14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett

Ismerek én hősöket? Gondolok én valakire úgy, mint hősre? Bizonyos szempontból igen,  de azért a hős kategória, mint a filmekben, na olyan nincs, ezért csalódni sem csalódtam bennük, így ezt a levélírást most ki is hagynám, talán majd egyszer.

13. nap: egy zenekar, vagy előadóművész, aki nehéz napokon segített át

A feladat itt ugye az, hogy írj levelet neki. Az általam választott zenekar a Fiesta, azért mert ez jutott elsőre eszembe, és mert régen amikor kint Hollandiában nagyon magam alatt voltam, akkor őket hallgattam, és lett jobb kedvem tőle. Szóval a levél:

Kedves Fiesta,

Zenétek pont akkor és ott állt rendelkezésemre, amikor arra szükségem volt, és sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam idegenben, és kevésbé hiányozzanak az itthoniak.

Köszönöm:

IO

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

A szép dús hajam:), na azt soha nem dicsérik, persze meglehet, hogy azért ugye, mert nincs is dús hajam:)

De úgy általában a külsőmre nem kapok bókokat, amiben persze az is közrejátszik, ahogy itt már szóba is került, hogy a pasik ritkában kapnak eleve bókot.

 

eszembe jutott

Olvasgatok Lostnál, és közben eszembe jutott, hogy egyszer a buszon láttam két fiatal srácot, akik egymással szemben ültek, és amikor úgy gondolták, hogy nem látja senki, de ugye én láttam megfogták egymás kezét, olyan aranyosak voltak. Az egyik olyan vagány típus, a másik pedig inkább a visszahúzódó fajta. Kicsit piszkálódtak is egymással. Máskor is mentem azzal a busszal, de összesen egyszer láttam őket, pedig utána direkt figyeltem.

Szemekbe zárt titkok

Egy szerelem, mely olyan mély, megrendíthetetlen és őszinte, hogy az örökké tart. A szerelem, mely ott látszik, amikor belenézel a szemébe. A szerelem, amelyet nem koptat meg az idő vas foga sem, mely akkor sem múlik, ha a szeretet személy már nincs melletted. A szerelem amely erőt ad, kitartóvá, eltökélté tesz.

A szerelem, melyről nem is tudod, hogy van, melyet még magadnak sem mersz bevallani, melyről tudod, hogy esélytelen, soha nem teljesül be, vagy csak sok-sok év múltán.

A szem, ami a lélek tükre, ami elárulja sötét titkát, az egyetlen, ami bizonyítékként szolgál, és ösztönöz az igazság felderítésében és bizonyításában.

Egy gyilkosság, mely még 25 év után is kísért.

Szóval moziztunk, s mondhatom ez egy igazán jó dél-amerikai film.

Monda

Azt mondják amikor az ember megszületik még emlékszik minden előző életeiben vele történt dologra, amit aztán elfelejt. Születésekor minden embert, minden babát egy Angyal vár, és amikor a baba felsír az Angyal oda teszik az ujját a baba szájára, aki ekkor elfejti minden korábbi életéről szóló tudását, megnyugszik és abbahagyja a sírást. Azt mondják ezért van az ajkunk felett az a "minta", ami olyan, mint egy ujj nyoma.

Ezt a történetet a Kedvesem mesélte, és akkor és ott romantikus volt, remélem azért így is maradt belőle egy kicsi.:)

Telefonos módi

Hogyan telefonálsz a munkahelyeden a munkaidőd felében magánügyben, hogyha nem szeretnéd, hogy a többiek hallják?

1. Kimész a szobából és a mobilodon beszélsz.

2. A vonalason halkan pusmogsz.

3. A szád elé teszed a kezed és hangosan beszélsz mert biztos vagy benne, hogy a kezed hangszigetel, de ugye nem, úgy hogy mindenki érti minden szavadat.

