karácsonyfa

Az minek vesz egyáltalán karácsonyfát, aki már 26-án kiteszi a fenyőt a kuka mellé?

miért?

Miért van az, hogy most a két ünnep között a szokásos óránként legalább két vonat helyet csak egy van? 

És miért van az, hogy az az egy sem tudott elindulni időben? Végignéztem tegnap este az egész napi összes vonatot és egyik sem tudott időben elindulni, ami azért elég gáz, legalább néha el lehetne találni a menetrendet, ha már van.

IO világot lát

Karácsony előtt nekilendültem a világnak, hogy meglátogassam édesanyámat.

Elindultam hát itthonról, időben ki a reptérre, igaz kicsit sietnem kellett a vonathoz, hogy tuti elérjem, és ne kelljen utána izgulni, hogy valami késik, ha ezt lekésem. Kiértem a reptérre, és ott látom, hogy ja amúgy a repülőm nem lett volna könnyű lekésnem, mert már ki van írva, hogy egy órát késik. Így volt időm beszélgetni adománygyűjtőkkel, az egyik azt gondolta, hogy professzor vagyok, hitelkártya értékesítőkkel, velük már bent az biztonsági átvilágítás után, és volt időm felfedezni az összes bent lévő boltot és éttermet, és megállapítani, hogy a kinézett transzfert már lekéstem, mert eleve sietni kellett volna a reptérről ki, és azt is, hogy további fél órát késik a gép indulása, de az okokról semmi, bezzeg a barcelonai gép indulásáról közölték, hogy miért késik, és már felmerült, hogy szólni kéne édesanyámnak, hogy keressen ott valami alternatívát, mert lehet az utolsó buszt sem érem el. Végre csak elindultunk, és zökkenőmentesen meg is érkeztünk, a repülőn a mellettem lévő utastól megtudtam, hogy van még egy busz, amit ha sietek lehet elérek, de nem értem el, így aztán mivel annyira bejött a reptéren való lébecolás Pesten, így Németországban is folytattam, és ott is a fél repülővel (mármint az utasokkal) együtt vártuk, hogy elteljen az a két óra, ami a következő busz indulásáig van. Közben már tudtam, hogy a busz után még a vonatra is várni fogok egy fél órát, és 8 helyett potom fél egykor oda is érek, természetesen éjszaka. Ebbe tejesen beletörődve amikor a busz megállt a vasútállomásnál (mert fejlett országokban a buszpályaudvar és a vasútállomás egy helyen van), kiderült, hogy van még 3 percem a vonat indulásig, és elérek eggyel korábbit, mint amire számítottam, így végülis egy fél órával hamarabb oda is értem. 

Szóval a kiút olyan tipikusan IO féle volt...

Ezek után azonban kicsit izgultam, hogy hogy fogok én egy nap alatt hazaértni, amikor visszafele két repülővel érkezem, és már ekkor tudtam, hogy az egyik járatot átrakták egy másik reptérre, így a két gép közötti két órából több mint egy óra kell ahhoz, hogy átjussak egyik reptérről a másikra, és a kiutazás tapasztalatai alapján, hát az elég karcsú. 

A hírek világából 2

Sokfelé olvastam, és sokat hallottam mostanában a felsőoktatási "reformról". Engem kicsit arra emlékeztet, ami pár évvel ezelőtt az egészségügy reformja gyanánt zajlott. Azzal se lett jobb semmi, és hát eléggé úgy tűnik ezzel sem lesz. 

Hogy miért gondolom ezt így?

1. Mert a középiskolai rendszerünk nem úgy épül fel, legalábbis nem feltétlenül, hogy onnan mindenki egyenrangúként kerülne ki, ugyanolyan esélyekkel pályázhatna egy állami helyre, ha ugyanolyan képességekkel bír. A probléma egyébként már az általános iskoláknál elkezdődik csupán abból, hogy egyik általános nem ugyanolyan erős, jó és felszerelt mint a másik. Csak egy példasor: ha egy diák egy városi előjáró gyermeke, akkor már általános iskolában is sok esetben jobb jegyet kap, mint érdemel, így nagyobb eséllyel kerül be erősebb gimnáziumba. Van olyan gimnázium ahol a helybeliek még akkor is ha gyengébb tanulók előnyt élveznek másokkal szemben, és van olyan, ahol a hírnév megőrzése nem  teszi lehetővé, hogy rossz jegyeket kapjanak a diákok. Ezeket összegezve tetemes előnyre tehet szert egy olyan kevésbé tehetséges, ámde tehetős diák a felsőoktatási helyekét folytatott versenyben, és elfoglal egy olyan helyet, ami őt nem is érdekli és adott esetben meg se becsüli. 
2. A felsőoktatás még állami finanszírozás esetén sem olcsó mulatság, azonban ehhez nem tartozik egy megfelelő ösztöndíj program, mely lehetővé teszi, hogy az igazán tehetséges tanulók, akár államilag nem támogatott képzésekben is kiteljesíthessék tehetségüket. 
3. Mert az a tévhit él az emberek fejében, hogy ha kevés állami hely lesz, akkor akik oda bekerülnek azok majd tényleg tanulni akarnak, és megbecsülik ezt, de az első pontban említetteknél ez nem lesz feltétlen igaz. Másik tévhit, hogy csak a munka mellett költségtérítéssel tanulók igazán elkötelezettek, a nappalisok nem. Általában azokat érdekelte a legkevésbé a suli amikor én jártam, és gondolom ez mit sem változott, akiket anyuci vagy apuci fizetett be nappalira, őket nem érdekelte, mert ha 20 év alatt végzik el a sulit, akkor is van miből megélniük. Ez persze mit sem változik, ha csökken az államilag támogatott helyek száma, mert ezek a diákok jelenleg sem állami támogatással tanulnak. 

Tehát véleményem szerint ez a reform kicsit visszahozza a régmúltból, a hazai "kasztrendszert". Azzal is erre hajaz, hogy tanulmányi szerződéssel, diákhitellel röghöz köti, hátrányban részesíti a fiatal generációt, legalábbis annak tehetségesebb, ám kevésbé tehetős részét.

Ritkán szoktam szimpatizálni a tüntetőkkel, de a diákokkal ezúttal nem esik kicsit sem nehezemre.

A hírek világából

Olvastam ma, hogy a Visa szinte bejelentette, hogy kivonul tőlünk mondván piaci részesedése rohamosan fogy, és a verseny megőrzése érdekében nem tesz semmit az állam, a hatóság, tulajdonképpen senki.

Ez a hír már önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. Végigolvastam a cikket és utána a kommenteket is, gondoltam, hogy lesz olyan aki esetleg értelmesen hozzászól. Hát mondjuk talán 1 volt. 

Kedvenc hozzászólásom talán az, amely azt mondja, hogy a Cetelem egy magyar bank.

Relatíve nem sok hozzászólás volt, de azokért is kár volt általában, ugyanakkor kiderült számomra, hogy ebből az egészből az emberek annyit szűrnek le, hogy kivonul egy bank, és milyen jó lesz nekünk, amivel mondjuk a következő gondok vannak: első és legnagyobb: a Visa nem bank. Második nem igazán marad versenytársa a Mastercardnak, amivel ők teljesen szabadon garázdálkodhatnak akár.

Ezen felül egyértelmű, hogy sokan még mindig ott tartanak, hogy jaj de jó, menjen a multi, aki elnyomja szegény magyar vállalkozót. Melyiket? Amelyik saját zsebére dolgozik? Azt amely csak minimálbérért foglalkoztat, és be se jelent? Azt amelyik valami külföldi licens alapján működik? Vagy azt amelyik inkább áthelyezi székhelyét valamelyik másik országba, mert mindenütt másütt kedvezőbb feltételek vannak számára? Persze vannak olyan vállalkozások is, amelyek teljesen rendesen működnek. 

Ja és az egy hülyeség, hogy minden multi gonosz, és bezzeg a magyar cég szent lenne. 

De gondoljunk bele egy percre, hogy milyen termékek hiányoznának a háztartásunkból, ha nem lennének nálunk multik: pl nem lenne számítógép, a tévék többsége, hűtő, porszívó, mosógép, mosogatógép, autó, telefon, de nem lenne pl kóla, farmer, vagy éppen vonat, és még sorolhatnánk. Mert ezeket vagy nem magyar cégek gyártják, vagy nem magyar licenc alapján.

#1214

Ahogy elnézem, hogy hogy táncolnak és ugrálnak azon gondolkodom el időről időre, hogy a nők hogy tudnak olyan magas sarkakon úgy pörögni forogni, ugrabugrálni. Nem nyomja a talpukat a sarok? Nem tudom miért de én úgy gondolom, hogy nem lehet túl kellemes. 

Azon már túl vagyok, hogy egyáltalán hogy lehet abban egyensúlyozni, mert láthatóan lehet, nem szoktak a nők hasra esni folyton folyvást az utcán.

már majdnem aztán mégsem

Már majdnem kiment a fejemből, amikor megnéztem a glee legújabb részeit, és hát mit látok ott:

Na azóta folyton ezt dúdolom:D

És milyen jó volna úgy végigtáncolni, ahogy ők is teszik...

azon gondolkodám

Hogy vajon miért van az, hogy azok a bloggerek, akik személyesen is ismernek, egy kivételtől eltekintve nem olvasnak. Ennyire ijesztő vagyok?
Na meg azon is, hogy Tóth Aguszta vajon azért volt a magyar hangja a JAG-ben Catherine Bellnek mert hasonlítanak egymásra?
Miért van az, hogy saját magam kedvéért sokkal nehezebben veszem rá magam a rendezésre, pakolászásra, mintha más kedvéért tenném? És csak én vagyok ezzel így? 

karácsony

Kértem néhány poszttal ezelőtt, hogy mondjátok el, mit jelent nektek a karácsony, hát nem jártam nagy sikerrel:) 

Én most azzal egészíteném ki az ott leírtakat, hogy az idei karácsony merőben új lesz számomra, az eddigi években mindig több helyre is mentünk karácsonyozni, körbejártuk a családot, egy egy helyen akár tizensokan is összegyűltünk, de idén ez nem így lesz. Nem tudom még eldönteni, hogy ez mennyire fog tetszeni, újszerű lesz az egyszer biztos, és kicsit fura is, mert idegen környezetben leszek.

Számomra egyébként az az ideális karácsony, amikor az egész nagy nagy család összegyűlik, és együtt tölti az ünnepeket.

