2012. szeptember 27., csütörtök

kiskanállal

Azt hiszem ilyen se nagyon volt még, ezért gondoltam megörökítem:
Kiskanállal eszem a csokit:)
Hát igen úgy összeolvadt, hogy ezt már csak így lehet, pedig nem is gondoltam, hogy most olyan meleg lenne, hogy ettől kellene tartanom, de ezek szerint mégis.

2012. szeptember 23., vasárnap

3 év

Hát ma van 3 éve, hogy az első posztot megírtam a blogomban, és akkor még nagyon más volt itt a freeblogon. Sok blog volt, sok poszt nagy élet. Most néztem végig a blogfalam, és tulajdonképpen már alig van rajta olyan blog, amely freeblogos és még működik is, szinte már egyedül érzem magam itt, és kicsit tényleg olyan, mint egy süllyedő hajó, ahol egyre több dolog áll le. Hát remélhetőleg az a csapat, aki toldoz foldoz gyorsabban dolgozik, mint ahogy a hajó süllyed. Hát ez nem egy vidám szülinapi bejegyzés, de ami igaz az igaz, tulajdonképpen azok akik három évvel ezelőtt kommenteltek már nem nagyon járnak erre, más is alig:).
Egyébként vicces volt visszaolvasni, ahogy Thia posztról posztra azt találgatja ki lehet a blog írója:D

nosztalgia hét 7

na és akkor egy dal ami azt mondja el, hogy meddig lehetne még sorolni az ismert számokat a Neotontól:

Tudom tudom, ez a dal nem igazán erről szól, na de a címe a lényeg most:)

2012. szeptember 22., szombat

szerelem a hatodikon

Legutóbb ezt a filmet néztük meg.
Párizsban játszódik a '60-as években. Akkoriban Spanyolországban Frankó volt hatalmon, melyről valahogy már teljesen megfeledkeztem, így kicsit meg is lepődtem. Az ottani körülményeknek köszönhető, hogy sok spanyol ment Párizsba dolgozni, szerencsét próbálni. A film azokról a nőkről szól, akik otthon hagyva mindenüket elmentek cselédnek Párizsba, és arról a francia férfiről, akit megfogott életvidámságuk, temperamentumuk. Életvidámságuk, az, hogy a legalantasabb munkát is pontosan, és lelkesen végzik szinte megbabonázza az embert, és nagyon látványos a kontraszt a francia életunt felső-közép osztály tagjaival szemben.
A film igazán humoros, és kellemes, úgy eltelik az idő közben, hogy észre se veszed, és sajnálod, hogy már vége. Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy azok a spanyol nők és asszonyok milyen büszkék, büszkék arra, hogy spanyolok. Megvallom kis hasonlóságot fedeztem fel köztük és köztem. Azt hiszem megnézném újra ezt a filmet.

nosztalgia hét 6

És újra Európában, és annak is egyik legromantikusabb szegletébe:

Egyébként ezt a koncerten sikerült úgy felkonferálni, hogy és akkor utazzunk Rómába, vagy én voltam süket már.

2012. szeptember 21., péntek

2012. szeptember 20., csütörtök

nosztalgia hét 4

Folytassuk az utunk a Csendes-óceáni szigetvilágba. Ami azt illeti biztos szép lehet:



2012. szeptember 19., szerda

2012. szeptember 18., kedd

2012. szeptember 17., hétfő

nosztalgia hét 1

A hétvégén voltam gyerekkorom egyik kedvenc együttesének, a Neoton famíliának a koncertjén. Jó volt hallani azokat a számokat újra, és ezúttal élőben. Innen az ötlet, hogy összegyűjtsek néhány számot ide.
Kezdjük is egy igazi nyári slágerrel:

Szerintem ezt a dalt mindenki ismeri, ha nem is az eredetit, de egy feldolgozását biztos.

2012. szeptember 16., vasárnap

sms

Az a legjobb, amikor az sms-t arról, hogy használtam a kártyám már alig több, mint egy nap után meg is kapom este úgy, mintha abban a pillanatban történt volna a tranzakció. És az embert ne kerülgesse a frász, hogy most akkor ez vajon tényleg aktuális sms, vagy sem. Mondjuk ha azt közli velem, hogy egy olyan boltban sikerült most fizetnem, ami már órák óta zárva van, azért sejteni lehet, hogy nem annyira aktuális.

puding

Állítom, ha madártejet akartam volna csinálni, akkor sem sikerült volna masszívabb habot előállítanom, mint így. A titok nyitja szerintem csupán annyi, hogy a puding hamarabb belekerült a tejbe, mint a habja lement volna, így az is megdermedt.

to rome with love

Látta már valaki?
Habár én nem láttam túl sok Woody Allen filmet, de szerintem ez igazán jellemző rá. Elég szórakoztató volt egy pontig, utána nekem már kicsit túlzás kezdett lenni, összességében azért mégiscsak tetszett. Róma, az olasz temperamentum és zene magával ragadja az embert:

2012. szeptember 13., csütörtök

az első igazi őszi nap

Hát hivatalosnak tekinthetjük, hogy itt az ősz, a mai egy igazi őszi nap volt, csendes őszi esővel.
Elég fura volt mondjuk, hogy egész nap lámpafényben kellett dolgozni.

2012. szeptember 11., kedd

házasság

Eszembe jutott valamiért, hogy még gimiben egyik osztályfőnöki órán olyan tesztet kellet kitölteni, amiből kiderült, hogy az osztálytársak közül kit találnak a többiek ideális barátnak, barátnőnek, vagy épp férjnek, feleségnek. Arra már ugyan nem emlékszem, hogy én kit hogy rangsoroltam, de azt tudom, hogy engem egyértelműen a férj kategóriába soroltak be, igazából a barát (pasi) kategóriába labdába se rúgtam, de szinte mindenki ideális férjet látott bennem. Na ehhez képest senki nem kérte meg a kezem közülük, szóval így jártam:)

2012. szeptember 6., csütörtök

egy kis zene

Mert most ezt hallgatom unásig:
Cause it spinning round and round and round in my haed...

Egyébként ti mire figyeltek, amikor egy számot kiválasztotok meghallgatásra?

2012. szeptember 2., vasárnap

a történelem

A magyar történelem nem egy kellemes emlék, nagyjából arról szól, azt tanítja meg nekünk, habár nem túl sikeresen, hogy ha széthúzás van az országban, akkor vesztünk.  És milyen sokszor vesztettünk már, és még mindig nem tanultunk belőle, úgy látszik ez nekünk nagyon nehezen megy.
Egyébként habár szeretem a történelmet, mégis mindig felzaklat. Ez visszavezethető arra, hogy történelmünk alakulásának köszönhető az, hogy olyan kérdésekkel szembesültem jó párszor gyermekként: hogyhogy tudsz magyarul? Vagy azzal, hogy románnak tartanak, mondván aki erdélyi az román. Pedig valójában az első pillanattól kezdve, tulajdonképpen már az anyatejjel magamba szívtam a magyarság tudatot. Persze ez nem jelenti azt, hogy szélsőséges nézeteket vallanék, egyáltalán nem, egyszerűen csak tudom, hogy magyar vagyok, és valahol legbelül ez büszkeséggel tölt el, így aztán szerintem érthető is, hogyha egy másik magyar szerint én nem vagyok az, akkor az rosszul esik nekem, megbántja az önérzetem, mert igen, mi "külföldi magyarok" elég önérzetesek vagyunk. Ja és az, hogyha valaki elkezd románozni, nem engem, hanem szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy mire gondolok, na szóval azt se viselem jobban. Egyszerűen számomra hihetetlen, hogy valaki azt hiszi, hogy neki azért nincs munkája, mert vannak külföldiek, akik elfoglalják a helyét, ha valaki magába néz, az pontosan tudja, hogy ez nem igaz, csak persze sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint magunkban.
Ha valaki kisebbséginek születik, akkor kialakul benne egy bizonyítási vágy, szeretné megmutatni, hogy azért mert ő nem a többségi nemzet tagja, azért ő még semmivel sem rosszabb. És ha valaki úgy véli, hogy azzal, ha egy kisebbségi átköltözik az anyagországba megszűnik az az érzése, hogy ő kisebbség, akkor téved, mert bizony néha még éreztetik is vele, hogy ő más, nem idevaló, nem innen származik, pedig valójában semmi különbség nincs, csak a történelem viharaiban úgy alakult, hogy az országhatárt sikerült számára kedvezőtlenül meghúzni. Egy olyan dolog miatt néznek rá másként, amiről ő nem is tehet, nem volt rá befolyása.
Egyébként a külön töltött évtizedek, a más, mára már történelminek nevezhető múlt, azért időnként sikeresen erősítette az amúgy is létező különbségeket, hiszen anno azért ez egy elég nagy ország volt.

2012. szeptember 1., szombat

legújabb hobbim

Nem más, mint a bicikli tetején pacallá ázni. Ezt ma gyakoroltam is, ugyanis amikor elmentem vásárolni és ezt biciklivel tettem, akkor arra felé félúton úgy elkezdett szakadni, hogy kénytelen voltam behúzódni fedett helyre, majd amikor két eső között elértem a célom, és már jövök ki akkor a pénztáros mondja, hogy esik az eső. Gondoltam is magamban, jaj de jó, elvégre mindenféle eső ellen védő felszerelés nélkül kerekeztem ki oda. Végre eláll, vagyis már alig szemetel, ezért nekilendülök, bemegyek egy másik boltba, jövök ki, hát megint szakad... Úgyhogy megint vártam míg elcsendesedik.
Szóval habár nagyon nem, de azért mégiscsak sikerült eláznom, a vicces, hogy legjobban akkor áztam el, amikor még kifele mentem.
És hogy megelőzzem azt a kérdést, hogy miért nem volt nálam esőkabát? Hát azért, mert habár be volt borulva, de egész addig összesen egyszer esett, akkor is max 5 percet, eszembe sem jutott, hogy ezúttal a felhőből eső is jön, már elszoktam ettől.