2011. március 31., csütörtök

tv

Nem tudom ki mit néz a tévében, de nekem az a benyomásom, hogy az én környezetemben senki, még csak véletlenül sem nézi azt amit én, mert még véletlenül tudnánk róla beszélgetni unalmas perceinkben. Mondjuk nem akkora gond, elvégre mikor vannak nekem unalmas perceim?

Egyébként szerintem manapság az időjárás után a mit nézel a tv-ben téma lehet a második, amiről nagy valószínűséggel tudsz bárkivel beszélni, habár lehet mégsem, mert ugye nekem ez nem jön össze:) Persze tudom, hogy a legkellemesebb közös téma az tud lenni, ha van egy közös ismerős, akiről lehet beszélgetni, és a többi csak unaloműző fecsegés lehet maximum.


#717

A professzor azt fejtegeti, hogy a sperma glükóz-tartalma viszonylag magas. Egy orvostanhallgató leány megkérdezi:
- Jól értettem: a férfiak spermája tele van glükózzal, mint mondjuk a cukor..?
A professzor igenlő válaszára így folytatja:
- Akkor miért nem édes ...?
A kitörő röhögésből rájön, mit mondott, belepirul, de meghallja a professzor egzakt válaszát:
- Azért nem érzi édesnek, mert az édességet ízlelő bimbók a nyelve hegyén vannak, nem a torkában.


A professzor asszony bejelenti, hogy másnap vizsgatesztet írat, ezért csak az maradhat távol, aki súlyos balesetet szenvedett, fekvő beteg vagy meghalt egy közeli hozzátartozója. A tanulócsoport heccmestere jelentkezik:
- Igazolt távollétnek számít a szexuális kimerültség is?
A professzor asszony megőrzi nyugalmát a kitörő röhögésben is, és így felel:
- Az nem igazolt mulasztás. Attól még nyugodtan eljöhet, legfeljebb a másik kezével írja meg a tesztet. Ha meg esetleg nem tudna leülni, akkor állva.


Az anatómiaprofesszor megkérdezi:
- Tudja-e valaki, melyik emberi testrész képes kilencszeresére megnőni?
A nagy hallgatásban csak egy szende hallgatólány jelentkezik:
- A pénisz.
Mire a professzor.
- Nem. A pupilla. De gratulálok a barátjához ...

Egyesült Királyság

Talán a legismertebb indulóval zárom a sort:


Blue - I can:









2011. március 30., szerda

2011. március 25., péntek

Szerbia

Nina - Caroban:









San Marino

Senit - Stand by:









közöny?

Hogy lehet az, hogy itt egy társasházban simán le lehet maradni arról, hogy valaki oda vagy éppen onnan el költözik? Hogy lehet az, hogy nálunk annyira nem figyelünk a másik emberre, a környezetünkre, hogy még az sem teljesen magától értetődő, hogy a szinten lévő szomszédok bemutatkozzanak egymásnak?


A filmekben azt látjuk, hogy a tengerentúlon, illetve nyugaton a szomszédok köszöntik az újonnan érkezőket, elbúcsúztatják az elköltözőket, és ilyenkor bennem vegyes érzelmek támadnak, hogy ez milyen kedves, illetve az is, hogy azok mennyire belemásznak mások magánszférájába. Kérdés persze, hogy tényleg belemásznak-e vagy csak figyelmesek, és mégjobb kérdés, hogy jobban belemásznak-e, mint azt nálunk teszik?


Azt gondolom, hogy nem másznak jobban bele, mint itt, hiszen én találkoztam már olyannal, hogy az egyik szomszédos lakásba költözőkről hamarabb tudtam, mi anyuka foglalkozása, mint hogy személyesen találkoztam volna vele, mert a foglalkozása, vagy vélt foglalkozása sokkal érdekesebb pletyka téma volt, és szétkürtölték, semmint az, ami egy tényleges találkozás során a valódi benyomása lehetne az embernek. Mondjuk ha az embert úgy könyvelik el, hogy a legősibb mesterség űzője, akkor nem biztos, hogy kedve van bemutatkozni a szomszédoknak, és nekiállni bizonygatni az ellenkezőjét.


