Gondolatok

Remélem az előző bejegyzéshez még vagy két-három hozzászólás azért fog születni, és akkor mindenki aki erre szokott időnként járni hozzászólt:), de haladjunk tovább. Kíváncsi vagyok, hogy megjelenik e a friss bejegyzések között ez, mert az utóbbi bejegyzéseim valamiért nem látszanak.

A hőséget nem kedveltem meg jobban az elmúlt másfél hét alatt sem:), ez a munkakedvemre is kihat, habár én jobban bírom, mint azok a kollegák, akik elvileg kedvelik a meleget. Miután hazajövök nagyjából semmihez nincs kedvem, nem haladok igazából semmivel előre.

Mostmár biztos, hogy jövőhéttől itt lesz tesóm is, mert ha nem  is az első, de az x-edik helyre felvették, és az első hetekben valószínű itt fog lakni. Nem tudom miért, talán a hihetetlenül tehetetlen és mulya hozzáállásuk miatt lehet nem lesz ez az időszak zökkenőmentes. Most úgy tűnik (persze erre nem magamtól jöttem rá, pasi lévén én nem kombinálok mindent agyon), hogy most azért haragszik rám, ránk a menyasszonya, mert a hétvégén miután mondta tesóm, hogy megcsinálja nekem, amit kértem, majd visszahívott és elkezdett nyögdösni, hebegni és habogni, és nem sikerült elnyögnie, hogy mit is akar mondani, én felkaptam a vizet, s mondtam, hogy akkor nem is kell segíteni, ami tesómnak rosszul esett, de bánata nem tartott ki estig sem, hiszen megbeszéltük a félreértést. A barátnője viszont valószínű ezt a lelkére vette csoda, hogy van még ott hely bárminek is és ezért volt olyan kimért, és morcos, meg ideges a diplomaosztón. Komolyan, néha fontolóra veszem a dolgot, hogy nem kellett volna kinevetni azt az ötletet néhány éve, amikor a párom azt mondta, hogy össze kéne photoshoppolni néhány képet tesómról egy másik nővel, hogy milyen hülyeséget beszél, hanem meg kellett volna csinálni. Mindenkinek jobb lenne, vagy legalábbis a mi családunkban jobb lenne.

Egyébként tegnap kitöltöttem néhány tesztet, amiből megtudtam, hogy én például ambiciózus, irányító és módszeres ember vagyok, gépekkel, és mérnöki dolgokkal viszont ne akarjak foglalkozni. Hihetetlenül meglepő volt az eredmény, hiszen ezt már tök rég óta tudom magamról, sőt a párom is, és valószínű a legtöbb ember, aki ismer szintén:)

Természetes?

A hétvégén meg volt tesóm diplomaosztója, aztán mikor indultam visszafele délután édesanyám a vonatnál a következőt mondta: Szeretném neked megköszönni a sok segítséget amit adtál! Néztem nagy kerek szemekkel, elcsodálkozva, hogy mégis mit köszön meg, milyen segítséget, amikor én igazából most nem csináltam semmit a hétvégén, elvégre csak elmentünk, mint vendégek, megnéztük a diplomaosztót, beszélgettünk pár szót, aztán jöttünk is haza, nem volt semmi közös ebéd, nem kellett nekünk sem készülni, mert az majd most hétvégén lesz, ha minden igaz, ugyanis az egyetem csupán egy meghívót adott minden egyes végzősnek ez mondjuk egy vicc. Kiderült, hogy nem is erre a segítségre gondolt, hanem arra, hogy az elmúlt években, az után is, hogy én betöltöttem a 18-at, meg elkerültem otthonról máshova tanulni, aztán már dolgozni is kezdtem, mindig amikor a szükség úgy hozta én adtam haza pénzt, és támogattam a családom. Igazából még ezek után sem értettem, hogy miért kéne azt megköszönni, hogy segítettem, mi ebben a nagy szám, a különleges? Számomra az a természetes, hogy mi egy család vagyunk, mindent együtt csinálunk, és segítjük egymást, ugyanúgy osztozunk a nehézségekben, mint a jó dolgokban, ebben nincs semmi különös. A segítség kölcsönös, mindenki úgy és annyit segít a másikon, amennyit tud, ha nekem volt szükségem segítségre, azt mindig megkaptam a családomtól, arról nem is beszélve, hogy édesanyám volt az, aki miután ott maradt egyedül két tinivel, mindent magára vállalva felnevelt minket, megadott mindent nekünk, ami tellett, és támogatta ambícióinkat, és ösztönözte, hogy tanuljunk, ezek után miért kéne egyáltalán  egy másodpercig is azon gondolkodni, hogy ha neki van rá szüksége, akkor segítsek-e? Természetes, hogy azért cserébe, hogy felnevelt, és lemondott dolgokról értünk, akkor most, hogy már dolgozó és felnőtt ember vagyok segítek neki ott ahol csak tudok. Számomra nem teher, hanem megtiszteltetés az, hogy viszonozhatok valamit abból a sokmindenből amit Ő értem tett. Ezt minden egyes embernek, aki körülöttem van el kell fogadnia, hiszen a család az első, és a legfontosabb kötelék szerintem. A család bővül, ahogy a gyerekekből felnőttek lesznek és párt választanak maguknak, a párral együtt jönnek azok szülei is. Nem tudnék elképzelni magam mellett olyan embert mint amilyen a jövendő sógornőm is aki azt vallja, hogy a szülő kötelessége a gyermekét még felnőtt korában is támogatni mindenféle viszonzás nélkül. Először is nem kötelessége, nyilván megteszi, amikor teheti, másodszor támogatni az támogassa a másikat, aki teheti, függetlenül bármi mástól. Amikor pedig a szülő kér tőlem valami segítséget, nyilván azért teszi, mert maga nem tudja legyűrni az adott problémát, akkor pedig nem kioktatni kell, hogy mégis mit képzel, meg hogy gondolja ezt, hanem a tőlem telhető legjobb módon megoldani a problémát, hiszen Ő is ezt tette az életem során már oly sokszor, amikor nekem volt gondom, különben is, kéne legyek olyan tapintatos és figyelmes, hogy még azelőtt felajánljam segítségem, mielőtt neki kérnie kellene, legyek akár a világ másik végén.

