Hogy nincs benzin a kutakon, az csak ellenzéki/soros/brüsszeli propaganda, mert amúgy van, mert azt mondta az m1. Mert amúgy tegnap amikor mentem dolgozni reggel, és elautóztam a bezárt kutak mellett, akkor pont be is mondta a rádió, hogy az m1-en nyilatkozott valaki, hogy nálunk nincs és a jövőben sem lesz gond az üzemanyagellátással.
Szóval már ott tartunk, hogy a szememnek hiszek, vagy annak amit mondanak...
Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha játszanánk egy olyat, hogy ha épp külföldön vagy, akkor csinálnál egy képet arról, hogy ott van-e a boltokban tej, olaj, liszt vagy cukor? Vagy ott is csak az üres polcokat, és dobozokat látni? És azt a képet aztán megosztanád velünk. Hogy lássuk, máshol is hiány van, vagy csak nálunk?
Néhány napja mondta külügyminiszterünk Luxemburgban, hogy minden ársapka roppan káros, s nem szabad alkalmazni. Aztán ezt a tanácsot nagyon megfogadva itthon pénteken bejelentették, hogy jönnek újabb árstopok. Persze, ha másképp hívjuk, akkor már kicsit sem káros, hanem egyenesen hasznos. Lássuk be az eddigiek is nagyon hatásosak, pl megtapasztalhatjuk, hogy milyen volt a szocializmusban pl Romániában, amikor üresek voltak a boltok polcai, itthon ilyet úgy se láttunk.
Még nem tudjuk, hogy mire vezetnek be árstopot, lehet még ők se, most találják ki, hogy mik azok az alapvető élelmiszerek, ami nélkül végülis lehet élni, és aminek beszerzésével az emberek hajlandóak órákat eltölteni boltról boltra járni, ha mégis kellene nekik.
Nem tudom más városokban, falvakban mi a helyzet, de itt a környéken ezek a termékek rendszerint nem kaphatóak, még úgy sem, hogy ott lóg a tábla a helyüknél, hogy csak x kg/l/db vásárolható egyszerre. Pl tejet hetek óta nem kapni az Aldiban, Auchanben, de a Tescoban is csak a helyét nézem meg. Persze biztos van mindenütt, ha reggel nyitáskor versenyt futva rohanok esetleg és lecsapok a frissen kirakott árura. Nem lehet kapni, pedig van ahol egy nap egy háztartás max 3 litert vásárolhat (mondjuk nem tudom ezt hogy tudják ellenőrizni). Néhány hónapja az olajat is úgy vadásztam hetekig, mire kaptam. Húsnál nem is tudom már mi az árstoppos termék, mert a húspultok általában mindenütt egységesen ki vannak fosztva. De benzin is legalább egyszer egy héten pár órára elfogy. Szóval tényleg hasznos, hogy van árstop, vagy várjunk csak, ja nem az.
Még nyáron utaztam és az M1-esen megálltam egy Lukoil kútnál, ahol akkor már 20 literben volt maximalizálva a megvásárolható mennyiség (nem tudom, hogy most mi a helyzet, rég jártam Lukoilnál, mert nincs kedvem csak félig tankolni), és hát a pályán azért nem csak magyar autósok voltak, hanem sok külföldi is megállt, és jött be értetlenül, hogy miért állt meg a töltés 20 liternél, miért nem lehet többet vásárolni. Nem azt nem értették, hogy miért nem 480 a benzin, ha egyszer nagybetűkkel az van kint, hanem azt, hogy miért nem tankolhatnak annyit amennyit akarnak. És adták át egymásnak a tapasztalatot, hogy azt úgy kell, hogy kifizeted a 20 litert, aztán újra tankolsz 20 litert, stb. A dolgozók meg nem értették, hogy miért lepődnek meg ezen a külföldiek, miért csodálkoznak, hát elvégre mindenki tudja, hogy nincs üzemanyag, hiány van, és már unják ezt minden második vevőnek elmagyarázni.
És itt van a kutya elásva, egy külföldi miért nem tudja, hogy üzemanyaghiány van, miért csak mi tudjuk, mi viszont helyettük is, hogy náluk is az van, ez evidens. Hát az van, hogy másütt nincs, mármint hiány, lehet kapni benzint, dízelt, tejet és olajat, sőt még csirkehúst is. Jártam idén nyáron Erdélyben és Ausztriában is, sehol nem voltak üresek a polcok, nem volt kifogyva az üzemanyag, nem korlátoztak abban, hogy mennyit akarok vásárolni.
Ezek után kérdem én, jó nekünk, hogy van árstop/ársapka?
Manapság nehéz nem tudomást szerezni arról, hogy tanárnak lenni milyen fájdalmas, mennyire nehéz. Kevés a pénz, nagyon, nem csak a fizetések, sokszor az épületekre és a felszerelésekre sincs pénz elég. Persze a tankönyvek ingyen vannak, teszem hozzá nem is csoda, mert amennyire némely tárgy könyveit átírták a politika szája íze szerint, valószínű nem sokan akarnának pénzt is adni érte.
Dehát az elmúlt hetekben hallhattunk arról, hogy beáznak, hogy mármár veszélyesek az iskolaépületek, de arról is, hogy kontinensünk egyik legalacsonyabban képzett országává válunk szépen lassan, ha kevésbé fogalmazunk diplomatikusan, akkor elbutul az ország. Persze ez a mindennapokban is tetten érhető, gondoljatok csak arra, hogy hányan tesznek közé az interneten úgy hozzászólást, hogy azt nem sikerül helyesen megírni. Nekem egyik kedvenc példám, amit még a helyes írást segítő helyesírás ellenőrző programok is elrontanak (mert nehéz a magyar pl a googlenek), az igekötők, a google és társai szerint az a szó mondjuk, hogy felkel úgy helyes, hogy fel kel, rosszabb esetbe fel kell, és a kedves mezei internetfelhasználó el is hiszi, hogy az két szó. Én ettől falnak tudok menni, sokkal jobban zavar, mintha valamit röviddel ír hosszú helyett, vagy elrontja a j/ly-t, mert az igekötők használata régebben még ment.
A legjobb az, amikor hozzászól egy egy tüntetésről szóló cikkhez, hogy a tanároknak nem tüntetni, hanem tanítani kéne, meg a világon a legjobb dolga a tanárnak van, mert nem is dolgozik csak feleannyit mint mások, akkor miért is kéne többet keressen, és mindezt kritikán aluli helyesírással. Nyilván ő annak idején biztos minden órán ott volt és figyelt, és nem ő tehet róla, hogy nem ragadt rá túl sok tudás.
Azért az jelent valamit, hogy mostmár a diákok mennek ki az utcára, hogy a tanáraikért tüntessenek. Néhány éve még inkább arról szóltak a hírek, hogy a diákok éppen aktuálisan mennyire nem tisztelik, és semmibe veszik a tanáraikat, és jó látni, hogy talán ez a trend megfordult.
Még egy gondolat: a tankerületek vezetői is érdemelnek egy fél mondatot, hiszen eléggé vérlázító amit művelnek, tulajdonképpen joggal gondolhatunk rájuk úgy, mint a tanügy közellenségei, bábok, akik csak a saját maguk jutalmazásához és a mások megfélemlítéséhez értenek. Persze biztos vannak kivételek is, de azért szomorú és kirívó példa a berettyóújfalui tankerület módszere a jutalmazásban, vagy számos pesti, és vidéki tankerület megfélemlítésen alapuló stratégiája.
Megnéztem az újfalui tankerület vezetője ki, mert kíváncsi voltam, éltem abban a tankerületben jó pár évig, még akár ismerhetném is, de szerencsére nem ismerem.
Amikor meg arról olvastam, hogy azon a napon, amikor eleve a sztrájk miatt nincs tanítás, és nem mennek be a diákok az iskolába, mert hát minek, akkor a tankerület bekéri a neveket, hogy kik voltak azok a diákok akik hiányoztak. Nekem erről a kommunista diktatúra jut eszembe, persze lehet az ötlet gazdája is onnan merítkezett. De árulja már el valaki, hogy ennek mi értelme van, ez tényleg csak a megfélemlítésről szól, és igazán szomorú, hogy már itt tartunk.
Annyi minden történik körülöttünk a világban, és arról annyira szélsőséges megnyílvánulásokat lehet olvasni, hogy az embernek az az érzése a józan ész kihalófélben van. A változások közepette az események sodrában kicsit megint kedvem támadt megosztani gondolataim.
Tulajdonképpen ha úgy vesszük eggyel több vagy kevesebb gondolat a világhálón nem oszt nem szoroz, hát főleg ha senki sem olvassa :)
Mindenesetre egyre közelebbnek érzem azt a pontot, amikor az emberekben átlépi a tehetetlenség, a frusztráltság, az elkeseredettség azt a pontot, amit már nem tudnak visszafogni, de addig is, vagy épp az előtt jó volna megtanulni azt, hogy a gondolat lehet építő, ahogy mások véleménye is, és arra használni azt, hogy előre jussunk. Ehhez én ezzel a bloggal annyit tudok hozzátenni, hogy saját gondolataimat megosztom rajta.
Persze fura gondolat azt feltételezni, hogy az emberek manapság még hajlandóak olvasni 2 sornál hosszabb szöveget, de talán.
Ha magamból indulok ki, engem pl az instán, twitteren és egyéb divatos felületen nem ér el a gondolat ami a kép mögött van, mert nagyon ritka az, hogy megnézek bármi szöveget is, amit a kép alá írnak, a képet se azért, hogy magvas gondolatokat ébresszen, csak azért, mert szép, vagy van benne valami érdekes. A blogon viszont kb soha sem a kép volt a lényeg, nem akkor olvastam, amikor rohanva végigpörgettem, mint pl az instát, hanem időt szántam rá.
Szóval a rohanó világhoz és médiafogyasztáshoz képest a blog lassabb műfaj, de nem baj, nem is csak két mondatban szeretném leírni a dolgokat. Meglátjuk, hogy ez most csak egy fellángolás, vagy hosszabb távon kitart.
Az egyik témakör, ami már nagyon régóta érlelődik bennem az a közlekedési morál. Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy leginkább talán úgy lehetne jellemezni napjainkban a közlekedést, hogy kedvenc dühöngőnk.
Néhány gondolat, ami útközben eszembe szokott jutni (némelyik magamról, mások a körülöttem autózókról jutnak eszembe):
Ha erre jársz és neked más szokott eszedbe jutni, oszd meg gondolatod!