A helyes megfejtéseket hozzászólás formájában várom:)

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

Jó kérdés, szoktam én bókot kapni? Eleve a pasik kevesebb bókot kapnak, nem jellemző, hogy bárki is azt mondaná, hogy de jól nézel ki, mondjuk nem mintha tartanom kellene ilyesmitől:) Azt gondolom, hogy olyasmi amit bóknak nevezhetek legtöbbször a munkám során ér, valamiért azt hiszik, hogy minden kérdésre tudok válaszolni a hozzánk tartozó termékekkel kapcsolatosan, még azokra is, ami a kérdést feltevő feladataihoz kapcsolódik, és nem az enyémhez, pedig nem is.

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Itt azt hiszem inkább a bárcsak ne ismerném kategória az, amit ebben a pontban kiemelnék, és kicsit visszautalnék az egyik előző bejegyzésemre, konkrétan az ebben a játékban írt 8 napra. Azt hiszem sokkal jobban jártam volna akkor, ha azt a bizonyos illetőt nem is ismertem volna meg soha. Kellemesebb lett volna a kolis lét a középiskolában, hiszen amúgy sem szerettem a kollégiumot, már előre féltem tőle azon a nyáron, amikor befejeztem az általános iskolát végig a középiskolától és a kollégiumtól paráztam, és eltelt még egy év mire megbékéltem vele, de másodikban már nem volt olyan rossz, harmadiktól meg már nem voltam kolis, mert közelebb költöztünk a sulihoz, és már be tudtam járni, hiszen csak egy 20 perces buszozásra laktam a sulitól.

Néha lelkes, néha nem

Néha lelkes vagyok néha nem, van egy csomó minden amit szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, viszont kifejteni meg sem időm, sem türelmem nincs, szóval majd talán egyszer.

Ugyancsak hol lelkes hol nem lenni az a német tanulással is, ez olyan szinten változó, hogy egy német óra alatt én simán 4-5ször is megváltoztatom a véleményem, hol tetszik az egész és lelkes vagyok, hol meg azt érzem, hogy utálom és tök kár volt megint jelentkezni, mert így rá vagyok kényszerülve arra, hogy járjak. Mondjuk sokat segítene a dolgon, ha végre elkezdeném tanulni is:)

Aztán hol lelkes vagyok a munkám iránt, hol pedig egyáltalán nem, sokszor eldöntöm, hogy na majd ma milyen jól haladok, de aztán mégsem, mert mindig közbejön valami, egy idő után már idegesít az, hogy le se teszem a telefont, már megint cseng, míg közben 2-3 kollega felváltva, vagy egyszerre beszél hozzám élőben, vagy vár rám, hogy tegyem le a telefont. Ma csak olyan 2-3 órám ment el egyeztetéssel, ja és még semmit nem zártunk le, hogy ok ez már megvan. Az a legjobb az egészben, hogy elvárják tőlem, hogy mindent tudjak, és hozzak döntéseket, vagy én bokszoljam le a dolgot, csak mondjuk nem biztos, hogy tényleg nekem kéne ezzel foglalkozni.

a változatosság kedvéért

A tegnapi beázás után ma a változatosság kedvéért csőtörés volt a szomszéd lépcsőházban és ezért most nincs fűtés este nyolcig, ami már elmúlt, vagy a szerelés végéig, ami ezek szerint még nem jött el, hiszen fűtés nincs, de hát ugye kinek van rá szüksége ilyen 30 fokos napsütésben, ami most is van... valahol...talán, szóval akkor minek is fűtenének nálunk:)

Egyébként a pénteki bolondokháza után ma is az volt, de ma már zavart, úgyhogy be kéne venni a leszaromtablettát.

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Hát hogy elereszteni nem akartam, az túlzás, de örültem volna több fősulis csoporttárs és barát esetén, ha ők megmaradnak körülöttem a suli után is, de ez valahogy nem sikerült, amit én sajnálok is, és azt hiszem már írtam is erről. Az akkori legjobb barátom is szépen eltűnt, mostanában jó, ha félévente egyszer beszélünk, vagy írunk egymásnak, pedig igazából most is egy városban dolgozunk.