#1210

Az milyen már, hogy a cipőm sarka egyszercsak úgy dönt, hogy nem tart velem tovább?

Psy- Gangnam style

Igazából nem tudom mi az oka, de már vagy 6jára nézem meg egymás után a videót, és valamiért annyira megtetszett, hogy még utána is olvastam, hogy mit is hallgatok. Így tudtam meg, hogy éppen egy dél koreai dalt hallgatok, amely lassan de biztosan közelit a 900 milliomodik letöltéshez, és Guinness rekorder is egyben, mint a valaha volt legtöbb like büszke tulajdonosa a youtube-on.

Ti hallottátok már? 

kaland az élet

Tegnap leesett az első hó, és a hőmérséklet is elég alacsony maradt ahhoz, hogy meg is maradjon, így hát szinte törvényszerű, hogy akkor ma reggel összeomlik a tömegközlekedés. Hát így is történt, alig két óra alatt be is értem reggel munkába. 

Néhány szösszenet az utazásból:

• lerobbant a vonat, ami normál esetben jött volna, így a zónázót visszaminősítették személlyé, amin így hering parti volt
• Újpesten még felszállt rá egy másik vonatnyi ember, mert a veresi nem ment tovább
• Két megálló között a semmi közepén álltunk egy csomót, és egyre több utas szállt le és gyalogolt, köztük én is, ki merre, én speciel a legközelebbi buszmegállóig, ahol felszálltam egy gyors járatra, ami elvitt a keletiig
• aki kivárta a vonaton, amíg az beért 5 perccel előttem ért be a munkahelyre
• az egyik utast felhívta a vizsgáztatója, hogy merre jár, mert a rádió bemondta, hogy a nyugati nem fogad vonatot
• a veres felől érkezők mesélték, hogy eleve 25 perc késéssel jött a vonat, és további 50 percet vártak még egyik megállóba
• egy utas mesélte, hogy ő ma már a busszal fél órát üldögélt egy árokban
• jó magyar módon 5 munkás őrzött egy hatodikat, aki valamit szerelt a váltón
• a vonaton persze úgy fűtöttek, hogy minden ajtó ablak nyitva, hogy nehogy rosszul legyen valaki.

Egy dolgot hiányoltunk csak, hogy Újpesten az állomáson egy szóval nem említették, hogy kedves utasaink, aki még ma be akar érni dolgozni, az inkább szálljon le és menjen villamossal, mert az gyorsabb.

voltam ma úszni

Még nem tudom eldönteni, hogy mennyire jó, vagy nem jó télen szabadtéri medencében úszni, de mindenesetre hidegnek nem éreztem különösebben sem a levegőt sem a vizet, és egész jól szórakoztam, hogy bámultam a sötét eget, és nem is lett volna semmi bajom a dologgal, ha nem ütközöm össze valakivel és nyom be a víz alá, miközben én gondolatban teljesen másfelé járva evezek ott. Igaz én váltottam sávot véletlen, szóval tényleg másütt jártam gondolatban:)

Egyébként fura, hogy felöltözve kabátban hidegebb van mint úszónadrágban:)

Próbálta már más az efféle elfoglaltságot?:)

Az AIDS világnapja

Talán ez a legmisztikusabb, és egyike a legjobban félt betegségeknek. Ez utóbbinak több oka is van, egyik az, hogy keveset tudnak róla az emberek, a másik, hogy még az egészségügyi dolgozók is félnek tőle, a harmadik, hogy amit tudnak, az is sokszor fals információ. Például sokan azt mondják, hogy tudják hogyan terjed, én úgy vélem, hogy nem igazán, ha tudnák, mert ha tudnák, nem terjedne ennyire. 

Egyébként ijesztő adatot hallottam most ezzel kapcsolatosan: nálunk jobban terjed (arányaiban nagyobb százalékkos növekedés volt itt, mint ott), mint a legfertőzöttebb afrikai országokban, s leggyorsabban a fiatalok körében terjed, a tinik és a fiatal felnőttek kapják el a leggyakrabban. 

Ennek az okairól is beszéltek, egyértelműen azt domborították ki, hogy mára gyakorlatilag megszűnt a felvilágosítás az iskolákban. Ami igazán veszélyes figyelembe véve a tendenciákat, és ismerve a mai magyar valóságot. Tényleg elhiszi azt valaki, hogy otthon megkapja a szükséges felvilágosítást egy gyermek azoktól a szülőktől, akik maguk sincsenek tisztában a betegséggel, annak terjedésével. 

Egy példa a szülők hozzáállására: Én tavaly lepődtem meg igazán, amikor az egyik kolleganőm azon volt kiakadva, hogy szexuális felvilágosítást adnak a 17 éves gyerekének, hogy mégis hogy képzelik ezt. Elkerekedtek a szemeim, hogy ez a baja, hisz ő biztos nem tart felvilágosítást otthon, és 17 éveseknél azért már nem is biztos, hogy időben kapja meg a felvilágosítást. 

Én szerencsésnek érzem magam, mert amikor én voltam tini, akkor épp nagyon figyeltek erre. Már 12-13 évesen megkaptuk az első felvilágosítást, akkor, amikor kezdtünk érni. Már általánosban megtanítottak arra, hogy hogy kell használni az óvszert, és miért is kell azt használni. Aztán ezt megismételték számunkra nagyjából két évente egész érettségiig. A végén már szinte unalmas volt, de beszéltek nekünk az AIDS-ről is, a fogamzásgátlástól, az abortuszról, a védekezésről. Megnéztük az abortuszról szóló filmet, ami igazán meghatározó élmény szerintem mindenki számára, aki egyszer is látta, és szerintem kevesen akarják újra megnézni. Elmentünk felvilágosító rendezvényekre az AIDS-ről. Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne bennem félelem a betegséggel kapcsolatosan, de azért tudom hová tenni, és nem úgy élem meg, mint a középkori emberek a pestist.

Néhány hasznos információ:
Tévhitek:
A szokásos társadalmi, rokoni, baráti érintkezés nem jelent fertőződési kockázatot. Tehát a fertőzöttel vagy akár AIDS-beteggel együtt történő közlekedés, a vele való kézfogás, a közös evőeszköz-, fürdőszoba-, WC-használat, valamint a harapással nem járó gyengéd csók, a tüsszentés, köhögés, az uszoda, a vérszívó rovarok és az élelmiszerek önmagukban veszélytelenek.^[14] A vírus a szabad levegőn pár perc alatt elpusztul, de – az esetleges vérzések miatt – kerülni kell a közös fogkefe vagy borotva használatát.
A vírus terjedése akkor történhet meg, ha nyálkahártyára illetve seben keresztül a véráramba kerül a fertőzött személy vére, anyateje, hüvelyváladéka, ondója (esetleg előváladéka)^[14] vagy könnye.^[15] Csókkal a HIV azért nem terjed (bár a szájban mindig vannak apró sérülések), mert a nyálban a vírus mennyisége elenyésző. Természetesen fertőzés előfordulhat, ha a csók során a szájban vér van.
Megelőzés:
Megelőzésének lehetséges módszerei a gumióvszer használata szexuális érintkezés során, vagy a monogám partnerkapcsolat. A fecskendővel vagy vérátömlesztéssel való terjedés visszaszorítására alkalmas az egyszerhasználatos fecskendőre való áttérés valamint a vérkészítmények szűrése.
További információk például itt. 

És neked miről szól?

Az előző bejegyzés arról szólt, hogy az IKEA szerint miről szól a karácsony, de igazából én arra is kíváncsi lennék, hogy szerintetek miről szól a karácsony? 

Nekem mondhatni pont arról szól, amit ez a reklám mond, nem hiába tartom ezt az összes ünnep közül a legigazibbnak az igazi ÜNNEPNEK. 

Ez a reklám azért is tetszik, mert igazából egy érzést ad át, amivel ha tudsz azonosulni, akkor azonosulsz magával a reklámozóval, a márkával. És olyan dolgokat foglal össze, amivel nem nehéz azonosulni.

A karácsony a családról és a szeretetről szól. És habár ezt nem mondja ki a reklám, de azért sugallja.

A karácsony jelentése

Ez a reklám elég jól összefoglalja, nekem tetszik:

online játékok

Ja és nem is újságoltam, van egy játék, amit elkezdtem játszani kb 1,5 hete, de úgy rám szállt több játékos, hogy inkább abbahagyom, és kezdem elölről. Gondoltam addig játszok egy másikkal, amivel már hónapok óta nem, na ott meg törölve lettem, gondolom túl rég léptem be, legalább kiderült, hogy nemcsak regisztrálni könnyű, de kilépni is, nem fog ott fityegni egy csomó elhagyott fiók. Mondjuk azért megtehették volna, hogy előtte értesítenek, hogy tudja az ember, hogy ne keresse már régi játékát.
Update: hát mégis megküldték a jelszót, és be tudtam lépni a régi játékba, csak 1 napot várnom kellett rá. 

nem vagyok munkamániás, de

Nem vagyok munkamániás, legalábbis remélem, de a hétfői izgalmas rendszerátállás után és a keddi lazább, látszólag minden úgy működik ahogy kell után a tegnapi és a mai nap nem győztem utolérni magam, az a bónusz napi egy óra bennlét pluszba éppen csak arra elég, hogy ne ússzak el teljesen, de leginkább tűzoltás jelleggel dolgozom. Viszont szombaton szabi:) ami már nagyon kell, mert fáradtnak érzem magam. Ja és akkor nem is beszéltem arról, hogy megint pont ott tartunk, mint egy éve, azaz a leépítések híre kering, csak hogy nyugodt legyen az ember munka közben.

munkatársi dícséret

Ma ilyet mondott az egyik kolleganő: hát te merre jártál? A híd alatt?

Hát igen, ennél kedvesebb megjegyzés arra, hogy borostám van nehezen található.

kis zene

Kicsit nyár idéző dallal kezdeném:

de ezt másik verzióban megmutatta nekünk mikirivers is.

