2014. augusztus 31., vasárnap

a kikandikáló alsó

Pár napja azt kérdeztem mit jelent az, ha egy pasinak kikandikál az alsója a nadrágjából, és honnan ered. Ez azért jutott eszembe, mert a rádióba munkába menet hallottam, hogy állítólag ez azt jelenti, hogy kész vagy fogadni a másik közeledését, és eredetileg börtönökben használták, ahol szóban nem tudtak egymással kommunikálni a rabok.

apuka dicsekszik a buszon

A három éves kisfia amikor neki hoz inni valót már automatikusan, kérdés nélkül is a hűtőből hozza a dobozos sört. 

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt hangoztatni kellene...sőt.

hol a hazám?

Érdekes kérdés és előfordul, hogy én is gondolkodom rajta, hogy hol van, ott ahol születtem, vagy ott ahol élek? És volt még pár kérdés ott, ahol ezt olvastam, de mivel ott nem tudok válaszolni, így válaszolok itt, legalábbis egy választ adok, a sajátomat ezekre a kérdésekre, már amennyire ezt szavakba lehet önteni, úgy hogy még értelmük is legyen.
Szóval hogy hol a hazám? Ott, ahol születtem, sokkal inkább ott, mint itt. Hogy miért? Nem tudom pontosan megmondani, ez olyan lelki dolog. A lelkemben belül azt közel érzem magamhoz, lehet azért is, mert mindennapi gondjait, problémáit nem érzem át, és inkább egyfajta nosztalgiával gondolok rá, míg itt érzem a napi gondokat is. Az már másik kérdés, hogy otthon hol vagyok. Itt otthon vagyok általában, de van amikor azt érzem, hogy itt sem, és ott is már idegennek érzem magam. 
Többször hallottam már egy hasonlatot mely szerintem egészen jól illik is erre. Kivándorolni olyan, mint amikor egy fát átültetnek. Életben lehet maradni, de a gyökerei megsérülnek, és nem fog újra úgy gyökeret verni ott, mint ahol eredetileg volt. 
Azt hiszem másodjára vándorolni már sokkal könnyebb, mint először, ha a körülmények úgy alakulnak, hogy újabb váltásra adod a fejed, másodjára már sokkal kevésbé fogod úgy érezni, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozik.
Persze ha be tudsz úgy illeszkedni, akkor simán érezheted magad bárhol otthon. 
Hazaszeretetet szülő és választott hazád iránt is egyaránt tudsz érezni szerintem, de talán a nemzeti büszkeség erősebb. Viszont a hűség az más, hűséges ahhoz légy, ami szintén hűséges hozzád. Számomra ez egy elég nehéz dió, nem érzem azt, hogy bármelyik is hűséges lenne hozzám. Bármely ország akarna is engem, vagy úgy isten igazán befogadna. S néha úgy tűnik, hogy nem csak engem, de még azt se aki itt született, régen a bevándorlás volt a jellemző, ma a kivándorlás. Szívesen megnéznék egy statisztikát arról, hogy most hányan mentek külföldre, és mondjuk '56 után hányan voltak akik elhagyták az országot. 
Szolgálni pedig azt lehet, amiben hiszek.
Mindamellett minden kérdésre a válasz relatív, függ a személyiségtől, az aktuális életszakasztól, hangulattól, és attól is, hogy hol mennyit éltél, és életed melyik részét töltötted itt vagy ott, valamint, hogy melyikhez milyen emlékek kötnek.

2014. augusztus 29., péntek

hová lehet még fokozni?

Lehet-e egyáltalán még valamit kitalálni ennél is jobbat? Amikor a folyosói pletykából arról értesülsz, hogy lehet meg kell pályázd hamarosan a saját állásod, s mindezt 1 hónappal azután, hogy már ki kellett volna találják, hogy akkor hogy is megyünk tovább.

