2011. október 28., péntek

emberek

A minap egy ember a kenyérboltban dörmögött, és beszólt az eladónak, mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e zacskót, és nem adott neki automatikusan. Azt mondta a fazon a kérdésre: majd a hónom alatt rejtegetem, amit vettem.


Én úgy felkaptam a vizet bunkóságán se perc alatt, hogy csak na. Amúgy meg én meg úgy hogy ő is hallja, mert még ott pakolt mondtam az eladónak, hogy kösz, nem kérek zacskót, hogy hátha felfogja, hogy nem olyan természetes az, hogy mindenki akar zacskót, és az csak kedves, hogy megkérdezi, és nem tukmál rám "szemétnek valót". Egyébként nem hiszem, hogy felfogott volna bármit is abból.


Aztán ma meg hallottam, ahogy a pirosra váltott lámpánál egy autós lehúzott ablakkal hangosan káromkodik, azt nem tudtam eldönteni, hogy a lámpának mondja a magáét, amiért az átváltott, vagy annak aki előtte még átfért a zöldön, de nagyon és hangosan mondta a magáét.

2011. október 27., csütörtök

#934

Ma egy különleges helyen láttam élőben fontos embereket, és tetszett az egész dolog. Nem volt olyan nagyon különleges, de egyedi, és élmény.

2011. október 26., szerda

#933

Én vagyok a föld 4 619 222 607. lakosa egy kalkulátor szerint, amely azt is nyilvántartja, hogy mindjárt megszületik a föld 7 milliárdodik lakosa. A számláló  pár perce nagyjából két-három másodpercenként ugrott száz főt, ami azért elég durva, aztán lassult kicsit, de ha elképzelnénk, hogy ezek a babák mind egy hatalmas szülészeten egy helyen születnének, hát, azért én azt hiszem élvezném a pörgést:)


Te hanyadik lakosa vagy a földnek? Itt megnézheted, aztán írd meg nekem:)

2011. október 25., kedd

Étkezési szokások

Az étkezés egy társas elfoglaltság, mely nem az igazi egyedül. Kevésbé van kedve az embernek főzésre adni a fejét, ha csak magának készíti az ételt, és kevésbé akaródzik időben leülni az asztalhoz, és "normálisan" elfogyasztani az ételt. Én például amikor egyedül eszem, akkor általában folyamatosan halogatom a dolgot, és amikor eszem, akkor is inkább tévénézés közben teszem azt.


És ez hogy jutott eszembe? A párommal beszélgettünk róla.

2011. október 24., hétfő

Adók

Mivel lassan már a félszázat is meghaladja az adók száma hazánkban, viszont valószínű még nem vagyunk ezzel világrekorderek, eddig csak maximum azt sikerült elérnünk, hogy az embereknek még véletlenül se lássák át az adórendszerünket, ezért íme még néhány javaslat:







  • Élenjáróknak: hangadó

  • Gyászolóknak: hamvadó

  • Figyelmetleneknek: lankadó

  • Öngyilkosjelölteknek: feladó

  • Narkolepsziásoknak: szunnyadó

  • Alváshiányban szenvedőknek: fáradó

  • Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó

  • Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó

  • Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó

  • Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó

  • Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó

  • Kissé sem konzervatívoknak: haladó

  • Extrém stílust követőknek: sikkadó

  • Divatdiktátoroknak: mérvadó

  • Mosodai alkalmazottaknak: száradó

  • Szakmunkásoknak: szakadó

  • Örömlányoknak: lyukadó

  • Szégyenlősöknek: sápadó

  • Fagyizóknak: olvadó

  • Szomjasoknak: tikkadó

  • Horgászoknak: hal-adó

  • Szülő nőknek: életadó

  • Atomfizikusoknak: hasadó

  • Visszafogottaknak: mértékadó

  • Karosszérialakatosoknak: horpadó

  • Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó

  • Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó

  • Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó

  • Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó

  • Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó

  • Reumás betegeknek: zsibbadó

  • Pattanásos bőrűeknek: fakadó

  • Orvosoknak: hála-adó

  • Hívőknek: hálaadó

  • Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó

  • Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó

  • Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó

  • Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó

  • Tépőzár-készítőknek: tapadó

  • Rágógumizóknak: ragadó

  • Félősöknek: borzadó

  • Okosoknak: ötletadó

  • Tipp-mixelőknek: tippadó

  • Virágárusoknak: hervadó

  • Felelőknek: válaszadó

  • Ünnepélyes megnyitóknak: átadó

  • Tartozóknak: megadó

  • Kölcsönzőknek: visszaadó

  • Színházi öltöztetőknek: ráadó

  • Szerelmeseknek: odaadó

  • Nemmel válaszolóknak: tagadó

  • Közösséghez tartozóknak: tag-adó

  • Későn távozó vendégeknek: maradó

  • Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó

  • Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó

  • Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó

  • Kamaszoknak: lázadó

  • Betegeknek: láz-adó



Ha jól számoltam ez még 62.

Egyébként azt nem sikerült megtalálnom, hogy hol van a világon a legtöbbféle adó, ha valaki tudja, árulja el. Viszont találtam egy táblázatot, amely szerint nálunk a legmagasabb a jövedelem után fizetendő adók aránya a jövedelemhez mérten, és január elsejétől az áfakulcsunk is világelső lesz. Teszem hozzá a táblázat nem tökéletes, de valószínű azért nagyon messzire nem sikerülne letolni minket a trónról, akkor sem, ha hibátlan lenne.



2011. október 23., vasárnap

Menni kell tovább

Mindig menni kell tovább, nem szabad megállni, megrettenni az új kihívásoktól, nem kell tévedhetetlennek lenni, de sosem szabad feladni.


2011. október 22., szombat

Modern szemléletű játék

Mostanában újra játszani kezdtem a Sims-szel, mégpedig azért mert ki szerettem volna próbálni valamit.


Sok évvel ezelőtt az első Sims játékkal, ahogy játszottam, és építettem családom baráti körét, egyszer véletlenül a férj egy másik férfi iránt kezdett el szerelmet érezni, amit akkor nem engedtem tovább fejlődni, elvégre családos emberről volt szó, meg nem csak én játszottam a játékkal, így nem akartam semmi kínos helyzetet teremteni magamnak, meg kissé meg is ijedtem a szituációtól. De most évekkel később a legújabb Sims-szel kezdtem játszani kifejezetten azzal a szándékkal, hogy kipróbáljam, hogy mit enged meg a játék is mit nem. Hát jelentem a játék nem szab határt, simán engedi, hogy két azonos nemű sims egymásba szeressen, eljegyezze egymást és össze is házasodjon, sőt ahogy a játék nevezi lehetőség van az etyepetyére is. Azt még nem tudom, hogy engedi-e majd, hogy gyerekük legyen, mert nem tudom, hogy ebben a játékban örökbefogadás van-e vagy csak terhességből születhet gyermek.


Az azonban leszögezhetem, hogy a játékot nevezhetjük modern gondolkodásúnak, felvilágosultnak, vagy meleg-barátnak is, kinek melyik elnevezés szimpatikusabb.

Felfedezést tettem

Most fedeztem fel, hogy van olyan ország a világon, ahol az én születésnapom nemzeti ünnep. Mondjuk nem azért, amiért megszülettem, és nem azóta, amióta megszülettem, de akkor is, van olyan ország, ahol egy nemzeti ünnepre esik a szülinapom, tehát biztos, hogy szabadnapom lenne a születésnapomon.

Rokonok

Egyre kevésbé zavaró az, amikor a tesóm finoman de mégiscsak következetesen elhárítja azt, hogy lássam a lakásukat. Most is például azzal, hogy ha csak azért mennék be holnap a városba, hogy felpróbáljam azt amit kértem, akkor nem szükséges, mert a feleségének jó a szemmértéke, és tuti jó rám. Így holnap nem megyek hozzájuk, majd hétfőn megkapom valahol, de kétlem, hogy náluk. Pedig múltkor, amikor együtt jöttünk vissza otthonról, azt hittem, megtört a "jég", mert a felesége mondta, hogy ha sokat kése a vonat, és lekésném a csatlakozásom, akkor menjek hozzájuk és aludjak náluk.


Ennek és a hasonló eseményeknek a tükrében nem érzem magamban az ingert, hogy megosszam velük melegségem, sőt az életem egyéb dolgait is csak mértékkel.

2011. október 19., szerda

Akkor most hogy kell mondani?