Egyébként amiért ez az egész téma eszembe jutott az az, hogy most hallottam, hogy a németeknél csupán azért jogosult vagy egy nap szabira, mert bejelented bent, hogy költözöl, ez amolyan bónusz szabi ilyenkor, meg azt is, hogy mivel tudja a ház, hogy te elköltözöl, ezért a szomszédok szépen sorban eléd járulnak, hogy elbúcsúzzanak tőled. Kedves gesztus, nem?


Nálunk ez nagyjából úgy néz ki: a munkahely: remélem nem akarsz azért kivenni egy napot sem, mert most költözöl, a költözésre ott van a hétvége, használd ki, na jó, ha nagyon akarsz akkor végy ki egy napot, ha még délutánra sem bírsz bejönni, de ennyivel kevesebb szabid marad az évre. Szomszédok: vajon honnan van ennek annyi pénze, hogy elköltözzön? Ez is jó helyen tette szét a lábát, összeszedett magának egy gazdag pasit. Vagy éppen: ennek semmi sem elég jó?


Na jó, tudom, azért nem szabad általánosítani, egész biztos nálunk is vannak kivételek, és valószínű én is kicsit túlzásokba estem, de tény, hogy nem volt eddig sehol fogadóbizottság, nem kaptam sütiket, nem voltak látogatók, és ahol az elmúlt 12 évben a családi fészek van, nos ott sem rendelkezek barátokkal a szomszédok körében, tulajdonképpen senki olyannal, akinél rendszeres látogatást tennék. Az igaz, hogy ahol előtte laktunk ott ismertem az összes szomszédot jól, és elég jó viszonyban voltunk valamennyivel, többjüknél jártam látogatóban is, de az egy viszonylag kis település volt, illetve még régen otthon a nagyvárosban volt az, hogy jól ismertük a szomszédokat, és gyakorlatilag baráti szálak kötöttek össze, de az még az átkosban volt, így felmerülhet a kérdés, hogy a különbség az akkor és a most tapasztaltak között abból adódik, hogy megváltozott a minket körülvevő világ, és benne az emberek, vagy abból, hogy más helyen lakunk.


Mivel eleget fecsegtem már össze meg vissza és most befejezem, a végére csak még egy kérdés: a nyugati kapitalista "gonosz" világ miért barátságosabb, és figyelmesebb mégis mint a miénk?

2011. március 23., szerda

megfejtettem

Azért késnek folyamatosan a vonatok reggel és délután is minimum 5 percet, mert a jó időnek köszönhetően kitágultak a sínek és ennyivel messzebb kerültek egymástól az állomások. Persze a szerelvények is folyamatosan fejlődnek, kár hogy visszafelé, hiszen a minap majdnem röhögőgörcsöt kaptam amikor megláttam a vonatot amivel a kedves érkezett, aztán párnap múlva nekem is szerencsém volt kipróbálni azt. Egyszerűen egy csoda volt, csoda, hogy nem esett szét, a kupéba vezető ajtót mondjuk már csak a szokás tartotta a helyén, a zsanérok biztos nem, bezárni meg végkép nem lehetett, az egyik utas meg is jegyezte, hogy ezt már biztos leselejtezték egyszer. Kétségtelen, hogy még néhány év, és már antiknak fog számítani.


Egyébként az hallottátok már, hogy nálunk azért haladnak lassan a vonatok, hogy fenntartsák a nagy ország látszatát?


Kis összehasonlítás: egy ismerős mesélte, hogy a lánya 2,5 óra alatt több, mint 400 km-t tett meg vonattal Dániában, itthon nekem nemegész 220 km-hez van szükségem 3 órára, persze van olyan hely, ahol alig másfél óra is elegendő ahhoz, hogy 40 km-t haladjunk megtegyünk vonattal, de a legelképesztőbb történetet a minap mesélte egy ismerős, miszerint amikor jöttek hazafelé hajnalban vonattal az tűnt fel nekik, hogy a kalauz mindig csak hátulról jön előre, visszafelé sohasem megy, és a vonat meg sem áll sehol, először azt hitték, hogy biztos túl fáradtak, de aztán elkezdtek figyelni, és megfigyelték, hogy a vonat olyan irtóztató sebességgel robog, hogy a kalauz elől leszáll, és hátul újra fel anélkül, hogy a vonat megállna. Na mondjuk ez utóbbi már nem nálunk volt.

Portugália

Homens Da Luta - Luta é Alegria









Lengyelország

Magdalena Tul - Jestem:









2011. március 19., szombat

2011. március 18., péntek

Izrael

Egy korábban már dalfesztivált nyert előadót indítanak, akiről az egész világ tudja, hogy habár most nő, férfinak született. Úgy látszik az izraeli egy eléggé nyitott és elfogadó társadalom, hiszen SPF-től már azt is tudjuk, hogy a tavalyi előadó egy melegségét vállaló énekes.


Az idei dal pedig a következő:


Dana International - Ding dong









Írország

Jedward - Lipstick:









2011. március 13., vasárnap

2011. március 11., péntek

Ciprus

A mai második dal, ciprusról:








Bulgária

Ez pedig a bolgár eurovíziós induló dal:









Szavazós dobozt már nem gyártok hozzá, úgy sincs sok értelme elnézve az előzőekre leadott szavazatszámot, de ha valaki szeretné, komment formájában nyugodtan elmondhatja a véleményét a dalról.

2011. március 10., csütörtök

Bosznia-Hercegovina

Most kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg így kell-e írni az ország nevét magyarul, ha nem szóljatok és javítom:)














 

Belgium








 






2011. március 9., szerda

valóságshow

Most, hogy kétféle valóságshow is megy a tv-ben, és van mit összehasonlítani sokkal érdekesebb a téma, mint eddig, habár igaz ami igaz nálam a kettőből az egyik még a foglalkozni vele kategóriát sem sikerült megüsse.  Az Éden hotel viszont nekem tetszik, mert irigylésre méltó a környezet, ahol játszódik, és tetszik az a taktikázás, ami ott folyik, és sokkal kevésbé érzem a magamutogatást, valamint jóval kevésbé hangsúlyozzák ki a káros szenvedélyeket (cigi, pia), mint a korábbi show-kban, amit még anno néztem is.

Fehéroroszország








És a nélkülözhetetlen szavazós táblácska:


 






Ausztria

Ők az egyik "nagy visszatérők", hiszen Ausztria évekig nem vett részt a dalfesztiválon.


Az most induló daluk a következő:









 






2011. március 8., kedd

dühös tömeg

Nem tudom, hogy kinek mennyire tűnt már fel, de mostanában az emberek elfelejtették, hogy hogy illik rámutatni valamire. Ugye van a kezünkön egy ujj, aminek az a neve, hogy mutatóujj, tapasztalatom szerint ezt egyre kevesebben használják, amikor valamire rá szeretnének mutatni, helyette a mellette lévővel mutogatnak, amit nevezhetnénk bemutató ujjnak is. Azt hallottam, ha valaki a középső ujjával mutat, még akkor is, ha nem kifejezetten "bemutatni" akar valakinek, az ellenszenvét fejezi ki a tudatalattija. Tehát különösebb közvéleménykutatás nélkül is meg lehet állapítani, hogy egyre több az elégedetlen és dühös ember körülöttünk, legalábbis körülöttem, és ez előbb vagy utóbb, ha nem oldódik meg a kiváltó oka, akkor a felszínre fog kerülni, márpedig ha abból indulunk ki, hogy jellemzően már 2-3 éve nincs fizetésemelés, és ezen nem változtatott érdemben az új és mégújabb adórendszer sem, az alapélelmiszer árak is idén hirtelen és jelentősen emelkedtek, a politikai környezet már évek óta rémes, a gazdaság is maximum összeroskadása miatt dübörög, akkor nem várható, hogy magától megoldódna. Az a benyomásom, hogy nem az a kérdés, hogy az elégedetlenség eléri e kritikus szintet, hanem az, hogy mikor teszi azt.


Azért próbáljatok meg meggyőzni az ellenkezőjéről:), hátha sikerül.

Örményország

A következő versenyző: Emmy-Boom boom:









Ezt a dalt is értékelhetitek:


 






Albánia

A dalfesztivál idei versenydalai közül az első:


Aurela Gace - Feel the passion









2011. március 6., vasárnap

Fazekas Anna: Őzanyó

Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.


És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.


Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.


Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.


Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.


Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb.


Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,


ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.


De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.


Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.


Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.


Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.


Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.


Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"


Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"


Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy


borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.


A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.


"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."


Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.


Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.

2011. március 5., szombat

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.


Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.


Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.


Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.


Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.


Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.


Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.


Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"


Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!


Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.


Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.


Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.


Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.


Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"


Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.


Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.


De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.


Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.


Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.


Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.


Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:


őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,


hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.


S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.


Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.


Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.


Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.


Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.


Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.


Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.


Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.


Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.


Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!


kapcsolgatok

Kapcsolgatom a tv-t és egyszercsak leesik az állam azon amit látok: magyar gyerekszakács főzőműsor. Most komolyan két 10-12 éves gyerek, egy fiú és egy lány főz teljesen egyedül. Most pont mákosgubát és aszaltgyümölcsös teát készítettek. Hát csoda, hogy elfelejtettem tovább kapcsolni? Nem mindennapi látvány, és olyan hihető, hogy ők így tudnak maguktól főzni. Mondjuk itt tényleg ők csinálták. Nem beteges ez egy csöppet? Vagy csak én nem fejlődök a korral kellőképen?

édes szájú

Nem azért kóstoltam végig az különböző színű jégcsokikat, mert édes szájú vagyok, á dehogy, csakis azért, hogy leellenőrizzem, nincs-e valamelyiknek más íze.

2011. március 4., péntek

Glee

Ebben a sorozatban az tetszik, hogy olyan sok ismert zenét hallhatok, néha csak kicsit frissítve:









Néha teljesen átvarázsolva:









Van, amihez hozzá se nyúltak, a filmben még a klip utánzása is megvolt:









De van olyan szám, amit addig hiába ment a rádiókban, tv-ben, és reklámozták a blogok is egyszerűen nem hallgattam meg, de a sorozatban felfigyeltem rá:









Még egy dal, ahol még a zenei aláfestés is nagyrészt "ének" legalábbis szerintem:









 

Világunk

Azt tudtátok, hogy az elmúlt 5 évben fedeztek fel eddig ismeretlen indián törzset?


És azt, hogy napjainkban a fajok kihalása gyorsabb, mint az 5 nagy kihalási hullám bármelyikében? Azoknak minden esetben az lett az eredménye, hogy az akkori fajok több, mint fele kihalt. Mondjuk még nincs újabb nagy kihalás, de ha nem figyelünk oda, akkor lehet, hogy lesz. Illetve jelenleg még mindig rendszeresen fedezünk fel új fajokat, pedig nekem valamiért az volt az érzésem, hogy már régóta nem lehet új fajokat fölfedezni a Földön.


Valamint azt, hogy volt már, hogy sokkal szennyezőbb volt az ember, mint napjainkban? Igaz, mivel ma sokkal többen vagyunk, így az összhatás most mégis nagyobb, mint akkor.


A világ tele van meglepetésekkel, azt hihetjük, hogy ismerjük már, pedig nem is.

2011. március 2., szerda

szedett-vedett

Szakad a hó, ami mondjuk engem nem igazán zavar, úgy is irigykedtem arra, hogy otthon sok centis hó van már napok óta, és én nem is látom.


Egyébként meg kissé már kezd unalmas lenni az, hogy szinte napi szinten egymásnak ellentmondó információkat kapunk, hogy nehéz két embert találni, aki ugyanarra a kérdésre ugyanazt a választ tudná adni, és nem valami teljesen mást.


Ja és a főoldalra gombom nem is tudom miért van még mindig kint, amikor úgy se működik, és biztos különleges baja lehet, mert már rég óta nem kaptam semmi információt arról, hogy hogy áll a kutatást.


Emlékeztek arra, hogy volt régen egy olyan kütyü, hogy copf varázsló?:) Most láttam egy sorozatban, és megállapítottam, hogy jé, tényleg, és emlékszem úgy megnéztem volna egy olyat élőben is, mert olyan érdekes kütyünek tűnt. Esetleg valaki használt olyat?