Változások hava

Jön a szeptember, és ez még mindig fura nekem, ilyenkor, és ez a mostani idő csak rátesz még egy lapáttal, szembesülök azzal, hogy egy csomó ember számára új élet kezdődik, újra iskolaszezon van, és nekem meg semmi extra nincs, nem megyek iskolába, és a munka is ugyanolyan mint az előző napon. Szeptember bizonyos szempontból mindig is a változások hava volt, valójában itt van az igazi év váltás, itt kezdünk, vagyis kezdenek emberek új életet, változik meg az addig megszokott ritmus, és kezdődik egy új. Nem a január hozza a legtöbb újdonságot az emberek életében, hanem a szeptember, legalábbis szerintem. Furcsa - még mindig az - megélni azt, hogy elindulnak a diákok az iskolába, én meg nem, hiszen már nem járok suliba. Utána nem zavar már, mert annyira nem hiányoznak az iskolával járó egyéb dolgok, de ilyenkor más, eszembe jut az az izgalom, amit én is átéltem ilyenkor, és látom, hallom, olvasom azt, hogy a nálam fiatalabbak most is átélik azt, de akár az idősebbek is. Szóval ilyenkor mindig kicsit letaglóz, és maga alá gyűr az az érzés, hogy más élete izgalmasabbá, érdekesebbé válik szeptembertől, míg az enyém marad ugyanolyan.

beszélgetünk

K: Elfelejtettem mit rendeltem mára. Meg tudod nézni mit kértem? Elég a kódja.
É: Igen, meg, de mára csak te rendeltél, amit találsz az a tied.
K: Rendben, akkor megnézed mit kéretem?
É: ??? ... Meg.
K: Köszi.

Ha csak ő rendelt attól a szállítótól, akkor mégis miért kellett pontosan megírnom neki, hogy milyen kóddal rendelkező kaját keressen? Jelzem közben a kollega, aki mellettem állt ott vihogott.

#454

Kissé nyűgös vagyok, és ez az idő nem használ a dolognak, nem lesz tőle jobb kedvem, és igazából most nem is tudom magam mivel jobb kedvre deríteni, habár különösebben rossz kedvem sincs, inkább csak a fejem fáj, és úgy érzem magam, mint a kisgyerek, amikor elveszik tőle egyik kedves játékát.

Tulajdonképpen az van, hogy habár nem zavar, hogy nincs meleg, de a búskomor időjárás nem annyira tetszik, mert nem annyira tudok magammal mit kezdeni munka után. Még mindig fura dolognak érzem azt is, hogy elkezdődik a tanév, de ez engem egyáltalán nem érint.

eső

Ma csak akkor kezdett el esni az eső, amikor kitettem a lábam az ajtón. Következetesen minden alkalommal. Reggel, amikor mentem nyitni a  garázsajtót, délelőtt, amikor pakoltunk ki a kocsiból, délután, amikor mentünk a boltba gyalog, kicsit később mikor leszaladtam még az esernyőt felhozni, pedig már előtte elállt és felszáradt az egész úttest.

Meséltem már?

Hogy én és a tesóm mennyire hasonlítunk egymásra?

Kicsi korunkban egyértelmű volt a korkülönbség kettőnk közt, hiszen én mindig nagyjából egy fejjel magasabb voltam nála, de aztán, amikor én már nem nőttem tovább, ő meg szinte teljesen utolért ez már nem is lett annyira egyértelmű. A család szerint nem hasonlítunk különösebben egymásra, de a családtagok mind jól ismernek, és nem csak a külsőt veszik figyelembe, habár szerintem csak külső alapján sem lehet minket összekeverni. Viszont amikor tizenévesen állandóan azt mondogatták nekünk, hogy mennyire hasonlítunk egymásra, aztán meg többször nekünk szegezték a kérdést, hogy ugye mi ikrek vagyunk, kezdtem azt gondolni, hogy ez csak nekünk egyértelmű, hogy nem hasonlítunk egymásra annyira, hogy össze lehessen keverni bennünket.

Az egyik ilyen eset, amire nagyon jól emlékszem: egyik nyáron, amikor napszámoskodtunk, és mindenfélét műveltünk a mezőn (fogalmam sem volt addig, hogy hogy mi az a kukoricacímerezés például), azok, akikkel együtt dolgoztunk pár nap után összeszedve minden bátorságukat megkérdezték, hogy ugye mi ikrek vagyunk, és alig lehetett meggyőzni őket, hogy nem vagyunk azok, egyszerűen nem hitték el.

Mivel aztán más városokban tanultunk, és az utóbbi években elég keveset mutatkoztunk együtt így nagyjából meg is feledkeztem erről, hogy mennyire össze lehet bennünket keverni, néha mondjuk eszembe jutott, hogy vajon az ő volt osztálytársai mennyire tarthatják őt bunkónak, amikor én nem ismerem meg őket az utcán, vagy fordítva, mert nem jönnek rá, hogy a másik testvérrel találkoztak. Ezt egyébként azért is gondoltam reális problémának, mert előfordult, hogy a tesóm nevén szólítottak meg engem.

