mai nappal, ami így lekötött minket. Délután még fejtágításon is részt vehettem, ami azzal kezdődött, hogy bemutatták általánosságban a nemsokára bevezetésre kerülő legújabb programunkat, és elmondták, hogy mit hol találunk meg benne, kezdve azzal, hogy hol lehet megnézni, hogy mit ki csinálhat meg, s hogy ezt konkrét példával is alátámasszák bementek az egyik hozzáférésbe, ahol teljesen véletlenül az egyetlen felhasználó én voltam, ami önmagában nem gond, de ha az tényleg azt fogja jelenteni, amit ott mondtak, akkor az nem is lesz jó, mert én olyat nem is csinálok... Egyébként az oktatáson ahányszor elértünk ahhoz a részhez, ami engem konkrétan érint is, akkor mindig ugrottunk, mondván az majd csak később kerül bevezetésre, majd akkor beszélünk róla, szóval igazán megérte részt vennem rajta.

Szóval a mai nap fényében kíváncsian várom a holnapot.

Statgép

Belenéztem most a statgépem részleteibe a tegnapi napra vonatkozóan, mert meglepődtem, az előző napokhoz képest ugyanis kétszer annyi látogató volt. A részletek méginkább meglepőek voltak, ugyanis tegnap hajnali két órakor volt egy óra alatt 23 látogatóm, ami azért furcsa, vagy nem? Mellesleg látom, hogy mostanában van egy rendszeres kínai látogatóm is:) No meg tegnap valaki végig olvasott, de azt már tegnap is tudtam:)

Szóval 23 látogató 1 óra alatt éjszaka... hogy lehet ez? Gondolom ez mind az Usa-ból látogatók táborába tartozik. Ez azt jelenti, hogy valami olyan izgit írtam, amit a netrobotok/keresőprogik nem bírtak kihagyni?

bútorpakolás

Végre elérkezett az a nap, amikor egy adag bútort költöztethetek, cipelhetek. Már reggel kissé ideges voltam, hogy hogy fog ez a nap kinézni, de miután időben beértem a helyszínre, és felmentem a lakásba, ahonnan le kellett hozni a bútorokat. Ekkor még minden szépnek látszott, igaz még mindig nem lehetett igazából tudni, hogy melyik bútor hova megy és hogy kerül le, de nem aggódtam, mert mondták, hogy ékeznek majd a költöztetők. Itt jegyzem meg, hogy az én elképzeléseim szerint a költöztetők egy nagyobb teherautóval érkeznek, és ha már többesszámban emlegetik őket, akkor nyilván legalább ketten vannak. És mivel már költöztem életemben, így ez nem holmi filmekből ellesett dolog, hanem tapasztalattal is megerősítem. Aztán, hogy haladjunk egy adag kis apró cseprő dolgot bepakoltunk a liftbe, mellyel lement és lent én pakoltam ki. Amikor nyílik az ajtó ott áll két ember, egy idős és egy középkorú, és egyből kérdezi, hogy xy-nak segítek, mondom igen, gondoltam, hogy biztos ők is jöttek segíteni, mit sem sejtve ekkor még arról, hogy ők a költöztetők, akikből az egyik az aki cipelni is tud, a másik nem. Azért ne szaladjunk ennyire előre, én lelkesen pakolom tovább a cuccot, és várom, hogy egyszer majd csak megérkeznek a költöztetők is. Hát eltelt még vagy 20 perc mire rájöttem, hogy már megérkeztek a költöztetőknek nevezett emberek. Az idősebbik, nyilván korából adódó nagy tapasztalata miatt mindent jobban tudott, mint bárki más, és egyből elkezdte irányítani, hogy mit mivel és kivel vigyünk le, ránézésre megállapította, hogy az egyik bútort egyedül, a másikat meg ketten le tudjuk vinni, volt amikor néztem, hogy ezt most komolyan úgy gondolja, hogy ketten le tudjuk vinni? Igaz a legtöbb bútort szerencsére simán le lehetett vinni a lifttel, természetesen csak a nagy és nehezeket nem... Egyszer nagy naivan megkérdeztem, hogy messze áll a kocsi, amibe majd be kell pakolni, jött a válasz á nem, egyből itt az ajtónál. Kinéztem, de én csak egy kis kocsit láttam, ami szerintem egy normál személygépkocsi, hát mondom biztos nem látszik, mert a másik irányban áll. Aztán valamivel később elkezdtek valami utánfutót is emlegetni, na ekkor kezdtem gyanakodni, hogy a teherautó sem teherautó, hanem valami más, mint kiderült kicsit később két személykocsi, az egyik egy családi autó, amiből ki voltak véve a hátsó ülések és egy teherszállítóvá alakított kiskocsi, aminek utánfutója is volt. Már éppen az utolsó darabokkal a liftben tartottunk lefelé, amikor a lift fémes csikorgás után megállt a földszint felett olyan 1.5 méterrel, és onnan aztán se le se fel. Tiszta szerencse, hogy azért nem vagyok annyira klausztrofóbiás, így csak egy kicsit kezdett zavarni. Természetesen egyből megállapította ügyeletes okosunk, hogy nyilván azért akadtunk el, mert a bútorok nyomják az ajtót, mert miután kifeszítették, akkor kiseset egy darab, igaz, hogy az a másik tetejéről esett le, és nem az ajtó mellől, de ez nem számít. Aztán visszazárták, hogy próbáljunk meg felmenni vele egy szintet, hátha így már meg. Tényleg ment is, igaz mint a tetű, aztán kiderült, hogy amit fent simán betettünk a liftbe, azt itt valahogy nem sikerült kivenni, így jobban szét kellett szedni, amihez viszont már szerszámok kellettek. Na nagy nehezen kiműtöttük a dolgokat, amit a gondnok családja is végigbambult, akik a szemünkre is vetették, hogy éppen ebédeltek. Erre mint mondjak, nyilván direkt akadtam el a lifttel pont akkor amikor ők ebédeltek, mert én nyilván nem vagyok még éhes délben... Aztán a kocsiknál állva eltelt vagy 15 perc, mire sikerült kitalálni, hogy mit hogy pakoljunk, ezzel csak az volt a gond, hogy többen is egyszerre beszéltek és egymásnak ellentmondó információk hangoztak el, így többször is rám szóltak, hogy mit csinálok, meg miért nem vagyok ott vagy amott. Szóval újra gyereknek éreztem magam, akit jobbra-balra pattogtathatnak. Én alapvetően higgadt vagyok, de amikor előállt okosunk azzal, hogy mi hibánk, hogy beszorultunk a liftbe, na akkor már felemeltem a hangom, és szerintem finoman kikértem magamnak. Habár természetesen ettől még a mi hibánk maradt, mert miért szálltunk be vele a liftbe egyáltalán. A kocsi pakolásnál már nem vettem magamra a szövegelést, de annak annyira nem örültem, hogy nekem kell idős barátunk mellett utaznom. Közben én már teljesen kifáradtam, így egyre kevésbé voltam hatékony segítség. Most látszik, hogy nem edzek, talán kellene. Aztán a felpakolás már sokkal gyorsabban ment, de persze azért itt is kaptunk egy két epés megjegyzést, hogy mit csináltunk, talán leültünk kávézni a kocsinál, vagy mi tartott olyan sokáig, meg hogy hogy engedhetem, hogy más is segítsen nekem, ja és a szomszédnéni is kinézet, hogy megkérdezze éppen költözöm-e.