2014. augusztus 27., szerda

reggel a rádióban

Az ittas vezetésről volt szó, és egy olyan emberrel beszélgettek, aki évekkel ezelőtt egy meggondolatlan bulizós estén ivás után ült a volán mögé, és sajnálatos módon elütött valakit, aki abba bele is halt. Fura volt hallani, ahogy az az ember az érzéseiről beszél, és arról ahogy ő átéli ezt az egész esetet. Hallgatni is nagyon rossz volt útközben, így is szörnyű, hát még milyen borzalmas lehet neki átélni ezt az egészet. Valójában nem szeretném tudni, hogy mit érez. 
Évekkel ezelőtt felénk történt pár igen szörnyű diszkó baleset, amelyek elég elrettentő példaként tudtak szolgálni a környék fiataljai számára, és ez a ma reggeli műsor is hasonló elrettentő példát szeretett volna mutatni hallgatói számára. Igazából azt kell, hogy mondjam, sikerült.

megható

Megható és elgondolkodtató ez a videó, és tényleg az ember néha azt érzi, hogy el lehet felejteni vidámnak, boldognak és gondtalannak lenni a mai világban. Mindennapi gondjainkat és abból fakadó érzéseink sokszor azonban a szeretteinken töltjük ki, pedig nem biztos, hogy rászolgálnak haragunkra. S az is lehet, hogy én messzire továbbhaladtam gondolatban ettől a reklámtól, de sebaj. 



most komolyan?

Atomenergia: öko, zöld, biztonságos és környezetbarát? Komolyan?

2014. augusztus 26., kedd

ti tudjátok?

Hogy honnan ered, és eredetileg mit jelent az a viselet, amikor a pasiknak kilátszik az alsójuk a nadrágjukból?

nyugdíjreform

A legújabb felvetések ugyebár arról szólnak, hogy azokat büntetni kell a nyugdíjszámításnál, akik nem nevelnek fel, és taníttatnak ki legalább két gyereket. Két gyerek esetén kapod meg azt a nyugdíjat, ami amúgy valójában járna. Ezzel mintegy kimondva, szentesítve azt, hogy csak az a hasznos tagja a társadalomnak, aki gyereket nevel, és más nem. Persze tegyük egyből hozzá, hogy ha nem taníttatod, legalább középfokú végzettséget adva gyermekednek, akkor már egyből nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, mondjuk pusztán azért, mert gyermeked nem elég ambiciózus, vagy okos ahhoz, hogy befejezze a középiskolát, netán annyira enged a természet hívószavának, hogy még középiskola alatt unokával ajándékoz meg. És akkor még a rosszabb dolgokról nem is szóltunk. 
Persze térjünk ki arra is, hogy mi van azokkal akik szeretnének gyereket, viszont nem lehet. Örökbefogadni nem könnyű, és ha az ember gyermeke netán meleg, akkor szinte lehetetlen is. Gátakat, akadályokat állítanak eléd, minden irányból büntetnek. És még ráadásul azt sugallják, hogy egyébként bármennyit segítesz másokon, bármennyire jól végzed a munkád, és megbecsülnek, elismernek téged a szakmádban, te akkor sem lehetsz hasznos tagja a társadalomnak.
Amikor pedig a saját néped mondja ezt rólad, akkor miért csodálkozik bárki is, hogyha önkénytelenül is, de felmerül az emberben, hogy keressen magának egy új hazát, ahol elfogadnak annak, aki vagy.

2014. augusztus 24., vasárnap

filmnézős

Ma egy egész évadot néztem meg az egyik számomra kedves sorozatból, hisz olyan csodás időnk van. Ennek a sorozatnak az utolsó, 5 évadát láttam most, és kb az utolsó résznél jöttem rá, hogy az egyik karakter bizony meleg. Az gáz, ha nekem ehhez 5 évad kellett?

2014. augusztus 21., csütörtök

kapcsolattartás

Modern világunkban a kapcsolattartásnak számtalan módja van. A régi hagyományos módtól az egész modern kommunikációig minden féle. Talán pont ebből adódig, hogy amikor édesanyám visszautazott, akkor az már jóval kevésbé hatott rám drasztikusan, mint korábban, sőt mondhatni egyáltalán nem. Tudtam, hogy este úgyis tudunk majd írni egymásnak, chatelni, és mégha így nem is olyan, mintha személyesen itt lenne, de mégis tudok vele beszélgetni. Ma viszont felhívott, hogy a számítógépét szervizelni vitték, s most egy bő hétig nem lesz nete. Ez olyan rossz érzéssel töltött el, nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért, de kicsit olyan, mintha most el lennénk zárva egymástól, mintha most kevésbé tudnánk beszélni egymással. Pedig hát valójában ez nem igaz így, mert telefonon bármikor tudunk beszélni, mégis valami más.