Aztán itt van ez a szám, amiről én azt hittem, hogy egy nő énekli azt a szövegrészt, hogy rain over me, aztán közben nem is:

Ja és ez az 1200. bejegyzés is egyben:)

msn

Nem régi hír, miszerint az msn néhány hónapon belül megszűnik. Indoklás: a Microsoft talált jobbat helyette. A Microsoft ugyanis megvette korábban a skype-ot és úgy döntött, hogy ez utóbbi berkein belül egyesíti a két rendszert. Tehát ugyan nem lesz msn, de be lehet majd lépni a skypeba az msn fiók segítségével, és a partnerek ugyanúgy elérhetőek lesznek ott is, így a kapcsolatok nem vesznek el. A skype legújabb verziója már képes erre, az msn-t pedig jövő év tavaszán tervezik kivezetni.

egész mást jelent

Egész más a jelentése annak, hogy sexless, mint annak, hogy szex lesz:D Hát erre a megállapításra jutottam ma hazafele a vonaton...

Én és a pók

Nem tudom ti hogy vagytok a pókokkal, milyen viszonyt ápoltok velük. Én általában békén hagyom őket, de nem állítanám, hogy kedvenc állatkáim lennének. Békében megvagyunk általában, de ma kihúzták a csatabárdot. Legalábbis egyikük olyan helyre költözött, ami minden csak nem ideális, vagy nyugodt. Szerintem ki nem találnátok.

Kedves kis pókicák mind a wc-ben gyülekeznek, nem tudom miért szeretik, gondolom ott a csővezetékek miatt, meg a szellőztető akna miatt van táplálékuk. Én kitakarítom, ők max két nap múlva visszaköltöznek, szóval nagyon nem lehet őket eltántorítani a letelepedéstől. Ma az egyikük viszont a lehető legizgalmasabb helyet választotta ki. Nevezetesen a wc csészét kezdte el befonni. Hát ugye azt alig használja az ember, szóval még véletlenül sincs útban. Kénytelen voltam megzavarni köreit, mert hát azért na, ott mégsincs jó helyen, ráadásul ugye én olyan félelmetesen ijesztő alak vagyok számára, hogy amikor ki akartam tessékelni inkább beleugrott a vízbe, így elúszott.

Na ezek után már biztos nem tér vissza warum az olvasóim körébe:)

szeretek táncolni

Szeretek, de ritkán szoktam, nem tudom miért:)

magyarság tudat

Úgy vélem sokféleképpen lehet erősíteni, növelni az emberben ezt a tudatot, de az a hogy a politikusok próbálják a legrosszabb módszer. Ők arra hajtanak, hogy minél jobban kijátszanak bennünket embereket egymás ellen, azt veszik alapul, hogy minél jobban megkülönböztessük magunkat másoktól, és azt sugallják, hogy minden bajnak, rossznak azok a mások az okai. Pedig ez így egyáltalán nem igaz, legalább annyira tehetünk róla mi magunk is, mint ők, másfelől a mások nélkül  nem is lennénk azok, akik vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy nem jól tudják belőni politikusaink azt, hogy kit kell szeretni és kit kell utálni, mert azt se sikerül nekik jól meghatározni, hogy ki a magyar, így aztán olyan embereket, csoportokat sikerül kereszttűzbe dobniuk, akiket nem kéne. Igazából nem is erre akartam kilyukadni, inkább arra, hogy van más módszer is, amely egyszerűen csak arra szolgál, hogy büszkébb legyek magamra, de ne mások rovására, hanem a saját magam erősítésére. Erre alkalmas a következő vers is, melyet már többször megkaptam e-mailen, és most úgy gondoltam megörökítem itt is: 

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet... !

Tudtok még olyan mozgást jelölő szót mondani, ami kimaradt a versből?

kalandos utazás

Tegnap délután elindultam be a városba, mert az jó nekem. Moziba mentünk és bent volt megbeszélve a tali. Elindultam több mint másfél órával a film kezdés előtt, hogy időben érjek oda, ne az utolsó percben. A mellett, hogy nem néztem meg hogy mikor mi megy és viszonylag sokat kellett várnom eleve még nem is jött a busz időben, és mivel hétvégén lanyha forgalom mellett 10 perccel a menetrend szerinti indulás után még sehol nem volt, úgy döntöttem, hogy inkább átmegyek a vonathoz, mert az hétvégén tuti nem késik, viszont ahhoz el kellett indulnom, mert ha még várok a buszra azt is lekésem, és a filmet is. Félúton a vonat felé láttam a buszt, tehát elment, ekkor már tudtam, hogy 1 óra múlva megy csak legközelebb, tehát mostmár nincs más csak a vonat. Odaértem, és mivel még nem jött, bementem jegyet venni. A pénztáros mondta, hogy a vonat most csak Újpestig megy be, és nem a Nyugatiig, oda csak a következő, mert pályafelújítási munkák vannak a hétvégén, és kérdezte, hogy így is kérem-e a jegyet. Ekkor már kínomon vigyorogtam, és úgy kértem a jegyet. A vonat jött is, igaz ez késett vagy két percet. Így aztán Újpestnél át a villamosra, arról a metróra, és ekkor már tudtam, hogy a busszal sokkal gyorsabban értem volna be, akár mennyivel is később jött. De még így is odaértem a találkapontra majdnem fél órával a kezdés előtt. Egyébként meglepő lenne, ha egyszer elindulok valahova, akkor minden úgy jönne, ahogy kell, és még el is érem.

Hát a filmről meg csak annyit, hogy érthető, hogy 18-as karikával ment, nem a véres mivolta miatt, inkább a pszichológiája miatt. Szerintem a párom meg is lepődött rajta mennyire megéreztem ezt a filmet.

olyan slank vagyok

Olyan slank vagyok, hogy mostanában a munkahelyi fotocellás ajtó nem vesz észre ott integetek előtte, hogy kinyíljon, legalábbis időnként. Habár inkább valószínű, hogy sikerül úgy odasomfordálnom, hogy nem érintem azt a sávot, ahol érzékelne, hogy közeledek. A boltokban azért észrevesznek az ajtók és kinyílnak, már legalábbis ha fotocellások.

gyerekkori tájakon

Azért megnyugtatok mindenkit, nem akkor voltam gyerek, amikor ilyen kocsik jártak még az utakon, de én pontosan tudom, hogy ez hol van, és valójában ez a hely ma is szinte ugyan ilyen, habár az is igaz, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez a kép olyan régi, mint amilyennek kinéz.

Josh Gordon - My Heart Was Home Again

jut eszembe

Jóságosról jut eszembe, hogy ez az a kategória, amiből hiány van nálunk. Bizonyos emberekből kifejezetten ez az a tulajdonság, ami hiányzik. Ez pedig sok bosszúságot képes okozni másoknak.

egy mosoly

Ma a vonaton sikerült délután egy olyan bácsi mellé ülnöm, aki szeret beszélgetni, végigbeszélgettük a hazafelé vezető utat. És habár még sohasem találkoztunk egész kedélyesen beszélgettünk. Pár perc múlva azon vettem észre magam, hogy már én is mosolygok, holott semmi olyan téma nem volt. Még amikor leszálltam a  vonatról akkor is bennem volt a jó érzés, egy kicsit kizökkentett a monotonitásból. És visszagondolva olyan jóságosnak érzem a bácsit, és olyan emberekkel mindig jó találkozni.

nosztalgia

Ahogy még kalapálom a blogom múltját a háttérben, és olvasgatom is a hozzászólásokat megállapítom csendesen magamban, hogy az évek alatt elég sok ember hozzászólt a blogomhoz, mondhatni sokan megfordultak nálam. Van aki rendszeresen hozzászólt és olyan is, aki csak egy-egy alkalommal. Az utóbbi időben viszont úgy tűnik alig van erre valaki, és vicces módon a régi blogomon úgy amúgy még mindig több látogató van, mint itt. 

Lényeg ami lényeg, ahogy olvasgatom a kommenteket azon gondolkodom, hogy vajon íróik közül hányan olvasnak még mostanában is, azt hiszem nem sokan...

milesz véled mozi?

Egymás után zárnak be a mozik, a kisebbek legalábbis igen. Néhány éve bezárt a Kossuth mozi is, és valamiért üresen állt azóta, igaz az akkori üzemeltetője a Palace Cinemas sincs már sehol. Hát a mozi nem kong már az ürességtől, igaz mozi se lesz már ott, ugyanis pár napja egy Aldi nyílt a helyén. Érdekes alternatív felhasználása a helynek ami azt illeti:)

Szerelem-Amour

Nehéz szavakba önteni az élményt.
Csend volt, többször is megjegyeztem magamnak, hogy micsoda csend van.
Amikor vége lett mindenki mozdulatlanul ült a helyén, majd csendben hagyta el a helyszínt. Az egész kicsit bizarr volt.
Ahhoz hogy értsd miért ez a címe szerintem tudni kell mit is jelent ez a szó.
Ezt a filmet nem érdemes elmesélni, megnézni kell. Azonban felhívom a figyelmetek, hogy ez nem egy könnyű alkotás.

kicsit unom már

Kicsit unom már, hogy mindig falakba ütközök. Hogy semmi sem úgy halad, vagy alakul, ahogy én azt szeretném, és nem irányítója, inkább csak elviselője vagyok a dolgoknak.

játszunk egyet 4

Már csak a legvége van hátra.
Most elmondom, hogy melyik ujj mit jelent.
A hüvelykujjba írt tulajdonság a szív és a lélek.
A mutatóujjban lévő a tudatos, tanító.
A középső ujjban lévő ösztönös, zsigeri.
A gyűrűsujjé a kapcsolati.
A kisujjban lévő az érzelmi.

Van-e olyan ami meglep titeket? A fenti jelentésekkel összhangban vannak a tulajdonságok?

játszunk egyet 3

Akkor folytassuk a játékot.
Két dolgot kellene még megtenni.
Minden egyes ujj felé írjátok oda, hogy azt a tulajdonságot amit bele írtatok kitől, mely ősötöktől örököltétek.
Majd azt írjátok még mellé, hogy miért van szükséged arra a tulajdonságodra, miért fejlesztetted ki.
És akkor innen folytatjuk:)

gondolat

A könny nem annak a jele, hogy gyenge vagy hanem hogy érzel.

400 m gátbiciklizés

Na ti láttatok már ilyet? Én most, de muszáj leírni, mert ilyet még nem láttam, és nem is hinném el, ha nem látom a saját szememmel.

Hát igen, mint azt már az előző posztban is írtam, van olyan ország, ahol még vannak ötletek, amely nem fáj senkinek. 

Egyébként itthon hová lettek a show műsorok? Úgy értem az igazi show műsorok, amelyre talán még leginkább a szombat esti láz emlékeztet hangulatában. Hol vannak azok a műsorok, ahol hírességek jelennek meg, úgy értem igazi hírességek, nem csak helyi magyar noném "sztárok" és mesélnek gondjaikról, vagy erőltetett poénokat adnak elő. Én már besokaltam ezektől.