8. nap: valaki aki pokollá tette az életedet, vagy pocsékul viselkedet veled

Na ez lehetne egy hosszú felsorolás, szerintem ilyen szinte mindig van aktuálisan is az ember életében, vagyis az enyémben tényleg szinte mindig volt valaki, és most is van olyan, aki esetén jobban örülnék ha nem ismernénk egymást.

Egyet azonban konkrétan kiemelnék: régen volt már, amikor gimibe kerültem édesanyám az egyik ismerősünkre bízott, hogy ő, aki már ismer mindent a suliban kicsit legyen a gardedámom. Ezzel a sráccal már sokkal korábban is ismertük egymást, ráadásul a szüleink egy baráti társaságba jártak, szóval elég gyakran találkoztunk korábban is, de igazán pokollá csak a gimiben tette az életem, az első év második felében, miután már az összes többi elsőst elrakták a szobánkból, és már csak én voltam, akit piszkálni tudott, hogy már az igazgató is behívatott minket, hogy szexuálisan zaklat engem, ami mondjuk nem volt igaz, és kicsit később engem is elraktak a szobából egy este hirtelen, miután meglökött a széken és bevágtam a fejem egy szegbe, valójában nagy mázlija volt, hogy következő évben is bevették a koliba, de én sok éven át utáltam őt, mostmár lassan kezd semleges lenni, de nem nehéz úgy, hogy mondjuk évente egyszer ha látjuk egymást pár perc erejéig.

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Több ilyen személy is van, és szerintem ez a jó, nem hiszem, hogy ki kellene emelni egyetlenegy valaki, hiszen azért az nem jó, ha az ember minden gondolata, és egész élete egyetlen egy ember körül forog, mert az már a másik félnek is kellemetlen lehet, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már túl sok is lesz.

Szóval tulajdonképpen nem egy embert említenék itt meg, hanem a családom, amibe beleszámolom a Kedvesem is.

6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Érdekes kérdés, reményeim szerint soha nem kell majd anyagi csődöt jelentenem, mindig, mégha néha csak vékony jégen járva is, de el tudom majd kerülni azt, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe kerüljek anyagilag.

beázás

A kedves aranyos felső szomszédom tudjátok a kedvenc közös képviselő ma valami úton módon sikeresen elöntötte vízzel az egész lakását, olyan szinten, hogy nekem a fürdőszobám plafonjából már vagy két órája csöpög a víz, ugyanígy a wcben is, ahol olyan nyirkos illat van, mintha gőz lenne, amúgy a konyha a szoba sarka is vizes lett, az előszobában is van vagy két három vizes folt, a bejárati ajtó mellett is lefolyt a víz, pont a biztosítékok mellett, ott van egy csík a földig.

Szóval csodás élményt kaptam a felső szomszédtól, mi másra vágyhatnék így vasárnap délelőtt?:) Kíváncsi leszek mennyire fog nyom nélkül megszáradni, mert a lakás nagy része ki lett festve az elmúlt egy évben, és annyira nem vágyom foltokra, viszont a fűrdőszobában és a wcben olyan kékes nyomot látok, de ott ázott a legjobban. Vagy kékfestő, vagy mosógép, vagy náluk kék a fal, és attól, vagy nem tudom.

5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Remélem, hogy lehetőségem lesz minél többet utazni, és világot látni, s eljutok olyan különlegesebb helyekre is, mint mondjuk Japán, Szingapúr, Brazília, vagy Kenya, és mindezt nem egyedül fogom megtenni, hanem a párom, a családom társaságában. Szóval ebben reménykedem:)

4. nap: valami, amiért meg kell bocsátanod valakinek

Nem vagyok egy haragtartó típus, így még ha valakire mérges is vagyok az sosem tart hosszú ideig, de azt hiszem ide mégiscsak tudok írni valamit: Van nekem ugye egy sógornőm, aki olyan szépen belerondított kis családunkba, annyira kilóg, annyira más mint mi, hogy egyszerűen nem illik közénk, nem illik a családba, és nem is akar beilleszkedni. Ugyanakkor mivel mégiscsak öcsém felesége, és ő szereteti, ezért el kéne fogadnom, és megbocsátani neki azt amilyen, és ahogy viselkedik. Meg kell próbálni.

