Otthon reggel óta esik a hó, mire ide hazaértem rájöttem, hogy itt viszont most alig esett, szinte nem is látszik, hogy havazott.
Azért érdekes kérdés azt boncolgatni, hogy mit érzünk saját otthonunknak. Egy idő után az ember önállóságra vágyik, igen, kérdés az, hogy milyen szinten szeretne önállósulni. Én több okból kifolyólag sikeresen elkerültem a családi fészektől több száz kilométerre, és itt már saját fészket kezdek rakni, de még nem érzem azt, hogy ez lenne az egyes számú otthonom. Annak ellenére nem szoktam meg a teljes önállóságot, hogy középiskolában is volt egy időszak az elején, amikor koliban laktam, aztán igaz újra haza tudtam járni, de fősulira kerülve már tényleg elkerültem otthonról, és egyre önállóbb kellett, hogy legyek, és ennek már több, mint 7 éve. Eddig főleg kollégiumban laktam, ahol az ember nincs egyedül, habár fura mód ott is lehet egyedül érezni magad, de azért alapvetően nem az az a hely, ahol ezt túlzásba tudnád vinni. Az ősszel azonban egy merőben új szituációba kerültem, immár kikerültem a kollégiumból, saját talpamra kellett állnom, és ezt olyan módon sikerült, amit ha még egy fél évvel ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, azt mondom, hogy ez a lehetőség fel sem merül. Lényeg, ami lényeg jelenlegi lakásom még nem annyira otthonos, habár jól érzem magam benne, igazán otthon mégis a családi fészekben érzem magam. Fura az is, hogy néhány Pesten eltöltött év után arra jutottam, hogy ha Pest mellé költözöm, az nekem jobb, mintha bent maradok a városban, ennek is több oka van:)
Visszatérve a havazásra, érdekes, hogy a városunkon áthaladó nemzetközi főutat nem sikerült itt megtisztítani, de a határ túloldalán már igen, ezt most mesélték édesanyámék, akik a külföldre járnak színházba, mert az ottani magyar színház jobb mint az itteni, szóval a hátáron átérve sokkal jobban lehetett haladni, mint ezen az oldalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése