2011. február 28., hétfő

kis tornászlány

Elkezdtem nézni egy dokumentumfilmet amely román tornászlánykákról szólt. Először nem is értettem, hogy mi köze van az egésznek a címhez, és nem is tudom megmagyarázni, hogy mi az, ami megfogott, ami hozzáláncolt, de az biztos, hogy végignéztem.


Több dolog is van, ami együttesen azt eredményezte, hogy végignéztem az egészet, az egyik talán az, hogy bármi, aminek köze van Romániához felkelti az érdeklődésem, a másik pedig az, hogy nem tudtam eldönteni első ránézésre, hogy sajnáljam, vagy csodáljam azokat a kisgyerekeket. Nem tudtam, hogy a film arról szól-e majd, hogy milyen brutálisan és gonoszan bánnak az edzők a gyerekekkel, vagy arról, hogy mennyire erősen akarnak, és küzdenek azok a csöppségek azért, hogy egyáltalán esélyük legyen kijutni az olimpiára, ahová annyira vágynak. Aztán a történetet nézve rájöttem, hogy egyáltalán nem bánnak gonoszan a gyerekekkel, szigorúak, de nem gonoszak, nem esnek túlzásokba, és nem kiabálnak jobban velük, mint bármely tesiórán a nagy tornateremben a tanárok, hogy mindenki jól hallja mikor mit kell csinálni. Azonban azzal tisztában kell lenni, hogy tornászként kijutni az olimpiára Romániában nem könnyű, hiszen nagyon erős a mezőny, és magas a színvonal.


Gondolkodtam azon is, miközben néztem, hogy vajon itt most a gyerekek vagy a szülők akarják e jobban ezt az egészet, de én úgy láttam, hogy inkább a gyerekek vágynak rá, semmint a szülők, a gyerekek egyetlen és mindent túlragyogó álma az, hogy díjnyertes és ismert tornászok legyenek, s a szülők sokszor még erőn felül is azon vannak, hogy ez az álom megvalósulhasson.


Roppant becsülendő az a kitartás, erő, eltökéltség, és hit, amivel ezek a kis gyerekek rendelkeznek. Lehet, hogy még alig múltak 10 évesek, és talán még a derekamig sem érnek, de akkor is csak felnézni lehet rájuk szerintem.

Nincs nektek az utóbbi időben hiányérzetetek?

Nem gyötör benneteket a hiányérzet, ha mostanában tvt néztek hétvégén esténként? No nem azért, mert ne látnátok nap mint nap újdonságokat, hiszen amikor már huszonnyolcadjára is megnézzük ugyanazt a filmet, mely természetesen valahogy immár huszadik alkalommal is premier vetítés, még mindig van alkalmunk felfedezni a sarokban egy pókot, amit legutóbb még nem vettünk észre. Na de én most nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mostanában nincs semmi "népi zenés műsor" a nagy csatornákon, gondoljatok csak bele, ahogy anno lelkesen szombat esténként egy ország együtt mosta az ablakot a tv előtt miközben azt csodáltuk, hogy milyen ügyesen tudja formálni az énekes a szavakat anélkül, hogy kinyitná a száját, miközben roppant mély mondanivalóval rendelkező dalszöveget ad elő. Emlékszem volt olyan, aki évek alatt nem tudta elsajátítani a tátogás csínját. S ez hogy jutott épp most eszembe? Hát néztem egy kabaréjelenetet, ahol pont ezt a műsortípust figurázták ki, és a közönség nagyon jól érezte magát közben.

2011. február 27., vasárnap

#659

Nálunk mostanában a Spektrumon a reklámok csehül mennek, pedig nem sok olyan része van az országnak, amely messzebb lenne a cseh határtól. Ki érti ezt?