3. nap: valami amit meg kell bocsátanod önmagadnak

Gondolkodom, gondolkodom, és még mindig gondolkodom. Nem gondolom azt, hogy van olyan dolog, amit meg kéne saját magamnak bocsátani. Alapvetően úgy vélem, hogy ha elölről kezdhetném akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Mondjuk néha lehetnék bátrabb, szóval ha valami amit meg kéne magamnak bocsátanom az az, hogy nem mindig minden lehetőséget használtam ki, mert nem voltam elég vállalkozó szellemű hozzá, habár ez így nem igaz, mert végülis elértem amiket akartam, csak néha jobb lett volna talán, ha kevésbé izgulok miatta.

2. nap: valami amit szeretsz magadban

Nem is tudom, hogy ez könnyebb kérdés-e, mint az előző.

Szeretek beszélni, és igazából ezt szeretem is magamban, habár lehet néha másoknak már túl sok vagyok:) Lehet ezért is van az, hogy alig több, mint egy év alatt sikerült több, mint 500 bejegyzést összehoznom. Tesóm szokta néha megjegyezni, hogy ő azért olyan csendes, mert nem jutott mellettünk szóhoz, pedig én nem is beszélek folyamatosan, például idegenek társaságában alapvetően csendes vagyok, ha már csacsogni kezdek, akkor az azt jelenti, hogy kezdek feloldódni.

1.nap: valami amit utálsz magadban

Lehet, hogy itt inkább belső tulajdonságra kéne gondolnom, de nekem mégis inkább egy külső vonásom jut eszembe elsőre: a hajam, vagyis annak hiányos mivolta. Tudjátok a buta haj elhagyja az okos fejet:) Szóval én utálom magamban azt, hogy olyan hamar elkezdtem kopaszodni, már érettségi után, és ez egy idő után már roppant bosszantóvá vált számomra. Mondjuk nem tudom miért ért meglepetésként ez a dolog, ugyanis mindkét nagypapám s édesapám is kopaszodott, habár ők jóval később kezdtek, mint én, a nagyszüleim tudtommal olyan 40 éves koruk után, apukám is már túl volt a harmincon, nekem még sikerült egy 10 évet lefaragni ebből...

Az otthon melege

Az elmúlt napokban itt volt látogatóban édesanyám, és fura módom nagyon hamar megszoktam, hogy amikor hazajövök van itthon valaki, vagy munka után van kivel találkozni, nem utaztam egyedül és nem töltöttem egyedül az estéket, volt kihez szólni, volt kivel együtt enni, és a lakás is sokkal inkább otthonként funkcionált, mint amikor egyedül vagyok itthon. Most hogy elment nem is akaródzott hazajönni, ráadásul a Kedvesem is dolgozik, ő sem tud átjönni, szóval egyedül vagyok itthon, ami nem túl jó érzés, ami azt illeti kifejezetten rossz.

500

Képzeljétek el ez már az 500. bejegyzés, ami azt jelenti, hogy csak úgy ömlik belőlem a szó itt is nem csak élőben:)