Most pedig egy kérés: szeretném, ha ezúttal kivételesen tényleg mindenki elmondaná a véleményét a fenti témával kapcsolatban. Tehát természetes? Vagy csak én vagyok egy fura bogár, hogy úgy gondolom, hogy természetes, ha viszonozni szeretném mindazt, amit a szüleim értem tettek, és segíteni nekik ahol csak tudok, anélkül, hogy nekik azt kérniük kellene?

Pillanatkép

Az utcán két pasi összeölelkezik és megcsókolják egymást.

Reakció 1: Láttam két pasit ahogy összetalálkoztak, és megcsókolták egymást, összeölelkeztek, olyan aranyosak voltak, látszott rajtuk, hogy szeretik egymást.

Reakció 2: Hánynom kell az ilyentől.

Apácashow

Nekem ez a film a klasszikus, azon filmek egyike, amit akárhányszor meg tudnék nézni, és akkor sem unom meg. Azt már mindenki tudhatja rólam, hogy szeretem az ilyen zenés filmeket, a vígjátékokat, szóval igazából ezek fényében nem túl meglepő szerintem, ha azt mondom ezt is szeretem:) A film elején, amikor a zárdába kerül és meghallja a kórust, hogy hogy kornyikálnak, és utána azt mondja, hogy azért üres a templom, mert nem vonzza oda az embereket semmi, akkor én mindig arra a következtetésre jutok, hogy igen, tényleg így van, a fiatalok, köztük én is, azért nem szerettem templomba járni, mert rossz volt hallgatni, ahogy minden zsoltárt és éneket ugyanazon a hangon, ugyanazon a dallamon "énekel" végig a társaság. Nincs mindenkinek jó hangja, nekem sincs, ennek ellenére régen imádtam énekelni, de aztán általános iskolában sikeresen leszoktattak róla, de ez nem jelenti azt, hogy ne énekelhetne bárki a templomban, azonban ha valami hasonló kórus énekelne velünk vagy helyettünk, akkor talán én is gyakrabban látogatnék oda.

Aztán ott vannak ebben a filmben a színésznők, a duci és vidám, valamint  a  nagyon vékony és félénk apáca a két kedvencem, a főszereplő Mary Clarence nővér, Whoopi Goldberg egyébként is az egyik kedvenc színésznőm, láttam őt a Star Trek-ben is, amin kicsit csodálkoztam is, mert nem gondoltam volna, hogy egy ennyire ismert színésznő egy efféle mellékszerepet is elvállal, de ami azt illeti ez is szimpatikusabbá teszi számomra. Láttátok a Bíborszín című filmet? Egyszer láttam, de igazából már nem emlékszem rá, csak az érzésre, amit hagyott bennem, szerintem jobb, mint a Titanic.

Naiv

Azt hittem a hétvégén szükség lesz rövidnadrágra, így hoztam magammal azt is, de naiv voltam, itt egész nap szakad az eső, ha holnap netán mégis kellene is a rövidnadrág akkor sem lesz rá lehetőségem, mert azért egy diplomaosztón, mégha csak vendég is vagyok, akkor sem illik rövidnadrágban lenni. Kabátot nem hoztam, meg pulcsit, pedig arra nagyobb szükség volna, még szerencse, hogy van itt is néhány ruhám, nem szállítottam át mindent magamhoz.

Autózós élmény

Néhány évvel ezelőtt egy alakalommal keresztapám vitt át a szomszéd városba valamilyen iskolai elfoglaltságra igyekeztem éppen, és ő felajánlotta, hogy elvisz. Beültem mellé az anyósülésre, és amikor a körforgalomból hajtott ki és gyorsított, akkor egyszercsak hirtelen eltűnt mögülem az ülés. Én nagyon meglepődtem és meg is ijedtem, mert lássuk be nem szokványos dolog az, hogy a kocsiban menet közben eltűnik a háttámla az ember háta mögül. Mint kiderült néha, ha túl gyorsan tapos a gázra az az ülés elengedi magát, és hátrafekszik.

Mástól is hallottam már érdekes sztorikat, például hogy menet közben egy élesebb kanyarban kinyílt a kocsi ajtaja, de azért ilyesmi hálisten velem nem történt meg. És veletek?

Férfiak és nők

Mostanában többször hallottam, hogy mennyire mások a férfiak, és mennyire nem lehet az ő fejükkel gondolkodni, mindezt nők szájából. Mondjuk nem kifejezetten nekem célozzák, én csak hallom, csak fura dolog, hogy mekkora problémának látják ezt és mennyi időt szentelnek ennek. Miért gyártanak az emberek stratégiákat arra nézve, hogy hogy cselezzék ki a másikat, aki a párjuk, társuk, hogy a másik kis játékainak dacára mégis ők nyerjenek. Ezzel egyáltalán nem lehet közelebb kerülni a másikhoz, sőt, csak a bizalmatlanság és az eltávolodás felé vezet. Szerintem az egész dolog kulcsa csupán annyi, hogy ha elég jól és elég régóta ismeri az egyik ember a másikat, akkor össze tudnak úgy hangolódni, úgy szokni, hogy félszavakból is megértsék egymást, és már nem lesz igaz az, hogy a másik fél mennyire másként gondolkodik. Tévednék?

Egyébként a fenti logikából kiindulva mennyivel előnyösebb ha az ember párja azonos nemű, hiszen akkor az első perctől kezdve nincs azzal gond, hogy a párom miért gondolkodik olyan másként mint én:)

 

Sötétedik

Megfigyeltétek már, hogy most mennyivel később sötétedik, mint télen, konkrétan most olyan 6 órával van később sötét, mint decemberben és januárban, ami  szerintem igen durva. Nem lehetne ezzel kezdeni valamit? Mondjuk maradjon egész évben nyári időszámítás? Már azzal is nyernénk egy órát.

Robot kiállítás

Voltam ma az Árkádban, ahol már tök rég nem jártam, sőt a környéken sem, pedig tavaly ilyenkor még mindennap elmásztam előtte, és heti rendszerességgel jártam benne is, nade elköltöztem, és így már nem esik útba, pedig ez az egyik legkellemesebb ilyen hely.

Ma egyébként a nem nosztalgiázni mentem oda, hanem azért, hogy megnézzem a plakáton már többször látott robotkiállítást. Nekem tetszett, van közöttük olyan, amely vicces, van ami érdekes, de olyat is találtam, ami már inkább félelmetes valamiért. Tetszett az integető kéz, amely akkor indul el, ha a tenyered odateszed egy bizonyos helyre. A mozgást követő szem kicsit le volt lassulva, így nem volt olyan érdekes, mert nem reagált kellően. A rák is vicces volt, ahogy rezgett a lába, de sok értelmét nem láttam:) Aztán azok a kamerás mozgó kis minirobotok, amelyekkel még játszani is lehet, szóval azok már-már olyanok, mint egy játék:) Egy olyan robotkutyát egy pár napra szívesen magamhoz vennék, hogy "tesztelhessem", játsszak vele.

Marad a gyerek, ha játszik:)

 

Én és a foci

Az egész VB-hez nem sok közöm van, csak az iwiw-en tippelgetek, több kevesebb sikerrel, de arra már nem veszem a fáradságot, hogy megnézzem a meccset, vagy megérdeklődjem az eredményét. Viszont a VB dala tetszik:

Azért mégis sikerült

Azért mégiscsak sikerült elkapnom néhány kitört vagy eldőlt fát a hétvégén a géppel:) Szóval ilyeneket láttunk:

 

Meg szivárványt is volt szerencsénk látni Rakamaz felett, földtől földig tartott, de nem mentünk el megnézni, hogy van-e a tövében arany. Azért itt van két kép róla:

Kinek van hala???

E-mailben kaptam az alábbi feladványt, melyet többé kevésbé sikerült megfejtenem, igaz egyszer már valamikor régen megcsináltam ezt a feladványt, de azóta már elfelejtettem, mi volt a megoldása. Szóval nekem ki jött egy megfejtés, de nem vagyok benne biztos, hogy a jó. Kíváncsi vagyok, nektek mi jön ki?

Van 5 különböző színű ház, mindenikben különböző nemzetiségű ember lakik, mindenik különböző italt iszik, mindenik különböző cigarettát szív és mindenik más állatot tart.

1. 
   

   Az angol a piros házban lakik.

   
   


2. 
   

   A svédnek kutyája van.

   
   


3. 
   

   A dán teát iszik.

   
   


4. 
   

   A zöld ház a fehér ház bal oldalán van.

   
   


5. 
   

   Aki Pall Mallt szív, annak kanárija van.

   
   


6. 
   

   A sárga házban lakó Dunhillt szív.

   
   


7. 
   

   A középső házban lakó ember tejet iszik.

   
   


8. 
   

   A norvég az első házban lakik.

   
   


9. 
   

   Aki Viceroyt szív a macskát tartó ember mellett lakik.

   
   


10. 
    

    Akinek lova van, a Dunhillt szívó mellett lakik.

    
    


11. 
    

    A Kentet szívó sört iszik.

    
    


12. 
    

    A német Kimet szív.

    
    


13. 
    

    A norvég a kék ház mellett lakik.

    
    


14. 
    

    A Viceroyt szívó szomszédja vizet iszik.

    
    


15. 
    

    A zöld házban lakó kávét iszik.

    
    

Szóval kinek van hala?

egy kis ez és az

A minap volt bent nálunk, vagyis átment az irodánkon egy vendég, akiről az egyik kolleganőm megállapította, hogy pont megfelel az ő ízlésének, és szívesen nézegetné egész nap:) Meg kell, hogy mondjam, a kolleginának jó ízlése van:) A pasi egyébként barna hajú, napbarnította jó testfelépítésű és olyan tenger kék/zöld szemű. A kollegina szavaival élve az a típusú jó pasi, aki tudja magáról, hogy jó pasi.

Ma meg elhúzták előttem a mézes madzagot odabent. Túlestem a német tanfolyam záró vizsgáján is, és tényleg estem:) szörnyű, rá kellett jönnöm, hogy tavaly ilyenkor jobban ment, mint most, ami azért nem semmi.

A hétvégén meg voltunk rokonlátogatóba, láttuk a Tiszát Tokajnál, és megtudtam, hogy a Hegyalja fesztivál helyszínéről még a hétvégén szivattyúzták a vizet, holott már egy hónap sincs a kezdésig, de a rakamazi üdülő, ahol a fesztivál lesz, múlthéten még víz alatt volt, mert akkor még 3km széles volt ott a Tisza. Illetve úton oda meg vissza próbáltam lefényképezni a kitört fákat a kocsiból, amin nagyon jól szórakozott a család, ugyanis mire a gép fényképezett már árkon bokron túl voltunk, úgyhogy én nagyon nagy zsenialitással fotóztam le azt a néhány fát, amely ép maradt. Visszafelé rohantunk, mert el kellett érnem a vonatot, így töltöttem otthon kb 5 percet, aztán irány az állomás, ahol kiderült, hogy a vonat 40 percet késik, szóval tök fölöslegesen siettünk, és fölöslegesen vittük ki a cicákat az állomásra, mert lett volna időnk leadni őket új gazdájuknál. Egyébként szegény cicák nehezen viselték az utat, bepisiltek és bekakiltak, szóval a kocsiban néha "kellemes" illatok terjengtek. A vonat késésről meg csak annyit, hogy a vonat majd egy órát késett, és utána még a hetes buszcsaládra is 20 percet kellett várni, szóval majdnem lekéstem a csatlakozást, pedig 40 percem volt átjutni a Keletiből a Nyugatiba.

Kerestetik!!!

A képen látható biciklit keressük, ha valaki esetleg találkozik vele, az jelezz Gusnak, de nekem is lehet. A bicikliről és, hogy miért kerestetik itt illetve itt találsz részleteket. Köszi

Hajvizsgálat

Pénteken voltam újabb kontrollon, ahol a doktornő elégedetten állapította meg, hogy nagyon szépen javul a helyzet, sőt mit több, ami számára is meglepetés, hogy kicsi, apró hajszálak kezdtek el nőni, szóval nemcsak a fejbőr egyensúlya kezd visszaállni, hanem úgy néz ki, hogy valamennyire sűrűsödni is kezd a hajam, igaz, hogy az új hajszálak szőkék, és még csak közelről láthatóak, szóval olyan, mintha pelyhesedne a fejem, és pont olyan színűek, mint a hajam volt eredetileg, amikor kicsi koromban kinőtt. A kúra még nem ért véget, hiszen mindez egyébként olyan bő másfél hónap eredménye, úgyhogy még legalább 2 hónapig tart az egész.

Disney

Ez egy kis ízelítő a legújabb Disney zenés nagyfilmből. Kíváncsi vagyok vajon milyen lett a film. Egyébként ez már egy folytatás, és az a film címe, hogy Camp Rock 2.

Ő szőkesége

Először is azzal kezdeném, hogy ennyi hozzászólás egy nap alatt ennyi embertől, wow:)

Szóval ő szőkesége az a kollegina, akiről már írtam, hogy most került hozzánk. Egy történet vele, amit ő nagyon komolyan csinált, én viszont már úgy röhögtem, hogy az már kínos volt. Szóval kollegina kitalálta, hogy szeretné megköszönni fia tanárnőjének, amit a fiáért tett szóval, hogy tanította, mert a tanárnő közben elment egy másik iskolába. Tudni annyit tudott a tanárnőről, hogy milyen színű a haja, hogy mely nagyvárosba  költözött el, és hogy mi a keresztneve. Hát lássuk be ezen információk birtokában egy embert megtalálni nem könnyű. Több tucat iskola jöhetett szóba, így elkezdte felhívni őket.

Hívás 1:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Nincs.

-Nincs? Cö, hát sebaj. Köszönöm. Viszlát.

 

Hívás 4:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Jó napot. Igen van.

-Barna a haja?

-Nem.

-Á, akkor nem ő az. Köszönöm. Viszhall.

 

Hívás 5:

-Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, hogy van e önöknél Rita tanítónéni?

-Jó napot. Igen van, több is. Melyiket keresi?

-Sajnos a vezetéknevét nem tudom, de barna a haja.

-Többük nem is barna a haja.

-Igen? Á akkor mindegy, azért köszönöm. Viszhall.

 

Ezeket a beszélgetéseket hallgatva, már kezdtem lefejelni az asztalt, ahogy tudatosult bennem, hogy mit csinál, és két hívás között elárulta nekünk, hogy csak ennyi információval rendelkezik az illetőről. Megkérdeztük, hogy nem lenne könnyebb, ha azt is elmondaná, hogy nemrég kezdett ott és Budapestről költözött oda? Azt mondta, hogy hát minden információt nem adhat ki róla! Azt is megkérdeztük, hogy mi van, ha közben befestette a haját? Válasz erre: Á, ő nem az a típus, aki befestené.

Hát ezek után feladtuk a dolgot. Mondanom sem kell, nem járt sikerrel a felkutatásban.

 

Hogyan válasszuk ki a megfelelő munkaerőt?

1. Először is megírjuk az álláspályázatot, amibe csodás elvárásokat támasztunk.

2. Begyűjtjük a jelentkezők önéletrajzát.

3. Kiszűrjük azokat, akik megfelelnek a hirdetésben előírtaknak, és elvetjük annak az ötletét, hogy azok közül választanánk, mert azok túl magas fizetésigényt támasztanának, és mi nem akarunk nekik annyit fizetni.

4. A maradékot gondosan átnézzük, és kiválasztjuk azon jelentkezőket, akik egyetlen egy pontnak sem felelnek meg, és behívjuk őket meghallgatásra.

5. Szörnyülködünk egy sort azon, hogy még életükben nem dolgoztak ehhez hasonló munkakörben sem, és közük sincs ahhoz, amit rájuk akarunk bízni.

6. Kiválasztjuk az alkalmatlanok közül azt a legkevésbé alkalmasat, akinek a fizetésigénye számunkra a legmegfelelőbb.

7. Aztán csodálkozunk azon, hogy a jelentkező nem válik be, de természetesen nem rúgjuk ki, elvégre mi választottuk, és micsoda blama lenne már elküldeni, hanem megvárjuk, míg betanul, és magától megy el tőlünk egy jobb helyre.

8. Kezdjük elölről az egészet.

Kapcsolati modell

Szerintetek milyen az ideális párkapcsolat? Az az ideális, ha az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak? Vagy az az ideális, ha a gyerekeket elzárják a külvilágtól, és otthon nevelik őket? Az ideális családban a nő nem dolgozhat, csak takarítani és a családot kiszolgálni alkalmas? Attól jó feleség a feleség, ha ő vágja le a férje ura körmét még a lábáról is?

Számomra hihetetlen, de Amerikában vannak olyan családok akik a fenti szabályok szerint élnek, sőt találkoztam már itthon is hasonló gondolkodásmóddal. A kolleganőim közt is van olyan, aki teljesnek érezné úgy is az életét, ha nem lenne egész nap más dolga, csak a ház rendben tartása.

Én nem tudnám elképzelni azt, hogy a párom, vagy én egész nap otthon ülnénk, míg a másik dolgozik, és az lenne a legfőbb problémánk, hogy mikor töröltem le utoljára a port a szekrényről ma vagy tegnap, és persze mindezt önszántamból, és nem azért, mert mondjuk munkanélküli az, aki otthon van. Azt sem tudom elképzelni, hogy a párommal mi nem vagyunk egyenrangúak, hogy valamelyikünk folyamatosan és minden téren a másik alá van alárendelve, hogy rabszolgaként kiszolgálja a másikat.  Azt sem tudom elképzelni, hogy csak én dolgozom, és a páromnak nincs más dolga, csak az általam megkeresett pénz elköltése, mert ebben az esetben is az egyikünk rabszolga, csak ilyenkor nem az, aki otthon van, hanem az, aki nincs. Van abban a mondásban valami, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék.

Azt sem gondolom egészségesnek, hogy a gyerek folyamatosan otthon legyen, és ne járjon iskolába, óvodába. Persze jó, ha a gyerek minél többet van a családjával, de attól függetlenül az egészséges fejlődéséhez hozzá tartozik az is, hogy kortársaival is együtt  töltsön bizonyos időt.

Mi másra vágyhatnál este?

Mi másra vágyhatnál este 11 óra után, mint arra, hogy valahol a közelben ugat egy kutya, és mintha arra válaszolna ordít egy idősebb nő minden frusztráltságát és dühét mondataiba tömörítve veszekszik. Szóval mi másra vágyhatnál elalvás előtti szórakozás gyanánt? Mondjuk nekem lenne jobb ötletem, de tegnap este csak ebben volt részem:) Ki is néztem az ablakon, hogy vajon honnan jön a hang, de nem láttam sehol senkit.

Még mindig van lejjebb

Amikor Mancika elkerült tőlünk már örültünk, mert egy lassú, munkát rühellő emberrel kevesebb "segít" nekünk, aztán elült az irodából is, így örültünk, hogy nem kell hallgatni a siránkozásait. Na de jött helyette más, aki ugyan nagyon aranyos, vicceseket mond, de magában motyog amikor dolgozik, szitkozódik, és ez mindössze mondjuk napi másfél órát tesz ki, a többi részében a napnak ügyet intéz. Szóval azt gondoltuk, hogy Mancikánál rosszabb munkaerő nincs, de most szembesültünk vele, hogy de van..., és mindemellett ő az, akiről a szőkenős viccek szólnak:)

Feleségcsere

A mai részben egyik szereplőjében a jövendőbeli sógornőmet véltem felfedezni, én ezt egyszerűen nem bírnám elviselni.

#350

Ti éreztetek már olyat, hogy ciki megmondani azt, hogy hol dolgozol, akkor amikor megkérdezik? Mert bizony én igen, no de nem azért, mert gáz a munkahely, vagy mert valami olyan munkám van, amit a legtöbb ember utál, habár van ebben is valami, mert az utóbbi időben jelentősen romlott az imázsa az efféle cégeknek. Az ami miatt én cikinek érzem megmondani, az azonban nem ez, hanem az, hogy az emberekben van egy elképzelés rólunk, ami ahogy kimondom, hogy mi a foglalkozásom, egyből látni is rajtuk, én pedig egyből cáfolatába kezdek. Mondta már a család, hogy tök fölöslegesen hadakozom, hagynom kéne, hogy azt higgyenek, amit csak akarnak, hiszen egyáltalán nem rossz dolgot gondolnak, csak én úgy vagyok vele, hogy nem akarom, hogy olyat gondoljanak rólam, ami nem igaz. Ja és csak a félreértések elkerülése érdekében az előző gondolatok a pénz körül forogtak.

tudjátok mi az a puffancs?

Ma kora délután úgy gondoltam, hogy én akkor most rántotthúst fogok magamnak csinálni, és ha már úgy is csinálok panírt, akkor csinálok puffancsot is. Persze mondjuk ahogy Móricka azt elképzeli, hogy megkívánom, sipp supp elkészítem és már meg is ettem, á dehogy. A probléma ott kezdődik, hogy meg kell várni, míg kiolvad a hús, hiszen most szedem ki a fagyasztóból, aztán kezdhetem el kirántani. Így kicsit tovább tart a dolog, de sebaj, jó lesz az vacsorára is:)

Szóval tudjátok, hogy mi az a puffancs? Nem más, mint a panírként használt liszt és tojás keveréke, amit a hús mellett ki lehet sütni, szintén az olajban. Én most azt eszem köretként a hús mellé majd. Azt hiszem ezt másfelé másként hívják, szóval ha valaki másként ismeri, akkor árulja már el, mi a neve. Egyébként a puffancs szerintem nagyon finom, szinte finomabb, mint a rántotthús.

Az egészben csak az a rossz, hogy olyan finom illatok terjengenek a lakásban, hogy alig bírom kivárni, hogy elkészüljön. :)

#348

Ez a hétvége csupa nem várt esemény kombinációja. Egyrészt ugye már írtam, hogy a programom teljesen leamortizálódott, másrészt mert váratlanul felhívott tesóm, hogy lehet hogy jövőhéttől Pesten dolgozik, és akkor átmenetileg lakna nálam, ha lehet.

Egyébként egyes szakmában annyira keresik a munkavállalókat, például tesóm szakmája is ilyen, hogy a jelentkezés után már 1 héttel munkába is lehet állni, ami azért nem semmi, én legalábbis nem gondoltam volna.  Habár hallottam már bent is olyat, hogy kevesebb, mint 3 hét alatt már szerződése is volt az illetőnek a jelentkezés leadása után, habár nem nálunk, hanem az új helyén, de azért ez az egy hét egy... tényleg hiány lehet dolgozókból.

Update: Közben leesett, hogy még akkor is, ha a menyasszonya még nem jön Pestre dolgozni, az nem jelenti azt, hogy ne lébecolna majd itt.

dudaszó

Elszoktam már attól, hogy az esküvői menet dudálva halad végig a városon, mert utoljára ilyen kiskoromban láttam Váradon, azokon a helyeken, ahol azóta laktam nem volt ez divat, talán azért, mert ott annyira közel van minden mindenhez, hogy általában gyalog megy a menet, nem pedig kocsival, de ma már kettőt is hallottam, az egyiket még az ablakból is láttam. Felétek szokás az ilyesmi?

Hétvége

Habár nem túl sok tervem volt a hétvégére, úgy látszik abból is csak az a része marad meg, amihez csak én kellek és senki más. Persze a takarítás nem egy 5 csillagos program, de jobb nincs, és ebben a melegben még ehhez sincs sok kedvem.

Mondjuk ennek ellenére elég gyorsan telik az idő, hamar eltelt a délelőtt is, pedig csak vásárolni voltam, no meg kicsit a gép előtt.

 

a szén egészséges

Mivel ugye a szén egészséges, és néha kell egy keveset fogyasztani belőle, és mivel a boltba csak úgy kapni étkezési szenet nem lehet, ezért saját magam kezdtem bele házi előállításába. Nem kellett ehhez mást csinálnom, mint megkívánnom egy kis pattogatott kukoricát, azt elővenni a szekrényből és betenni a mikróba, és várni, várni, várni, hogy elkészüljön. Csakhogy valamiért ez a csomag nem volt az igazi, és nem pattogott ki rendesen, és mivel még a csomagoláson feltüntetett idő duplája után sem volt tele a zacskó, így nagy merészen még betettem további egy perce, és továbbra sem őriztem, na ezt nem kellett volna. Miután lejárt az egy perc már éreztem, hogy széntablettákat sikerült gyártanom, aztán amikor kivettem és meg akartam nézni, hogy mennyire súlyos a helyzet, akkor csak úgy potyogtak a könnyeim a füsttől, ami kijött a zacskóból.