Szóval összefoglalva nagyon örülök a bútoroknak, de azért sokkal jobb lett volna, ha több tényleges segítség is akad. Az meg a jövő titka, hogy holnapra mennyire lesz izomlázam.

Ui: remélem értelmesre sikerült a bejegyzés, mert nincs türelmem újraolvasni most.

#128

Hogy lehet az, hogy egyesek szeretnek takarítani? Én nagyon nem szeretem, és ezért olyan lassan haladok vele, pedig ha kicsit lelkesebben csinálnám már rég végeztem volna vele, és nem egy egész napon át tartó nyűglődés lenne. Dehát időről időre meg kell csinálni ugyebár.

Tündérmese

Ha százszor látom, akkor is "megeszem", vagyis, hogy kicsit érthetőbben fogalmazzak, a tündérmese jellegű, happy enddel záruló romantikus, adott esetben még egy kis humort is tartalmazó filmeket nem tudom megunni. Nem tudok rájuk unni, na de nem arra kell gondolni, hogy ugyanazt a filmet nézem meg újra meg újra, mert igazából nincs köztük egy nagy kedvencem, inkább csak a műfajt kedvelem.

Most este az egyik csatornán találtam egy ebbe a kategóriába tartozó német filmet, amit végignéztem. Megvolt benne minden, ami ahhoz kell, hogy szórakoztató legyen, és igazából a történet fő szála nem is a szerelmes pár volt szerintem, hanem a szegény legény, aki vagyont örököl, áll a film középpontjában, de nem olyan gagyi amerikai módon:), ettől függetlenül a vége az lett, hogy boldogan élnek mostantól.

hihetetlen ez a reklám

Már több ízben hallottam, legutoljára most délután a telejósda reklámját. Egyszerűen hihetetlen ez az egész. Már a szövege sem semmi, ne bízza a véletlenre, hívja inkább a telejósdát. Hát erre mondanám azt, hogy nem szar, csak kaka. A jóslás eleve olyan dolognak gondolom, amiben szerepe van a véletlennek, szerencsének, de úgy jósolni, hogy az emberről semmi más információval nem rendelkezünk, csak azzal, amit a telefonon keresztül rendelkezésünkre bocsát, hát nem tűnik túl hihetőnek. Habár egyvalamit én is meg tudok jósolni annak aki felhívja őket: a telefonszámlája igen magas lesz.

#125

Hallgattam most néhány bejátszást, amiben éppen díjakat adnak át, elsősorban Meryl Streepnek:), például Golden Globe díjakat. Amit észrevettem, hogy ezekben miután felsorolják a jelölteket nincs hatalmas nagy hatásszünet, hogy tudjunk izgulni, vagy épp elkapcsolni a tévét megunva az egészet, hanem egyből megmondják a győztest is, és akkor, amíg ő kiér a színpadra addig van idő ünnepelni őt, örülni annak, amit bejelentettek.

Nem tudom nálunk miért hiszik még mindig azt, hogy ez a hatalmas hatásszünet hat, szerintem csak időpocséklás és az egész addigi műsort elrontja.

Más: hallott már valaki Kid vs. Katről? Amiben Kat a macska habár gonosz és földönkívüli, mégis aranyos, de azért egyértelműen nem neki drukkolunk, és vannak olyan igazi macska tulajdonságai is, amik viccessé teszik. A mese egyébként emlékeztet a Tom és Jerryre.

Még valami: remélem már intézi valaki, abból a kb 10 emberből aki olvas azt a kis apróságot amit az előző bejegyzésben írtam (igen a Volvora gondolok)...:)

apróságok

Általában szeretek nézelődni, és nézelődés közben sok apróságot is észre tudok venni, rendszerint olyan dolgokat, amelyek engem valamiért érdekelnek, megfognak, vagy feltűnnek, míg tapasztalatom szerint más emberek nem is foglalkoznak vele. Ilyen volt például, amikor gimibe járva, a mindennapi buszozások közepette észrevettem, hogy tiszta időben lehet látni a dombokat a határ túloldalán a távolban, és amikor ezt megmutattam a többieknek azok teljesen ledöbbentek, senki észre sem vette, és nem is figyelte, mert úgy volt vele, hogy már százszor elment arra, mi újat láthatna még útközben.