Gondolkodtam, hogy valami frappánsat írok ide:), de nem, inkább Thia kérésének eleget téve bejelentem, hogy megcsinálom ezt a játékot, amire itt kaptam felkérést:) A játékhoz kapcsolódó bejegyzéseket kicsit később teszem majd közé, mert ahhoz azért kicsit oda kellene figyelnem, hogy ne csapjam úgy össze, mint ezt a bejegyzést is. A házi feladatot viszont már most feladnám egy két kedves bloggertársamnak, mert az ő válaszukat nagyon szívesen olvasnám. Nehéz szelektálnom, mert mindenki, akik a linkfalamon szerepel érdekes annyira számomra, hogy szívesen olvasnám a válaszait, de azért az pofátlanság lenne részemről, ha felsorolnék mindenkit, de azért remélem értitek a célzást:D De akiket mindenképpen szeretném, ha megcsinálnák, és tudom, hogy rendszeresen látogat is ide így jártatok, tudom ezt a szívást:D szóval észre is veszi a felkérést az nem más, mint: Oliwe, SPF, DeFalla, Bluemoon így első körben, aztán lehet majd a játék félidejében megint válogatok:)

Azért persze mondjuk kicsit magammal is kitolok, mert így is egy csomó helyen elmaradásaim vannak, és akkor még gyártatok magamnak olvasnivalót, nade mindegy, azért örülök, hogy van mit olvasni:)

 

Az elmúlt napokról

Az elmúlt pár napban nem nagyon volt kedvem még megmozdulni sem, inkább csak pihenni és gyógyulni, de mostmár az arcom is a sajátom lett, a vele járó láz is elmúlt, szóval sokkal jobb a helyzet, így holnap már újra dógozóban:) Vasárnap egyébként már egészen élénk voltam, még boltba is elmentem, mondjuk azért kellett, mert itthon szinte semmi nem volt, és anyu is jött hozzám néhány napra és mégse fogadhatom úgy este, hogy tök jó, hogy megjöttél, nincs itthon semmi kaja, és már minden környékbeli bolt be is van zárva. Szóval vasárnap mivel már lázam nem volt, csak még az arcom volt kicsit nagyobb a kelleténél:) gyorsan rendet vágtam itthon. Ma reggel már úgy készültem, hogy megyek dolgozni, de még reggel vissza kellett menni a dokihoz, és ő még azt mondta maradjak itthon ma, így aztán hazajöttem, ami nem baj, legalább egy kicsit több időt tudtam anyuval együtt tölteni.

Reklám arc

Most lehetne egy olyan reklámot csinálni velem, ahol lefotózzák az arcom, középre húznak egy vonalat, és az egyik fele alá odateszik, hogy előtte, a másik fele alá, hogy utána, és így reklámozhatnának velem valami fogyókúrás készítményt, ugyanis még mindig fel van dagadva az arcom:(

Álomépítők

Tavasszal írtam már az amerikai eredeti műsorról, s fel is merült a kérdés bennem, hogy vajon mikor jutunk el mi oda, hogy hasonló tévéműsor legyen nálunk is. Anno tulajdonképpen arra jutottunk, hogy nem valószínű, hogy nálunk valaha is lesz ilyen, de Hál' Istennek tévedtünk, ugyanis most ősszel a Viasat3 műsorra is tűzte a magyar változatát, mely magától érthetődő módon alkalmazkodik a magyar sajátosságokhoz, azaz nem házak, hanem lakások felújítását, átalakítását követhetjük nyomon. A koncepció ugyanaz, egy rászoruló család, egy lepukkant lakás, egy brigád aki azt egy hét alatt felújítja, berendezi, amíg a család pihen egy kellemes helyen. Ami más szerintem, hogy itt nincsenek önkéntesek, vagyis nekem még nem tűnt fel, és néha elég nyilvánvalóan reklámozzák a helyet ahol a berendezést vásárolják, de a nevét nem mondják ki, ez egy picit szerintem suta.

A magyar emberek sajátossága az is, hogy nem örülnek olyan fergetegesen, visítva, sikítva, mint az amerikaiak, így egy kicsit kevésbé kerültem a dolgok hatása alá, habár amit tegnap is műveltek a lakással, hát szóval az nem semmi volt.

Én nagyon örülök annak, hogy van olyan csatorna is, amely felvállal egy ilyen műsort nálunk, hiszen ez messze meghaladja a két nagy csatorna idei újításait, és a korábbi hasonló próbálkozásokat is.