A jó kis pattogatott kukoricából nem lett a végén semmi:( Habár ilyen későn már úgy sem egészséges enni:)

Szauna

Olyan meleg van odakint, hogy nem kell elmenni szaunába, ahhoz, hogy az ember kiizzadjon magából mindent, elég csak felszállni egy buszra/villamosra/metróra/vonatra és már patakokban folyik a víz rólam:( Ti hogy bírjátok ezt a meleget?

Youtube

Nem tudom, mikor kellett megadni, de a regisztráció során biztos valamikor meg kellett adni, hogy mikor születtem, de hogy nekem a youtube rosszul számolta ki a korom, az biztos, és most nem találom, hogy lehet azt kijavítani. Vagy a youtube, vagy én nem tudok számolni, szóval valaki árulja már el, hogy hol lehet azt megnézni, megváltoztatni, mert szeretném tudni, hogy hány éves vagyok valójában:)

Nem szeretnék úgy járni, mint Thia:), habár ha a youtubenak van igaza, akkor fiatalabb vagyok, mint azt eddig tudtam magamról:)

Nincs mire várni

Az utóbbi napokban visszatért minden a régi kerékvágásba, csak mostmár látványosabb a dolog, mint korábban volt. Mire gondolok? A főnökünk már napok óta nem is jár felénk, mégcsak annyira sem, hogy odaköszönjön nekünk, ha be is jön a szobába, akkor is a másik csoporthoz megy oda, anélkül, hogy nekünk köszönne, aztán fogja magát és ki is megy. Elég sok változás volt a mi csoportunkban is az elmúlt hetekben, mégsem érdekli egy fikarcnyit sem, hogy nálunk hogy haladnak az új emberek, a másik csoport új embereihez viszont naponta odamegy érdeklődni. Korábban, mivel ült a mi boxunkban is valaki, akire kíváncsi volt, így legalább néha odaböffentett egy sziát, de mivel az elült onnan (Mancikáról van szó), ezért már nyugodtan el tud minket kerülni, és ezt meg is teszi.

Ha lehet hinni a folyosói pletykáknak a nagyfőnök szeretné megtartani az embereket, csökkenteni a népvándorlást, ami nálunk van, és ezért tanácskoztak a főnökeinkkel, ami alatt arra az álláspontra jutott a mi főnökünk, hogy nem szeretne senkit semmilyen módon kiemelni, legyen egységes a dolog, mire a nagyfőnökünk azt mondta, hogy arra, hogy ez megvalósuljon kis esélyt lát, mert túl sokan vagyunk ahhoz. A munkánk milyenségét úgy látszik nem veszik figyelembe, pedig hatalmas különbségek vannak, így az egységes jutalmazás különben sem hozna megelégedettség érzést, de attól még jó volna.

Szóval most, hogy kiderült, hogy szarnak a fejünkre, és mi vagyunk az osztályon belül a legutolsók a sorban, így arra a következtetésre jutottam, hogy nincs mit és nincs mire várni, hiszen a tisztelet, megbecsülés, vagy elismerés szikrája sem fedezhető fel, a közhangulat meg nagyon szar. Egymás után mondanak fel az emberek szerte a cégnél, és az elégedettségi ráta valahol a béka segge alatt lehet.

Érdekes...

Amellett, hogy az írásaim alapján itt még azt sem sikerült magabiztosan eldöntenie mindenkinek, hogy fiú vagy lány írja a bejegyzéseket, azt vettem észre, hogy a mindennapokban is előfordul, hogy más kép alakul ki másokban rólam, mint a valóság, no ott azért nem azt nem tudják eldönteni, hogy milyen nemű vagyok:) az nem okoz senkinek sem problémát:). Ma például a piacon szerintem volt olyan eladó, aki azt hitte, hogy biztos az Apehtől jöttünk, mert úgy szolgált ki minket a kolleganőmmel. Egy másik kolleganő, akivel még személyesen nem találkoztam, csak telefonon beszéltünk, azt gondolta rólam, hogy alacsony, szőke és kék szemű vagyok, namármost ebből egy sem talált:), amikor ezt elmondtam a többieknek, akkor azok megfogták a dolog lényegét, és közölték, hogy azt hitte a kollegina, hogy én vagyok a Kisherceg, aki ugye nem lehet más, mint Steiner Kristóf, és egyikül le is vonta a konklúziót, hogy de szerencsére nem. Persze nyilván a kollegina valakihez hasonlít, akire a hangom alapján emlékeztetem, de érdekes azt látnom, hogy mennyire más kép tud kialakulni az emberről másokban, mint a valóság.

 

Utálom!!!

Utálom ezt a hőséget, nehezen bírom megszokni, és tiszta nyűgös vagyok tőle. Már reggel melegem van, mire beérek a munkahelyre, utálom, hogy nem lehet rövidnadrágban és szandálban lenni, bent fagyosszent ül az ablak mellett, aki ahelyett, hogy azt mondaná, hogy figyelj, kicsit fázom tekerjük lejjebb a légkondit, egyszerűen kinyitja az ablakot, amitől az leáll magától és mivel neki 50 fokban sincs melege, így eszébe se jut, hogy visszazárja. Aki csak beteszi a lábát az irodába egyből azt mondja, hogy meleg van, nincs levegő, és kérdezi, hogy lehet ezt kibírni. Hát részemről nehezen, de nem mondhatom óránként, hogy figyi, zárjuk már be az ablakot, hogy legyen valami normális hőmérséklet odabent, másnak meg nem jut eszébe. Aztán hazafelé felszállok a vonatra, ahol persze már ülő hely nincs, és az összes ajtó be van zárva, nehogy legyen valami légmozgás, annyi esze senkinek sincs, hogy kitámassza, csak szenved, én vagyok az egyetlen, akit ez zavar, és megpróbálok valami szellősebb részre állni. Melegben nem bírom az emberi hülyeségeket!