Az utóbbi időben két dolgot figyeltem meg hasonlóan, ami valószínű kevés ember figyelmét kelti fel. Az egyik ilyen, hogy abban a kávézóban amely mellett minden nap eljövök, amikor délután hazafelé tartom, szint amióta megnyitott, ami még csak pár hónapja volt, és nem évtizedekkel ezelőtt, azóta minden egyes délután egy idős házaspár az ablak melletti asztalnál üldögél, a másik pedig, hogy az a srác, aki az újságot osztja reggelente egyszer csak barnából szőkére váltott, amin igazából én magamban nagyon jót szórakoztam, és azóta is néha kuncogok egyet magamban.

De ugyanígy szeretem megfigyelni a természetet is, mert az is roppant érdekes tud lenni, és szép, amikor tavasszal virágba, és zöldbe borul, amit már nagyon várok:)

Még egy apróság: ki akar nekem ajándékozni csak úgy egy Volvot? Nem vagyok nagy igényű nem kell kamion vagy busz, nekem megfelel egy személygépkocsi is:) Köszi.

#123

Mondja már meg nekem valaki azt, hogy miért van az, hogy miután hazajövök már semmihez sincs türelmem, semmi nem köt le. Igaz a munkában is van így, de ott annyi  a különbség, hogy legalább mások azt látják, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.

Egyébként úgy látom nem csak én vagyok feszült, hanem sokan mások is, szóval aki tudja, hogy mi ennek az oka az kérem árulja el!

Sajnos elkezdődött

Legnagyobb sajnálatomra, mint derült égből villámcsapás úgy ért ma reggel az a rengeteg politikai plakát, amit láttam. Tele lett hirtelen minden velük, habár még nem is kezdődött el a kampányidőszak. Habár úton útfélen politikai hirdetésekkel találkozunk mégis azt hangoztatják a pártok, hogy jobban kéne szabályozni a kampányt, ami maximum 30-60 napos lehet, egyik szigorúbban szabályozna, mint a másik, de ennek ellenére valahogy már most kampányolnak, csak ezt még nem nevezzük annak hivatalosan. Az MSZP tervezete a legmegengedőbb, melyet a Fidesz természetesen csípőből elutasít, habár ez utóbbi párt plakátjaival találkoztam már most a legtöbbször. Az egész elég visszataszító, hiszen már indulásból saját maguknak mondanak ellent szerintem. Ha már elkezdték, legalább lenne valami értelmes mondanivalójuk a hirdetéseknek, de nincs, csupa üres frázis, szépnek hangzó (habár igazából már annak sem) szavak, melyeket már annyiszor használták, hogy nincs már benne semmi, már nem hihető. Engem legalábbis nem tudnak meggyőzni olyan jelszavakkal, felkiáltásokkal, hogy új kezdet, vagy önért dolgozunk, stb., nekem ennél több kell. Nem kell számomra a csillagokat is leígérni az égből, mert úgy sem hiszem el, de igen is ígérni  kell, kell olyan ígéreteket tenni, amit el is hiszek, és nem csalódok aztán, mert be is tartják. Egyik előző kampányban nekem mint akkori diáknak egy párt tett összesen ígéretet, egy laptop formájában, a többi párt még arra se vette a fáradságot, hogy megszólítson, ha belegondolunk egy laptop nem egy hatalmas ígéret, egyáltalán nem nehéz betartani, és éppen ezért el is tudom hinni, hogy ha az ígérettevő nyer, akkor lesz egy laptopom. Azt azonban sokkal nehezebb elhinni, ha azt ígéri nekem valaki, hogy lesz 13, sőt 14. havi nyugdíjam is, egyrészt mert diákként még nem gondolok a nyugdíjra, másrészt pedig  addig még legalább 40 évet kell várni, szóval nekem nem tudja ezt úgy megígérni, hogy én azt el is higgyem, hogy így lesz.

Azt elvárom, hogy megszólítva érezzem magam, úgy érezzem, hogy a választások rólam is szólnak, és ezt esetemben csak úgy lehet elérni, ha racionális ígéreteket tesznek, jövőképet próbálnak adni. Az üres frázisok nem elegendőek! abból már kinőttem! Számomra az, hogy új kezdted nem sokat mond, mert nem tudom elképzelni, hogy mit is kell alatta érteni, mi lesz más, és miért lesz nekem az jó, azt el kell magyarázni, meg kell tölteni tartalommal a hangzatos kijelentést, és azt nem lehet úgy megtenni, hogy folyamatosan támadom a másik fel minden egyes kijelentését, és annak az ellenkezőjét állítom, még akkor is ha annak semmi értelme nincs, vagy az én hasonló gondolatomat próbálom úgy beállítani, mintha az teljesen az ellenkezője lenne. Egyrészt azért nem jó ez, mert romboló hatású, és nem vezet sehova, ha észnélkül mindig az ellenkezőjét próbálom sulykolni minden mondatommal, mint az ellenfelem, másrészt azért nem, mert ha a végén kiderül, hogy végülis én ugyanazt állítottam, mint az ellenfelem, csak más szavakat használva, az addigi támogatóim eltaszíthatja tőlem.

