Mire képes az ember a szerelméért

Előtte: 

S ez az eredmény:

Forrás: Nők lapja, Viral Nova

#448

Kóborlok az iwiw-en, és az egyik ismerősnél, akiről a neve alapján fogalmam sem volt, hogy honnan ismerem, így rákattintottam, hogy megnézzem, hátha a fényképe alapján felismerem, Így is történt, rájöttem, hogy férjhez ment, és nemcsak az esküvői képek alapján sikerült ezt megállapítanom!, hanem az arc is ismerős volt. Szóval nála az esküvői képeket nézegetve teljesen leesett az állam, olyan ruha, és olyan frizura, olyan képek, mintha egy filmet néznék, nagyon nem semmi, tényleg szép.

Ez is megvolt

Megvolt az esküvő szombaton, és a várakozásoknál sokkal jobban sikerült, sokkal jobb volt a hangulat, mint amire számítottunk.

A napközbeni 40 fok nagyon király volt, főleg akkor amikor a menyasszony finom célzással szólt, hogy reméli felveszem a zakót is, nevezetesen úgy tette, hogy ugye a rózsát áttűzöm majd a zakóra, így én a szertartásokat, és a gyalogos vonulást öltönyben, teljes díszben csináltam végig, ami jobb volt mintha szaunába mentem volna.

Na de, hogy az elején kezdjem, a mi vendégeink megjöttek hozzánk, és együtt mentünk ki az esküvő helyszínére, közben megtudtam azt is, hogy a sógornőmék a rokonság 80%kával egyetemben több, mint egy órát fognak késni, így mivel ő a menyasszony az egész mindenség csúszni fog, de sebaj rugalmasan kezeltük a dolgot. A szépséghiba a dologban az volt, hogy ők ugyan már felöltözve jöttek, de az egyik koszorúslány és a vőlegény ruháját is ők hozták, így mikor megjöttek gyorsan kellett intézkedni, főleg mert a vőlegény egyből elindult a menyasszony felé, hogy elkérje a ruháját, alig lehetett lefékezni, hogy talán mégsem neki kéne menni. Na végülis mivel már teljes díszben érkeztek, így csak 20 percet szépítkeztek mielőtt megkapta volna a vőlegény is a ruháját, átöltözött volna és elkezdtük volna az egészet. Kb. akkor kezdődött a kikérés, amikor a polgármesteri hivatalba indulni kellett volna. Mivel szekéren ment az ifjú pár be, az is gond volt, hogy hogy is és kik ülnek majd a szekéren velük, végülis kb 4 variáns után kiderült, hogy a zenészek. Majd a szekér nekilendült úgy, hogy alig bírtuk utolérni és szólni neki, hogy lassabban, mert ugyan mi kocsival megyünk mögöttük, de azért ez nem verseny. A ceremóniák és az utána lévő minilagzi már jól telt. A vége lett kicsit fura, mert nem akkor lett vége, amikor már a násznép megunta a szórakozást, hanem akkor, amikor az ifjú pár unta meg a dolgot, igaz, hogy ők úgy döntöttek, hogy mégsem veszik igénybe a számukra lefoglalt szállást, hanem inkább az éjszaka közebén hazautaznak potom 250 km-t, aminek az lett a következménye, hogy már nem szórakoztunk, de még le sem feküdtünk, csak gubbasztottunk és beszélgettünk fél éjszaka, mert vártuk, hogy jelentkezzenek, hogy rendben hazaértek.

Táncolt mindenki, én is, másnap meg is kaptam, hogy nem táncolok rosszul, ha van ki vezessen, ha nincs, akkor egyedi stílusom teljesen függetlenedik a zenétől és a ritmustól, magyarán borzasztóan nincs ritmusérzékem, amit mondjuk én is tudok:)

Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy habár nem voltunk sokan a két család nem különösebben vegyült, és hogy a fiatal házasok el-el tűntek a színről, konkrétan én alig láttam őket. Az is izgi volt, amikor kiderült, hogy a másik család hozott váltás ruhát, és a ceremóniák után átöltöztek, míg mi nem, mert nekem eszembe se jutott ilyesmi, habár mostmár tudom, hogy ha megint oda megyünk valami rendezvény alkalmából, akkor tudunk vinni magunkkal tisztálkodási cuccokat és váltó ruhát, mert ott még zuhanyzásra is van lehetőség.