Olyan műsort akarok, ahol csillogás, vidámság és revü van, olyasmit, mint régen volt Friderikusznak.

Ja és ha egyszer valaki arról hall, hogy Magyarországra látogat a Ballett Revolución feltétlenül szóljon.

vízágy

A következő kisfilmben megtudhatjuk milyen veszélyeket rejt magában egy vízágy:

Egyébként megjegyezném, hogy ez az igazi kandi kamera, és nem az, ami nálunk fut különböző néven. Azokon rendszerint mindent lehet, csak szórakozni nem. Itt viszont mindenki nevet, még az is aki át lett verve.

házi

Vannak dolgok, amit én sokkal szívesebben megteszek mások kedvéért, mint saját magam miatt, és vannak dolgok, amelyeket sokkal jobb társaságban csinálni, mint egyedül.

új időszámítás

Nem tudom ki hogy van vele, de csak vasárnap éreztem azt, hogy nem fog engem zavarni, hogy átállítottuk az órát, és akkor is csak egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy hiába értem haza 5 órakor mégis már sötét volt. De ez csak az egyik dolog. Este korán álmos vagyok, hajnalban meg felébredek, holott még több, mint 1 órát alhatok.

azt hittem...

Hogy a mai nap egyrészt alig lesznek a vonaton, mert rövid hétvége, másrészt ebből következően nagyon is pontos lesz. Hát nem épp ez történt, sokan is voltak, úgy fűtöttek, mintha kint -20 fok lenne, és kőbányán álltunk potom 20 percet, a honlap szerint hatósági intézkedés miatt, a vonaton nem mondtak be semmit, csak azt láttuk, hogy három vonat is megelőz minket, holott én ültem az IC-n. Végülis nem volt gond a fél óra késés, mert így nem kellett várni a csatlakozásra, csak a szakadó esőben kellett átrohanni egyik vonattól a másikig. 

Hazaérve bekapcsolom a tévét, és habár azt nem tudtam meg, hogy mi lehetett a vonattal, de azt igen, hogy Karcsinak, aki már Kari új mellei vannak, és lehet nemsokára nunija is lesz. Jó, igazából nem vágott mellbe a hír, de szóval azért mégis kicsit meglepet. Csak engem?

Hány éves az agyad

Kaptam egy linket, ahol egy egyszerű feladatsorral ki tudod deríteni, hogy mennyire friss az agyad, vagyis aktuálisan hány évesnek számít. Nincs más dolgod, csak a felvillanó számokat növekvő sorrendben újra felfedni. Szerintem érdekes és vicces is. Próbáld ki.

A végén megjelenik neked szám, az jelzi, hogy az agyad adott pillanatban hány évesnek számít. 

majdnem mint két tojás

Megállapítást nyert, hogy még most is hasonlítunk egymásra tesómmal, ránézésre nem kicsit. 

Történt ugyanis, hogy a minap utazunk a villamoson a párommal, és felszállt pont oda mellénk tesóm. Beszélgetés közben párom egymás mellett látott minket, így szemügyre is tudott venni bennünket. Később mesélte, hogy megállapította, hogy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra.

Szóval mondhatni semmi sem változott.

ideális meló

Mikor legutóbb a reptéren voltam, megállapítottam magamban, hogy én nagyon is élvezném, ha ott dolgozhatnék, azt a nemzetközi környezetet. Szerintem számomra az ideális lenne. Ezt utána mondtam is a páromnak, aki egyetértett velem abban, hogy én élvezném, ha ott dolgozhatnék.

játszunk egyet 2

Szóval ott tartottunk, hogy az öt ujjatokba beírtatok öt tulajdonságotok. Akkor most a tenyérbe húzzatok három vonalat, és írjatok minden egyes vonalra olyas valamit, célt, amit szeretnétek elérni.

Ha megvan, akkor az öt tulajdonság mindegyikét kössétek össze a célokkal folyamatos vonallal, amennyiben úgy érzitek, hogy az adott tulajdonságotok segíti a célotok elérését, és szaggatott vonallal, ha úgy érzitek, hogy nem segíti vagy egyenesen hátráltatja.

Szóljatok, ha mehetek tovább, és folytatom:)

Hát már ha egyáltalán csinálja valaki...

23 éve

23 éve volt, hogy átköltöztünk. Nekem nagyon halvány emlékem van az egészről. Édesanyám azonban sokkal jobban emlékszik erre, magára a napra is, arra az október 20-ra, és az azt megelőző hónapokra, évekre, amikor a kivándorlási procedúra zajlott. Napjainkban azt elképzelni is nehéz, és reméljük ez így is marad. 

Visszatérve arra a bizonyos napra: Nagyjából olyan volt ez, mint a háborúban, amikor a nemkívánatos elemeket bevagonírozták, és elszállították táborokba. A távozók számára külön őrzött váró volt fenntartva, ott kellett várni, hogy megérkezzen a vonat, amire rendőrkordon között lehetett felszállni. Számunkra külön vagon volt fenntartva, hogy ne keveredjünk másokkal. A váróba volt lehetőség elbúcsúzni az otthon maradóktól. A vonat még a határ átlépése előtt egyszer megállt, a határállomásnak számító utolsó állomáson, amely olyan közel volt, hogy otthon maradó nagyszüleim, miután mi felszálltunk a vonatra, fogták magukat és átautóztak oda, de ott persze már nem jöhettek a vonathoz, csak egy vágánnyal odábbról még tudtak pár szót váltani velünk. A vámvizsgálat nagyjából 30 percet vett igénybe, amíg a vonatot katonák őrizték. 

A költözéshez egy egy táskát vihettünk magunkkal, és annyi ruhát és egyebet, ami azokba belefért, úgy engedtek ki minket, mintha egy hosszú hétvégére utaznánk csak. A többi cuccunk napokkal később érkezett meg, de az sem haladhatta meg a fejenkénti 50 kg és összesen egy garnitúra bútort. Mi pont a legszigorúbb időben kaptunk engedélyt a távozásra, de nem volt mit csinálni. Kocsit nem lehetett kihozni, csak vonattal lehetett átlépni a határt a kivándorlóknak.

A határon átkelve rögtön az első állomáson le is szálltunk, ott várt ránk másik nagypapám. Édesanyám elmondása szerint alig mertünk leszállni a vonatról, mert ott is katonák őrizték, megkérdezte, hogy szabad-e leszállni, mert mi csak idáig utaztunk volna. A katona a kérdésen is meglepődött, holott ez nem is volt olyan furcsa kérdés, hisz a határ túl oldalán számos esetben rálőttek azokra, akik a határzónában úgymond tilosban jártak. 

Miután leszálltunk és odamentünk nagypapámhoz, aki nagyon ritkán érzékenyült el, de ez alkalommal igen, miután üdvözöltük egymást leültünk ott az állomáson szendvicset enni, melyet nagymamám készített, az a szendvics más volt, és ez az alig 15 km-es utazás is más volt mind addig vagy azóta bármi. Az a szendvics a szabadság ízét hordozta magában. Az a 15 km-es út pedig egy új világba, átlépés egy olyan falon, ami akkor még áttörhetetlennek látszott. Ennek jelentőségét még az akkor alig 4 éves testvérem is felfogta.

Ebből az egészből én szinte csak arra emlékszem, hogy ott az állomáson falatozunk, és arra is csak nagyon halványan.

jel

Az jelzés értékű, ha a személy vonat helyett, amikor annak kell jönnie egy teher vonat érkezik? Ezzel azt akarja közölni a vasút, hogy teher számára az utas?:)

fejlődési görbe

Már nem először hallom utastársaktól, hogy megjegyzik akkor sem volt lassabb a közlekedés Budapest és Vác között, amikor anno megnyitották a vonalat az 1800-as évek közepén.

Kíváncsi lennék, hogy tényleg így van-e, ha valaki tudja mondja.

Ha igen, azért az elég ciki, mert máshol ezen idő alatt kicsit máshová jutottak el, ami a sebességet illeti.

játszunk egyet

Egy több bejegyzéses játék lesz ez most, habár nem biztos, hogy jó szó az, hogy játék.

Vegyetek elő egy lapot, viszonylag nagyot, egy A4-es ideális lehet. Vegyetek egy tollat vagy ceruzát is.

Tegyétek a tenyeretek a lapra, majd rajzoljátok körül.

Ha megvan, akkor minden ujjatokba írjátok bele egy tulajdonságotok.

Folyt. köv.:)

A nap mondása

A monitor mögött az ember gyermekének nehéz megőrizni komolyságát, ha a szembe lévő szinte felkiált, hogy micsoda torokgyulladása van a lábadnak?!

érzések

Úgy érzem legszívesebben sírnék, de nem tudok, nem szabad, mondanám legszívesebben, hogy ne menjen vissza, de tudom, hogy kell, közös érdekünk és jól is érzi ott magát, csak nagy a távolság.

...

Már elutazott, és most rossz, hogy egyedül vagyok, az ember könnyen megszokja, hogy nincs egyedül, és habár nem is volt olyan szörnyű, amikor kikísértem, mégis, most hogy este van és egyedül ülök a tv és a gép társaságában érzem magam magányosnak. Hiányzik a szeretete, ilyenkor olyan hosszúnak tűnik az a nagyjából két hónap, míg újra találkozunk, és akkor olyan gyorsan elszalad az a néhány nap.

...

Magány, szomorúság, hiányérzet, érzelmi hullámvölgy, csend. És még a párom is dolgozik.

végleg bezár a vidám park?

Ugye azt már lehet tudni, hogy alig egy hónap múlva bezárja kapuit a Vidám Park, és a jelenlegi helyén többé már nem is nyit ki. Azt azonban még nem lehet megmondani, hogy vajon lesz e új helye, lesz e egyáltalán ezután Vidám Park. A műemlék, és híres játékok, mint például a hullám vasút pedig az állatkert fennhatósága alatt fognak tovább működni. El is képzeltem, ahogy a szegény állatok tőszomszédságában megy a szellemvasút, vagy a hullám vasút, ami azért valljuk be nem épp csendes.