Csoda történt a hétvégén?

Múlt hét végére a forint meglehetősen gyenge lett, ami annak volt köszönhető, hogy habár igazából nem tűnt fel, de egyébként már államcsőd van, és rosszabb helyzetben vagyunk, mint Görögország. Aztán mára kiderült, hogy államcsődről szó sincs, szóval a hétvégén nyilván csoda történt, hogy a csődtől hipp-hopp ennyire távol kerültünk kormányunk szerint... Most anélkül, hogy ebbe nagyon belemennék, hogy ki mit is mondott, ki milyen beosztásban van közülük, azért azt megkérdezném, hogy egyetlen egy kommunikációs szakembert sem kérdeztek meg arról, hogy jó ötlet-e ez? Még akkor sem tartanám igazán jó ötletnek, ha tényleg csődben lenne az ország, főleg nem akkor, ha ez nem is igaz teljesen, vagy még félig sem, de adott esetben jól jöhet még ennek lebegtetése az emberek orra előtt, amolyan én megmondtam típusban. A baj csak az, hogy az én megmondtam lehet azért lesz igaz, mert annyit szajkóztuk, hogy egyszercsak elkezdtek hinni nekünk. Most is ez történt, hogy kiderült, hogy mi ugyan már rutinosan nem foglalkozunk az efféle bejelentésekkel,  hiszen már hónapok óta heti rendszerességgel halljuk, de a világ többi része komolyan veszi amit politikusaink mondanak, főleg, hogyha a kormány tagjai, mert hát ha valaki, akkor ők tényleg tudhatják, hogy így van. Hallottam már olyan történetet is, hogy az éppen külföldön nyaraló magyarnak a helyiek újságolták el, hogy az ország csődbe ment. Szóval tényleg oda kéne figyelni végre arra, hogy ki mit mond, mert  még ha meglepő is, vannak olyanok, akik ezt teljesen komolyan veszik, és nem veszik esetleg észre a benne rejlő túlzást, vagy kiegészítést.

azt mondtam már?

Hogy a munkahelyemen a konyha ablakból a mellettünk lévő egyetemi épület egyik wc-jét lehet látni, mondjuk az ablak sötétített, de attól még van, hogy be lehet látni, és hát lássuk be, nem az amire az ebéd melegítése közben vágysz, hogy láthass, mert a piszoár nem éppen egy étvágygerjesztő valami.

Bent ma megállapították a többiek, hogy remélik jó sok kép készült a hétvégén, amin éppen táncolok, mert el se tudják képzelni rólam, hogy táncolok. Gondolom hasonló oka van ennek is, mint annak, hogy míg a velem egykorúaknak általában a boltokban úgy köszönnek, hogy szia, addig nekem rendszerint úgy hogy jó napot. Sokkal komolyabb ember benyomását keltem, mint amilyen vagyok, és idősebbnek is gondolnak. Hát ez van.

Katasztrófa turistáskodtunk

Délután kisétáltunk a Duna-partra és megnéztük, hogy hol tart a víz. Igazából a parttól olyan 300-400 méterre megálltunk, mert a víz már ott tartott és az alatt a negyed óra alatt is több cm-t öntött el az útból, amin voltunk. Egyébként nem csak mi voltunk ott, hanem kisebbfajta tömeg, egymást érték az emberek, mindenki nézegette a vizet, a gyerekek a vakondokat mentették, mi meg a hangyákat néztük, amelyek a víz mellett rohangáltak és felmásztak a lábunkra. Amúgy szinte már az ártér széléig kiér a víz, csak az út kicsit magasabb, ami visz le a partra, így azt még nem öntötte el teljesen a víz. Mikor várható a tetőzés, tudja valaki?

hazaértem

Hazaértem a céges hétvégéről még a Duna előtt:), mert szépen terjeszkedik.

Úgy beszéltük meg pár kollegával, hogy kocsival megyünk, amit így utólag nem tartok annyira jó ötletnek, egyrészt mert nem azokkal mentem együtt, akikkel ott lent a napot együtt töltöttem, másrészt mert gyorsan és agresszíven vezet. Én ugyan nem láttam a sebességünket, ami jobb is, mert így is néha a frász kerülgetett, hát még ha láttam volna, hogy tényleg 180-nal megyünk, ahogy egyik mondatban elhangzott, mondjuk hazafele már jobb volt, sokkal lassabban jöttünk, már csak olyan 130-cal.

A szállásunk egyszerűen leírhatatlan volt, állítólag 2 csillagos, habár én úgy tudtam, hogy 3 csillagos lesz, de állítom, hogy a koliszobám ehhez képest egy pazar hely volt, tágasabb és több bútor is volt benne. Nem mintha sűrűn járnék szállodában, de tudtommal ott szokott lenni szappan és sampon a fürdőszobában, meg törölközők hada, hát itt nem volt, na meg azért legalább annyi ülőhely ahány ágy, ez még egy koliszobában is így van, aztán a retro bútorok, és a látszólag a 80-as évek óta le nem cserélt foltos padlószőnyeg, a törött ajtókeret, no meg a nyirkos ágynemű a komfort érzetünket a 0-val tette egyenlővé.

A nyakam is sikeresen elaludtam már péntekre, így szinte minden mozdulatra fáj. A napközbeni programok egyébként tök jók voltak, jól éreztem magam, továbbra is szeretek bowlingozni, de tudni még most sem tudok igazán:), táncolni viszont szeretek is meg nem is, főleg azért mert nem igazán tudok, és zavar, amikor látom mások mennyivel ügyesebbek, mint én. A logikai játékok közül pedig csak a legegyszerűbbekkel boldogulok:( mert nincs hozzá gyakorlatom tavalyig nem is találkoztam velük.

Aztán hazaérve gondoltam, hogy legalább lesz egy két friss bejegyzés amit elolvashatok, hiszen mégiscsak eltelt két nap, amióta néztem, de összesen csak egyet találtam:( és e-mailt sem kaptam, szóval hamar bepótoltam elmaradásaim a neten.