Ja egyébként a helyszín hihetetlen, szerintem nagyon szép, úgy el lennék ott.

Hétvége

Elérkeztünk ahhoz az ominózus hétvégéhez, amikor is lesz az esküvő, s mivel senki nem jelentkezett a menyasszony megvételére, így aztán minden az eredeti tervek szerint történik, ami azt is jelenti, hogy a hétvégén egy percet sem fogok unatkozni. Vicces egyébként, hogy én hamarabb beszállok majd az utolsó simításokba, mint a vőlegény, aki egyébként nem igazán izgatja magát a dolgok miatt. Nem vagyunk egyformák, ha az én esküvőm lenne, én biztos minden részletet előre tudni szeretnék, és a szervezésben abszolút kivennék a részem.

Amit várok belőle, hogy lesz finom süti, amit már előre lemeóztam:) és lesz gondolom finom torta is, mártmint torta lesz több is, csak gondolom azok finomak lesznek:), hiába no, édes szájú vagyok, engem hamarabb el lehet rángatni valahova sütizni, mint sörözni, mondjuk a sört nem is szeretem. Egyébként annyi dolgot kell észben tartani, hogy ki mikor és hova áll, mert ugye nem mindegy, hogy ki kit és hol kísér, milyen sorrendben vonul, stb. ja és ahány embert megkérdezel a témában, mondjuk meg se kell kérdezni, mondják maguktól, annyi különböző verziót adnak elő, hogy ezt itt így meg úgy illik. Na de majd meglátjuk, hogy mi is lesz belőle.

Hárpia

Azt már írtam, hogy nemsokára esküvő lesz a családban, ami engem "csak" annyiban érint, hogy én leszek az egyik tanú, és jelenleg még fogalmam sincs, hogy majd mit kell csinálnom, mikor hogy kell ki után és ki mellett vonulnom, de azt már tudom, hogy lesz olyan ismerős, aki ekkor majd nagy szeretettel gondol rám és jót mulat rajtam. Ennek legfőbb oka talán az, hogy előzetes várakozások szerint inkább lesz ez az esemény szomorú, mintsem vidám, nem valószínű, hogy örömünnepre kell majd számítani, az ifjú pár mentalitásához mindenesetre közelebb áll ez a verzió.

Családunkba beházasodó nőszemély pozitív jellemzést még senkitől sem kapott a mi családunk és ismerősi körünkből, amely nem csoda, hiszen például első bemutatkozása annak idején egy színházi előadás szünetében úgy nézett ki, hogy kb 2 perccel azután, hogy megismerte azokat, akik jelen voltak (én pont nem), el is vonult és vitte magával tesómat. Na azóta nem lehetett négyszemközt beszélni az öcsémmel, és azóta nem tudott egy önálló döntés hozni.

Ma megint sikerült egy olyan húzásáról hallanom, amely tipikusan rá jellemző. A múlt héten, miközben tesóm nálam volt, ő pakolt, hogy pénteken fel tudják költöztetni a holmijaikat. ígértünk nekik segítséget, még előző hétvégén, az osztálytalálkozó előtt elméletben úgy volt, hogy megyünk hozzájuk pakolni, ami aztán kicsit meg lett cserélve részünkről, úgy, hogy nem délelőtt, hanem délután, de akkor én már nem megyek, mert ugye osztálytalálkozó, a napi programot ennek a verziónak megfelelően alakítottuk, amikor is dél tájban kiderült, hogy mégsem kell menni pakolni. Az indok, ürügy, amivel visszamondták az volt, hogy inkább pihennének, és pihenjünk mi is nyugodtan - az azóta eltelt napok eseményei alapján simán el tudom képzelni, hogy ez egy hazugság volt és csak azt nem akarta jövendőbeli sógornőm, hogy mi menjünk - így aztán át lett téve a dolog hétfőre és olyan formába, hogy visz nekik anyukánk táskákat és dobozokat, hogy legyen mibe pakolni, és elhozza azt, amit hozzánk akarnak küldeni, és már összepakoltak. Mondanom sem kell, hétfőre természetesen semmi nem lett összepakolva, de végülis nem is baj, mert szerdán a kocsit vitte anyu a szervizbe, és akkor akár egész nap is tudott volna segíteni, de... és most jön az, aminek egy részét eddig nem tudtam, csak ma hallottam.