Visszatérve azonban a Vidám Parkra: bezárását azzal indokolták, hogy egyre kevesebb látogatója volt. Mondjuk talán azért, mert a játékok eléggé elhasználódtak már, és nem nagyon újították őket. De azzal, hogy nem lesz vidámparkunk kicsit olyan érzésem van, mintha már azt se tudnánk, hogyan kell önfeledten boldognak lenni, mint egy gyerek. Szerintem igen szomorú, hogy nem sikerül megóvni eme értékünk. Vidámpark egyenlő móka kacagás, de lehet hogy a mindennapi gondjaink közepette már megfeledkezünk ezekről, és így merülhet a feledés homályába ez a hely is?

40000 munkanélküli?

Ma azt olvastam, hogy egy új törvény ennyi új munkanélkülit eredményezhet. Persze kérdés, hogy ez mennyire túlzás, és mennyire szenzációhajhász kijelentés, de mindenesetre érdekes. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy pozitív rendelkezés vagy egy negatív. Egyrészt, ha ez is egy olyan hatásos szabály, mint amivel betiltották a piros lámpás házakat, mert hát ugye azóta nem is tudja senki, hogy kik azok az örömlányok, hát akkor a nyerőgépek is pont úgy kivesznek. Akárcsak az alkohol az USA-ban.

Másrészt 40000 munkanélkülit kitermelni amúgy nem olyan könnyű, kb akkor sikerülhetne még, ha bezárnák a MÁV-ot, habár az most is olyan néha, mintha már nem működne.

Szóval érdekes ilyeneket olvasni, az ember nem is tudja, hogy hová tegye. Végülis már úgy is hiányzott még néhány munkanélküli, éppen fogyóban voltak...

benéztem

Tegnap benéztem a női wc-be a nyugatinál lévő gyorsétteremben. Ugyanis mentem le kezet mosni, és "megszokásból" vettem az irányt a szokott ajtó felé, de menet közben valamikor átalakították, és felcserélték, ami eddig a férfi wc volt, az most a női. Mivel felfedeztem, hogy nem olyan amilyen volt, kicsit megtorpantam még a kézmosónál és visszafordulva megkérdeztem a wc-s nénit,miközben az ajtón lévő jelre pillantottam,  hogy ugye én most rossz ajtón jöttem be. Ő mondta is, hogy igen, de nem tűnt úgy, hogy rohant volna utánam. Mondtam, hogy régen nem így volt. Mire ő megjegyezte, hogy jó rég jártam akkor a mekiben, mert ő csak hallomásból tudja, hogy állítólag régen fordítva volt. Ez megnyugtatott, mert ezek szerint nem csak én vágódok be másik wc-be:) Gondolom akkor cserélték meg, amikor felújították talán tavaly.

kiskanállal

Azt hiszem ilyen se nagyon volt még, ezért gondoltam megörökítem:

Kiskanállal eszem a csokit:)

Hát igen úgy összeolvadt, hogy ezt már csak így lehet, pedig nem is gondoltam, hogy most olyan meleg lenne, hogy ettől kellene tartanom, de ezek szerint mégis.

3 év

Hát ma van 3 éve, hogy az első posztot megírtam a blogomban, és akkor még nagyon más volt itt a freeblogon. Sok blog volt, sok poszt nagy élet. Most néztem végig a blogfalam, és tulajdonképpen már alig van rajta olyan blog, amely freeblogos és még működik is, szinte már egyedül érzem magam itt, és kicsit tényleg olyan, mint egy süllyedő hajó, ahol egyre több dolog áll le. Hát remélhetőleg az a csapat, aki toldoz foldoz gyorsabban dolgozik, mint ahogy a hajó süllyed. Hát ez nem egy vidám szülinapi bejegyzés, de ami igaz az igaz, tulajdonképpen azok akik három évvel ezelőtt kommenteltek már nem nagyon járnak erre, más is alig:).

Egyébként vicces volt visszaolvasni, ahogy Thia posztról posztra azt találgatja ki lehet a blog írója:D

nosztalgia hét 7

na és akkor egy dal ami azt mondja el, hogy meddig lehetne még sorolni az ismert számokat a Neotontól:

Tudom tudom, ez a dal nem igazán erről szól, na de a címe a lényeg most:)

szerelem a hatodikon

Legutóbb ezt a filmet néztük meg.

Párizsban játszódik a '60-as években. Akkoriban Spanyolországban Frankó volt hatalmon, melyről valahogy már teljesen megfeledkeztem, így kicsit meg is lepődtem. Az ottani körülményeknek köszönhető, hogy sok spanyol ment Párizsba dolgozni, szerencsét próbálni. A film azokról a nőkről szól, akik otthon hagyva mindenüket elmentek cselédnek Párizsba, és arról a francia férfiről, akit megfogott életvidámságuk, temperamentumuk. Életvidámságuk, az, hogy a legalantasabb munkát is pontosan, és lelkesen végzik szinte megbabonázza az embert, és nagyon látványos a kontraszt a francia életunt felső-közép osztály tagjaival szemben.

A film igazán humoros, és kellemes, úgy eltelik az idő közben, hogy észre se veszed, és sajnálod, hogy már vége. Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy azok a spanyol nők és asszonyok milyen büszkék, büszkék arra, hogy spanyolok. Megvallom kis hasonlóságot fedeztem fel köztük és köztem. Azt hiszem megnézném újra ezt a filmet.

nosztalgia hét 6

És újra Európában, és annak is egyik legromantikusabb szegletébe:

Egyébként ezt a koncerten sikerült úgy felkonferálni, hogy és akkor utazzunk Rómába, vagy én voltam süket már.

nosztalgia hét 5

És már meg is érkeztünk a Távol-Keletre:

nosztalgia hét 4

Folytassuk az utunk a Csendes-óceáni szigetvilágba. Ami azt illeti biztos szép lehet:

nosztalgia hét 3

Utazzunk tovább ezúttal hajóval:

Szóval fedezzük fel amerikát:)

nosztalgia hét 2

Folytatva utazásunk a déli részeken jöjjön egy másik dal:

nosztalgia hét 1

A hétvégén voltam gyerekkorom egyik kedvenc együttesének, a Neoton famíliának a koncertjén. Jó volt hallani azokat a számokat újra, és ezúttal élőben. Innen az ötlet, hogy összegyűjtsek néhány számot ide.

Kezdjük is egy igazi nyári slágerrel:

Szerintem ezt a dalt mindenki ismeri, ha nem is az eredetit, de egy feldolgozását biztos.

sms

Az a legjobb, amikor az sms-t arról, hogy használtam a kártyám már alig több, mint egy nap után meg is kapom este úgy, mintha abban a pillanatban történt volna a tranzakció. És az embert ne kerülgesse a frász, hogy most akkor ez vajon tényleg aktuális sms, vagy sem. Mondjuk ha azt közli velem, hogy egy olyan boltban sikerült most fizetnem, ami már órák óta zárva van, azért sejteni lehet, hogy nem annyira aktuális.

puding

Állítom, ha madártejet akartam volna csinálni, akkor sem sikerült volna masszívabb habot előállítanom, mint így. A titok nyitja szerintem csupán annyi, hogy a puding hamarabb belekerült a tejbe, mint a habja lement volna, így az is megdermedt.

to rome with love

Látta már valaki?

Habár én nem láttam túl sok Woody Allen filmet, de szerintem ez igazán jellemző rá. Elég szórakoztató volt egy pontig, utána nekem már kicsit túlzás kezdett lenni, összességében azért mégiscsak tetszett. Róma, az olasz temperamentum és zene magával ragadja az embert:

az első igazi őszi nap

Hát hivatalosnak tekinthetjük, hogy itt az ősz, a mai egy igazi őszi nap volt, csendes őszi esővel.

Elég fura volt mondjuk, hogy egész nap lámpafényben kellett dolgozni.

házasság

Eszembe jutott valamiért, hogy még gimiben egyik osztályfőnöki órán olyan tesztet kellet kitölteni, amiből kiderült, hogy az osztálytársak közül kit találnak a többiek ideális barátnak, barátnőnek, vagy épp férjnek, feleségnek. Arra már ugyan nem emlékszem, hogy én kit hogy rangsoroltam, de azt tudom, hogy engem egyértelműen a férj kategóriába soroltak be, igazából a barát (pasi) kategóriába labdába se rúgtam, de szinte mindenki ideális férjet látott bennem. Na ehhez képest senki nem kérte meg a kezem közülük, szóval így jártam:)

egy kis zene

Mert most ezt hallgatom unásig:
Cause it spinning round and round and round in my haed...

Egyébként ti mire figyeltek, amikor egy számot kiválasztotok meghallgatásra?

a történelem

A magyar történelem nem egy kellemes emlék, nagyjából arról szól, azt tanítja meg nekünk, habár nem túl sikeresen, hogy ha széthúzás van az országban, akkor vesztünk.  És milyen sokszor vesztettünk már, és még mindig nem tanultunk belőle, úgy látszik ez nekünk nagyon nehezen megy.

Egyébként habár szeretem a történelmet, mégis mindig felzaklat. Ez visszavezethető arra, hogy történelmünk alakulásának köszönhető az, hogy olyan kérdésekkel szembesültem jó párszor gyermekként: hogyhogy tudsz magyarul? Vagy azzal, hogy románnak tartanak, mondván aki erdélyi az román. Pedig valójában az első pillanattól kezdve, tulajdonképpen már az anyatejjel magamba szívtam a magyarság tudatot. Persze ez nem jelenti azt, hogy szélsőséges nézeteket vallanék, egyáltalán nem, egyszerűen csak tudom, hogy magyar vagyok, és valahol legbelül ez büszkeséggel tölt el, így aztán szerintem érthető is, hogyha egy másik magyar szerint én nem vagyok az, akkor az rosszul esik nekem, megbántja az önérzetem, mert igen, mi "külföldi magyarok" elég önérzetesek vagyunk. Ja és az, hogyha valaki elkezd románozni, nem engem, hanem szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy mire gondolok, na szóval azt se viselem jobban. Egyszerűen számomra hihetetlen, hogy valaki azt hiszi, hogy neki azért nincs munkája, mert vannak külföldiek, akik elfoglalják a helyét, ha valaki magába néz, az pontosan tudja, hogy ez nem igaz, csak persze sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint magunkban.

Ha valaki kisebbséginek születik, akkor kialakul benne egy bizonyítási vágy, szeretné megmutatni, hogy azért mert ő nem a többségi nemzet tagja, azért ő még semmivel sem rosszabb. És ha valaki úgy véli, hogy azzal, ha egy kisebbségi átköltözik az anyagországba megszűnik az az érzése, hogy ő kisebbség, akkor téved, mert bizony néha még éreztetik is vele, hogy ő más, nem idevaló, nem innen származik, pedig valójában semmi különbség nincs, csak a történelem viharaiban úgy alakult, hogy az országhatárt sikerült számára kedvezőtlenül meghúzni. Egy olyan dolog miatt néznek rá másként, amiről ő nem is tehet, nem volt rá befolyása.