 

Hős, de már nem bölcs?

Az utóbbi napokban időm is alig van, és fáradt is vagyok, eléggé megviselt a tegnapi fogászat, mostmár második hete járok fogorvoshoz, és már megszabadítottak az utolsó bölcsesség fogamtól is, szóval akkor nem vagyok már bölcs? Viszont a kolleganők, és mostmár a Kedvesem és a családom is úgy állt hozzám tegnap, hogy milyen hős vagyok, hogy több fog kihúzása után még bementem dolgozni is, és végig csináltam az egész napot, és kibírtam, és nem vagyis csak egy kicsit szenvedtem, nem igazán nyavalyogtam, és nem is panaszkodtam, hogy fáj, főleg azért, mert nem is igazán fájt.

Egyébként a fogorvosokról: tulajdonképpen még csak tejfogaim voltak, és már rendszeresen jártam fogorvoshoz, rengeteg fogorvost fogyasztottam el, akihez kicsi koromban jártam, az nyugdíjba ment, mi elköltöztünk, de egy másik ismerős fogorvoshoz kerültem, aki egy darabig foglalkozott is velem, de mivel ismerős volt, így mindig én maradtam utolsónak, és én voltam az, akit hazaküldött, hogy jöjjek vissza máskor, ha megunta a dolgot, aztán egy idő után már el is utasított, így átkerültem a körzetemhez, ez pont akkor volt, amikor már tudtam, hogy fél évet külföldön leszek, szóval tutira rendbe kéne rakni a fogaimat. A rendberakás úgy nézett ki, hogy ahányszor találkoztam a fogorvossal kb 6 hónap alatt 4szer, annyiszor mondtam el neki, hogy de nekem nyár végére minden rendbe kell legyen, ő meg azt, hogy úgy lesz, aztán azt, hogy azért olyan rosszak a fogaim, mert nem mosom, mire én visszareplikáztam, hogy dehogynem, rendszeresen mosom, erre azt, hogy akkor biztos nem jól. A vizet ilyenkor más sikeresen felkaptam, és kijelentettem, hogy biztos, de akkor tanítson meg, hogy hogy kell, na azt már nem. Szóval mondtam neki, hogy nekem nyár végére rendben kell lennie mindennek, és adjon több időpontot egymás után, de nem volt hajlandó, egyszerre csak egy időpontot adni, és azt is 3 hét múlvára, aztán kb két ilyen alkalom után anyu küldött neki kávét, amit én nagy duzzogva átadtam neki, mire legközelebb mentem hozzá a szerencsétlen lábán átment egy kocsi, ezért nem dolgozott vagy két hónapig, a helyettese meg az volt, aki már előtte átirányított ide, mondván nem az ő körzetébe tartozom, és nincs rám ideje. Így esett meg, hogy sikeresen kipróbáltam a holland fogorvosi szolgáltatásokat is, mert persze, hogy bedurrant a fogam kint. Karácsony környékén elmentem egy magán fogorvoshoz, amikor itthon voltam, mert azért az mégis olcsóbb, mint kint, na az kellemesebb ember volt, és jól is dolgozott, csak miután hazakerültem nem tudtam hozzá járni, mert úgy rendelt, hogy én pont suliban voltam egy másik városban. Aztán jártam iskola fogászatra is az egyetemen, ott kvázi rendbe is tettek mindent, persze azért is fizetni kellett, akkor elküldtek az első bölcsesség fogam kihúzására szájsebészetre, ahol az volt a legjobb érvük arra, hogy ne szenvedjek, hogy férfi vagyok nem hallottak még róla, hogy a férfiak mimózábbak? Aztán akkor kerültem megint fogorvoshoz, amikor az egyik fogam beletört egy szelet kenyérbe!!!, mert nekem olyanok a fogaim, hogy puha dolgokba imádnak beletörni:) Na mindegy, mivel egymás után törtek a fogaim így kerültem most megint a fogászatra, de már legutóbb is elismerte a fogorvos, hogy nem rajtam múlik, hogy ilyen gyengék a fogaim, és ennyire romlanak és törnek, ez genetikai örökség, és nem lehet vele mit kezdeni igazából. Most viszont egy nagyon aranyos, kedves és figyelmes doktornőm van, és tb által finanszírozott ellátásban részesülök, ami azért nagy szó. Ja és félek az injekciótól, és ezért a fogorvosoktól is általában, de most olyan fogorvoshoz kerültem aki erre nagyon is odafigyel.

