TIT

Mond nektek ez valamit? 

Emlékszem, hogy alsóban hosszú órákat ültünk miatta a könyvtárban, kutattunk, kerestünk, hogy válaszolni tudjunk. 

Vajon van még ilyen? 

Megvolt a maga bája, hogy a könyvtárban rohangáltunk csoportosan fel alá, s nem az internet előtt kuksoltunk és kerestünk rá dolgokra.

Másnak is van efféle emléke? 

Én pl ebből következően ismertem az összes könyvtár összes könyvtárosát otthon. Mondanám, hogy könyvtáros néni, de nem mindegyikre volt igaz a néni, mert nem csak öregek dolgoztak ott. S valahogy sokkal bájosabb volt, mint pl a közgáz könyvtára. 

Ti emlékeztek a könyvtárosokra gyerekkorotokból?

hát persze

hogy a legkevésbé érett, szinte még éretlen sárgabarack kezd el romlani, és nem az, amitől várná az ember, a szinte már túlérett.

biciklizés

Jó sokan bicikliztek ma, többek közt én is, messzebbre mentem, mint eddig, Vác után jól kezd emelkedni az út...

Néztem is, hogy mindenki milyen fitt, meg milyen sok a jól kinéző biciklista, jóképű, jó testalkatú, én csak rontottam az átlagot. Pedig szeretnék úgy kinézni én is.

közvéleménykutatok

Igazából már máskor is gondolkodtam rajta, hogy jó volna összeállítani kérdőíveket, és kitöltetlen, olyan témákról amik érdekelnek. Viszont nem tudom, hogy volna-e ember aki hajlandó kitölteni, vagy volna-e elég ember, akihez eljut. Mert pl itt a blogon most kint van egy egyszerű kérdés, amire lehetne szavazni, de alig nyomkodja valaki a gombot.

A nap legjobb mondata

Amikor miután elköszöntem a páromtól és bementem a munkahelyemre a recepción a következő kérdést kaptam: A tesód volt?
Ezek szerint ennyire hasonlítunk egymásra?

szinte mindegy

lenne, hogy a világ melyik részén élnék, legalábbis néha ezt gondolom, mert ha a barátom jönne velem, tulajdonképpen másnak szinte fel se tűnne, hogy nem innen, hanem amonnan írok neki, hisz a neten már úgy se látszik, hogy honnan érkezik az üzenet, személyesen meg olyan ritkán és olyan kevés ismerőssel találkozom, hogy akár hónapok is eltelnének, mire rájönnének, ha nem szólok. 

most még szídhatod

a bankokat, mert most különben is szinte elvárás, amennyiben valamire való nemzeti érzelmekkel bírsz, persze ez nem szól másról, csak arról, hogy hátha olcsóbban tud a kormány hozzájutni bankokhoz, aztán már nem lesz olyan trendi szidni a bankokat, mert az olyan lesz, mintha a kormányt szidnád, hisz ők lesznek a tulajdonosok. 

Persze mint tudjuk ez a modell, mármint az állami tulajdon magas aránya a bankrendszerben, Cipruson is nagyon jól bevált, igazi követendő példa...

hegyek közt

Ma alma evés közben, valamiért az ízéről, és illatáról gyerekkorom nyári nyaralásai jutottak eszembe, talán közre játszott az időjárás is, mert kicsit most olyan bentről nézem a lugast idő van. 

Gyerekkoromban gyakran mentünk fel nagyszülőkkel, és szülőkkel Köröslórévre, ami egy kis falu Barátka mellett a Sebes-Körös völgyében. Ahová jártunk az nem is a faluban volt, hanem a völgyben, a vasúti töltés mellett. A Körös mellett szilvás volt, és valahogy az almáról az jutott eszembe. 