Szóval én azt remélem, hogy olyan kampány is lesz majd egyszer, ahol értelmes emberek módjára vitatkoznak a jelöltek, és észérvekkel próbálnak meg a saját oldalukra állítani engem, mint választót, és elképzelhetővé válik az az elképzelhetetlen is, hogy ha a másik párt, aki vetélytárs, olyan ötlettel áll elő, ami jobb, mint az enyém, akkor én azt elismerem, és mindent megteszek azért, hogy az megvalósuljon. Ettől én még nem leszek kevesebb az emberek szemében, csak azt bizonyítom, hogy az ő érdekük fontos számomra, fontosabb, mint a pártpolitika.

Véleményem szerint előrehaladni csak így lehet, ha összefogunk, és együtt dolgozunk, nem pedig egymás ellen.

Na de addig is, míg ezen utópisztikus gondolataim befogadó fülekre találnak azért olyan a mindennapjaimat jelenleg érintő kérdésekről is szólhatna a kampány, hogy hogy lehet az, hogy a külföldi szerelvény felülmúlja a  magyart, pedig nem is nyugatra utaztam, és arra még pótjegyet sem kell váltanom itthon, míg a  magyar szerelmvényre igen, ugyanis a hétvégén sikerült egyik irányba olyan vonattal mennem, hogy majd leesett az állam a csodálkozástól, olyan felszereltségű gyors vonattal mehettem, míg visszafele az IC pótjegyemért cserébe olyan hidegben volt részem, hogy az út felétől már vacogni is tudtam és az út végére már a kabátot is fel kellett venni, hogy meg ne fázzak. Vagy arról, hogy hogy lehet az, hogy egyik hipermarketben, ami viszonylag újonnan nyitott korlátozva van a mobiltelefonom, csak az egyik szolgáltató hálózata használható, a többié nem, pedig a lánc többi tagjában ilyet még soha nem láttam. Vagy hogy lehet az, hogy egy kérelem elbírálásához nem elegendő fél év, és ez alatt még csak a türelmem sem kérik, az meg még eszembe se jusson, hogy elnézést kérnek azért, mert így elhúzódik a folyamat, vagy hogy okozhat nagyobb torlódást 2-3 cm hó, mint az, amikor nem volt tömegközlekedés. És nem hibáztatni kell érte valakit, nem az a megoldás, amit elvárok, hanem az, hogy elérjük azt, hogy ilyen újból ne fordulhasson elő. Meglehet, hogy ezek kis dolgok, de ezekkel kell kezdeni, és nem a nagyokkal.

A kampánynak rengeteg témája lehet, egy a fontos, ne arról szóljon, hogy ellent akarok mondani a másik állításának, hanem arról, hogy ha nem értek vele egyet, akkor vitát kezdeményezve próbáljunk előbbre jutni.

Zárásul annyit: abban biztos vagyok, hogy el akarok menni szavazni majd, de abban még egyáltalán nem sikerült döntenem, hogy kire/mire fogok majd akkor és ott voksolni.

kocsikázás

Tegnap olyan autós élményben volt részem, mint a csendőr filmekben annak aki az apáca mellé be merészelt ülni abba a kis kocsiba. Én is egy hasonló kis kocsiba ültem be, amibe már akkor is halálfélelme van az embernek, ha 20-szal megy, mert annyira érződik a sebesség. Nem mentünk nagy távolságokat, de sokat kanyarogtunk. Olyankor én úgy éreztem, hogy mindjárt kiesek az ajtón. Sofőröm  padlógázzal indult és padlófékkel állt meg, de 50-nél többel egyébként egyszer sem mentünk, mégis szinte keresztetvetni lett volna kedvem, mert teljesen úgy éreztem, mintha 200-zal száguldoznánk fel alá.

#120

Teljesen véletlenül kapcsoltam a Music tv-re, nem szokásom, de most, hogy odakapcsoltam egy olyan műsort találtam, amiben egy embert azzal viccel meg egyik barátja, hogy egy vakrandit szervez neki, ami valami borzasztó, olyan randit kell végigszenvednie, amin a partnernek minden olyan tulajdonsága megvan, amit ő utál. Az egész megszervezett, és mindenki színész az áldozaton kívül, amolyan átverés, a műsor címe valami olyasmi, hogy katasztrófa randi. Szerintem érdemes belenézni, jól lehet szórakozni rajta.:)

Ismerős?

Ez az együttes nekem még gyerekkoromból ismerős, nem mondom, hogy nagy kedvencem volt, de a következő két dalt azért elég jól ismertem, és még néhányat hallottam azért tőlük. Aztán eltűntek, de nem olyan régen felfedeztem, hogy újra összeálltak, és még koncertjük is lesz.

Nem mondom, hogy minden számuk tetszik, de azért dallamosnak/ritmusosnak találom őket és még a szövegük is értelmes, nem olyan nyáladzósak, mint a mostani számok legtöbbje. Nem mondom, hogy nagy pop-rock rajongó vagyok, de most valahogy mégis megtalált és megfogott a második dalban található kissé lázadó stílus:)

Egyébként ezt nézzétek meg, hihetetlen a változás mértéke a 80-es évekhez képest, mellesleg igazán profi képek, és nagyon csinos énekesnő, pont olyan, amilyennek 2009-ben lennie kell.

A zenekar akkoriban az egyik legsikeresebb volt, nagyon sok lemezt adtak el, és nagyon hamar befutottak, több díjat is elnyertek. 1 millió lemez alig 4 év alatt egy mai magyar csapatnak szerintem lehetetlen...

Szóval a Napoleon Boulevard akkoriban megtalálta és eltalálta azt, hogy mit szeretnének hallgatni az emberek, mire vágynak, mi tükrözi leginkább vágyaikat, érzéseiket.