Idézet

"Nem mindig választhatunk szabadon, hol és hogyan szeretnénk élni, de bárhová is vet bennünket a sors a hazánkat magunkban hordjuk. Bárhol vagyunk is, emlékeinkben újra teremtjük. 
...
Minden erőmmel azon voltam, hogy megőrizzem a hely szellemét. Ez a szellem se nem jó, se nem rossz. Nem helyes és nem helytelen. Magába szív mindent, ami elmúlik és újra megelevenedik. Maga az élet."

2014. augusztus 19., kedd

kivándorlás

Eddig úgy éreztem, hogy ha ki szeretnék menni külföldre, arról nem bírnám meggyőzni a barátomat, hogy de higgye el az jó volna nekünk és merjünk belevágni, hisz végülis nem volna benne nagy újdonság, mármint az érzésben, mindketten költöztünk már életünk során új országba is, és max annyi lenne a változás, hogy ott az utcán és a munkában nem magyarul beszélnének az emberek. Nemmellesleg  mindkettőnknek számtalan országban számos rokona él. Nade a lényeg, hogy valamelyik nap ő hozta fel a témát, és mondta azt, hogy ha így folytatódnak itt a dolgok, lehet hogy ki kéne vándorolni.
Te hogy vélekedsz, gondolkodtál már azon, hogy elhagyd az országot?

2014. augusztus 17., vasárnap

Melyik a jobb?

Sablonos eredmény jött ki a szavazáson, számomra mondjuk elég hihetetlen, hogy a Coca-cola ennyivel népszerűbb, mint a Pepsi, mert szerintem sokkal finomabb a Pepsi:)
Egyébként ha már itt tartunk, azt tudjátok, hogy melyik a legrégebbi üdítő márka, amely ma is létezik?

2014. augusztus 16., szombat

rasszizmusról

Nekem nagyon tetszik ez a videó, az a megoldás igazán elegáns.

2014. augusztus 15., péntek

2014. augusztus 13., szerda

ablakmosás 3

Tegnap az üvegkupoláját takarították kívülről, még látni is rossz volt, engem már a Westendben a 2 emeleti üvegpadló is zavar, nem hogyha 9-10 emelet lenne alattam. Mondjuk azért szerintem mégis elnézegették volna sokan, mert az ablakmosó félmeztelen volt:)

2014. augusztus 12., kedd

finom kenyér

Azt milyennek neveznétek, ha a kenyér két nappal a lejárata előtt, tehát valószínűleg mai sütésként is olyan kemény héjjal rendelkezik, hogy azt már simán lehetne önvédelmi fegyvernek nevezni?

2014. augusztus 5., kedd

hm

Van olyan, amikor azok a dolgok, amik az éppenhogyok egymás után többször a másik irányba billennek. A mai nap alapvetően ilyen volt.

2014. augusztus 2., szombat

ablakot mostak

Pénteken megint lógtak a pasik az ablakok előtt, és mosták le az ablakainkat, miközben mi dolgoztunk. Habár amikor pont a tetőről néztek le, meg bujkáltak be az ülőkéjükbe illetve amikor átpasszírozták magukat a fal és valami fémkeret között, akkor valahogy mindenki azzal volt elfoglalva, hogy csak le ne potyogjanak. Aztán meg amikor ereszkedtek a mi ablakainknál akkor pedig hangos röhögések közepette drukkoltunk,hogy mindent lemossanak, illetve sajnálkoztak a kolleganők, hogy annyi ruha van rajtuk, és nincs egy kicsit melegebb, hogy félmeztelenek legyenek. Az ablakaink valamennyire sötétítettek, de attól még be lehet látni olyan közelről, így sikerült is az egyiket megijeszteni, amikor pont fejmagasságba bukkant elő az üveg másik oldalán egy másik fej, aki amikor meglátta, hogy tőle pár centire van az ablakmosó srác arca, szinte felkiáltva kapta el a fejét. Valószínűleg nem teljesen hangszigetelt az ablakunk...
Mindenesetre a következő jelenetet emlegették fel a lányok: