2012. február 28., kedd

amikor azt hiszed, hogy már tavasz van

és elindulsz itthonról egy kis cipőben, és már azon gondolkozol, hogy a téli kabát is szinte túlzás, na akkor jön a meglepetés, amikor otthon leszállsz a vonatról, és meglátod, hogy még minimum 15 cm-es hó van a járda mellett bármerre mész, és másnap is ámulva figyeltem, hogy még minden fehér a környékünkön. Pedig az az alföld, és nem hegyvidék. Szóval szemgyönyörködtető volt a sok hó, mert itthon alig lehetett látni egy pár napig. Amúgy másnap kiderült, hogy ott sincs igazán hideg, szóval azért jön már a tavasz. Habár ha hiszünk a népi babonában, mivel Mátyás olvadt, így lesz még fagy, de már láttam hóvirágot, habár az állítólag már a havazás előtt is virágzott.

2012. február 27., hétfő

Azért a

Mávnak még lenne mit fejlődnie. Mert az milyen már, hogy még az információjuk sem tudja megmondani, hogy megérkezett-e már az országba a vonat, az állomások meg már nem elérhetőek külső vonalról. És miért érdeklődtem? Hát azért mert az utóbbi két alkalommal egyszer 40 egyszer pedig 60 percet késett a vonat, és mindez csak akkor derült ki számomra, amikor kiértem az állomásra, és a pénztáros szólt, mert az online menetrend még nem tudta, hogy késni fog a vonat. Na ma nem késett, csak pár percet, és elérni is csak azért értem el, mert teljesen véletlenül egy ismerősünknél rákérdeztünk, hogy nem tudja-e véletlenül, erre ő mondja, hogy de már bent van és ő már rajta is ül a határ utáni első állomáson. Ja amúgy a félig üres vonatra már nem lehetett pótjegyet kapni, csak első osztályra, így ahonnan már kell rá pótjegy, ott átszálltam másik vonatra, amin viszont már nem fűtés, hanem hűtés volt, miért is ne.


Szóval azért van még mit fejlődnie.


Ja és jövőhéttől másfél hónapig szinte az összes keletre menő vonalon vágányzári menetrend lesz, ami valamennyi nemzetközi vonatnak 1 órával növeli meg a menetidejét, a mi vonalunkon, ahol más közvetlen vonat nem is jár, csak ami elhagyja az országot.

2012. február 25., szombat

2012. február 23., csütörtök

Ki nem találnád

Ki nem találnád, hogy hol találkoztam sorszámhúzó berendezéssel...


Mielőtt elárulnám azért kérném szépen tegyétek meg tippeitek.

2012. február 21., kedd

2012. február 18., szombat

Relax

A természet lágy ölén.


Egyébként valamelyik nap is ahogy beleszagoltam a levegőbe, már érezni lehetett a tavasz illatát, pedig délelőtt még havazott, és még akkor is minden fehér volt, de a levegőnek már tavasz illata volt.

glee

Tudom, hogy olyan sablonos, hogy kedvenc előadóim közé tartozik Ricky Martin, mert hát minden meleg oda van érte szokták volt mondani, kommentben lehet tiltakozni az előbbi állítás ellen, na de ki mondta, hogy én azért kedvelem, mert azt úgy illik?


Amikor azonban az egyik melegek körében közkedvelt sorozatban tűnik fel és ilyeneket ad elő:




akkor valahogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül, arról nem is beszélve, hogy a sorozat direkt rá is játszik arra, hogy tulajdonképpen bárki meglátja legyen az akár heteró is, nem bírja levenni róla a szemét, no meg a latin ritmusok. Ki ne szeretne tökéletesen lejteni mondjuk egy szambát vagy tangót? Yes that is sexy, and everyone know it!

2012. február 15., szerda

nélkülözhetetlen kellék

Ha metrón utazol sötétedés után nem hagyhatod otthon a napszemüveged, és ha már nálad van, akkor természetes, hogy viseled azt még a metrón is télen is.

Greta Salóme & Jónsi – Mundu eftir mér

Egy újabb dal:


2012. február 11., szombat

A dal

Röviden: nekem nem tetszik a nyertes szám, és nagyon meglepődnék, ha jó eredményt érne el kint, márcsak azért is, mert hasonló számra én nem emlékszem, hogy valaha is siker lett volna.


Én inkább az alábbi három szám egyikét juttattam volna ki:


A Király testvérek és az Untried:



Heincz Gábor - Learning to let go:



Veres Mónikától a This love:


2012. február 9., csütörtök

Hóhelyzet

Ahogy a haon írja:


Alig telt el öt-hat nap mióta igazán tél van, és már ripsz-ropsz, lassan járhatók a gyalogátkelők helyek is. Persze ezt a fránya letaposott havat nem könnyű felverni, de úgy tűnik mégis fel lehet.


Habár ez debreceni jelenség, de szerintem itt se sokkal jobb a helyzet.

2012. február 7., kedd

telefon

A közvetlen kollegák közül csak nekem van már "buta" telefonom, igaz van aki azt mondja, hogy hát neki nem is igazán tetszik ez a telefonja, vagy csak azért van ilyenje, mert a régije elromlott, és akkor ilyet vett újonnan, mert tetszett neki, és közben ugyanúgy csak telefonként használja.


