Amikor kutya voltam

Ma este a tökéletes esti programom az volt, hogy utaztam, és amikor én utazom, ugye azt már mindenki tudja nem szokott feltétlenül eseménytelenül telni. Hát ma sem volt éppen unalmas, mert eleve a szokásosnál több csomaggal indultam, amit egy házaspár meg is jegyzett, hogy "egyes fiatalok manapság mennyi csomaggal járnak". Szóval megállapítottam, hogy ezek szerint fiatal vagyok, ami tök jó érzés:).

Na de hogy az elején kezdjem, a vonat kis kerülőt tett, megnéztük Zuglót minden irányból a körvasúton, sötétben, így nem sokat láttam belőle ezúttal sem, habár nem is lettem volna rá kíváncsi, mert ezért 15 perccel hosszabb volt a menetidő a szokásosnál. Na de a Keletiből a Nyugatiba minden csatlakozás egyből jött módon jutottam át, így éppen odaértem mire indulnia kellett volna a vonatomnak, de ki volt írva, hogy 10 percet késik, így ráérősen szálltam fel, de aztán pár perc múlva le, mivel bemondták, hogy 20 perc késéssel fog indulni, és akkor már nem érek haza hamarabb, mintha busszal jönnék, így átjöttem a buszhoz. A buszvégen olyan érintőképernyős automaták vannak, amiből jegyet kell venni. Meg is tettem, majd mentem a buszhoz, és ekkor hangzott el az az ominózus mondat, mely szerint fiatal vagyok! Aztán jött a buszsofőr, akiről előtte azt hittem, hogy valami munkás, aki most tart haza, és elkezdhettünk felszállni. Én voltam az első, adom a jegyet, melyet elkezd nézni, rám néz, vissza, és csak nem tépi le a saját részét, majd megszólal: Maga kutya? Nézek rá értetlenül, hogy mi van? Erre mondja, hogy ide van írva, nézze, és mutatja a jegyem. Hát igen, sikerült magamnak kutyajegyet vennem, ami fel sem tűnt, mert a célállomás, és az összeg is stimmelt, csak a Budapest bérlet helyett sikerült benyomnom azt, hogy kutyajegy, mert a két gomb egymás mellett van, és nem azt érzékelte, amit én gondoltam, hogy megnyomtam, hanem a másikat, csak nem tűnt fel, mivel minden egyéb stimmelt.

Hát így történt, hogy kutya lettem.