Globalizáció

Ma hazafelé a buszon egy érdekes beszélgetést hallottam, melynek témája eredetileg a bkv buszok kora volt. Az egyik utas úgy fogalmazott, hogy amikor ő gyerek volt, már akkor  is ugyanezek a buszok jártak, nem csoda, hogy már nem bírják a gyűrődést, de szerencse, hogy strapabíróra csinálták őket. A másik utas erre elmondta, hogy az új buszok nem bírják ilyen hosszan a gyűrődést. Egyikük azt hallotta, hogy az új buszokat Kínából szerzik be, erre fel megjegyezték, hogy nem értik miért Kínából rendelnek új buszokat, amikor itt van a Rába és az Ikarusz is működik még. Erről jutott eszembe a globalizáció és gondolkodtam egy kicsit. Én tudom még azt is, hogy a magyar buszgyártók, az Ikarusz is Távol-Keletre értékesít, ott talál piacot magának. Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy miért éri meg nekünk olyan messziről beszerezni új járműveket, amikor itthon is gyártanak, és miért éri meg az ottaniaknak innen rendelni új buszokat, amikor ott is készülnek. Miért olcsóbb nálunk a kínai busz, mint a magyar, és miért olcsóbb Kínában a magyar busz, mint a kínai. Belegondolva nem biztos, hogy az ár van a dolgok középpontjában, meglehet, hogy sokkal inkább a technológia. A kínai cégeknek megvan az a technológia, ami nálunk elvárás, és olcsó a munkaerő, viszont a saját piacukra adott esetben más szabályozás van, aminek a nálunk gyártott buszok jobban eleget tesznek.  Egyébként legutóbb azt hallottam, hogy nálunk 26 busz készítő üzem van, ami azért nem kevés tekintetbe véve az ország méreteit, és Debrecenben új buszgyár épül, amely teljesen környezetbarát járműveket fog készíteni, melynek tesztterepe lesz a város.

Visszatérve kicsit a globalizációra: ma a föld kisebb, mint valaha, persze csak bizonyos szempontból, ugyanis ha térfogatát, tömegét tekintjük, akkor én úgy tudom egyre nagyobb a sok portól ami a világűrből ránk hullik. De az ember számára egyre kisebb, ma már nem szükséges 2 nap ahhoz, hogy a világ bármely pontjából bármelyik másikba eljussunk, a technológia legalábbis adott hozzá. Ugyanez adott az információáramlásnál, habár ott pár perc is elegendő, hogy körbeérjen a földön. Persze ez azért kicsit túlzás, ugyanis jelenleg elég nagy különbségek vannak a föld különböző pontjai között azok fejlettségét tekintve. De mivel már nincsenek igazán határok bizonyos tekintetben, így az ember megpróbálja ésszerűbben kihasználni a lehetőségeket. A gazdaság szempontjából ez annyit tesz, hogy amit régen kicsiben, azt most nagyban teszik, vagyis míg régen szomszédos települések és térségek osztották fel egymás között a tennivalókat, és osztották meg a munkát, addig ugyanez ma már nagy méretben kontinensek között zajlik. Míg régen egyik falu híres volt arról, hogy ott milyen sajtot, a másik meg arról hogy milyen kerámiát készítenek, és voltak olyan települések, amelyek arra szakosodtak, hogy a kerámia és sajt árusok összetalálkozzanak és kicseréljék portékáikat, addig ma a kontinenseknél figyelhetünk meg hasonló dolgokat. Egyre jellemzőbb módon Afrika biztosítja a nyersanyagot, amelyet zömében Ázsiában dolgoznak fel kész termékké, de a technológia, és a technológiai újítások egy része Európából származik. Másszóval Afrika a bányász, Ázsia a manufaktúrás és Európa az öltönyös fickó.

Teljesen természetes módon mi saját magunkat mindig a környezetünkhöz hasonlítjuk, ahhoz, amit a tévében látunk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy noha lehet, hogy nem a miénk a legszebb és legjobb öltöny, de azért öltönyt viselünk, és már egy ideje letettük a szerszámokat, és lecseréltük a munkásruhánkat, másszóval igenis mi a világ kivételezett és szerencsés felében élünk, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk a mindennapokban, világszinten országunk szinte valamennyi lakója a felső 10 000 klubjának tagja.

Most ennyi, de úgy gondolom ebben a témában majd még írok néhány bejegyzést.

#117

Nem ártana lassan megszoknom, hogy mekkora a mosogatóm, ugyanis jelenleg minden mosogatás után úgy nézek ki, mint aki ruhában ment tusolni, vagy legalábbis a kutyáját próbálta megfürdetni, aki egyszer kétszer, sokszor lerázta magáról a vizet. Szóval ez a mosogató kisebb, mint amihez hozzá vagyok szokva, így szinte minden második mozdulattal kilógok belőle és sikeresen kiloccsantom a vizet is, természetesen magamra, így mire végzek a nadrágom, a pulcsim is vizes. Persze az is sokat segítene, ha nem nyitnám akkora lendülettel a csapot, hogy a víz egyből szerte szét spriccel. Szóval vagy megtanulom, hogy meddig mehetek el, vagy keresek valami alternatívát a mosatlanok eltüntetésére. A mosatlanok gyártásában egyébként már bizonyítottam tehetségem, akár egymagam is képes vagyok annyi mosatlant gyártani, mint egy egész család, ezért aztán örökös kihívás a mosatlan eltüntetése.

Újítás

A munkahelyen valami új légfrissítőket kezdtek el használni. A doboza jól néz ki, na de az illata számomra túl erős már-már büdös. Mindamellett az egyik elnevezése is elég érdekes, inkább vicces: vad bogyók. Nem hiszem, hogy a vad bogyóknak lenne bármilyen illata is, vagy legalábbis nem túl sok, pláne úgy nem, hogy összemixelnek többfélét. A kettő különböző illatból az egyik arra emlékeztet, amit talán idős hölgyek használnak parfümként.