Egyébként a külön töltött évtizedek, a más, mára már történelminek nevezhető múlt, azért időnként sikeresen erősítette az amúgy is létező különbségeket, hiszen anno azért ez egy elég nagy ország volt.

legújabb hobbim

Nem más, mint a bicikli tetején pacallá ázni. Ezt ma gyakoroltam is, ugyanis amikor elmentem vásárolni és ezt biciklivel tettem, akkor arra felé félúton úgy elkezdett szakadni, hogy kénytelen voltam behúzódni fedett helyre, majd amikor két eső között elértem a célom, és már jövök ki akkor a pénztáros mondja, hogy esik az eső. Gondoltam is magamban, jaj de jó, elvégre mindenféle eső ellen védő felszerelés nélkül kerekeztem ki oda. Végre eláll, vagyis már alig szemetel, ezért nekilendülök, bemegyek egy másik boltba, jövök ki, hát megint szakad... Úgyhogy megint vártam míg elcsendesedik.

Szóval habár nagyon nem, de azért mégiscsak sikerült eláznom, a vicces, hogy legjobban akkor áztam el, amikor még kifele mentem.

És hogy megelőzzem azt a kérdést, hogy miért nem volt nálam esőkabát? Hát azért, mert habár be volt borulva, de egész addig összesen egyszer esett, akkor is max 5 percet, eszembe sem jutott, hogy ezúttal a felhőből eső is jön, már elszoktam ettől.

kirándulás

A hétvégén bicikliztem egyet a Dunakanyar felé, hogy felfedezzem a környéket illetve a bicikliutat. Igazán szép, csak ajánlani tudom. Én nem csináltam képeket, inkább fedezzétek fel magatok.

Úgy vettem észre, hogy minél messzebb vagyunk Pesttől annál jobban ki van építve, fel van festve, hogy hol visz a bicikli út, mikor merre kell kanyarodni, illetve egyre több olyan szakasz van, amely csak bicikli út. Igazából még Vácig sem mentem el, és csak azért tudom, hogy hol fordultam vissza, mert ott pont ki volt írva, hogy Sződligeti Yacht Klub, mert a bicikliútra ellentéttel az országúttal nincs tábla, hogy milyen településre értél.

Egyébként elég nagy forgalom van, nagyon sok biciklis van, mind a két irányba jönnek mennek, családok, barátok.

élménybeszámoló

Idén is voltam a hegyek közt, és első nap mivel akkor pont esőt jeleztek még inkább egy buszos túrát választottam, amely a környék látnivalóit mutatta be. Minden faluban egyedi templom, és egyedi alatt azt kell érteni, hogy olyan református templom, amely annak idején katólikus volt, és találtak freskókat a falon. A freskók persze minden helyen mások, de nagyjából ugyanaz a jellemzőjük. A történetek azonban amiket elmondtak mellé minden esetben érdekesek és több esetben még viccesek is voltak. A nap fénypontja azonban az volt, amikor unokatesómmal egymásra se mertünk nézni, mert az egyik útitársunk olyannyira sok volt, hogy nem bírtunk komolyak lenni, pedig egy templomba voltunk éppen. Akkor még azt hittük, hogy csak mi nevetünk kínunkban, de aztán rájöttünk, hogy a többiek se bírták jobban a kiképzést, mindenkinek elege volt abból, hogy minden egyes kő, de még a lócitrom is csodálatos volt számára, és minden egyes helyen az elhangzottakhoz neki volt valami hozzáfűzni valója, sok esetben, ha hosszabb volt az ismertető, akkor akár közben is közbeszólt, és sikeresen feltett egy kérdést, amire pont előtte hangzott el a válasz. A csúcspontot akkor érte el úgy mindenkinél, amikor a tájházban ő kivett a szekrényből egy furulyát és elkezdte fújni, majd amikor már mindenki a busznál várt, ő még mindig a házban volt, ki tudja miket kérdezgetett még. Mondjuk akkor is már sokan megkönnyebültek, amikor korábban egy templomban a tiszteletes arra a kérdésre, hogy működik-e a harmónium azt válaszolta hogy nem, így nem kellett meghallgatnunk előadását kedves útitársunknak. Volt még egy másik utas is, aki próbálkozott hasonlóan aktív lenni, de ő nem volt ennyire ügyes. Ettől függetlenül nem volt rossz, csak kár, hogy néha a hölgy életéről többet tudtunk meg, mint arról, hogy hol járunk éppen.

pedig nem is szőke nő

Ma láttam egy autót, ami tökéletes célzással nekitolatott a villanyoszlopnak, pont középen ment neki. Nekem nincs jogsim, de azért úgy vélem bennem felmerült volna, hogy a visszapillantó tükörbe nézzek bele, ha tolatok, mert akkor csak feltűnt volna neki, ha belenéz, hogy a visszapillantó kellős közepén egy bazi nagy oszlop közeledik...

Egyébként szerencséje volt, meg se látszott a kocsin, hogy nekitolatott az oszlopnak.

ásványvíz

Itthon nem tudsz mellényúlni, minden ásványvíznek nagyjából ugyanolyan íze van, megkülönböztetni inkább csak a márka által sugallt kép miatt tudjuk őket semmit a tényleges íze miatt. Szóval szinte mindegy melyik flakont veszed le a polcról körülbelül ugyanaz az íz köszön vissza. Ilyen tudással felvértezve azonban külföldön megjárhatja az ember. Én is így jártam, habár így utólag visszagondolva nem is értem hogy nem kapcsoltam, hiszen megvolt a kellő tudásom hozzá, de az utóbbi évek berögzült információi alapján úgy voltam vele, hogy minden ásványvíz egyforma (tudom tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, de higgyétek el az erdélyi ásványvizekhez képest nálunk tényleg minden víz egyforma), és hát gyanútlanul kiválasztottam egy számomra ismert márkát a polcról aztán amikor megkóstoltam, akkor jött a meglepetés, hogy ez nem is olyan ízű, mint a sima ásványvíz, ez inkább olyan, mint azok a borvízkutak, amiket körbe kóstoltunk, csak azoknál számomra kellemesebb ízű. Én egy Tusnádit választottam, és nem is tudom miért nem jutott nekem egyből eszembe, hogy én azt a vizet a forrásánál, Tusnádon már kóstoltam gyerekkoromban, és akkor sem voltam oda érte. A borvíznek van egy jellegzetes íze, habár nagyon sok különböző borvíz van, de azt meg kell szokni, és csak így elsőre legalábbis nálam nem lesz belőle szerelem.

Szóval csak csínján és jól meggondolva válassz ásványvizet a polcról, ha Erdélyben jársz, mert bizony jelentősége van, hogy mit iszol: Borszékit, Tusnádit, vagy Hargita Gyöngyét, és persze akkor se lepődj meg, ha a forrásnak nem olyan íze van, mint amire számítasz.

tv

Nem is tudom mikor volt olyan utoljára, hogy az m1-en néztem már ki előre két új sorozatot magamnak, az egyiket már tavaly ajánlóban olvastam valahol, a másik egyszerűen csak a reklám alapján tetszett meg, és van egy harmadik is, amit remélem folytatódik, szintén az m1. A kereskedelmi csatornákon meg semmi, nézni se nagyon nézem őket. Szóval nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, valamikor még az ezredforduló előtt lehetett.

mostanában elfelejtettem

Mostanában elfelejtettem menetrendet olvasni. Valamelyik nap nem sikerült felfedeznem, hogy nem azért van 4 lap az 1 es villamos menetrendjének kirakva, mert dadognak, hanem azért mert van 1a villamos is. Ha nem döntök úgy, hogy a négy egyforma menetrend közül a legszimpatikusabb az első, akkor nem indulok el gyalog, és megy el mellettem a villamos 2 perc múlva, még jó, hogy csak egy megállót kellett volna mennem.

Ma meg nézem nézem a menetrendet, megállapítom hogy az egyik busz nem jár hétvégén, a másik jár, megnézem, hogy mikor jön, gondolom magamban, dejó azonnal itt kell legyen. Megjön, felszállok rá, majd úgy két három megálló múlva kezd derengeni, hogy dehisz nem is arra szálltam amit nézek, hanem a másikra, mert nem az jár, hétvégén, hanem a másik. Még jó, hogy ugyanaz az útvonaluk szinte teljesen.

miért?

Miért nem lehetett volna, hogy úgy kezdődjön a hét két hét szabi után, hogy na milyen volt, merre jártál, mesélj. Helyette legszívesebben fél óra után inkább hazajöttem volna, ott tartunk, hogy nehezemre esik, hogy be kell menni, és habár lehet hogy most két hét pauza jön, de utána ennél még rosszabb lesz, tuti.

hát nem szomorú?

A székely bárhová megy a világban mindenütt magyar lesz, kivéve Magyarországon, mert ott román.

spray

-Emeld fel a kezed, nézd mit találtam. S már fúj is körbe egy spray-vel.
-De hisz ez női! Tiltakozom, de hiába...
-Nem az- és már mindenütt be vagyok fújva-jé, tényleg, na mindegy. Fekete, az férfi szokott lenni...

nyári sláger: Gossip-Move in the right direction

Talán nem a klasszikus értelemben vett nyári sláger, de az biztos, hogy egyre többet hallani a rádióban, és igazán kellemes. Az énekesnő hangja olyan fülbemászó. Egyszerűen jó hallgatni.

Egyébként az, hogy az együttest ismerem és a számukat felismerem egyértelműen a blogolvasási szokásaimnak köszönhetem. Néhány éve egyik blogon népszerűsítette a blog írója az akkori slágerüket, ami akkor nekem megtetszett, és mivel az énekesnőnek elég jellegzetes hangszíne van, így most is felismertem egyből, amikor a rádióban meghallottam, kicsit meg is lepődtem, hogy ilyet játszik a rádió. Néztek is nagyokat a kollegák, hogy én ezt honnan tudom, meg kizárt, hogy ez a Gossip lenne, de az volt.

Talán az is megfogott a Gossipban, hogy énekesnőjük egyáltalán nem tűnik gátlásosnak alkata miatt.

erdőlakók vagyunk

Ma hazafele sétálva erre a következtetésre jutottam. Ha meredeknek is tűnik a következtetés, azért ha egy picit belegondolunk, s magunk elé képzelünk egy falut, ahogy közeledünk felé, akkor rájövünk, hogy kevésbé az, mint elsőre hallszik. Hogy miért? Ha körbe nézünk településeink tele vannak ültetve fákkal. Amikor messzebbről közeledünk feléjük, az alföldön talán még nagyobb a kontraszt, úgy tudjuk kiszúrni, hogy ott van a falu, hogy megpillantunk egy fás részt. Messziről sok település képe olyan, mintha egy kis kerek erdőben lennének házikók, és sokszor két falu között a hasznosított földeken csak elvétve vannak fák. Szóval, habár a civilizáció már kinevelte belőlünk, azért még mai napig is fel lehet fedezni, hogy mi igazából erdőlakóként kezdtük pályafutásunk.

fog

Egy szájvíz reklám, amit most láttam arra enged következtetnem, hogy a fogat azért hívják fognak, mert aki elkeresztelte az amikor meg akart valamit fogni akkor arra a fogát használta. Szóval a fogával fogott meg minden megfogni való dolgot.

minek van az embereknek mobiljuk?

Ha úgy sem veszik fel? Nekem ahhoz telefon sem kell...

Az a tapasztalatom mostanában, hogy mindenkit fel kell hívnom többször, mire végre egyszer tudok beszélni vele. Persze van olyan, hogy rosszkor hívom, de hogy vissza se hívnak rendszeresen, tisztelet a kivételnek, szóval az már idegesítő tud lenni. Lehet le kellene vonnom magamra nézve a konzekvenciát, miszerint nem jó velem telefonon beszélni, vagy egyszerűen csak beszélni.

Összességében az a zavaró az egészben, hogy simán járok úgy, hogy egymás után 3-4 embert is hiába hívok, mert senkivel nem tudok beszélni. Aztán ha visszahívnak, akkor tökéletesen időzítve egyszerre mindenki.

Csak én vagyok ilyen tehetséges?

és tényleg

még mondja valaki

Még mondja valaki, hogy ez az ország nem nagy. Ha nem lenne az, akkor hogy fordulhatna az elő, hogy az ország szinte közepéről a határ közeléig 7 óra alatt lehet csak eljutni, igaz visszafele már 5 óra is elég volt, dehát hazafelé mindig gyorsabban ér az ember...

a melegre való tekintettel

Egy kis latin ritmus a trópusokról:

Egyébként azon gondolkodom, hogy lehet a trópusokon kellemesebb most, mint itt, mert ez inkább Szahara. Pedig délután biztató szellők voltak.

káni meg a kula

Városi legendák szerint van olyan, hogy locsolókocsi, ami járja az utakat és hűti a várost, de én még nem láttam, pedig tömegközlekedési útvonal mentén dolgozom a város közepén.

talpalatnyi természet

Még a városban is egy kis parkos részen is mennyi élet van. Elég egy kis zöld, és már ott is vannak a madarak, a bogarak, ténykednek a hangyák a talpunk alatt, a növényeken pókok szövik hálójukat, a katica felmászik a növény tetejére, és onnan száll el. Egy egész kis világ hever a lábunk alatt, előtt, amely az ott élők számára kerek és egész, és nem is vágynak lakóik messzebbre, csak mi látjuk azt a világot kicsinek, a mi méreteinkhez képest kicsi csupán.

Vajon a lakóik tisztában vannak azzal, hogy egy városban laknak, hogy mesterséges környezet veszi körbe őket?

És a katica miért mászik fel a fűszál tetejére, mielőtt szárnyra kap?

álmaimban

Elképzelem, ahogy egy szép kertes házban éldegélek a párommal, és együtt nevelgetjük gyermekeink.

vándorlás

Azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy majdnem minden húszas vagy harmincas éveiben járó fiatal gondolataiban felmerül, hogy mi lenne, ha külföldön folytatná, kimenne dolgozni, élni, és többet vissza se nézne. Mitől olyan szörnyű ez az ország, amitől annyi ember gondolkodik, hogy megtegye a nagy lépést?

Mások-e a motivációk most, mint voltak mondjuk a '80-as években Erdélyben? Sokan nyilván rávágják egyből, hogy igen, természetesen mások, vagy hogy össze se lehet hasonlítani a két inditatást, de én nem vagyok erről meggyőződve.

Ha egyszer valaki kimegy, az vissza is fog jönni? Vagy ha már kiment ide többet vissza nem tér? Ha úgy van, akkor haza jönne, vagy inkább elmenne egy harmadik országba? Aki már egyszer váltott az könnyebben vált újra?

Szóval ilyesmiken gondolkodom, és lehet hogy egy kicsit jobban bele fogom ásni magam a témába

a kikiáltó

Van a városban, ma a Ferenciek terénél volt pont, de én már másütt is találkoztam vele, szóval van egy ember, aki a fesztiváltok műsorát ajánlgatja egy műsorúság formájában. Mindehhez van egy olyan orgánuma, ami miatt tényleg az jut róla eszembe, hogy annak idején mentek és kidobolták a híreket.

Egyébként valami ilyesmit mond: itt a nyári fesztivál műcor. Ez az utolsó szó tuti, mert ezt mindenki megjegyezte, még a mozgólépcsőn lefelé is erről beszéltek, de az előtte lévő részt lehet nem pont így mondja.

Ti találkoztatok már vele?

régi emlék

A hétvégén hallottam egy mese zenéjét, ami gyerekkorom vasárnapjainak szerves része volt, akkoriban volt Disney délután az mtv-n. És közben azon gondolkodtam, hogy vajon van olyan korombeli aki ne tudná ha nem is tökéletesen, de akár a mai napig is elénekelni pl a Kacsamesék főcímdalát?

a lényeg

 
Egyébként van olyan pólóm, amit azért szeretek, mert úgy nézem, mintha lenne alakom, pedig nem is:) Erről a képről ez jutott eszembe.

az mit jelent?

Ha azt írja ki a kijelző, hogy a következő szerelvény érkezéséig hátra lévő idő 3:30, majd ez 4:00-re módosul, és utána újra 3:30-ra?

Azt, hogy a metró, vagy a vezetője még nem tudta eldönteni, hogy melyik irányba akar továbbhaladni?

honnan lehet tudni...

hogy egy pasi boxert hord?

Persze anélkül, hogy levetkeztetnéd.

Szerintem onnan, hogy amikor feláll, akkor szinte minden egyes alkalommal elkezdi a szárát igazgatni, persze ruhán keresztül.

éljen éljen

Újra működik a statgép, és már majdnem jól a blog is, persze még nem látszik mi a legolvasottabb, de már nem nullás a statisztika, és az elmúlt hetekre is vannak adatok, és a statisztikában én már látom, hogy honnan jönnek mit olvasnak akik erre járnak, tök izgi!!!

#1112

Tök rendi volt az idő, csak akkor szakadt az eső, amikor kijöttem a munkahelyről, és persze, hogy nem volt nálam esernyő, minek, elvégre mára még jó időt mondott, aztán itthon, már nyoma sem volt az esőnek, pedig direkt busszal jöttem, mert akkor csak 100 métert kell áznom, és nem 10 percet. Aztán meg most is kibírta amíg megint hazaértem és csak utána kezdett elszakadni, dörögni villámlani szinte már nappali fényt adva, miközben kiment a közvilágítás, de én már itthon vagyok azám.

tejszökőkút

És akkor veszem ki a tejet a hűtőből, mire az mind a két oldalán elkezd sugárban kilövellni, ahelyett, hogy kijönne. Na jó, az addig rendben van, hogy jól érzi magát a hűtőben, és nem akar kijönni, de azért miért kell összekoszolni az egész hűtőm? De én voltam az erősebb, azért is kivettem, és öntöttem magamnak belőle.

a receptek

A receptek olyan fölöslegesen korlátoznak fantáziám, és kreativitásom kamatoztatásában, amikor főzök, hogy nem is használom őket! Na jó, csak lusta vagyok előszedni őket, meg utálom azt is, hogy folyton kiderül, hogy valami még hiányzik hozzá.  Így inkább szabadon alkotok, amivel csak egy aprócska gond van, hogy kóstolgatni se szeretem az ételt amikor félig meddig van kész, így aztán az ételeim néha kissé íztelenek, kicsit mindig után kell fűszerezni. Viszont a húslevesem igazán finomra sikerült, azzal nem kell semmit sem tenni.

Picture it: Duna-part

A Nap eltűnik a túlparti hegyek háta mögött, az égen a felhők még vöröslenek, majd átmennek sötét kékbe. A folyó felett szél lengedez, s hozza a partra is a víz illatát. A parton állva nézem a nyugodt vízfelszínt és szemben a szigetet. Fejem fölött repülők haladnak, a fákon madarak hallatják hangukat, a vízen kacsák úsznak el előttem, s ahogy odább haladnak mellettem a kis öbölben felzeng a béka kórus. Közben a kakukk hangját felváltja a távolban haladó komp zaja. Nyugalom van, mely jót tesz a léleknek, érezni a fű, a fák és a víz illatát, mely megnyugtató és merőben más, mint a város.  Azonban erre a nyugalomra nem csak én vágyom, minek következtében szinte nincs is olyan hely vagy pillanat, amikor látótávolságban ne lenne legalább még egy ember. A csendet, a természet csendjét időnként megzavaró emberi hangok és kutyaugatás ellenére mégis a béke jellemzi a helyet. Úgy eltelt egy óra, hogy azt szinte észre se vettem.

amikor...

Amikor megkaptam a lakás kulcsát és első éjszakám az új helyen töltöttem még ágyam sem volt, sőt, igazából egy üres lakásban, a földön voltam kénytelen éjszakázni. Az előzetes tervek persze nem így szóltak, de az átadás elhúzódása miatt már nem volt lehetőségem hazamenni.

Azt gondoltam, hogy életem első lakása pozitív élményt fog hozni, hisz elmondhatom, hogy van, de az oda vezető rögös út, és az első "találkozás" nem volt pozitív.

kézen fogva

Tegnap délután munkából hazafele a kiskörúton sétálva láttam két nőt kézen fogva sétálni, annyira nem volt fura, hogy megbámuljam, vagy bárki megnézze őket, de annyira azért szokatlan volt, hogy megjegyezzem magamnak. Még ez is szokatlan, nem hogyha két pasi menne kézen fogva az utcán, habár egyszer már láttam olyat is Pesten, mégis úgy gondolom, hogy jellemzően a melegek nem mernének kézen fogva járkálni, félnének attól, hogy hogyan ítélik meg őket. az emberek. Emlékszem tini koromban, amikor édesanyámmal sétáltunk így, mögöttünk néhány lépésre lemaradva jött apu és tesóm, akkor is feltűnt, hogy hogy megnéztek minket, mivel elég magas voltam, nem azt feltételezték, hogy anya fia, hanem hogy egy pár sétál, akiknél kicsit nagy a korkülönbség. Ezt biztosan tudom, mert a feltűnően megbámuló párt megállították apuék, mert kiderült, hogy ismerik egymást, és ők mondták ezt el, amikor visszafordultunk, és be lettünk mutatva.

Ma meg ebéd közben a mögöttem lévő asztal beszélgetéséből annyi hallatszott át, hogy arról beszélgettek az asztaltársaságban ülők, hogy már az is milyen fura az, hogyha két nő csókolózik, nemhogy ha két férfi teszi azt. Érdekes, hogy ilyen szóba kerül egy ebéd alkalmával, és igazából kíváncsi lettem volna, hogy vajon kik beszélgetnek, ott, de mivel hátam mögül halatszott, így nem láttam.

Egyébként miért furább az, ha két pasi jár kézen fogva, vagy csókolja meg egymást?

fura dolog

Kicsi koromtól kezdve mindig szerettem, amikor sok ember van körülöttem, kifejezetten jól éreztem magam amikor valami családi esemény, vagy egy hétvégi ebéd kapcsán összegyűlt a nagyobb család, az amikor pedig az unokatestvér találkozón összegyűlt a "klán" kifejezetten élveztem. Ezek tükrében elég furcsa érzés, hogy mostanában az is előfordult, hogy a legközelebbi rokonaim közül csupán én vagyok az országban. A nagy családnak még csak az illúziója sincs már meg.

#1105

Azt vettem észre, hogy régebben sokkal vidámabb voltam, mint mostanában vagyok, de én kérem vissza a régi mosolygósabb énem!

A gyárilag lezárt befőttes üvegeket pedig olyan könnyedén nyitom ki puszta kézzel, hogy azon magam is meglepődöm, még a végén azt fogom gondolni, hogy egyre erősebb vagyok.

eurovisióról jut eszembe

Ugyebár megnyerték tavaly az azeriak a dalfesztivált, majd rájöttek, hogy nincs olyan csarnokuk, ahol meg tudnák rendezni, erre gyorsan építettek egyet. Hát igen, ott ez így megy, nálunk egy év után kb még ott tartanának, hogy már parlamenti bizottságunk lenne arra vonatkozólag, hogy milyen helyek jöhetnek majd szóba a csarnok felépítésére, és elkezdenénk talán kidolgozni azt a pályázatot, amelyet majd kiírnak annak érdekében, hogy majd megépítsék a csarnokot.

Csak ezt a viccet fűzném hozzá:

Japán turista beszáll egy taxiba Budapesten, és ad egy csomó pénzt a

taxisnak, hogy körbevigye a városban.

Mennek a rakparton, egyszercsak megkérdezi a japán:

- Ez mi? - mutat a várra.

- Ez a Budai vár.

- És meddig épült?

- 50 évig. - válaszolja a taxis.

- Nálunk egy ilyet 10 év alatt felhúznának - mondja a japán.

A sofőr morgolódik egyet de nem szól semmit.

Kis idő múlva jön az újabb kérdés:

- Na és ez mi?

- Ez a Lánchíd - válaszol a taxis.

- És ez meddig épült?

- 7 évig - jön a felelet.

- Nálunk egy ilyet 1,5 év alatt felhúznának. - büszkélkedik a japán turista.

A taxisnak kezd vörösödni a feje, de nem szól semmit.

Öt perc múlva megérkeznek a Parlament elé és a japán rögtön kérdezi:

- Ez mi?

- Mit tudom én, tegnap még nem volt itt!

azt hittem ilyen csak a filmekben van

A minap a vonat üvegajtóját egymás után ketten fejelték le, mert annyira tiszta volt, hogy nem tűnt fel nekik, hogy be van zárva.

szoktatok olyat érezni...

Szoktatok olyat érezni, hogy mások élete mennyivel izgalmasabb, és mennyivel eseménydúsabb, mint a sajátotok? Én időnként igen. Ilyenkor azt gondolom, hogy szívesen cserélnék velük, lennék a helyükben, de belegondolva kicsit jobban mindig arra jutok, hogy az a helyzet se lenne igazából más. Azért, mert az hogy milyen az életem, az rajtam is múlik, és hiába cserélnék velük, ha a személyiségem nem változna meg, akkor ugyanolyan lenne az az élet is, mint az enyém, legfeljebb egy másik testben, ha pedig a személyiségem megváltozna, akkor már nem is én lennék. Szóval az, hogy milyen az életem leginkább rajtam múlik, és nem kell ahhoz más bőrébe bújni, hogy változzon, képes vagyok én magam is mozgalmasabbá tenni, ha nem vagyok hozzá elég bátor, hogy egy kicsit kitoljam a határaim, akkor ezen mit sem változtatna az, hogy a másik ember akivel cserélek képes volna rá.

Mindettől függetlenül néha mégis úgy vélem, hogy a másik hétköznapjai izgalmasabbak, és van okom irigykedni rá.

#1101

Ez egy olyan zene, ami nagyjából minden szöveggel tetszene:

És erről eszembe is jutott a következő kérdés, amire várom a válaszokat:

milyennek írnátok le azt az embert, aki ezzel a zenével azonosulni tud? Külső, belső dolgokat egyaránt lehet írni.

én kérdezek, te válaszolsz? 1.

Manapság egyre népszerűbb a különböző készpénz kímélő fizetési mód, mint az étkezési utalvány, vagy bankkártya, melyek mellett és ellen is sok érvet fel tud sorolni a legtöbb ember. A használatának talán a legnagyobb korlátja, még az elfogadók körében, akik gyakran használják is a fizetési lehetőségek korlátja. Én sokszor fizetnék vele, de sok boltban eleve lehetetlen, és bizony nem feltétlenül akarok azért többet fizetni, mert ott nem kell készpénzt használnom.

Te szoktál kártyával fizetni?

hogy miért nem jó vonattal utazni?

Hát például azért, mert:

• jó esetben az biztos, hogy elindul, de az nem, hogy mikor, és mikor érsz célba vele.
• az átszállási lehetőség csak lehetőség, nem jelenti azt, hogy át is lehet szállni.

Hát igen, a hétvégén megint hosszabb útra keltem, és ezúttal sem volt zökkenőmentes. Mentünk előre, mentünk hátra, tolattunk, szétszerelték a szerelvényt, majd újra összerakták, csak kisoroztak egy kocsit, majd uszkve fél órát üldögéltünk egy állomás bejáratánál, és persze a csatlakozás sem várt meg, miért is tette volna, hisz 40 percet késtünk, így már alig kellett várni kb 20 percet a következő vonatra. Végülis mi az a plusz egy óra egy három órás utazásra... De majd lesz nekünk szép új vonalunk, és akkor nagyon gyorsan fognak majd rajta menni a vonatok...

láttam egy lányt

akiről meg vagyok győződve, hogy táncos. Ezt sugallta minden rajta: a hajviselete, a testtartása, ahogy megállt, és ahogy a lábát tette.

anyák napja

Hát igen, annyira nincs bennem most ünnepi láz, hiszen édesanyámtól több, mint 1000 km választ el, így sem bon-bont, sem virágot nem tudok neki adni, legfeljebb virtuálisan. Persze a köszöntés nem marad el, de akkor is, ez másabb, így, hogy nem tudunk találkozni, és személyesen köszönteni őt.

#1096

Kicsit kezdek önsajnálatba átcsapni...

Nekem olyan stílusom van, amely alapvetően kedves, nem szeretek megbántani senkit, és próbálok kellő tisztelettel beszélni az emberekkel, és lehet hogy éppen ezért egyeseknek már túl finomkodónak hat, vagy éppen kedveskedőnek. Egyesek azt gondolják, hogy nekem bármit be lehet adni, mindent elviselek. Tény, hogy nem vagyok az a nagyon konfrontálódó személyiség, nem olyannak lettem nevelve, nem vagyok az a vagány alkat sem, valószínű ez a kettő valahol összefügg, illetve nem szeretem kavarni a szart, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent bevesz a gyomrom, és szó nélkül el is viselek. Az azonban biztos, hogy elsőnek inkább rossz passzba kerülök, és csak egy bizonyos pont után kezdek el ágálni, visszavágni, ami hátterében az is van, hogy nem akarok hirtelen felindulásból reagálni, mert nem akarom, hogy olyat mondjak, amit később megbánok. Viszont kezdem azt érezni, hogy ez a pont az utóbbi idő egyre alacsonyabban van, ami nem biztos, hogy jó...

életképek

Öröm: vége a munkaidőnek, elértem azt a vonatot, amelyiket szerettem volna, ráadásul hosszú szerelvény, tehát még szorongani se kell.

Valóság: A vonat nem akar elindulni, aztán azért csak elindul, de sípolva meg is áll, újabb percek, megint elindulunk, megint sípol, megint megáll, már szerelők is nézik, hogy mi van, majd megint nekilendülünk, de újabb sípolás, ismét jó hosszú, és megint megállunk, és még mindig a nyugatiban vagyunk, be nem mondanak semmit se a fedélzeten, se a hangosban, majd végre elindulunk, és eljutunk egészen a következő állomásig, ahol ismét indulás helyett hosszú sípszó, majd percekig állunk, néha újabb sípszó, majd mivel már 20 perce úton vagyunk, de még mindig csak egy megállót haladtunk egyszercsak bemondják, hogy két vágánnyal odább jön a következő vonat, ekkor az egész vonat kapja magát, rohan le minden ajtón mind a két oldalt és fut a másik vonathoz, mert nem csak két sínen kell átmászni, hanem még egy 6-8 vagyonnyit előre is rohanni. Végülis ez már majdnem tömegsport. Na a "új" vonatomon már a tömeg mindenképpen adott volt, fel se fért mindenki. Mondanom sem kell, hogy amit itthon el kellett volna intézni azt már nem sikerült, nem értem haza időben az alig 40 perces késés miatt.