Azért az igazság az, hogy mostmár kicsit kifáradtam, és nehezebben viselem, főleg estére, ezért is vagyok kissé hallgatagabb.

Egyébként remélem ennek a bejegyzésnek az elolvasása után is lesz még olyan ember aki visszatér ide:)

A Tál család

Egy újabb vicces írás, amit e-mailben kaptam. Azért rakok ki ilyeneket, mert kicsit fáradt vagyok írni. Ehhez azért jó szórakozást.

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar,  aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton  ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál,  meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei,  Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani  mindenkit. De azért nem  minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten  segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagihozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét. A  remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken . Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen  jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben.Bevásárolni  Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi  mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal. A kitünő hanggal megáldott Kán Tál  folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.) Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két  unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben  már csak Ágy Tál vigasztalta.

hétvégről

A hétvégén voltam keresztapáméknál nagyobb családi összejövetelen. Addig addig terveztem az utamat, hogy a végén teljesen véletlenül sikerült elég gyorsan leérnek, mert habár eredetileg úgy volt, hogy tesómék után nagyjából 1 órával érek oda, gyakorlatilag fél órával előttük megérkeztem, de megvártuk őket is, mert egyrészt elém is késve értek ki, másrészt pedig elméletileg a vonatuknak meg kellett volna jönnie 10 perccel azután, hogy kiértek elém a többiek. A vonat, mivel IC volt csak a szomszéd településen állt meg, de így több, mint fél órát lehetett spórolni időben, így azzal mentem, és át is jöttek értem, igaz szokásomhoz híven nekem kellett várni arra, hogy megérkezzenek akik elém jönnek ki az állomásra, ehhez nagy érzékem van ám:)

Délután visszakísértük tesómékat a vonathoz, mert ők mentek is haza, és hogy el ne késsenek, már majd egy órával előtte akartak indulni, és olyan 50 perccel indulás előtt el is indultunk, hogy le ne késsék a vonatot, átkocsikáztunk lassan, így olyan 40 percet kellett csak várnunk a vonatra, gyakorlatilag szinte szétfagytunk.

A vonaton egy olyan 4-es ülésbe szólt a jegyem (a pénztáros szerint az ablak mellé, a valóságban azonban pont a folyosó mellé), ahol egy esküvőre tartó két külföldi és magyar barátjuk utazott, végig angolul folyt a csevej és én mindent értettem (na jó 98%-ban), egészen addig, amíg nekem sikerült kérdést feltenniük, na akkor egyből lefagytam elsőre:), aztán már ment az is:), és így legalább hamar eltelt a közel 4 órás utazásom. Azért, hogy a vonatozós élményeim egy helyre tegyem, visszafele is megvolt, ugyanis a változatosság kedvéért a keletiben az egyes vágányra futott be az IC, ami ráadásul nemzetközi vonat is egyben, így az utazás egybe volt kötve egy lehetetlen küldetéssel is, nevezetesen, hogy a keleti 1 vágányáról 20 perc alatt átjussunk a nyugatiba, azért a továbbmenő vonatomat láttam elmenni a messzi távolban...