Erről meg most sok élmény, pl az, hogy akkoriban a nyugati turisták sokszor vonatoztak, és megesett a szívük szegény falusi gyerekeken, és mivel olyan aranyosan integettek, mindig cukorkákat dobáltak nekik. Persze erre mi is rájöttünk, meg amúgyis jó móka volt integetni a vonatoknak, így mindig rohantunk ha vonatot hallottunk, és integettünk, aminek hatására kaptunk cukorkákat mi is:) meg az, hogy egyszer olyan meredek hegyoldalon ereszkedtünk, hogy nadrágfékkel közlekedtünk, és mire leértünk kilyukadt a nadrágom. Jó volt,rég volt.

thank you for being a friend

As the theme song of Golden Girls sad:

Thank you for being a friend
Traveled down the road and back again
Your heart is true, you're a pal and a confidant.
And if you threw a party
Invited everyone you knew
You would see the biggest gift would be from me
And the card attached would say thank you for being a friend.

 

Well, I hope once I'll have a friend like this.

But at the moment I don't think, that anyone can me invite a party like this. 

nyűgös nap

Biztos én is nehezen viseltem kicsit a mai napot, de az amikor megcsinálok valamit, mert csináld meg, ti beszéltétek meg múlt héten, te tudod hogy kell dolog van, majd miután elkészülök, kiküldöm az illetékeseknek, kapom meg, hogy azt mégse úgy kéne, azt ne abba a táblába, hanem másikba, és akkor legyen így. Megcsinálom, majd egy újabb telefonbeszélgetés után jön a következő instrukció, hogy na akkor mégis abba a táblába kéne csinálni, és akkor amit kiszedtem tegyem vissza, csak kicsit fogalmazzam át a fejlécet, és akkor a szöveg amit kísérőnek írtam tök jó lett, azt küldenék ki az illetékes végfelhasználóknak, csak akkor még a határidőket írjam át, mert azok is megváltoztak. És akkor ilyenkor ne legyen tele a tököm is az egésztől. 

erőszakos

Az árvíznek van egy nagy hátránya, habár már rég lement a víz, már majdnem az eredeti medrében folydogál a Duna is (ma jártam olyan helyen, ahol az ár annyival hömpölygött a bicikli út felett, hogy ki se látszottam volna belőle), de a szúnyogokat itt hagyta, azok boldogan élik napjaikat, és még nem jöttek rá, hogy irtják őket. Aminek az a következménye, hogy annyit ütögetem már magam, hogy leüssem a szúnyogot, ami éppen meg akar csípni, hogy az már szinte erőszak...

egyszer fenn máskor lenn

A mai délutánomra nagyjából ez volt a jellemző. Történt ugyanis, hogy tegnap úgy döntött a telefonom, hogy megunta a velem való együttműködést és nyugdíjaztatását kérte azonnali hatállyal. Eme akaratának úgy adott hangot, hogy ha valakivel beszélni akartam, akkor én nem hallottam semmit abból amit mondott, de még azt sem, hogy egyáltalán kicseng. Így ma, s már tegnap este is ezerrel telefonokat néztem. Vettem is ma egyet munka után, és mikor már úgy éreztem, hogy akkor most örülhetek, rá kellett jönnöm, hogy elment a vonat olyan 2 perccel az orrunk előtt. A következő vonaton 40 fokban kissé nyűgösen, de hazaértünk, gondoltam elmegyek biciklizni. Mivel kicsit puhának tűnt a kerék, így odamentem a kúthoz fújni bele kicsit, mert lusta voltam kézzel. Egész könnyedén megoldottam, csak egy pár másodpercet bénáztam, aztán elégedetten, hogy milyen jól gurul, elindultam, amikor már belejöttem egyszercsak érezni kezdtem, hogy valami nincs rendben a biciklivel, már fékeztem, hogy megálljak, persze azért már jó messzire elhaladtam, kidurrant a kerék, így jöhettem haza kereket cserélni, olyan 20 percet tolhattam a biciklit hazafelé. Tök elégedett voltam magammal, mivel gyorsan sikerült kicserélni a gumit, és gondoltam, na hajrá, akkor próbáljuk ki, mert még nincs késő, elindulok eljutok kb 50 méternyit, mikor rá kell jönnöm, hogy a külső is tönkrement, azt is ki kell cserélni. Egyébként a belső is annyira szétment, hogy túlképp kuka...

Mostmár inkább ülök a seggemen itthon, biztos ami fix.

életkép

Nem tudom, jár-e valaki a Nyugati környékén, és ha igen, találkozott-e már azzal a nénivel, aki ott álldogálva sütit édeset és sósat árusít. Van abban a néniben valami magával ragadó, előbb vagy utóbb észreveszed, és egy idő után már szeretnél vásárolni is tőle, és vásárolsz is, talán azért mert megsajnálod, talán azért mert olyan a kisugárzása. Egy biztos, én az a típus vagyok, aki szívesen vásárol öreg néniktől. 

Mellesleg finom a süti:) Csak ajánlani tudom:)

...

Nem tudom ki hogy van vele, de amikor egy bolt előtt, vagy ajtajában tornyosulnak az emberek, és beszélgetnek, akkor nekem valahogy nem jön, hogy megzavarva őket bemenjek, mert eleve olyan benyomásom van, hogy ez egy bennfenteseknek szánt hely, és én nem vagyok az, hisz nem ismerek senkit az ott állók közül.

korhatáros sétákat szerverznek Budapesten

Miközben a romániai dunai árvízre próbáltam rákeresni erdélyi magyar hírportálokon, a transindexen a fenti címmel találtam egy cikket, mely arról szól, hogy most hétvégén Budapesten lesz egy séta amely a prostitúcióról és azok városban fellelhető emlékeiről, helyszíneiről szól, és lesz egy másik, mely a budapesti meleg életet helyszíneit, tereit és titkait mutatja be. 

Mindkét program most hétvégén van, de a cikkben és a jelentkezésre szolgáló honlapon pont fordítva van az időpontjuk.

Nem mondom, hogy nem keltette fel az érdeklődésem, de én még olyankor dolgozni fogok, amikor kezdődik...

bicikliúti élmény

Elindultam ma délután kis mozgásterápia jelleggel biciklizni Vác felé a bicikliúton, már szinte nincs is elöntött szakasza, de csak szinte. A Dunakeszi révnél fel lehet menni már, de még végig ahogy a bicikliút visz nem, viszont mivel nincs sehol zsákutca ez így nem zavaró. Aztán tovább mentem egészen Sződligetig, ahol már amikor a bicikliút lemegy a töltésről volt olyan gyanúm, hogy lehet mégse járható még végig az út, mert a tévébe is mutogatták, hogy ott még a Dunától vagy 5 méterrel odább lévő 2-es út is le volt zárva, mert elöntötte az ár, így nyilván a bicikliút sem úszta meg a dolgot,  de jöttek szembe is, és nem volt útzár jelzés sem, így vígan mentem tovább és néztem, hogy a fákon lévő iszap alapján úgy mellkasig érhetett ott a víz, de most tiszta és száraz. Vígan kerekezek, ezen szinte szórakozok is, hogy milyen érdekes, ha belegondolok abba, hogy itt még alig 1 hete víz volt, nem is kicsi, most meg újra birtokba veszik a biciklisek. Na elmélkedésem nem tartott túl sokáig, mert egyszer csak elkezdett sár lenni, majd már csak a keréknyomokon lehetett haladni mert egyébként a folyékony trutyiba mentem volna, itt már felmerült bennem, hogy lehet vissza kéne fordulni, de nem lehetett volna csak úgy, hogy beleteszem a lábam a trutyiba, amit nem akartam. Tudtam hogy ott van alig pár méterre egy híd, majd annak a tetején látom milyen tovább az út, és legfeljebb ott visszafordulok. Ott már száraz volt, de előtte egy egész bicikliút széles pocsolyán is át kellett hajtani. Mivel száraz, gondoltam megyek tovább, lendületet vettem, és bevettem a következő kanyart is, ami után úgy fékeztem ahogy csak tudtam, mert ott pár méter után újra minden iszapos, és vagy 5 méter után már ott a Duna is. Épp megálltam a szélén, és akkor már magamba dicsértem az illetékeseket, hogy az erdő túl végén, ahol még ki lehetett volna terelni a biciklistákat a főútra miért nem raktak ki egy táblát, hogy még árvíz miatt zárva, és hogy terelés. Biztos úgy is lett volna aki arra megy, de így mindenki. Voltak akik a nyomok alapján ott a sáros részen kitapicskoltak a főútra, de én nem akartam sáros lenni. Amúgy pont a trutyis rész kellős közepén amikor jöttem vissza jöttek szembe, hát mondhatom kellemes élmény volt belehajtani a láthatóan szinte folyós iszapba:)

Szóval azért mondjuk néha egy kilométerjelzés se ártana az útra, de legalább egy jelzés az utolsó elágazásnál,hogy árvíz miatt az még ugyancsak zsákutca arra, hacsak nincs kétéltű biciklid.

Egyébként Felsőgödnél ahol a házakat magas gát védi, aminek a tetejét meg se közelítette a folyó érdekes volt látni, hogy ennek ellenére a talajvíz és az átszivárgások miatt még két három utcányira is minden háznál homokzsákok voltak. 

Nem tudom a túl parton mi a helyzet, mert ugyan tegnap arra is jártam, de nem mertem rákanyarodni a szentendrei bicikliútra amikor az az ártér felé bement az erdőbe, amikor már odáig is a gáton még ott voltak a homokzsákok.

Apák napja

Ma van apák napja. Lássuk be ez még azért elég újszagú ünnepnek hat, nem emlékszem rá, hogy gyerekkoromban lett volna. Érdekes gondolat, hogy ilyenkor mit lehet adni az apukának, mert az anyukáknak ugye olyan természetes már szinte, hogy egy csokor virágot, vagy egy bonbont adunk, addig a férfiaknak általában valami szeszesitalt visznek ajándékba, és ugye ha az ember még gyermek, akkor azt nem tud beszerezni. 

Egyébként én örülök, hogy terjed ez az ünnep is, hisz habár mondják, hogy a nőnapon kívül az összes többi nap a férfiaké, de szerintem ezt senki se gondolja komolyan. 

Az ötlet nagyon jó, én csak azt sajnálom, hogy nekem már nincs módom ünnepelni ezt, igazából olyan régen meghalt édesapám, hogy már az emlékeim is homályosodnak. És biztos valami ösztönnek köszönhető, de igazából nem is nagyon szoktam gondolkodni, s visszaemlékezni azokra az időkre.

Arra is elég kicsi az esély, hogy egyszermajd engem köszöntsenek apák napján...

Mindenesetre azt mondom, hogy aki teheti, az köszöntse édesapját, hisz egyrészt megérdemli, másrészt ki tudja meddig teheti még.

csip-csup

Tegnap olyan kis ügyes voltam, hogy amikor behuppantam a kádba a víz távozott onnan, biztos elijesztettem:)

Azért nem csak ilyen kétbalkezes dolgokat műveltem, mert tökügyesen kicseréltem a biciklim fékpofáit, hát igaz, hogy még kell kicsit finomhangolni, hogy rendesen fogjon, de a helyére tudtam és jól visszarakni, tök büszke is voltam magamra, mert nem vagyok egy műszaki szaki:)

Amúgy meg nekem annyira nem jön be ez a nagy hőség, és még fokozódik az elkövetkező napokban...

Egy tanpélda

Ha veszi valaki a fáradságot és elolvassa, attól kérdezem, hogy mit gondol róla?

rejtvényújságban

Az egyik rejtvényhez a következő leírás olvasható:

A fiatalság szerelmese

Magának való fickó volt Michelangelo Bounarroti (1475-1546). Az ember, aki egy léig tönkretett márványtömbből faragta ki a Dávid szobrát, aki szinte egyedül festette meg a Sixtus-kápolna hatalmas mennyezetfreskóját, nem osztozott a reneszánsz életörömben. Pályatársait, Raffaellót és Leonardót sem kedvelte, pedig Firenzében közösen dolgozhattak volna. A fiatal, szép férfiakért viszont rajongott, noha többen kihasználták  és meglopták. Végül a néla 41 évvel fiatalabb római nemes, Tommaso de Cavelieri oldalán találta meg a boldogságot, akihez számtalan verset és dalt írt. Kapcsolatukat - amely Michelangelo vallásossága miatt sokak szerint mindvégig plátói maradt - a kortársak is elfogadták.

jóízűen nevetni

Tegnap este néztem az Öreglányokat, egy olyan részt amit még soha nem láttam. Egy bizonyos résznél egyszercsak úgy elkezdtem nevetni, hogy utána azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mit gondolnak a szomszédok, hogy én itt szinte visítva röhögök az éjszaka közepén. 

Ha igazán őszintén nevetek,akkor az nem túl csendes, mondhatni hangos, és ragadós is, volt rá példa, hogy az egész osztály azon nevetett, hogy én milyen jó ízűen tudok kacagni.

Igazából jó volna minden nap ilyen jókat nevetni, hisz nem csak jó érzés, de még egészséges is:)

néha az a legrosszabb

hogy amikor úgy beszélgetnél, megszólalnál, akkor nincs ott senki, akihez szólhatnál.

van ám nekünk

Zenés biciklistánk, hogy a Duna-parti andalgás ne legyen olyan unalmas, és hogy a folyó is ritmusra tudjon folyni:)

És van ám nekünk zenét szolgáltató motorosunk is, mely egy kis robogóra van ráépítve és úgy közlekedik vele, mintha Harley lenne, de ahogy elhalad, az emberek szája fülig ér. Lehet kissé flúgosnak tűnik, de közelről nézve elég normálisnak hat.

Lehet ez ugyanolyan mint régen a vállon cipelt nagy magnók, habár olyat csak filmen láttam.

önkép

Néha meglepődöm saját magamon, hogy mennyire másnak látom magam, ha lehajtom a fejem, és magamra nézek, mint amikor tükörben teszem ezt. A tükör mostanában nem barát, habár az igazat mutatja, de attól még nem tetszik a látvány, és sajnos nem lehet csiribí-csiribá módon helyrepofozni a látványt és olyanná tenni a tükörképet is amilyennek látom magam úgy mondhatnám belsőleg, legalább olyanná. Aztán lehet persze tovább haladni az ideális felé, habár nem kifejezetten tudom mi volna az ideális, ami még elérhető is számomra. De persze először csak kis lépésekkel haladjunk előre:) Vagyis én.

címszavakban

akarok menni vásárolni elkezd dörögni, esik, eláll, elindulok, alig pár perc múlva esni kezd, visszafordulok, hazaérek, eláll, újra elindulok, már majdnem célba érek amikor megint elkezd esni, de már nem fordulok vissza.

érzés

Furcsa dolog, hogy egy nyári zápor után a Duna-part a legkellemesebb hely az áradás ellenére, mert nyugalom van és kellemes illat, kisimítja az ember idegeit, még akkor is, ha a város apraja nagyja is arra sétál, és a népsűrűség az egész városban ott a legnagyobb. Siet a Duna felette pedig mint egy második folyó, hömpölyög a pára a szigetről a folyóba. Emberek elgondolkodva nézik a tova tűnő, sodródó ágakat, a fák közt áramló folyamot, és nem is az árral, hanem a lemenő nappal, a vízen visszatükröződő napsugarakkal, a párával vannak elfoglalva. 