Szóval vagy én nem vagyok elég trendkövető, mondjuk nem vagyok az, vagy egyszerűen csak én vagyok az egyetlen, aki sajnálja a pénzt egy okos telefonra kidobni?

Kurt Calleja - This is the night

A máltai nyertes:


A vaslady

Megnéztük a hétvégén Meryl Streep legújabb filmjét, mely az előzetese alapján egy történelmi életrajzi film, mely bemutatja a brit miniszterelnök-asszony életét. Bevallom én ez alapján egy az egész élettörténetet, de minimum az elnökség idejét részletesen bemutató filmet vártam, de nem pont ezt kaptam, sokkal inkább egy idős hölgy visszaemlékezéseik követhetjük nyomon. Ennek megfelelően nem kifejezetten részletes életrajzi leírást kapunk, és a végén sem éreztem azt, hogy igazán többet tudnék Margaret Thatcherről, mint a film előtt, nem tudtuk megállapítani, mitől lett olyan a személyisége, amilyen.


A filmet inkább Meryl Streep alakítása, semmint életrajzi részletek megismerése kedvéért kell megnézni. Összességében mégis úgy vélem, hogy érdemes volt megnézni, mert lekötött, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. Sikerült megérintenie annak a világnak, amit a nagypolitika jelent, de sajnáltam, hogy csak ilyen kis részleteket kaphattam belőle. Azonban az kiderült számomra, hogy azok egyáltalán nem voltak könnyű idők Anglia számára.


Figyeljetek arra, amit közben az idős Margaret mond:


2012. február 4., szombat

kis romantika

Ti gondolkodtatok már azon, hogy milyen zene a legalkalmasabb arra, hogy megkérd szíved választottjának kezét? Vidám, gyors, vagy lassú romantikus zenét kell egy ilyen alkalomra választani? Kell-e egy ilyen eseményhez egyáltalán bármiféle zene?


Ha újságíró lennék, akkor ezekre a fenti kérdésekre válaszolnék is, de nem teszem, mert egyrészt szerintem mindenki számára más a válasz, másrészt nem is igazán gondolkodtam még a válaszokon, és a kérdés is csak azért merült fel bennem, mert az egyik sorozat egy egész részen keresztül ezt erre kereste a választ.


Egyébként, ha már itt tartunk, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ahogyan az egyénfüggő, hogy milyen az ideális lánykérés, ugyanúgy az is, hogy mikor találod meg az igazit, hisz van akinek az első szerelem egyből az igazi, és már 18 évesen össze is kötik életüket, másoknak pedig több tucat kapcsolat sem elég ahhoz, hogy rátaláljon szíve választottjára.


Annak ellenére, hogy én nem válaszoltam a fentebb feltett kérdésekre, ha valakinek már van tapasztalata vagy kiforrott elképzelése e téren, és van kedve megosztani velem, azt szívesen olvasnám.

2012. február 2., csütörtök

és akkor

Egy laza mozdulattal a sült krumplim szétterítettem a kiszolgáló pult előtt a földön.

metrófüstös reggel

Na nem ma indult így a nap, csak olyan snassz akkor írni róla, amikor mindenki ír, meg amúgy is aktuális, szóval én inkább most írok róla.


Vasárnap a vonatom 40 perces késéssel érkezett meg, de mire elért Pestre már csak fél óra volt a csúszás, és vasárnap ellenére elértem azt a buszt amit amúgy is szoktam a város másik végén. Na a hétfő már nem indult ennyire zökkenő mentesen. A vonat befele a városba késett, ami miatt lekéstem a csatlakozást is, amivel mentem volna Kőbányára, a következő meg szintén késéssel indult, így már elég ideges voltam, mert kések a megbeszélt időponthoz képest és a munkába se érek majd be időre, és mérges voltam, hogy nem a metrót választottam, de aztán Kökin bemondták, hogy a metró nem jár Lehel tértől Újpest felé és ott is Kökinél is csak ritkán jött és tömeg volt rajta. Nem keveset késve elértem célomhoz ahol hamar végeztem, és indultam be dolgozni. A metrónál még mindig hatalmas tömeg, de jött egy szerelvény, felpasszíroztam magam rá, majd elindultunk, de a Klinikákhoz már úgy értünk be, hogy lekapcsolódott a világítás, majd bemondták, hogy a metró nem megy tovább, és hagyjuk el az állomást. Hát igen, egy reggel két metró füstölt el. A klinikáknál úgy egyébként semmire nem lehet átszállni, a metrópótlót meg senki nem várta, így a járdán olyan Manhattan érzés foghatta el a járókelőt, mert ekkora tömeget csak a filmekben látni New Yorkban, vagy Tokióban. Aztán felszálltam a villamosra, hogy akkor majd azzal elmegyek a Baross utcáig, de azt a megállót valamikor átkeresztelték, amiről én teljesen le is maradtam, azért csak sikerült célba érnem, igaz elég kalandosan.