Szóval jól eltelt a hétvége, láttam nagyon aranyos hosszú szőrű kiscicát, tényleg cuki volt:) Ettem szőlőt, ami majdnem olyan édes volt, mint a citrom, de a tövéről lehetett leszedni:)

Ölelés

Néhány történet

A minap hallottam néhány történetet, ezek a történetek arra mutatnak rá, hogy mennyi tennivaló van körülöttünk is, mennyi minden, amiről nem biztos, hogy tudomást szerzünk, és még ha tudjuk is, nem biztos, hogy fel tudunk ellene hatásosan lépni.

Az első történet: Egy szociális idősek otthonában egy néni, aki ugyan bekerült, de még igazi, aktív életet szeretett volna élni, panaszkodott arra, hogy nem tud színházba járni, nem kap könyveket, nem foglalkoznak vele, s mivel ezt a jogvédőnek is szóvá tette, ezért a "kedves" ápoló személyzet úgy döntött, hogy minden éjszaka három órakor felrázza a nénit álmából, és a szemébe világít, és közben azt mondja neki, na most mondja azt, hogy nem foglalkoznak vele.

Második történet: Egy néni azért jelentkezett be egy szociális otthonba, mert nem akart elválni a testvérétől, a nővére, aki olyan idős, és még a lábát is  eltörte, hogy már nem tudja ellátni magát, nem maradhatott felügyelet nélkül. Aztán amikor megjött a behívó, és mentek a testvérekért, akkor a fiatalabb néni, aki jól bírta magát végigmutogatta az egész házat, és elkezdte kérlelni a behívó személyt, hogy hadd maradjon még egy kicsit, hogy tudja elajándékozni a kutyáját, hogy ne a sintérnek kelljen elvinni, illetve, hogy legyen ideje levágni még pár tyúkot, illetve összegyűjtött több dolgot a lakásból, amit be akart magával vinni az otthonba, ahol nem egy egész ház, csupán egy szoba áll majd rendelkezésére, ahol a testvérével él majd.

Harmadik történet: egy idős nénit a családja magához vette, eladatták vele a lakását, és be akarták adatni egy otthonba. Amikor az otthonból kimentek felmérni a helyzetet kiderült, hogy a nénit a menye rendszeresen veri, és egy olyan szobát adtak neki, ami korábban kamraként funkcionált, tehát kicsi és sötét hely volt, éppen csak elfért benne egy ágy.

Negyedik történet: egy idős hölgy, aki már a családját sem ismeri fel, és nem is hajlandó beszélni, meg se szólal, bent lakik egy otthonban, ahol az ápolók ennek ellenére mindig kiviszik a többiekhez, sétáltatják, beviszik a dalkörbe. Így telnek a hónapok, amíg egyszer az egyik ápolónője a folyosón áll és zokog, és alig bírja elmondani, hogy mi történt. Az idős hölgy, aki már több hónapja meg sem szólalt most hirtelen elkezdte énekelni azt a dalt, amit a dalkörben éppen a többiek. Ez mindenki számára meglepő, és megható volt. A néni ez után sokat fejlődött, elkezdett beszélni, és megismerni a családját is.

Számomra az utolsó történet a legmeghatóbb, és a legpozitívabb. A fenti történetek számomra mind arra mutatnak rá, hogy nagyon sokat lehet még fejlődnünk, és egy kis odafigyelés, szeretet csodákra képes.

#492

Ma ilyet kérdez tőlem az egyik kolleganőm:

- Hogy aludtál?
Mondom neki: Jól, miért?
- Hát nem fáj a fogad helye?
- Nem, nem is érzem.

Erre jól megtárgyalták, hogy milyen erős, és bátor és egyéb vagyok, hogy ilyen jól bírom, és nem fáj semmi, én meg csak pislogok.

Habár szerencsére az nem tűnt fel csak a Kedvesnek, hogy reggel az egyik pajeszem rövidebbre sikerült vágnom mint a másikat majd egy ujjnyival:)

Vicc

Hogy hívják a szűz sportolónőt?

Most gondolkodj egy kicsit mielőtt tovább mész:)