 

Jön az ár

Ugye már napok óta hallgatjuk, hogy nagyon nagy áradás jön, rekord vízszint, meg ilyesmi. Persze ez belőlem is kihozza a katasztrófaturista szerepet, vagy legalábbis kíváncsivá tesz, hogy mennyire közelít felém a Duna. 

Vasárnap még végig lehetett menni a Duna-parton, hétfőn este már a révnél az egyik irányba el volt öntve az utca, a másik részen a sétáló utca oldalon pedig volt aki már homokszákokat pakolt. Ma már sokkal feljebb is homokzsákokat pakoltak az egyik háznál, habár oda még több métert kell emelkednie a víznek, hogy elérjen. És habár ma nem néztem meg a sétáló részt, de a gát, mögött már a lenti részt elöntötte a víz, pedig vasárnap még az is száraz volt. Szóval szépen jön fel a víz. Ha majd azt írom, hogy már az én épületem körül is homokzsákokat rakodunk, na akkor igazán nagy lesz a víz, de remélem erre nem kerül sor, mert az még szerintem legalább 10 méter függőlegesen a jelenlegi vízszinttől.

Lánc, lánc, szólánc

 Zöldfülű kezdte, majd Fabien, Aubin, Engru, Dalarann és Sefi közvetítésével hozzám ért a lánc.

„A szabály csak annyi, hogy minimum 10-15, maximum 20-25 szóból álló szabad asszociációra épülő szóláncot kell írni. A kezdő szó mindig az előző játékos utolsó szava. A követhetőségért pedig jelöljük meg, hol járt eddig és reményeink szerint hol folytatódik majd a sor, kinek adjuk át a stafétát. Lehetőség szerint értesítsük az érintettet, hogy tovább folytathassa. Hogy ne ezzel teljenek meg a blogok, mindenki csak egyszer szerepelhet, ezért kell feltüntetni, eddig kinél járt. Nekik már nem lehet újabb láncszemet adni.”

Örömhír, születés, élet, boldogság, emberiesség, szeretet, egyház, Jézus, megbocsátás, harag, bűn, feloldozás, szabadság, vágy, szex, élvezet, játék, gyermekkor, tánc, vidámság, barátság, Jocó, család, iskola, tanulás, tudás, gondolat, érzés, könny, cseppkő, természet, erdő, zöld, oxigén, élet, sejt, szerv, szervezet, kapcsolat, önkéntes, kezdeményezés, jótett, felemelkedés, madár, repülés, észak, iránytű, hajó, végtelen, most, rögtön, türelem, feszültség, várakozás, híd, séta, mosoly, szempár, kéz, ölelés, sírás, ágy, boldogság, utazás, vasút, álom, zene, büszkeség, együtt, örökre, sohasem, mindig, együtt, szerelem, séta, ölelés, mosoly, szem, barna, játék, öröm, megnyugvás, összetartozás, törődés, figyelem, odaadás, gyengédség, szenvedély, érzelem, sokk, szó, világ, zene, teremtés, félelem, zaj, sörét, képzelet, film, szórakozás, társaság, barátok, megnyugvás, könnyedség, éjszaka, illat, álom, ébredés, óra, séta, várakozás, vásárlás, megnyugvás, könyv, tudás, gondolat, érzelem, nevetés, könny, napsütés, tenger, homok, szellő, érintés, libabőr, melegség, nyugalom, kandalló, tűz, merengés, álmodozás, vágy... szabadság, utazás, város, nyugat, kirándulás, erdő, mező, rét, hegy, patak, természet, öröm, szeretet, ölelés, csók...

Nehéz kiválasztani azt az egyet, akinek tovább adjam, mint ahogy az sem volt teljesen könnyű, hogy milyen szavakat írjak össze, mert tegnap este félálomban teljesen másként fűztem gondolatomban a szavakat, mint most. Mondjuk folytassa a szóláncot spf.