Az AIDS világnapja

Talán ez a legmisztikusabb, és egyike a legjobban félt betegségeknek. Ez utóbbinak több oka is van, egyik az, hogy keveset tudnak róla az emberek, a másik, hogy még az egészségügyi dolgozók is félnek tőle, a harmadik, hogy amit tudnak, az is sokszor fals információ. Például sokan azt mondják, hogy tudják hogyan terjed, én úgy vélem, hogy nem igazán, ha tudnák, mert ha tudnák, nem terjedne ennyire. 

Egyébként ijesztő adatot hallottam most ezzel kapcsolatosan: nálunk jobban terjed (arányaiban nagyobb százalékkos növekedés volt itt, mint ott), mint a legfertőzöttebb afrikai országokban, s leggyorsabban a fiatalok körében terjed, a tinik és a fiatal felnőttek kapják el a leggyakrabban. 

Ennek az okairól is beszéltek, egyértelműen azt domborították ki, hogy mára gyakorlatilag megszűnt a felvilágosítás az iskolákban. Ami igazán veszélyes figyelembe véve a tendenciákat, és ismerve a mai magyar valóságot. Tényleg elhiszi azt valaki, hogy otthon megkapja a szükséges felvilágosítást egy gyermek azoktól a szülőktől, akik maguk sincsenek tisztában a betegséggel, annak terjedésével. 

Egy példa a szülők hozzáállására: Én tavaly lepődtem meg igazán, amikor az egyik kolleganőm azon volt kiakadva, hogy szexuális felvilágosítást adnak a 17 éves gyerekének, hogy mégis hogy képzelik ezt. Elkerekedtek a szemeim, hogy ez a baja, hisz ő biztos nem tart felvilágosítást otthon, és 17 éveseknél azért már nem is biztos, hogy időben kapja meg a felvilágosítást. 

Én szerencsésnek érzem magam, mert amikor én voltam tini, akkor épp nagyon figyeltek erre. Már 12-13 évesen megkaptuk az első felvilágosítást, akkor, amikor kezdtünk érni. Már általánosban megtanítottak arra, hogy hogy kell használni az óvszert, és miért is kell azt használni. Aztán ezt megismételték számunkra nagyjából két évente egész érettségiig. A végén már szinte unalmas volt, de beszéltek nekünk az AIDS-ről is, a fogamzásgátlástól, az abortuszról, a védekezésről. Megnéztük az abortuszról szóló filmet, ami igazán meghatározó élmény szerintem mindenki számára, aki egyszer is látta, és szerintem kevesen akarják újra megnézni. Elmentünk felvilágosító rendezvényekre az AIDS-ről. Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne bennem félelem a betegséggel kapcsolatosan, de azért tudom hová tenni, és nem úgy élem meg, mint a középkori emberek a pestist.

Néhány hasznos információ:
Tévhitek:
A szokásos társadalmi, rokoni, baráti érintkezés nem jelent fertőződési kockázatot. Tehát a fertőzöttel vagy akár AIDS-beteggel együtt történő közlekedés, a vele való kézfogás, a közös evőeszköz-, fürdőszoba-, WC-használat, valamint a harapással nem járó gyengéd csók, a tüsszentés, köhögés, az uszoda, a vérszívó rovarok és az élelmiszerek önmagukban veszélytelenek.^[14] A vírus a szabad levegőn pár perc alatt elpusztul, de – az esetleges vérzések miatt – kerülni kell a közös fogkefe vagy borotva használatát.
A vírus terjedése akkor történhet meg, ha nyálkahártyára illetve seben keresztül a véráramba kerül a fertőzött személy vére, anyateje, hüvelyváladéka, ondója (esetleg előváladéka)^[14] vagy könnye.^[15] Csókkal a HIV azért nem terjed (bár a szájban mindig vannak apró sérülések), mert a nyálban a vírus mennyisége elenyésző. Természetesen fertőzés előfordulhat, ha a csók során a szájban vér van.
Megelőzés:
Megelőzésének lehetséges módszerei a gumióvszer használata szexuális érintkezés során, vagy a monogám partnerkapcsolat. A fecskendővel vagy vérátömlesztéssel való terjedés visszaszorítására alkalmas az egyszerhasználatos fecskendőre való áttérés valamint a vérkészítmények szűrése.
További információk például itt.