Szerdán, miután a kocsit megszervizelték egy kb. 45 perc alatt, anyu felhívta a csajt, hogy akkor menne, a csaj viszont annyira nem volt képes, és nem volt egyenes, és gerinces, hogy felvegye a telefont, hanem megvárta, míg anyu leteszi, és akkor gyorsan felhívta öcsémet, hogy ő hívja fel az anyját és mondja meg neki, hogy nem kell jönni, mert még nem lett összepakolva az ami felénk jönne - konkrétan néhány szőnyeg - és különben sincs otthon, meg egész tegnap is pakolt, meg segítsége is van, úgyhogy anyunak nem kell, és mivel majd elsején adják úgyis csak le a kulcsokat, addig még úgyis megy be anyu debrecenbe, amikor pont otthon is vannak ami esélytelen, mert pesten vannak és elhozza majd máskor a szőnyegeket. Kár, hogy ezek megint csak a csaj hazugságai voltak, nem hiszem el azt sem,hogy nem volt otthon, mivel már napokkal előre be volt jelentve, hogy akkor megy be anyu, ne mondja nekem, hogy nem tudta volna úgy intézni a dolgokat, hogy otthon legyen és fogadóképes legyen, azt meg végképp ne állítsa semelyikük, hogy váratlanul jött a hívás. Arról nem is beszélve, hogy korábban sem fogadott minket szívesen, az azt megelőző albérletükben én például egyszer sem jártam, mert amikor pont ott voltam, hogy el tudnék menni, akkor nem volt éppen fogadóképes őnagysága. Ja bocsi, egyébként jártam ott, mert amikor pakolni kell, pl onnan kipakolni kellett, bútort tologatni, és takarítani, akkor pl mehettem én is, arra jó voltam.

Szóval lesz esküvő, de ekkora ellenszenvvel nem viseltettem még soha senki iránt a családban, de még a család barátai körében sem, mint jövendőbeli sógornőm iránt. Kicsit sajnálom, hogy annak idején nem fogadtam meg párom tanácsát, és nem próbáltuk meg szétválasztani őket. Tesóm egy lúzer, sajnos, és mivel őt nem szeretnénk megbántani, habár biztos sikerülni fog nem is egyszer, ezért nem avatkoztunk közbe, és csak visszafogott véleménynyilvánításokkal éltünk a barátnőjével kapcsolatban.

Az esküvő szervezése úgy néz ki, hogy édesanyám intézi a helyszínt, az ételt, az italt, a virágot, a kozmetikust, aki a dolgok jelenlegi állása szerint csak a képzeletében tesztelheti a csaj bőrét, és azt, hogy milyen sminket tud elképzelni neki, mert ugye ahhoz, hogy ne így legyen személyesen is le kellene utazni, lehetőleg az esküvő előtt pár héttel egy próbára. Én jártam a templomban, és fixáltam az időpontot, beszéltem meg a részleteket, a tiszteletes meg is jegyezte, hogy azért, ha a főpróbán nem is, de az esküvőn csak jó volna, ha személyesen megjelennének.

Hogy milyen is jövendőbeli sógornőm? Ő egy idegen elem, nem tud barátkozni, ha mégis közeledik gyanakodni kell, mert a jelek szerint akar valamit és csak megjátssza magát, egyáltalán nem őszinte, manipulatív, és azon mesterkedik, hogy választottját kisajátítsa magának, elszakítsa barátoktól, rokonoktól, és az öcsém hagyja ezt. Azt kell mondanom lassan kijelenthetjük, hogy hadban állunk, még akkor is ha ez amolyan hidegháború.

dudaszó

Elszoktam már attól, hogy az esküvői menet dudálva halad végig a városon, mert utoljára ilyen kiskoromban láttam Váradon, azokon a helyeken, ahol azóta laktam nem volt ez divat, talán azért, mert ott annyira közel van minden mindenhez, hogy általában gyalog megy a menet, nem pedig kocsival, de ma már kettőt is hallottam, az egyiket még az ablakból is láttam. Felétek szokás az ilyesmi?