Eddig, ha egy Burger Kingbe bemenvén véletlenül vopert kértél, akkor kijavították az eladók, hogy vápör, na erre, most hogy ünnepeljük, hogy már 20 éve lehet kapni nálunk a reklámban sikerült voperként kimondani. Na akkor most melyik az igazi?

2011. október 17., hétfő

Amikor kutya voltam

Ma este a tökéletes esti programom az volt, hogy utaztam, és amikor én utazom, ugye azt már mindenki tudja nem szokott feltétlenül eseménytelenül telni. Hát ma sem volt éppen unalmas, mert eleve a szokásosnál több csomaggal indultam, amit egy házaspár meg is jegyzett, hogy "egyes fiatalok manapság mennyi csomaggal járnak". Szóval megállapítottam, hogy ezek szerint fiatal vagyok, ami tök jó érzés:).


Na de hogy az elején kezdjem, a vonat kis kerülőt tett, megnéztük Zuglót minden irányból a körvasúton, sötétben, így nem sokat láttam belőle ezúttal sem, habár nem is lettem volna rá kíváncsi, mert ezért 15 perccel hosszabb volt a menetidő a szokásosnál. Na de a Keletiből a Nyugatiba minden csatlakozás egyből jött módon jutottam át, így éppen odaértem mire indulnia kellett volna a vonatomnak, de ki volt írva, hogy 10 percet késik, így ráérősen szálltam fel, de aztán pár perc múlva le, mivel bemondták, hogy 20 perc késéssel fog indulni, és akkor már nem érek haza hamarabb, mintha busszal jönnék, így átjöttem a buszhoz. A buszvégen olyan érintőképernyős automaták vannak, amiből jegyet kell venni. Meg is tettem, majd mentem a buszhoz, és ekkor hangzott el az az ominózus mondat, mely szerint fiatal vagyok! Aztán jött a buszsofőr, akiről előtte azt hittem, hogy valami munkás, aki most tart haza, és elkezdhettünk felszállni. Én voltam az első, adom a jegyet, melyet elkezd nézni, rám néz, vissza, és csak nem tépi le a saját részét, majd megszólal: Maga kutya? Nézek rá értetlenül, hogy mi van? Erre mondja, hogy ide van írva, nézze, és mutatja a jegyem. Hát igen, sikerült magamnak kutyajegyet vennem, ami fel sem tűnt, mert a célállomás, és az összeg is stimmelt, csak a Budapest bérlet helyett sikerült benyomnom azt, hogy kutyajegy, mert a két gomb egymás mellett van, és nem azt érzékelte, amit én gondoltam, hogy megnyomtam, hanem a másikat, csak nem tűnt fel, mivel minden egyéb stimmelt.


Hát így történt, hogy kutya lettem.

2011. október 16., vasárnap

formatervezés

Manapság már annyi mindent kitalálnak, és egyedire szabnak, hogy megfeleljen a különböző ízlésű embereknek. Ha ez így van, akkor hogy lehet az, hogy még nem dolgoztak ki olyan wc csésze formát, amelyet kifejezetten férfiaknak gyártanának?


Persze lehet csak azért akadok fenn ezen, mert elég magas vagyok, így ebből adódóan nagyobb a távolság a térdem, és a csípőm között is, és problémám is ebből adódik, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak túl nagy a fenekem, vagy csak nem tudok normálisan ráülni a wc-re, de mindenesetre nekem probléma tud lenni időnként, hogy a csésze eleje túl közel van és hozzáérek olyan részemmel is, amivel nem kellene, ami szerintem elkerülhető lenne egy kis formatervezéssel.

2011. október 14., péntek

#923

Ma több egymás társaságában lévő srácra gondoltam úgy délben, hogy ezek lehet, hogy egy párt alkotnak, de ha nem is, akkor is tuti melegek. Aztán lehet, hogy nem is. Nem szoktam ilyen szemmel nézni másokra, általában nem latolgatom a dolgot, de ma talán azért mert sorba kellett állni, és hosszú percekig ráértem bambulni, mivel egyedül voltam, így efféle felfedezéseket tettem, habár ezek a sok perces várakozásból maximum néhány másodpercig kötöttek le.


Egyébként tök jól esett volna, ha akkor ott van a párom, mert amúgy pocsék hangulatban fejeztem be a délelőttöt. Van olyan, amikor nehezen viselem el azt, hogy folyamatosan konzultálnak velem, és a saját munkámmal úgy érzem nem haladok,  a mai is egy ilyen nap volt.

2011. október 13., csütörtök

Alaposan

A rongyot jó alaposan ki kell rázni. Hányszor is?


Hetty néni szerint háromszor.

2011. október 9., vasárnap

yahoo kampány

Egy ideje időnként ezek a kis YAHOO-t népszerűsítő reklámok jönnek fel, amikor bejelentkezek a mailboxomba:


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


Nektek melyik tetszik, és miért?

Társadalmi lenyomat 2

Néhány hete szüretelni voltunk, ami igazán szórakoztató elfoglaltság, de ugyanakkor érdekes képet kaptam a mai vidéki, mezőgazdász társadalomról. Mi mint a szőlős gazda vendégei voltunk, és segítettünk, amit akár úgy is jellemezhetnék, hogy a nemesség, aki egy nap erejéig leereszkedett a pórnéphez segíteni, és felügyelni azok munkáját. Aztán voltak a család azon ismerősei, akik már valószínű pénzt is kaptak a munkájukért, ők olyanok voltak, mint a bérmunkások, és voltak olyanok is, akik egyértelműen csak a szüret kapcsán kerülnek kapcsolatba a szőlősgazdával, őket úgy jellemezném, hogy a röghöz kötött jobbágy, amely csak egy fokkal jobb, mint a rabszolga.


Ezen felosztásnak egész nap érzékelhető jelei voltak, az, hogy munka közben milyen módon beszéltek az embereke egymással, hogyan szólt hozzá a gazda a munkáshoz. Érezhető volt egyfajta fölényesség, lekezelő magatartás, mely minden mondatban megfigyelhető volt. Egy kérem, egy köszönöm nem hangzott el, csak a szidás, az utasítás, mely olyannyira megszokott volt már a munkások körében, hogy amikor mi kérésként fogalmaztunk meg valamit, arra nem is reagáltak. Az étkezéseknél külön, csoportokban ültünk le, és habár ugyanazt kaptuk, a mi kajánk nagyobb választékú volt, mint az övéké. Az egyenrangúságnak nyoma sem volt. Olyan volt, mintha vissza mentünk volna vagy száz évet az időben.

2011. október 8., szombat

Társadalmi lenyomat

Megnéztem a Glee harmadik évadának első három részét, és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire idegesítő karakterek vannak benne, melyek habár nyilván nagyon élesen kikarikírozva, de mégis valamennyire az amerikai társadalmat reprodukálják, az amerikai középiskolás világot, ami aztán persze befolyásolja az egész későbbi életüket az embereknek. Roppant feltűnő, és külső jeleket is magukon viselő klikkek vannak:



  • a focisták: mindenük a sport, és azt gondolják mindenek felett állnak, mert ők az iskola sztárjai. Izmuk van bőven, eszük annál kevesebb. Az erőszakot, az erőszakos megoldásokat képviselik. Persze vannak köztük jó tanulók is, így a későbbiekben két csoport tagjai lesznek: a munkás osztály tanulatlan és sikertelen tagjai illetve az elit szépfiúi.

  • a pompom lányok: a focisták lány megfelelői. Vezetőjük maga a tökély, de a többség szintén munkásként végzi, csak néhányan lesznek gazdag feleségek.

  • az okosak: népszerűségük valahol mélyen kullog, mindenük a tanulás, hisz tudósnak készülnek. Általában nem a szépség jut róluk eszünkbe.

  • a különcök: ők azok akik lázadnak, minden ellen, nekik semmi sem jó, utálják az egész világot, és nem érdekli őket semmi, nincs jövőképük, nincs semmijük.

  • a művészek: sztárok akarnak lenni, és azt hiszik magukról, hogy ők tökéletesek, viselkedésük is ezt sugallja. ők a sportolók kedvenc célpontjai, mert ők azok, akik megmutatják érzelmeiket is, amit az első két kategória tagjai el sem tudnak képzelni.

  • Senkik, szürke egerek: ők azok, akiket észre se vesznek mások, akik nincsenek rajta a népszerűségi térképen, sem a népszerűtlenségin.


Ez az amerikai modell, mely egy vágyott társadalomnak tűnik. Tényleg az? Nem hiszem. Amerika az a társadalom, ahol a saját magad boldogulása érdekében el kell taposs másokat, az Egyesült Államok egy individualista társadalom, melyben, ha elég törtető vagy akár te is sikeres lehetsz. Ha van egy kis eszed, akkor előre tudsz jutni, hiszen, nagyon sok ott a tanulatlan ember. Nem jó az iskola rendszerük sem, hiszen köztudottan gyenge a képzésük, attól a néhány híres egyetemtől eltekintve, amely hírét legalább annyira köszönheti a médiának, mint a mögötte álló tudásnak, és amely egyben kevesek kiváltsága is, de azért sem jó az iskola rendszerük, mert hagyják, hogy ilyen csoportok, klikkek alakuljanak ki, hagyják, hogy státuszszimbólumokat, és "hatalmi jeleket" viseljenek.


Azt halljuk, hogy jelenleg forradalmi újításokat vezetnek be nálunk, melyekre nincs példa sehol, nem tankönyvszerű, mégis én vélek hasonlóságot felfedezni az amerikai társadalom, és az itthoni változások iránya között. Gondolok itt arra, hogy az oktatási rendszerünk az irányba változhat, hogy bizonyos szakmák csak kevesek kiváltsága lehet, pont azon szakmáról van szó, ahol az ember magasabb jövedelemben reménykedhet, ezzel erősítve a társadalmi megosztottságot, nehezítve a kitörés lehetőségét. Jelenlegi változások az irányba mutatnak, hogy a folyamatosan hangoztatott kijelentés, mely szerint túl sok a diplomás megoldódni látszik. Hogy jó ez nekünk? Nem gondolom. Nem lehet persze mindenki diplomás, de az alap műveltség a józan paraszti ész azért elvárás kellene legyen. Mivel a kétkezi munkában nem épp a versenyképes kategóriába tartozunk, hiszen túl drága munkaerőnek számítunk, lehetünk bármennyire mezőgazdasági ország, akkor sem fognak soha az életben a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak felvenni és folyamatosan foglalkoztatni több millió máshoz nem értő embert, hiszen arra már legalább 100 éve nem alkalmas ez az iparág. Jövőnk igenis a tudásbázisú társadalmak jövője, az ahol a tudásunkkal, és nem a két kezünk munkájával tudunk érvényesülni, melyhez viszont tudás kell, azaz jó iskolarendszer, és sok diplomás, illetve magasan képzett, jó szakmunkás. Miért ez a jövőnk? Azért, mert országunk szegény ásványkincsekben, így azon iparágakban lehetünk csak versenyképesek, melynek kevés alapanyag igénye van, vagy eleve szolgáltatásokon alapul.


Szóval nem megoldás, és nem is lehetőség a nép tudatlanságban tartása, hiszen akármennyi utcánk és wc-nk van, azért mégsincs 10 millió, de még egy millió utcaseprőre, és wc-s nénire sem szükségünk, habár természetesen ők is hasznos és fontos részei a társadalomnak.

2011. október 6., csütörtök

beszélgetünk

Bontom ki a tortillat a csomagolásból, és amikor megláttam hogy néz ki megállapítottam róla:
-Komolyan, ez olyan mint egy pénisz!
A párom csodálkozva húzta fel a szemöldökét:
-Nem vagy te egy kissé szexmániás? - kérdezte hűvösen.
-Neem.


Elkezdem enni, és ahogy kicsit jobban kibontom, megkérdezi:


- Mi az a folt ott? Megégett? Vagy a nemibetegség első tünetei? Látva az arckifejezésem hozzátette: Jó étvágyat:)


Majd a vége felé megállapítom:
- Folyik belőle a lé.
- Igen, a péniszek már csak ilyenek.

2011. október 5., szerda

üveglógica

A túráztam sorozat 4 napja valójában nem ért ott véget, hogy a sóbányát meglátogattuk. A tábor hivatalos záróünnepsége is azon a napon volt. A szokásos mindenkit megdicsérünk és kitüntetünk nagy plénum előtt rész után jött a szintén szokásos tombola sorsolás, mely a szokásostól eltérően ez egy maratoni húzás volt. Nagyjából két óra számhúzás után, amikor már tele volt az asztal az át nem vett ajándékokkal úgy gondolta a főszervező, hogy akkor szünetet tartunk. Na de ne szaladjak ennyire előre. Kezdjem ott, hogy úgy kezdődött a tombola húzás, hogy a főszervező, és egy személyben mindent intéző és más oda nem engedő konferanszié bejelentette, hogy pár perc technikai szünet, ugyanis nincsenek még itt a tombolaszámok. Aztán azok megérkeztek, és elkezdődött a húzás. Az előtte megtartott zárórendezvényből tudtuk, hogy összesen nagyjából ezren vagyunk, és szokásoknak megfelelően ezúttal is a regisztrációs sorszámunk lesz a tombola számunk. Szóval elkezdődött a húzás, és sorra húztak 1000 feletti sorszámot, mert azt is benne hagyták, és konferansziénk rendületlenül bemondta és ismételgette azokat, hátha véletlenül megérkezik az a nemlétező nyertes is. Szóval így telt el kb két óra, és már szinte üres lett a nézőtér, és akik mégis ott voltak azok is mindenféléről beszélgettek, és alig figyeltek. Ekkor látva az érdektelenséget, és a számhúzó gyerekek unottságát, valamint azt, hogy a számhúzó gyerekek közt már huszonévesek is vannak, bejelentette, hogy most abbahagyjuk a sorsolást, és akkor átadjuk az ajándékokat a kisgyerekeknek, akik számokat húztak. Azonban, hogy a tombola élmény teljes legyen számukra is a kisgyerekeknek kiosztottak egy tombolaszámot és elkezdtek újra húzni, ezúttal a nagyok húztak. Néhány részlet, hogy világos legyen, hogy ekkor miért mondták egyre többen azt, hogy hihetetlen ami itt folyik, és ez lassan rosszabb, mint egy kabaré jelenet. A gyerekek, akik korábban húztak javarészt még nem tudtak olvasni, és a tombolájukon számok voltak, amiket természetesen nem ismertek fel, így úgy zajlott a húzás, hogy kihúztak egy számot, majd bemondták, és utána valaki végignézte az összes kezét nyújtó gyereket és kiválasztotta közülük azt aki a felolvasott számot szorongatta, már ha volt ilyen, mert ezúttal is előfordult, hogy nem volt kiosztva a kihúzott sorszám. Majd amikor kissé kaotikusan, de azért sikeresen minden gyereknek odaadni az ajándékot visszatértünk a felnőttek tombolájához, és folytattuk a húzást. Közben már a felolvasó is nagyon unta már az egészet, így olyan pontos ajándékleírásokat kaptunk, mint vagy 10% kedvezményre jogosító vagy 10 lej összegű ajándékutalvány, hogy melyik, mondja meg a nyertes, vagy piros csomagolásban lévő valami, vagy egyszer autósnak máskor autónak nevezett ajándékcsomag vagy például az általam megnyert nyeremény, ami pontos  leírása az volt, hogy üveglógica, de a baseball sapka helyett is az összes fejfedő elnevezést sikerült felsorolnia, a legkevésbé odaillőt is felsorolva. Nagyjából még újabb másfél óra eltelt, mire elfogytak az ajándékok, de azért azt hozzá kell tenni, hogy nem azért tartott ilyen sokáig, mert olyan rengeteg volt az ajándék, habár nem volt kevés.


Egyébként szerintetek mi az üveglógica? Nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy mi lehet ez, szóval amikor visszaértem vele mindenki azt nézegette, hogy mi is az igazából.

Home-Haza

Mivel szerintem igazán szép szövege van a dalnak, és szeretném, hogy az is értse, aki nem beszél angolul, ezért lefordítottam. A fordítás saját munka.


Egy újabb nyári nap
Jön és száll tova
Párizsban és Rómában
De én haza szeretnék menni
Mmmmmmmmmm


Talán körülvesz
Egy millió ember, én
Mégis egyedül érzem magam
Csak haza szeretnék menni
Oh hiányzol, tudod



És örzöm az összes levelet, amit írtam neked
Mind egy sor vagy kettő
„Én jól vagyok kedves, te hogy vagy?”
Hát szeretném elküldeni, de tudom, hogy ennyi nem elég

A szavaim hidegek és laposak

És te többet érdemelsz ennél




Újabb repülő
Mégegy napos hely

Szerencsés vagyok tudom

De haza akarok menni

Mmm, haza kell mennem.



Hadd menjek haza
Egyszerűen túl messze vagyok attól, ahol te vagy

Haza szeretnék jönni




És úgy érzem, mintha valaki más életét élném
Olyan mintha kívülálló lettem volna

Amikor minden rendben ment

És tudom, hogy miért nem

Jöttél velem

De ez nem a te álmod

De mindig hiszel bennem



Újabb téli nap jön
És megy tova

És lehet Párizs, lehet Róma

Haza szeretnék menni

Hadd menjek haza




És körbevesz
Egy millió ember én

Még mindig magányosnak érzem magam

Oh, hadd menjek haza

Oh, hiányzok, tudod


Hadd menjek haza
Megtettem amit kell

Kedvesem, befejeztem

Haza kell mennem

Hadd menjek haza

Minden rendben lesz

Otthon leszek estére

Jövök már haza


Azért itt az eredeti szöveg is:


Another summer day
Is come and gone away
In Paris and Rome
But I wanna go home
Mmmmmmmm

Maybe surrounded by
A million people I
Still feel all alone
I just wanna go home
Oh I miss you, you know

And I’ve been keeping all the letters that I wrote to you
Each one a line or two
“I’m fine baby, how are you?”
Well I would send them but I know that it’s just not enough
My words were cold and flat
And you deserve more than that

Another aerorplane
Another sunny place
I’m lucky I know
But I wanna go home
Mmmm, I’ve got to go home

Let me go home
I’m just too far from where you are
I wanna come home

And I feel just like I’m living someone else’s life
It’s like I just stepped outside
When everything was going right
And I know just why you could not
Come along with me
But this was not your dream
But you always believe in me

Another winter day has come
And gone away
And even Paris and Rome
And I wanna go home
Let me go home

And I’m surrounded by
A million people I
Still feel alone
Oh, let go home
Oh, I miss you, you know


Let me go home
I’ve had my run
Baby, I’m done
I gotta go home
Let me go home
It will all right
I’ll be home tonight
I’m comïng back home

2011. október 4., kedd

Ölelés

Az ölelés nagyon jó érzés tud lenni, bizonyos helyzetekben akkor is nagyon jól esik, ha az ember ismeretlentől kapja, vagy ismeretlennek adja, de akkor pláne jó, ha valaki olyan részesít minket benne, aki jelent is számunkra valamit.


Lehet fura, hogy úgy fogalmaztam, hogy aki adja, és aki kapja, de ha belegondolunk, akkor azért meg lehet állapítani ilyet is, hiszen nem minden esetben, vagyis általában nem mondható el róla, hogy két teljesen egyenrangú fele van, hiszen az egyik ember inkább ölelő, míg a másik inkább ölelve van, legalábbis szerintem.


Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én jobban szeretek ölelve lenni, mert jól esik odabújni a másikhoz, mert akkor úgy érzem, hogy óvva, védve vagyok.


Amikor ölelkezünk, akkor az megnyugtatólag hat az emberre, a lélekre, jól esik, megnyugtat, feltölt.


Ti hogy vagytok ezzel? Mit szerettek jobban, ha átöleltek valakit, vagy ha titeket ölelnek át?

2011. október 3., hétfő

#914

Tudom, hogy még senkinek nem tűnt fel, ezért jelzem, hogy egyébként új háttérkép került fel a blogra, mely a  párom keze munkáját dicséri, ő volt az aki a képet blogkompatibilissé tette. Köszönet érte Kedvesem:)

#913

Árulja el nekem valaki, hogy azon kívül, hogy most nagyon trendi szidni a bankokat miért kell most mindenért őket hibáztatni?

Szórólap a javából


A minap munkába menet a fenti szórólapot nyomták a kezembe, amikor kiléptem a metróállomásból az aluljáróba. Na mi a lapnak a szépséghibája? Na mi?


Update: az aluljáróban egyébként nincs pékség, a környékén pedig több is van. Az meg nem valószínű, hogy túl sokan kezdenének el "házalni" a szórólappal, hogy ez nem a maguk akciója véletlenül?