Szóval olyan újítást fedeztem fel, ami valószínű költségmegtakarítást eredményez, de hát nem az igazi...

bkv sztrájk

A hírek szerint holnap le fog állni a bkv legtöbb járata, a legutolsó infóm szerint a buszok, villamosok és hévek egyáltalán nem járnak, és a legtöbb troli sem. Nagyon izgalmas lesz így bejutni, nem tudom eldönteni, hogy nagy forgalom lesz, vagy kicsi. Amikor legutóbb bkv sztrájk volt, akkor szinte alig volt forgalom, akkor még nem volt válság, és a munkahelyünk taxiztatott minket a sztrájk miatt, így habár előrendelni akkor nem lehetett taxit, de reggel amikor felhívtam őket mondták, 10 perc múlva ott a kocsi, de a valóságban még 5 perc sem telt el, éppen felöltöztem, amikor kinéztem az ablakon és már ott is állt a kocsi, pedig előtte mindenki arra számított, hogy legalább fél óra kell, mire kapok egy üres taxit. A forgalomra se panaszkodhattunk, mert az amúgy 40 perces utat akkor alig 15 perc alatt sikerült megtenni. Soha ilyen hamar nem értem még be dolgozni, de nem csak én jártam így, hanem szinte mindenki, és a munkaidő kezdete előtt fél órával már azon poénkodott mindenki, hogy micsoda munkamániás egy banda vagyunk. Na ez a veszély most nem fenyeget, ugyanis most old meg magad akciót hirdettek. Nem tudja valaki, hogy a metró hogy fog járni? Hallottam már olyat is, hogy sűrűbben fog járni, mint amúgy, meg azt is, hogy 25-30 percenként.

A mávos szakszervezet természetesen szolidaritást vállal a bkv-sokkal, úgyhogy ők is sztrájkba kezdenek. Meg is lepett volna ha nem, azok nem is ők lennének, meg hamár a főváros környéke szív, miért ne szívhatna az egész ország.

Szóval fogalmam sincs, hogy indulja el reggel, majd amikor felkelek kitalálom.

Az egyik alpolgármester azt kérte, hogy akik kocsijában van hely azok vegyenek fel mások, azért erre kíváncsi leszek mennyire lesz így, habár valószínű én nem fogom ezt a verziót kipróbálni.

Azért ha van vkinek valami tuti tippje, azt örömmel fogadom:)

#114

Éppen főzök, és valami olyasmit csinálok aminek igazából még neve sincs, és receptet sem kerestem hozzá, hanem csak úgy elképzeléseim szerint alkotok. Ez már afféle családi hagyomány, minket sohasem zavartak a receptekben található kötöttségek, ha valami hozzávalót fölöslegesnek ítéltünk, vagy nem leltünk bátran kihagytunk vagy kicseréltünk másra. Azért nem olyan ijesztő, nagyon ritkán fordult elő az, hogy valami nem lett finom, sokszor vendégek is megnyalták utána a 10 ujjukat, és volt olyan is, hogy a receptet is elkérték. Szóval főzök éppen, de már látom, hogy ez nem lesz az az alkotás amit vendégek elé odaraknék, ugyanis habár állítólag a zepter edényekben nem lehet odaégetni a dolgokat, nekem mégis sikerült, szerencsére csak éppen, pedig nem hagytam túl sokáig a tűzön, nem emelgettem a tetejét, és nem ért még a piros tartományba sem a mutatója. Persze lehet, hogy olyan edényt kéne használni, aminek a működésében több gyakorlatom van már... Na de sebaj, ezt úgyis csak magamnak készítem, és vigasztal a tudat, hogy amiket tegnap készítettem azok jók lettek, és finomak.:)

szoknya vagy nadrág

Manapság a nők nem szeretnek szoknyát viselni. Ilyen kifogásokkal, hogy nekem nem olyan a lábam, hogy azt mutogassam, ezért nem veszek szoknyát, meg hogy télen olyan hideg van benne, nem akarok felfázni.

Nem tudom, hogy miért gondolja bárki is azt, hogy egy nadrág elrejti a lábát, ha nem szép, éppen fordítva, egy nadrág rátapad, láthatóvá teszi, hogy milyen vastag, vagy pipaszár vékony, vagy görbe, ó vagy x vagy olvashatatlan:), a megfelelő szoknya ezt mind elrejti, arról nem is beszélve, hogy izgalmas is a férfiak szemében egy szoknya. A szoknya mostmár mondjuk izgalmasabb, mint a nadrág, mert ritkább. Persze nem mindegy milyen típusú, milyen hosszú és mennyire illik ahhoz, aki viseli. Például egy térdig érő csizma egy térdig érő, vagy egy picit hosszabb szoknyával tök jól tud kinézni, míg egy nadrággal, hát ritkán mutat jól...

Kétségtelen, hogy egy miniszoknya nem mindenkinek áll jól, sőt, igazából elég kevés embernek, és igazából nem is az igazi véleményem szerint, mert túl rövid, túl sokat megmutat...

Szóval hajrá szoknya, én arra szavazok, a nők hordjanak szoknyát, a férfiaknak azért nem muszáj:)

Mert olyan jó a ritmusa

Ez egy olyan dal, amit szinte mindenki ismer, csak nem ebben a verzióban, de nekem ez a változat nem a szöveg, hanem a ritmusa miatt tetszik.

És tudom, hogy már nincs karácsony, de ezt most találtam, és miközben hallgatom nem bírok mozdulatlanul üldögélni:)

#111

Hihetetlen ez az időjárás, ma hol tavaszias idő volt, hol szakadó eső, aztán visszajött a tél, vagyis részben, mert csak a hideg kezdett el visszatérni. De láttam egy szivárványt is:), ami azért szebbé tette az amúgy szürke felhős eget. Egyébként én irigykedem a bécsiekre, ha tényleg bejön az az idő, amit oda jósoltak, ugyanis ott elméletileg fél méter hó eshet. Mondjuk biztos ha itt esne annyi, akkor teljesen leállna az ország szinte garantáltan:), de azért egyszer megnézném hogy mutat fél, 1 vagy akár két méter hó egyben, úgy ahogy azt a hírekben Kanadában készült felvételeken szoktuk látni.

Kanadáról jutott eszembe egy régi kanadai tévéfilmsorozat, amely legalább annyira kedvencem volt, mint a Szívek szállodája. A kor, a boldog békeidő a 20. század eleje, a helyszín Kanada a Prince Edward sziget egy kis városa, amely kellemes és szép környezet, a lakosok csupa egyedi figura. A történet a King család történetét mutatja be. A sorozat pedig a Váratlan utazás, mely 7 évadból áll összesen 91 rész és 1 nagy film készült. Habár minden szereplő nagyon egyedi, a legeredetibb talán mindközül Hetty King, hihetetlen jó mimikája van, egyszerűen nem lehet nem kedvelni, még akkor is ha gyerekként egy szigorú tanárnéninek láttam őt. A sorozat több regény és egy könyvsorozat feldolgozásából készült, és sok díjat is elnyert, ami szerintem nem csoda.

Íme néhány kép a sorozatból:

Egyébként néhány színészről lehetett hallani később is, például Sarah Poleyról hallottam, hogy író és politukus.

A mostani hangulatomhoz ezek illenek leginkább

IO nap

Ezen nap alkalmából ma többen is jókívánságaikat fejezték ki, többen, mint számítottam rá, meg is lepődtem, de azért nem mondom, hogy rosszul esett. Talán ennek köszönhetem, hogy alapvetően jó hangulatban voltam egész nap, de az is sokat segített, hogy ha néha nyomorunkon is, de nagyon jókat szórakoztunk munka közben. Mondhatni öröm a munka, de azért ez így nem igaz, inkább az az igaz, hogy jó, ha jó társaságban dolgozunk, úgy könnyebben telik, és hatékonyabb is.

Mond csak Thia, mire jutottál azzal kapcsolatban, amit nálam első hozzászóllasaidban boncolgattál?

Séta Memphisben

Csak mert olyan kellemes dallama van:

#107

Valamelyik nap láttam egy filmet a tv-ben, egy vígjátékot, ami arról szólt, hogy egy anya annyira ki akarja házasítani lányát, hogy már ő maga profi módon, szinte válogatást rendezve választja ki a lánya számára megfelelő jelöltet. Persze a lánya mit sem tud erről, és egy kis hiba is becsúszik, ugyanis az anyának sikerül még egy pasit is beszerveznie akarata ellenére. A lány két férfivel kezd el egyszerre randizni, az egyik jól szituált, magasan képzett egy érdekházasságra kitűnő alany, de inkább az anya ideáljainak felel meg, mintsem a lányénak. A másik férfi kedves, eredeti, szeretetre méltó. Az egyik mellett az ember arany életre számíthat, míg a másik mellett boldog lehet, mint ember. A film kissé elgondolkodtatott, hogy melyik a helyes választás, mikor jár jobban az ember, ha a boldogság alapjának az érzelmeket választja, olyan társat keres, aki mint ember boldoggá teszi pénz nélkül is, vagy az, amikor az anyagi jólét nyújtotta boldogságot választja. Úgy vélem a válasz elég egyértelmű, legalábbis számomra. A pénz nem boldogít, boldog csak úgy lehetsz hosszú távon, ha olyan társat választasz aki mellett egyszerűen csak jól érzed magad, azért mosolyogsz mert ott van melletted, és akkor is boldog vagy, ha nem kapsz tőle mást, csak saját magát. A boldogságot nem lehet kilóra megvenni szerintem, mert lehet hogy átmenetileg boldog vagy ha körbeutazhatod a földet, de egy idő után már nem zavaró, ha nincs semmi más közös, csak a pénz szeretete.

magyar lakástervezés

Gondolom már mindenki legalább hallomásból ismeri a lakótelepi lakásokat. A régi panel lakások is néha igen érdekesek, de az új építésű lakások közt is van izgalmas.

Nem tudom hányan fedeztétek már fel, hogy a panel lakásokban sokszor van a wc-nek, fürdőszobának és konyhának közös fala, nálunk pl így van. Lehet elsőre ebbe semmi különös nincs, de mi egyszer már jártunk úgy, hogy a wc és a konyha közötti falban lévő szennyvízcső eltört a felettünk lévő emeleten és a szennyvíz, habár átszűrve a falon, de mégis a konyhabútorunkon landolt kisebbfajta Niagarát alkotva átmosta a bútort kívül-belül és a benne lévő tányérokat is. Szóval lássuk be nem igazán higiénikus ez a felállás, arról nem is beszélve, hogy nálam pl úgy van, hogy a fürdőszoba ajtaját rá lehet úgy nyitni a wcjére, hogy aki benne van az nem tud tőle kijönni, és ha a konyhából, amely mérete inkább egy méretes főzőfülkéjé, mintsem konyháé viszünk valamit be,azt sikeresen a wc ajtó előtt visszük el, úgy, hogyha azt vki kinyitja simán kiverheti a kezemből amit viszek. Ha villanyt akarok kapcsolni a folyosón, akkor a konyhából jövet ugyanazt a kapcsolót használom, amit akkor, amikor a wct használom - ez is egy tutitipp a higiéniához:) -  mellesleg a kapcsoló eleve úgy el van rejtve, hogy a sötétbe simán végigtapizod a falat. Ja és mellesleg a wc-ben kézmosó még véletlenül sincs, nehogymár higiéniáról beszélhessünk.