2011. február 25., péntek

#658

Van ez a szám, melyről először azt hittük testületileg, hogy egy gyerek énekli, csak amikor elkezdtem figyelni a szövegét, jegyeztem meg, hogy ilyet azért csak nem énekeltetnek el egy gyerekkel, aztán egyszer sikerült elcsípni, hogy ki énekel, aztán már azt is megtudtuk, hogy hogyan néz ki és mennyi idős, s ez roppant csalódást jelentett, mert míg eddig azt gondoltuk, hogy milyen aranyosan énekel ez a gyerek, tudva, hogy ki énekel már inkább nyávogásnak érzékeljük. Azt gondoltam ezen már nem lehet rontani, de aztán megnéztem a klipet, ahol jobban szemügyre tudtam venni az előadót, és meg kellett állapítanom, hogy karakteres arca van és lehet csak ebben a klipben, de ráadásul szerintem idősebbnek is néz ki, mint amennyi valójában.

2011. február 24., csütörtök

22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben

Ez a felvetés azt feltételezi, hogy van olyan dolog az életben, amit nagyon nem kellett volna megtennem, és mégis megtettem. Hiába töprengek na jó, azért túlzásba nem viszem, semmi nem jut eszembe, ami igazán, és őszintén ebbe a kategóriába tartozna. Nem emlékszem olyanra, hogy valakit nagyon megbántottam volna, vagy valamit nagyon elrontottam volna és így jogos lenne a bárcsak ne tettem volna felkiáltás. Igazából úgy gondolom, hogy semmit nem csinálnék másként, mert így pont jó, vagy mert az se volna semmivel sem jobb. Szóval újfent semmi csámcsogni való részlet nem látott napvilágot:)


Egy dolog, amit kicsit azért bele tudok erőszakolni ebbe a posztba az az, hogy bárcsak ne lettem volna olyan lusta, és sportoltam volna többet gyerekkoromban, lehet akkor most még a focit is szeretném:)

2011. február 22., kedd

kérdés

A hétvégén néztem a híreket a tévében, amiben bemondták, hogy mégis engedélyezve van az eredeti és teljes útvonalon a nyári melegfelvonulás, majd áttértek az arab világ tüntetéseire. Pár perc elteltével bejött édesanyám, és azt kérdezte, hogy részt akarok-e venni rajta. Hirtelen nem is értettem, hogy mire gondol, aztán kiderült, hogy ő a nyári felvonulásra, mire én mondtam, hogy nem, nem gondoltam rá.


Az egészben az az izgalmas, hogy vajon hogy jutott eszébe ezt megkérdezni, valójában nem tudom mi lehet a válasz rá, de nagyjából két ötletem van.

#655

Kezd divatba jönni a tövénél barnára festett szőke haj...

Ez nyilván nem lehet lenövés, mert egy híresség egy reklámfotón nem lehet lenőtt festéssel, ha nem bulvárlapról van szó.

2011. február 21., hétfő

nálunk ez a módi

Úgy volt, hogy ma délelőtt jönnek hozzánk kollegák egy megbeszélt időpontra egy találkozóra, és az időpont közeledtével felhívtam az egyik kollegámat, hogy akkor egyeztessünk stratégiát, nálam vagy náluk kezdenek, akik jönnek, most hogy a főnök szabin van. Feltettem a kérdést, mire megtudtam, hogy egyébként a főnök múlthéten lemondta a mai megbeszélést a szabija miatt, és majd egyszer csak lesz, csak nekünk felejtetek el szólni, mert ugye minket ez abszolút nem érint, hiszen én csak az egyik előadó vagyok ezeken a megbeszéléseken, miért is kéne tudnom, hogy mikor van? Az elsőről is úgy szereztem tudomást, hogy a résztvevők már megjöttek, csak a főnökömet nem találták, és így szóltak nekem, hogy tudnék-e én kezdeni, amúgy nem ért váratlanul a dolog, hiszen nem azok és nem aznap jöttek, mint amiről én tudtam, így aztán nem kellett rögtönöznöm, á dehogy...

2011. február 18., péntek

2011. február 17., csütörtök

a mai nap megtudtam...

hogy van olyan kocsi, amelynek fele akkora a csomagtartója, mint a trabantnak, habár azt nem, hogy az melyik kocsi.


hogy az egyik kolleganőm nagyon utálja a munkáját, mert ahányszor mutat valamit a papíron, azt annyiszor a középső ujjával teszi (vagy engem utál nagyon, de ugye az lehetetlen...:) legalábbis remélem).

árulja el valaki

A személyi szám első számjele jelenti az ember nemét, egyes ugye a férfi, kettes a nő, hármas úgy tudom, ha külföldi állampolgár, na de a négyes mit takar, ufo?

2011. február 16., szerda

20. nap: mi a véleményed az alkoholról és a drogokról?

Olyan régen írtam már ennek a játéknak új bejegyzést, hogy már mindenki el is felejtette, hogy van tartozásom a játékkal kapcsolatosan. Mivel már mindenki túl van rajta, aki meg akarta írni, és már rég el is lett felejtve, így most felzavarom az álló vizet:)


hasznos vs. kellemes

Hasznosabb tevékenység lenne, ha németet tanulnék éppen, de jóval kellemesebb, ha a dadust nézném, nehéz a döntés.

2011. február 14., hétfő

találd ki 4

Na és mivel megvolt a megfejtés jöjjön még egy:)


Baby,baby,
soha nem éreztem még ilyen erősen
mint mikor először találkoztunk,
hogy olyan voltál,mint a szeretőm,
és egyben a legjobb barátom,
Minden eggyé lett,
egy szalaggal átkötve.


Update: mivel még mindig nem érkezett megfejtés, így még egy részletet beteszek, hátha úgy kitaláljátok.


És hirtelen elhagytál,
nem tudom hogyan lesz ezután,
ez olyan,mint egy lövés,
amely leterített.
És most a szívem meghalt,
olyan üresnek és élettelennek érzem magam.


 

2011. február 13., vasárnap

#646

Most látom a tv-ben, hogy Svédországban milyen szép nagy hó van.

#645

Belegondoltatok abba, hogy régen, amikor a tv maci végignézte a mesét, és utána jó éjszakát kívánt és lefeküdt, akkor nekünk is menni kellett aludni? Bezzeg most a maci után kezdünk eleve tvt nézni szinte.

környezetbarát mozsák

Oltsd le a villanyt, ha nem vagy a szobában.

2011. február 11., péntek

habár én '80-an után születtem

De ezért egy része nekem is ismerős.


És most azokról, akik '80 előtt születtek....Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk! Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon. Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.

Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.

Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója
volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.

Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

2011. február 9., szerda

környezetbarát

Ha valaki környezettudatos, akkor nem vásárol annál több terméket, mint amire szüksége van.


Hát igen, azt hiszem mostanában efféle gondolatokra számíthattok majd tőlem, és ilyen tömören, habár erről lehetne többet is írni.

2011. február 7., hétfő

hogyan tovább

A hétvégén nagy családi kupaktanácsot ültünk az egyik reklám felett. Nevezetesen azt ígéri az egyik termék, hogy ha használjuk, akkor tizennégyszer olyan dús lesz a szempillád, és azon töprengtünk, hogy ezt vajon hogy mérik le, hogy állapítják meg, hogy az tényleg 14-szer olyan dús? És az vajon hogy nézhet ki, ha valakinek 14-szer dúsabb a szempillája, az kilát még egyáltalán rajta, és az nem olyan már mint egy szemöldök? Na és vajon mi lesz a következő lépés? Abban maradtunk, hogy az már nem lehet más, mint a 14-szer hosszabb szempilla, és számtalan előnyét is sikerült megfogalmaznunk, például a szempilláddal messziről is fel tudod gyújtani a villanyt, vagy pislogsz egy-kettőt és ki is van seperve az előszoba. Szóval alig várjuk már ezt a fejlesztést!

2011. február 3., csütörtök

#640

Ahhoz, hogy valaki lakástulajdonos legyen nem kell bizonyítania azt, hogy ég a lámpa a fejében...

A minap az egyik szomszéd a vitát hallva a lépcsőházban értelmesen hozzászólt a társalgáshoz és kijelentette, hogy itt 30 éve nem volt rendes gondnok, mert az akkori még a szart is ellapátolta.

Jött, hogy hozzászóljak a dologhoz, de mivel láttam, hogy nincs kihez beszélni, így inkább megtartottam magamnak azt a gondolatot, hogy én azért örülök, hogy már nincsenek tehénlepények és lócitromok a ház körül, habár szüleim és nagyszüleim elbeszélése alapján mifelénk már 30 éve sem volt a lakótelepen ló vagy tehén, de ettől még nem lesz rossz gondnok valaki, mert most nem szállíttat trágyát a házhoz, hogy legyen mit lapátolnia! Mondjuk ettől még tényleg rossz volt a most leváltott gondnok.

Ma meg egy másik szomszéd jelentette ki, hogy az a közgyűlést összehívó hibája, hogy nincs ott valamennyi lakó, meg hogy miért nem csengettek be minden lakásba, hogy jöjjenek, de amikor megkérdezték tőle, hogy ő miért nem volt ott az előzőeken, akkor azt mondta, mert nincs semmi értelme, de most, hogy véletlenül megjelent most egyből felháborodott, hogy nem volt ott mindenki. A mondataiból látszott, hogy egyébként nem sok fény pislákol odabent.

2011. február 2., szerda

hah

Beszélgetünk a fűtésszámláról:
-Képzeld el milyen sok lett a januári fűtésszámlám: xxx.
-Ó ne aggódj, az enyém több.
-Ezt hogy csináltad?
-Ó hát tudod sokba kerül az, hogy hideg legyen...

blogos

Tudjátok az úgy van, hogy az én blogom az külön életet él, önálló személyiséggel rendelkezik, és nem áll ám be a többi blog közé, hogy olyan unalmasan és szokványosan működjön, mint a másoké. Hogy ne menjünk messzire itt van ugye az, amikor új sablont akarok berakni, na akkor legutóbb is elölről kellett kezdeni onnan, hogy beállítottam a gyári sablont és utána azt lecseréltem, mert ha csak simán le akartam cserélni a gyári sablont minden előzmény nélkül, akkor sikerült eltüntetnem a teljes sablont. Az meg csak a jéghegy csúcsa, hogy van amit csak az explorerben és van amit meg a mozillában tudok módosítani. A főoldalra gomb meg a hibaelhárítás szerint is teljesen jól kéne működjön, csakhát ugye mégse, úgyhogy vizsgálják a dolgot...


Két eset lehetséges, az egyik, hogy én vagyok egy teljes blog antitalentum, a másik pedig a fent leírt dolog, vagyis, hogy az én blogom teljesen egyedi:)

2011. február 1., kedd

#637

Van egy játék, melyben jelentős szerepet kap a diplomácia, hogy meggyőzd a másikat arról, hogy te vagy a tuti szövetségese, még akkor is ha hátba támadod, no van olyan verzió, ahol ki lehet zárni a diplomáciát és csak a stratégia a lényeg. Ez utóbbi verzió sokkal szimpatikusabb, mert amikor elkezdünk levelezni egymással, és mindezt angolul, akkor valahogy nekem sohasem sikerül megfelelő és elég erős szövetséget kialakítani, amiből én ne rosszul jönnék ki. Lehet persze csak annyi a probléma, hogy nem vagyok elég jó diplomata ahhoz, hogy úgy manipuláljam a szálakat, hogy az én országom nyerje meg a játékot. Magyarul meg még nem sikerült kipróbálnom magam ebben a játékban, mert nincsenek magyar játékosok:(