Eszembe jutott 2

Na meg az is eszembe jutott amikor meg Thiát olvastam, hogy amikor arról beszélgettünk a párommal, hogy milyen jó érzés, amikor az utcán az ember után fordulnak, hogy megnézzék, mert milyen jól néz ki, és én panaszkodtam neki, hogy nekem is tetszene, hogyha megnéznének az emberek, akkor azzal a javaslattal élt, hogy ha erre vágyom, ennél mi sem egyszerűbb: menjek ki meztelenül az utcára, és akkor biztos lehetek benne, hogy mindenki megnéz. Hát köszi, de nem megbotránkoztatni akarok embereket, ne azért nézzenek meg, mert oly régen láttak már hülyét, főleg ennyire közelről, hogy már hiányzott nekik ez az élmény!

Eszembe jutott

Mostanában többször is olvastam Gusnál Britney Spearsről, igaz azért, mert régi bejegyzéseit olvasgatom, és erről eszembe jutott saját élményem Britneyvel kapcsolatban. Ha emlékeztek még rá az egyik első slágere, vagy talán a legelső volt a ...  baby one more time, amit én úgy értettem, mert mindig csak a rádióba hallottam, és leírva sosem láttam, érdekes még akkor sem, amikor már a klipet is láttam párszor, hogy Kiss me baby one more time, és ezzel a tévhittel voltam jó ideig, amíg egyszer csak valaki fel nem világosított, és nem volt könnyű dolga, hogy az nem kiss, hanem hit, pedig mennyivel jobban hangzik az, hogy csókolj babám még egyszer, mint az, hogy "vágj már pofán babám". Be kell valljam a dal addig sokkal jobban tetszett, amíg nem tudtam, hogy nem kiss van a szövegben:)

#333

Igazán megtanulhattam volna már az elmúlt napokban, hogy esernyő nélkül sehova, de ha mégis, akkor legalább nézzek ki az ablakon annyira, hogy meg is győződjek arról, hogy nem esik az eső. Most este, miután megettem az utolsó szelet kenyeret, amivel mondjuk jól is laktam, de azért ki tudja, hátha megéhezek apropóból úgy döntöttem, hogy elmegyek kenyérért, és amikor a barátom elment tőlem, én is mentem vele. Kinéztem én az ablakon, de nem vettem észre, hogy esne, így felkaptam a kabátom és uccu neki, elindultam, csak akkor jöttem rá, hogy esik az eső, amikor kimentem az épületből. Kedvem már nem volt visszajönni, így én voltam az utcán az egyetlen ember, akinek sem kapucnia, sem esernyője nem volt. Nem tudom miért feltételeztem azt, hogy miután az időjárás előrejelzés szerint délután már bárhol eshet, akkor pont itt nem fog.  Nem tudom miért mondták azt, hogy már, amikor ebben semmi újdonság nincs, már napok óta bárhol eshet az eső, vagy nem?

Az imént azt hittem hirtelen, hogy aki beszél a tévében éppen, azt úgy hívják, hogy Debie Beszart, de aztán megnyugodva láttam, hogy nem szart be, csak Beszant. Mondjuk amiről mesélt, attól aztán nyugodtan be is szarhatott volna.  (A Discoveryt nézem) Pfújj, hogy beszélek:)

Szóljatok...

SZÓLJATOK A BLAHÁN A PÁNSÍPOS INDIÁNOKNAK, HOGY ÁLLJANAK LE AZ ESŐTÁNCCAL,
MERT EZ MÁR KURVÁRA NEM VICCES !!!!

Ismerős?

Emlékeztek erre? Annak idején, amikor még kicsi voltam ez amolyan kötelező eleme volt a tánctanfolyamoknak, így mi is tanultuk, és versenyt is rendeztek nekünk, amely során úgy kellett lambadázni, hogy a pároddal olyan közel álljatok egymáshoz, hogy a hasatok és mellkasotok közül ne essen ki az egyre kisebb darab újságpapír. Egész sokáig bírtuk, de nem mi nyertünk:)

Ha már arról írok, mikre táncoltunk, akkor íme egy svéd szám, amire úgy, ahogy azt a filmekben is látni, sortáncot roptunk. Mondjuk elárulom, fogalmam sincs, hogy vannak már a lépései:)

Lássuk csak... nyár

Kicsit összefoglalom, hogy mi vár rám a nyár folyamán: először is lesz egy amolyan csapatépítő hétvégém, aztán taníthatom be az újonnan a csoporthoz kerülő embereket, ami azt is maga után vonja, hogy saját név alatt nem sok mindent fogok csinálni, amíg két ember után kell átnézzem, hogy miket csinált...

Aztán július végén megyek a hegyek közé, egészen messzire valahova Gyergyó környékére, ami azért jó lesz, mert egyrészt a táj szép, másrészt jó egy kicsit kikerülni ebből a civilizációs dzsungelből. Ez a túra nálunk a fél családot vonzza, annak ellenére, hogy sátortáborba megyünk:), előre láthatólag kis csoportunk ezúttal is megközelíti a 20 főt, ami a teljes általában 1000 körüli résztvevő közt azért elenyésző, ha valakit érdekel az ilyesmi, nyugodtan szóljon és annak szolgálok részletekkel is:)

Aztán lesz az esküvő augusztusban, amire várjuk az ifjú párt is, hogy személyesen megjelenjen, mert az milyen volna már, hogyha azt is megbízottaikon keresztül intéznék, mint az egyeztetéses dolgokat, mert még azért hajlandó vagyok leegyeztetni a részleteket, de beugrani a vőlegény helyett azért már nem szeretnék:)

Aztán valamikor lesz még osztálytalálkozó is, de annak időpontja bizonytalan. Erről jut eszembe, találkoztam a múlt héten egyik tanítónénimmel, aki megállapította, hogy bizony már 18 éve, hogy tanított engem, amin kicsit meg is lepődtem, de a hét során többször jöttem rá, hogy bizony nem csak én nőttem fel az elmúlt években, hanem mások is, pedig valamiért azt hittem, hogy ők maradnak kicsik:)

Aztán még lesz időm irigykedni anyukámra, aki augusztusban még egy kedves meghívásnak eleget téve Németországba is kilátogat pár napra.

A nyár egyébként nem rossz évszak, csak néha túl nagy a hőség.