Természetesen az étkező és a konyha között főfal van, hogy ne lehessen összenyitni sem. A konyha egyébként könnyen lehetne kétszer akkora, ha a tervező annak idején nem áll elő egy olyan ötlettel, hogy a ház nézzen ki cifrábban kívülről, és legyenek benne beugró részek.

Amúgy újépítésű lakásoknál is láttam olyat, ahol a lakásnak ami az egész kb 30 m² több fala van, mint 4 és nincs benne egy derékszögű sarok sem. Illetve az egész egy helyiségből áll, csak a vizesblokk van leválasztva, de az is úgy, hogy sikeresen hagytak egy olyan sarkot, ami egy lyuk, amihez nem lehet hozzáférni, mert teljesen körbe van véve fallal a kép szerint egy nagyon kis rést leszámítva, hogy azért lásd, hogy az is a te lakásod lenne. Ki veszi ezt meg? én arra se vettem a fáradságot, hogy megnézzem élőben, elég volt belőle az alaprajz is.

Szóval nem lehetne, hogy aki megtervez egy lakást, az olyanra tervezze meg, ami élhető? Vagy ez túl nagy kérés?

I hope that

 

I'll be there for you

So no one told you life was gonna be this way
Your job's a joke, you're
broke, your love life's DOA
It's like you're always stuck in second gear,
When it hasn't been your day,
your week, your month,
or even your year, but...

I'll be there for you...
When the rain starts to pour
I'll be there for you...
Like I've been there before
I'll be there for you...
'Cause you're there for me too.

You're still in bed at ten, and
work began at eight,
You've burnt your breakfast, so far
things are going great,
Your mama warned you there'd
be days like these,
But she never told you
when the world has brought
down to your knees that...

I'll be there for you...
When the rain starts to pour
I'll be there for you...
Like I've been there before
I'll be there for you...
'Cause you're there for me too.

No one could ever know me.
No one could ever see me.
Seems your the only one who knows
what it's like to be me
Someone to face the day with.
Make it through all the best with.
Someone I'll always laugh with.
Even at my worst, I'm best with....
you - yeah




I'll be there for you...
When the rain starts to pour
I'll be there for you...
Like I've been there before
I'll be there for you...
'Cause you're there for me too...

I'll be there for you...
I'll be there for you...
I'll be there for you...
'Cause you're there for me too...

havazás

Otthon reggel óta esik a hó, mire ide hazaértem rájöttem, hogy itt viszont most alig esett, szinte nem is látszik, hogy havazott.

Azért érdekes kérdés azt boncolgatni, hogy mit érzünk saját otthonunknak. Egy idő után az ember önállóságra vágyik, igen, kérdés az, hogy milyen szinten szeretne önállósulni. Én több okból kifolyólag sikeresen elkerültem a családi fészektől több száz kilométerre, és itt már saját fészket kezdek rakni, de még nem érzem azt, hogy ez lenne az egyes számú otthonom. Annak ellenére nem szoktam meg a teljes önállóságot, hogy középiskolában is volt egy időszak az elején, amikor koliban laktam, aztán igaz újra haza tudtam járni, de fősulira kerülve már tényleg elkerültem otthonról, és egyre önállóbb kellett, hogy legyek, és ennek már több, mint 7 éve. Eddig főleg kollégiumban laktam, ahol az ember nincs egyedül, habár fura mód ott is lehet egyedül érezni magad, de azért alapvetően nem az az a hely, ahol ezt túlzásba tudnád vinni. Az ősszel azonban egy merőben új szituációba kerültem, immár kikerültem a kollégiumból, saját talpamra kellett állnom, és ezt olyan módon sikerült, amit ha még egy fél évvel ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, azt mondom, hogy ez a lehetőség fel sem merül. Lényeg, ami lényeg jelenlegi lakásom még nem annyira otthonos, habár jól érzem magam benne, igazán otthon mégis a családi fészekben érzem magam. Fura az is, hogy néhány Pesten eltöltött év után arra jutottam, hogy ha Pest mellé költözöm, az nekem jobb, mintha bent maradok a városban, ennek is több oka van:)

Visszatérve a havazásra, érdekes, hogy a városunkon áthaladó nemzetközi főutat nem sikerült itt megtisztítani, de a határ túloldalán már igen, ezt most mesélték édesanyámék, akik a külföldre járnak színházba, mert az ottani magyar színház jobb mint az itteni, szóval a hátáron átérve sokkal jobban lehetett haladni, mint ezen az oldalt.

Újévi koncert

A bécsi újévi koncert végignézése, hallgatása már tradíció, kicsi korom óta nézni szoktam, és minden évben felmerül benne, hogy milyen jó volna egyszer élőben is megnézni. Az épületet, amiben szokott lenni már élőben is láttam kívülről:), de azért az nem ugyanaz. Két kedvencem van, amely minden évben a ráadásban szerepel a Kék-Duna keringő és ez:

Nem mondom, hogy különösebben szakértője lennék a komolyzenének, sőt, leginkább csak a legnépszerűbb, szinte mindenki által ismert dallamokat ismerem én magam is. Ennek ellenére szeretem a komolyzenét, mert az úgy megnyugtat, és kellemesnek találom. Az újév első napjához illetve Bécshez meg egyenesen kapcsolom. Szerintem mind Bécs, mind pedig a komolyzene olyan elegáns, kellemes, és fennkölt.

Szóval, mint szinte minden évben, idén is azzal kezdtem az új évet, hogy megnéztem a közvetítést az m1-en.