Amiért ez most megint eszembe jutott, az, hogy az esküvőn miután megbeszéltem az egyik pincérlánnyal/szervezővel, hogy én én vagyok, és hogy eléggé hasonlítok a vőlegényre. Ennek ellenére amikor következőnek találkoztam vele megint megkérdezte, hogy te vagy a vőlegény?Pedig én magasabb is vagyok, kopaszabb is (habár tesóm is igyekszik:) nem lemaradni) és vékonyabb is.

Most megint egy városba kerültünk, mégha ez most több, mint egy milliós és én csak dolgozni járok oda, és különben is alig ismerek ott valaki, akkor is megint előfordulhat, hogy ismerőseink, akik nem ismernek mindkettőnket, esetlegesen összekevernek bennünket.

Az ilyesmi nem zavarja az ikreket? Én ismertem suliban ikreket, és engem zavart, hogy nem tudom magabiztosan megkülönböztetni őket, de azt nem tudom ez mennyire zavarta őket.

Még egy rövid történet, ami már úgysem árthat ennek a bejegyzésnek:D: A fősulin alattam kezdett járni egy volt gimis osztálytársam, akit én nem mertem megszólítani egy darabig, mert azt hittem a húga az, akiről tudtam, hogy akkor érettségizett, de nem ismertem, csak azt hallottam, hogy nagyon hasonlítanak egymásra, ő meg nem szólított meg engem azért, mert azt hitte, hogy biztos derogál nekem szóba állni vele (nem is értem miért gondolta ezt, egyáltalán nem vagyok olyan). És így telt el 2-3 hónap, mire csak megszólítottam, és tisztáztuk a dolgot:)

lift

Ma délben amikor az ebédszünetből mentem vissza szerintem egy külsős, azaz olyan valaki várt meg a lifttel, aki nem nálunk dolgozik, és lifteztünk együtt egy egész emeletnyit. Azt hiszem már találkoztam vele bent, járt már nálunk, vagyis ment már át az irodánkon is, és akkor jól meg is jegyeztük őt magunknak. Most egy picit másképp nézett ki, most volt szakálla, legutóbb csak borostája volt max.

Na de amit mondani akarok az az, hogy nem találtam a találkozásban semmi extrát egészen addig, amíg kiszálláskor mosolyogva köszönt el, ahogy hátranézett, ami azért lássuk be nem túl szokványos dolog idegenek esetén. Mondjuk a liftben én félig meddig mögötte álltam, ezért nézett hátra. Na de a lényeg, hogy amikor rám nézve mosolyogva köszönt, akkor az lett az érzésem, hogy ő tud valamit rólam, vagy ismer, esetleg nekem is ismernek kéne, szóval valami ilyesmi. Gondolkodtam is utána, hogy ismernem kéne őt valahonnan? Kicsit emlékeztetett Gusra, de azt, hogy ő lenne gyorsan elvettem igazából, mert ez egészen addig, amíg ki nem szállt fel nem merült bennem, különben is, mit keresett volna pont az én munkahelyemen:). De igazából arra jutottam, hogy valószínű sehonnan nem ismerem, csak ott láttam már egyszer kétszer, és biztos csak jókedvű, és kedves emberről van szó, és én vagyok tiszta hülye. Mert mint egyszer már szóba is került, ha az ember rámosolyog a másikra manapság, akkor az tisztára meglepődik, mert nincs hozzászokva, és ez történt ma velem is.

Lehet nem kéne néznem

Véletlenül odakapcsoltam a Döglött aktákra, és ott is ragadtam, mert igazából szeretem az ilyen lelki dolgokon is alapuló filmeket, a krimiket is, szóval nem volt mi elijesszen attól, hogy nézzem, de lehet nem kellett volna, mert lelkileg megvisel, mert jön hogy sírjak, persze lehet, hogy része válogatja, meg az én hangulatom is biztosan befolyásolja a reakciómat, de most inkább rossz, mintsem jó hatással volt rá. És ez volt a rész betétdala:

#449

Meglepődöm néha, hogy milyen dalokat kotornak elő a rádióban, és játszanak nap mint nap. Kellemes dallamúak, legalábbis szerintem, mint például ez itt. Amikor először felcsendült meg is állapította valaki, hogy már megint énekel Cher, én meg mondtam, hogy ez nem egy új dala. Vagy ez:




Amennyire én tudom, ezek egyike sem új, habár ott van nekünk újnak Tabáni meg Varga hogyishívják száma, no meg Tóth Gabi száma is.

#448

Kóborlok az iwiw-en, és az egyik ismerősnél, akiről a neve alapján fogalmam sem volt, hogy honnan ismerem, így rákattintottam, hogy megnézzem, hátha a fényképe alapján felismerem, Így is történt, rájöttem, hogy férjhez ment, és nemcsak az esküvői képek alapján sikerült ezt megállapítanom!, hanem az arc is ismerős volt. Szóval nála az esküvői képeket nézegetve teljesen leesett az állam, olyan ruha, és olyan frizura, olyan képek, mintha egy filmet néznék, nagyon nem semmi, tényleg szép.

tekintettel másokra

Negyed tíz van és most is fel-fel bömböl a zene valamelyik szomszédban. Ez nem gond? Mondjuk nem rossz zene szól, annyira nem is zavar, de ezt miért lehet, akkor amikor én kalapáltam fél 9 kor, akkor én le lettem cseszve, hogy nem ez van a házirendben, nem mintha lenne házirenden, vagy az bárhol is ki lenne függesztve.

Ma valaki olyan gratulált, akitől ez különösen jól esett, mert ha ő is elismeri, és azt mondja, hogy megérdemeltem, akkor ez valószínűleg így is van:) Szerény vagyok én ám!:)

Az egyik kollegina az elmúlt hetekben elég szarul van, most per pillanat albérletet keres, és sorra derül ki azokról a hirdetésekről, amelyekben azt írják, hogy azonnal költözhető, hogy megnézni se lehet 1-2 héten belül, nemhogy beköltözni azonnal. Nincs valakinek egy tuti albérlet ajánlata?

Vannak dolgok, amelyek rosszul esnek az embernek, de ezt nem teszi szóvá, mert van annyira jól nevelt, hogy tekintettel legyen másokra.

kopogtató cédula

Már gyűjtik, mondjuk mit csodálkozom ezen?

Ugye nem aszerint kell odaadnom valakinek a kopogtató cédulát, hogy mennyire helyes az aki gyűjti?:)

Mondjuk otthon még nem találkoztam olyannal, akinél a látvány olyan lett volna, hogy gondolkodás nélkül neki adjam a papírost, itt meg mindegy, mert nem ide kaptam szóval úgysincs mit adni. Jelenleg ennél még mélyebben nem merültem bele a dolgokba, és kérdés, hogy mennyire fogok egyáltalán, magamat ismerve biztos fogok, meg majd pufogok is egy sort azon, hogy miért indul polgármesternek az, aki országgyűlési képviselő!

 

Pók és háló

Mostanában annyi pókhálót találok, pedig nem szeretem őket. Nyitva volt a konyha ablak a hét elején és amikor mentem ki a konyhába az volt az érzésem, mintha pókhálót szedtem volna le a fejemmel az ajtónál, de gondoltam ez lehetetlenség, hiszen nem is olyan régen voltam kint, ennyi idő alatt nem sző hálót egy pók, aztán amikor legközelebb mentem be, megint ott volt a háló, és megint, de a pókot sehol sem találtam, azt hittem velem van a baj, már képzelődöm. Kb két nappal később megtaláltam a pókot is, a kis aranyos amíg én munkába voltam úgy döntött, hogy az éppen üres csapot beszövi és kinevezi bázisának. Ja amúgy a pók akkora volt, mint egy mogyorószem (az az amerikai, amit sósmogyiként lehet venni), plusz a lábak, szóval nemcsoda, hogy meg akartam tőle gyorsan szabadulni, így kinyitottam a csapot, és lemostam, nagy nehezen eltűnt a lefolyó lyukában, de láttam, hogy ott meg is tudott alatta kapaszkodni, onnan nem ment az istennek sem lejjebb, betettem a dugót, hogy ne másszon vissza, hátha lemegy, de mivel nem, így másnap szabadon hagytam, hogy akkor másszon ki, amit meg is tett és én gyorsan kiraktam az ablakon, habár kicsit ragaszkodott, de azért csak sikerült. Most reggel meg jövök be a lépcsőházba, és egyből lefejeltem egy pókhálót úgy, hogy előttem jött ki egy néni, aki nyilván simán átfért alatta. Ilyenkor mindig utálom, hogy ilyen magas vagyok.

Update: most meg a fürdővizemben úszkált egy pók, komolyan mi van itt, invázió?

Szombat

Úgy látszik jót tesz az embereknek a szünet, az ünnep, mert ma, amikor egy nagy kört  mentünk bent a városban meglepően sokszor intettek az autósok, hogy nyugodtan menjünk át előttük amihez nem vagyok hozzászokva. Végig gyalogoltuk a belvárost, láttuk a Szabadság-téri szökőkutat, egy olyan kutat, amelyben levegő bugyborékol fel, és időnként az jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne csak úgy kézen fogva andalogni végig ezeken a helyeken. Az Andrássy úton meg az, hogy ezekbe a boltokba így rövidnadrágban és pólóban be se mernék menni, mert úgy kinéznének, hogy csak na:)

Az Osonban járva olyan gyorsan sikerült bevásárolnom, hogy ilyen hamar még soha nem végeztem hiperben, mert féltem, hogy lekésem a buszom vissza, de a végén még vártam 20 percet. A gyorsaságnak megvan a hátránya, miután kijöttem eszembe jutott mit akartam még venni, de már így vissza nem volt kedvem menni. A buszra várva megtalált egy ember, aki folyamatosan győzködött, hogy mennyit spórolnék, ha lenne napkollektorom, szélmalommal hajtanék mindent, és őrölném a búzát, amiből a kenyeret magam sütném a házi kemencében, és mennyivel olcsóbb volna, ha télen is 30 fok volna, és lóval járnánk dolgozni. Azt is elmondta, hogy milyen hülyék vagyunk,  hogy átállítjuk az órát, mert így korábban kell kelnünk, ha nem állítanánk át, akkor pedig akkor mehetnénk dolgozni amikor akarnánk, és nem kéne reggel rohanni (mondjuk én nem értem az összefüggést, de mindegy). Aztán szerencsére ugyanott szállt le a buszról mint én, úgyhogy még azt is elmondta, hogy milyen szar lenne, ha mindenkinek busza lenne, mert az mennyivel több helyet foglalna el, és folyton lerobbanna. Na mindegy.

Egyébként nálunk egyre nő a verseny, ugyanis már az Auchanba is ingyen buszjárat jár, a Tesco is nagyobbra cserélte az ingyen buszát, mely nyilván annak köszönhető, hogy gyakorlatilag valamennyi lánc képviselteti magát városunkban, legutóbb az Aldi nyitott meg pont a Lidlel szemben:), na ennek a kettőnek még hiányzik a buszjárata, mert jelenleg csak kocsival közelíthetőek meg.

In the summertime

Ez egy olyan dal, amelyet majdnem minden évben valaki újra feldolgoz, átdolgoz, remixel. Idén a Disney dolgozta fel újra, de az eredeti 1970-ben csendült fel és Mungo Jerry nevéhez kötkető. Az idei feldolgozás sem rossz, de inkább csak a klip lett jól megcsinálva. Végighallgattam most több verziót is, nekem a Madagaszkáros változat tetszik a leginkább, íme:

Optimista/Pesszimista

Optimista vagy pesszimista? Néhány éve, még a főiskolán csináltunk valami tesztet ami kapcsán megnéztük, hogy ki optimista és ki nem, már akkor is voltak köztünk pesszimisták, de úgy látom, hogy az azóta eltelt néhány évben az arány csak romlott, és már szinte keresni kell, hogy egy hozzám hasonlóan optimista embert találjak, aki nem csak a rosszat keresi és látja meg mindenben. Tudom én jól, hogy az elmúlt időszakban a gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség, az elmaradó fizetésemelések, és a növekvő árak, és árfolyamok sok embernek gondot jelentenek, de attól még nem kéne elveszíteni a hitet abban, hogy jobb is lehet.

Persze azt is tudom, hogy sokan sok rosszat láttak, vagy éltek át, és ezért lettek pesszimisták vagy pesszimistábbak, mint korábban. Például a párom olyan helyen dolgozik, hogy ott csomó sanyarú sorssal találkozik, édesanyám pedig azt mondja, hogy a kor előrehaladtával az ember egyre pesszimistább lesz, de szerintem lehet tudatosan törekedni arra, hogy a körülmények ellenére is megőrizzük optimizmusunk.

Szappanopera

Nem vagyok egy nagy szappanopera rajongó, vagyis már kinőttem belőlük azt hiszem, mert régen azért egy csomó brazil és latin szappanoperát néztem, aztán egyre kevesebbé kötöttek le az efféle műsorok, a magyar változatokat meg valamiért kifejezetten utálom is, talán mert gagyinak tartom. Azonban van egy szappanopera, amit már egy éve nyomon követek. Na jó, ez így túlzás, mert nem az egészet, csupán egy szálat, ami fenn van a neten, ugyanis ez egy német műsor, és itthon mostanában nem találkoztam ezzel a csatornával. Mondhatnám, hogy azért nézem a Tiltott szerelemet, hogy gyakoroljam a németet, de nem, mert én Christian és Oliver története kedvéért nézem. Egyébként ez az egyik legrégebben futó szappanopera, már évtizedek óta látható, és folyamatosan megy, nincs olyan nyári szünet, mint az itthoniakban szokott lenni. Christian és Oliver története már két éve része ennek a folyamnak.

Ha elégszer hallod

Vannak olyan dalok, amelyek első hallásra elmennek, aztán ha napközben hallom a munkahelyen munka közben akkor kifejezetten idegesítenek, aztán amikor nap mint nap hallod őket egyszercsak észreveszed, hogy már szinte kedveled is. Hát íme egy ilyen:

Sakáltanya

Nem tudom miért, de ez a film valahogy mindig leköt, ha megy a tv-ben és én észreveszem, akkor nem tudom nem végignézni. Igazából nem tudom mi van benne, ami miatt ennyire leköt, talán a pulton való táncolás, vagy a zenés betétek, a romantikus szál? Az is lehet, hogy az önmegvalósítás, amiről a film szól.

Íme egy dal a filmből:

már megint reptér

Ma megint a reptér bűvöletében telt az estém, ezúttal anyu utazik, őt kísértem ki, és vártam meg, amíg becsekkol. Az ember ilyenkor mindig ideges kicsit, pedig nem is én utazom:) Kint volt időnk és beszélgettünk is, és ő így fogalmazott: "nem is gondolnád, hogy hányan szurkolnak most nekem." Most ő egy meghívásnak tett eleget, egy régi osztálytársa hívta meg magához pár napra, akivel több, mint 40 éve nem találkoztak, és beszélni is csak a tavasszal kezdtek újra, ugyanis most találták meg egymást ismét. Beszélgettek elég sokat az elmúlt hónapokban, újra megismerték egymást, és mivel ez láthatóan jó hatással volt anyura, ezt bárki látta, aki ránézett, és ismeri, így most gyakorlatilag valamennyi barátnője, kolleganője, volt osztálytársak és a teljes rokonság, vagyis csak azok, akik tudnak az utazásról lélegzetvisszafojtva drukkol neki, hogy jól érezze magát.

Közben már tudom, hogy rendben megérkezett a repülőjével.

Blogok 2

Az akiket olvasok, ha írnak rovatom jelentősen bővül, néhányan már bekerültek oda, és nem írtam róluk, nem csináltam olyan "ajánlót", mint az első háromnak, (amelyből kettő közben költözött is, jelenleg mindkét linkjük kint van) úgyhogy ezt most egy picit pótolom. Egy kis magyarázat, hogy miért pont most: mert úgy látszik nekem baromi sok időm van most a blogolvasásra, vagy mert türelmem nincs egy két bejegyzésnél többet elolvasni egyszerre egy embernél, vagy mert olyan kevés bejegyzés születik azokon a blogokon amiket olvasgatok, hogy ugyanannyi idő alatt 3szor annyi blogot tudok megnézni. Az igazság valahol ennek az egyvelege:)

Most itt tekintsetek el a linkektől, mindenkit megtaláltok oldalt.

5 régebbi linket, 2 pár napos és 17 friss linket ajánlok most figyelmetekbe.

Kezdjük a sort mindjárt Gusnál, akit már több, mint fél éve olvasok, és visszaolvasok, és még mindig van mit olvasni nála, habár most kissé hallgatag, de korábban meglehetősen sokat írt, szóval van mit pótolni. Megjegyzem ő az aki a legtrükkösebben jut rólam infóhoz:)

A sort folytassuk Giával, akit egyszer csak úgy elkezdtem olvasni, rá Thiánál találtam, és azóta lelkesen olvasom. Korábban külföldön, mostmár itthon ír, néha olyanokat, mintha turista lenne.

A következő Márti, aki mostanában újra írni kezdett szerintem érdekes dolgokról. Na ő az, aki a legtöbb kérdést tette már fel nekem, én meg lelkesen válaszoltam neki:) Rá is Thiánál találtam.

979: hozzá egyszer csak elkeveredtem, azt hiszem Gustól, és tőle még sok más emberhez is. Az ő írásai egész más szempontból kötnek le, kicsit szakmai, kicsit nem az én érdeklődésem is a blogja iránt, mint ahogy ő is valami ilyesmi dolgokról ír szerintem.

Viva Valentino: Ő talált rám és én így rá, most per pillanat nem ér rá írni, amin mondjuk nem csodálkozom, mert olyan hosszú bejegyzéseket, amiket ő rittyent össze, nekem órák alatt sem sikerülne:)

Mignon: ő is az ő talált rám kategória, és én ragadtam le nála, mert vicces amiket ír, jókat lehet rajta szórakozni szerintem, ami most hogy Thia épp nem ír nekem pont jól jön.

Létező: hozzá azért mentem el, mert azt olvastam róla, hogy nagyon szórakoztató írásai vannak, őt is egyébként Thiánál találtam.

Meztelencsiga: ő járt előbb nálam, amikor beleolvastam a blogjába úgy gondoltam, hogy nem csak egy egyszeri látogatója leszek, így őt is kiteszem.

Van még jó pár blog akit most kiteszek ide, azért mert amúgy is ellátogatok hozzájuk elég rendszeresen például 979től, Gustól vagy éppen Confessortól, de olyan is akit Thiától.

Ha már úgyis olvasom őket, akkor miért ne legyen nekem könnyebb, miért kellene többet kattintsak mint amennyit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy meglássam legújabb bejegyzéseiket. Ebbe a kategóriába tartoznak: Woof, Redblek, Cube, Tigri és SPF.

Van olyan is, akit régebben is olvastam volna már, csak nem írt, aztán most, hogy már megint elkezdett úgy gondoltam kiteszem, hiszen nem frissülő blogokból már volt épp elég a listán, így meg mégis jobban nyomon tudom követni, hogy mikor és mit ír. Ilyen blogok: Lost, Captain, Iguazu.

Aztán van köztük olyan is, akit csak szeretnék olvasni, mert valaki már szimpatikussá tette őt számomra, de még csak ritkán jutottam el hozzá, hátha majd így. Ide tartozó blogok: Bluemoon, Látens, Anyuha, Theitalianjob, Spring, Custos, LEQ.

Ha esetleg valakinek kifogása lenne az ellen, hogy kikerült nálam a linkje, az szóljon és leveszem a listáról. Mivel úgy gondolom előbb-utóbb mindenki észre fogja majd venni látogatásom, így még ha kicsit esetleg illetlen vagyok is, de nem szólok egyenként mindenkinek, hogy linkesítettem, kérem ezt nézzétek el nekem.

házasság

Közben volt időm éppen eleget gondolkodni azon, hogy mit is gondolok a témáról. Volt olyan, amikor azt mondtam, hogy na ez nekem biztosan nem kell, csak a macera van vele, aztán volt olyan is, amikor meg arra jutottam, hogy én is szeretnék ilyet, én is vágyom rá, és milyen kár, hogy nekem nem lehet.

Ez is megvolt

Megvolt az esküvő szombaton, és a várakozásoknál sokkal jobban sikerült, sokkal jobb volt a hangulat, mint amire számítottunk.

A napközbeni 40 fok nagyon király volt, főleg akkor amikor a menyasszony finom célzással szólt, hogy reméli felveszem a zakót is, nevezetesen úgy tette, hogy ugye a rózsát áttűzöm majd a zakóra, így én a szertartásokat, és a gyalogos vonulást öltönyben, teljes díszben csináltam végig, ami jobb volt mintha szaunába mentem volna.

Na de, hogy az elején kezdjem, a mi vendégeink megjöttek hozzánk, és együtt mentünk ki az esküvő helyszínére, közben megtudtam azt is, hogy a sógornőmék a rokonság 80%kával egyetemben több, mint egy órát fognak késni, így mivel ő a menyasszony az egész mindenség csúszni fog, de sebaj rugalmasan kezeltük a dolgot. A szépséghiba a dologban az volt, hogy ők ugyan már felöltözve jöttek, de az egyik koszorúslány és a vőlegény ruháját is ők hozták, így mikor megjöttek gyorsan kellett intézkedni, főleg mert a vőlegény egyből elindult a menyasszony felé, hogy elkérje a ruháját, alig lehetett lefékezni, hogy talán mégsem neki kéne menni. Na végülis mivel már teljes díszben érkeztek, így csak 20 percet szépítkeztek mielőtt megkapta volna a vőlegény is a ruháját, átöltözött volna és elkezdtük volna az egészet. Kb. akkor kezdődött a kikérés, amikor a polgármesteri hivatalba indulni kellett volna. Mivel szekéren ment az ifjú pár be, az is gond volt, hogy hogy is és kik ülnek majd a szekéren velük, végülis kb 4 variáns után kiderült, hogy a zenészek. Majd a szekér nekilendült úgy, hogy alig bírtuk utolérni és szólni neki, hogy lassabban, mert ugyan mi kocsival megyünk mögöttük, de azért ez nem verseny. A ceremóniák és az utána lévő minilagzi már jól telt. A vége lett kicsit fura, mert nem akkor lett vége, amikor már a násznép megunta a szórakozást, hanem akkor, amikor az ifjú pár unta meg a dolgot, igaz, hogy ők úgy döntöttek, hogy mégsem veszik igénybe a számukra lefoglalt szállást, hanem inkább az éjszaka közebén hazautaznak potom 250 km-t, aminek az lett a következménye, hogy már nem szórakoztunk, de még le sem feküdtünk, csak gubbasztottunk és beszélgettünk fél éjszaka, mert vártuk, hogy jelentkezzenek, hogy rendben hazaértek.

Táncolt mindenki, én is, másnap meg is kaptam, hogy nem táncolok rosszul, ha van ki vezessen, ha nincs, akkor egyedi stílusom teljesen függetlenedik a zenétől és a ritmustól, magyarán borzasztóan nincs ritmusérzékem, amit mondjuk én is tudok:)

Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy habár nem voltunk sokan a két család nem különösebben vegyült, és hogy a fiatal házasok el-el tűntek a színről, konkrétan én alig láttam őket. Az is izgi volt, amikor kiderült, hogy a másik család hozott váltás ruhát, és a ceremóniák után átöltöztek, míg mi nem, mert nekem eszembe se jutott ilyesmi, habár mostmár tudom, hogy ha megint oda megyünk valami rendezvény alkalmából, akkor tudunk vinni magunkkal tisztálkodási cuccokat és váltó ruhát, mert ott még zuhanyzásra is van lehetőség.

Ja egyébként a helyszín hihetetlen, szerintem nagyon szép, úgy el lennék ott.

miért?

Miért van az, hogyha én valamit kitalálok, elgondolok, eltervezek, elképzelek, az úgy és akkor ahogy én várom általában nem valósul meg? Miért bosszant és idegesít, illetve tör le ez engem?

előrejelzés

Holnapra erre a vidékre kánikulát mond 36 fokos csúccsal én meg közben azon gondolkodom, hogy felvegyem-e az öltönyöm mellényét is, nehogy fázzak, vagy inkább ne, szerintem nem fogom, hacsak nincsen beleszerelve valami légkondi...

Időjárás jelentés

Hajnalban kevés eső, majd egész délelőtt borult, és dörög az ég, de eső nem esik, a pára mármár kézzel fogható, a látótávolságot csökkenti (ez az alföldön nagyon jól mérhető, már nem 20 km csak olyan 6-7), a hőmérséklet elviselhetetlenül magas, habár inkább a páratartalom miatt, már akkor is izzadsz, ha nem csinálsz semmit. Na ilyen kellemes időben rohangálunk keresztül kasul a városon.

úszás

Kár, hogy a héten nem működött a kábeltv-m (még mindig javítják) és nem láttam az úszó EB-t, és ugye, mivel dolgoztam kimenni sem tudtam volna rá, ha eszembe jut egyáltalán, mert kicsit meg is feledkeztem róla, pedig szeretem az úszó versenyeket nézni. Tulajdonképpen csak most jutott eszembe az egész, hogy kicsit belebambultam egy összefoglalóba. Szerintem sokkal izgalmasabb az úszás, mint a foci, engem legalábbis jobban leköt, és nem csak azért, mert kevesebb ruha fedi a versenyzőket:), hanem azért mert sokkal mozgalmasabb, gyakrabban van benne izgalmas történés, vagy egyszerűen csak érdekes.

Nincsenek titkok

Ma, amikor csak ketten voltunk az irodában egy olyan kollegával, aki egy másik irodában  ül, akkor így szólt: olyan folyosói pletyka van, hogy lehet nekem gratulálni, úgyhogy ő gratulál is. Kérdezte, hogy mivel jár ez, de erre még nem tudtam mit felelni neki, hiszen még nem kaptam meg az új munkaköri leírásom, az majd még ezután lesz.

Egyébként az a legszebb az egészben, hogy mire kihirdetik hivatalosan is a dolgot, addigra szokás szerint senkinek nem lesz ez új információ. Azért azt lehet meg kellett volna kérdezzem tőle, hogy kitől tudja, mert fogalmam sincs kik tudnak már róla, és kik nem.

Hétvége

Elérkeztünk ahhoz az ominózus hétvégéhez, amikor is lesz az esküvő, s mivel senki nem jelentkezett a menyasszony megvételére, így aztán minden az eredeti tervek szerint történik, ami azt is jelenti, hogy a hétvégén egy percet sem fogok unatkozni. Vicces egyébként, hogy én hamarabb beszállok majd az utolsó simításokba, mint a vőlegény, aki egyébként nem igazán izgatja magát a dolgok miatt. Nem vagyunk egyformák, ha az én esküvőm lenne, én biztos minden részletet előre tudni szeretnék, és a szervezésben abszolút kivennék a részem.

Amit várok belőle, hogy lesz finom süti, amit már előre lemeóztam:) és lesz gondolom finom torta is, mártmint torta lesz több is, csak gondolom azok finomak lesznek:), hiába no, édes szájú vagyok, engem hamarabb el lehet rángatni valahova sütizni, mint sörözni, mondjuk a sört nem is szeretem. Egyébként annyi dolgot kell észben tartani, hogy ki mikor és hova áll, mert ugye nem mindegy, hogy ki kit és hol kísér, milyen sorrendben vonul, stb. ja és ahány embert megkérdezel a témában, mondjuk meg se kell kérdezni, mondják maguktól, annyi különböző verziót adnak elő, hogy ezt itt így meg úgy illik. Na de majd meglátjuk, hogy mi is lesz belőle.

#429

Már majdnem indultam haza, amikor megszólalt a telefon, én felvettem, mire, te még bent vagy? Volna egy kérdésem, át tudnál jönni? Persze feleltem naívan, mennyi idő lehet egy kérdés megválaszolása? Nos egyik kérdés a másik után és ott ültem még több mint egy órát, szóval ma sikerült bepótolnom a késéseimet bőven, összességében, mivel már a telefon is a munkaidőm vége 20 perccel csörrent meg - tudom, tudom, miért veszem fel ilyenkor már -  majd két órát ültem bent pluszba, na de, mivel nem volt semmi extra tervem mára, így nem gond.

Jelzem annak ellenére, hogy jött az sms, hogy elhárították a hibát, nekem továbbra sincsen kábeltévém és vezetékes netem, úgyhogy megint szóltam nekik, szóval tényleg nem maradtam le semmiről.

A kitartó munka meghozza gyümölcsét

Ugyanis előléptettek, ami mondjuk még mindig "titok" bent, mert nem lett kihirdetve, de ettől függetlenül én már megkaptam a papírokat róla.

Ja és egyébként erre utaltam itt:)

Mondjuk még munkaköri leírást nem kaptam, szóval nem tudom mennyiben változnak majd a dolgok, de majd kiderül.

Fárasztó

Tegnap két olyan mondatot is mondtak nekem, amitől egy pillanatig csak álltam és néztem.

Az egyik: Az úgy jó, hogy 1/2, ha a cím 1 emelet 2 ajtó, lehet ezt így írni, mert szerintem nem.

Én csak néztem, és csak annyit bírtam válaszolni, hogy én is így szoktam ezt írni.

A másik pedig, amikor egy könyvelő állította azt, hogy az teljesen normális, hogy az adózott eredmény kisebb, mint a mérleg szerinti eredmény, mert ő úgy szokta, hogy az adózás előtti eredményt veszi mérleg szerintinek, és abból vonja ki utána az adókat, és ő ezt így alkalmazza.

Erre csak annyit sikerült kérdeznek, hogy ez hülye?

Merthogy a szabályok szerint az adózás előtti eredményből kivonjuk az adókat, így kapjuk meg az adózottat, aztán abból kivonjuk az osztalékot, ha negatívba menne át, akkor igénybe veszünk eredménytartalékot is, és ami ezután marad az lesz a MSZE (mérleg szerinti eredmény).

Ma meg reggel a Deákon a két metró között valaki mindenképpen a lefele jövő mozgólépcsőn akart felmenni, majd hasra esett, de azért nem adta fel csak nagy nehezen, az Astóriánál pedig éppen a biztonsági emberek tuszkoltak ki valakit a metróból, aki az egész dolgot roppant viccesnek találta, mert mosolygott, de azért ellenállt és a rendőrséggel fenyegetett. A boltos srác elmondta, hogy ma reggel az már a sokadik zajongó volt, mert amióta ő kinyitott már több részeg is tiszteletét tette nála, ami meglepő, mert nem szokott ilyenekkel találkozni.

elégedetlen?

Az ember mindig kicsit elégedetlen, ez nyilván nem mindig rossz, mert amíg valamivel elégedetlen vagy, addig akarsz javítani az életeden.

Most én is kicsit elégedetlen vagyok, mert azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem jó egyedül, hiányzik a párom, és most, hogy még tv sincs, nagy a csend, és az nem jó. És mivel ki tudja miért, hemzsegnek körülöttem a barátok érezd az iróniát, így tényleg most kissé magányosnak érzem magam, persze lehet nem most kellett volna ezt elolvasnom.

Egyébként tudom én, hogy az egész dolog rajtam is múlik.

közlekedés

Emlékszem tavaly, amikor Mosonmagyaróváron jártam teljesen elképedtem, azon, hogy ott mennyivel másabbak az emberek. Nem emlékszem, hogy volt-e korábban olyan élményem, hogy még vagy 3 méterrel a járda szélétől lépkedem, és már megáll a kocsi nekem, hogy átengedjen a zebrán, emlékszem hirtelen körbenéztem, hogy mire kell vigyázzak, hogy lássam én is mit látott az a kocsis, és amikor rájöttem, hogy engem akar átengedni, akkor hirtelen zavartan sietni kezdtem, hogy ne tartsam fölöslegesen fel őt. Amikor a kollegám rájött, hogy rossz irányba indultunk és az úton elkezdett forgolódni a kocsival, akkor sem dudált ránk senki, hogy nem anyáztak, hogy mit szerencsétlenkedünk az út közepén, hanem megvártak nyugodtan, amíg irányba állunk és elindulunk. Aztán visszajöttünk Pestre, és megszólalt egyik kollegina, amikor kiléptünk a Keletiből, hogy végre zaj, szmog, és tömeg, akik nekünk jönnek.

Mondják, hogy ahogy megyünk keletre, csak rosszabb lesz, de ez nem igaz, vagyis úgy igaz, hogyha a határainkon belül megyünk, mert nyugaton megállnak a kocsik már ha közeledünk a zebrához, míg a keleti szélen ott szobrozol perceket, mire van annyi hézag a fogalomban, hogy átszaladhass, mert megállni nem áll meg neked max csak a román, de ha négysávos az út, akkor a másik sávon dudálva anyázva kerülik ki azt, aki át akar téged engedni, te meg ott állsz az út közepén, hogy na jó, de azért szeretnél teljesen átmenni, nem csak félig, ha lehet. Aztán ha átmész a határon megváltozik a helyzet megint, Romániában szintén átengedik a gyalogosokat a zebrán rendszerint.

Mulligans

Tegnap este, mivel aludni nem tudtam, még nem voltam álmos, netem nem volt, és egyedül voltam itthon, szóval jobb dolgom nem akadt, "moziztam". Megnéztem a fenti filmet, amiről semmit az ég világon nem tudtam, nem olvastam róla addig, csak úgy elindítottam, beletekertem, hogy biztos tök unalmas, néztem egy kicsit itt, egy picit ott, aztán úgy döntöttem, hogy ez a film érdemes arra, hogy normálisan végignézzem, így elölről kezdtem, és végignéztem. Azt kell, hogy mondjam megérte, jó film, tanulságos, és érdekes, egy percig sem unatkoztam, amikor néztem, és nem a színészek külleme kötött le, habár az apuka nem néz ki rosszul, de a film azért ennél tartalmasabb:)

Miről is szól a film?

Egy családról, ami látszólag tökéletes, amerikai család, ahol van egy főiskolás fiú, egy kislány, anya és apa. Az egész család jól szituált és csodálatos környezetben élnek, az összhang is tökéletes a családtagok között. A fiú hazahozza legjobb barátját a nyárra, akit szívesen, szeretettel fogadnak. A vendég fiú meleg, és érkezése először észrevehetetlenül, majd egyre láthatóbban felfordítja a család addigi életét. Kiderül az eddig ki nem mondott, de valójában már tudott titok, és megváltozik minden.

A film tulajdonképpen megmutatja, hogy milyen galibát tud okozni az, amikor egy ember megtagadja valódi önmagát, és egy kirakat életet kezd élni, ami megfelel mások elvárásának,valahol még szereti is ezt az életet, azonban egyszer csak ez a látszat, ez a kirakat összetörik, és kiderül az igazság, amit nem könnyű feldolgozni, senkinek sem az, de muszáj.

És, hogy mi az igazság, mi derül ki, és hogy dolgozzák fel azt? Ha érdekel, csak azt tudom mondani, nézd meg a filmet.

Csendes esték

Valami hiba miatt nálam sem internet, sem kábeltévé nincs, biztos ez is az egyik ötlet arra, hogyan állítsuk meg a népességcsökkenést, minek a népnek este net vagy tv, lehet helyette ágyba bújni korán. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy bármennyire is lenne kedvem ágyba bújni korán, a párom most épp elég messze van, egyedül meg kissé unalmas.

Egyébként ha valakiben felmerül, hogy akkor ha nincs net, mégis hogy sikerül nekem blogolnom, azt megnyugtatandó közlöm, hogy a mobilnetemet töltöttem fel, és azt használom most.

beszélgetünk

A:- Amikor legutóbb átmentem a nyomtatóért meg se dicsért.
É:- Nem azt mondtad, hogy ott se volt?
A:- De, tényleg.
É:- Akkor hogy dicsért volna meg? Kitesz egy cetlit, hogy ha netán erre járna, akkor csak üzenem, hogy jó a ruhája?
A:- :D

logika

Költői kérdés: Mikor újítanál fel egy strandot?

Ha normális ésszel gondolkodsz a strandot télen, az uszodát nyáron, ez lenne logikus, így esne ki a legkevesebb forgalom, így maradnának meg a legjobban a vendégek is.

Ha pedig bürokratikus ésszel gondolkodsz, mint nálunk a városvezetés, akkor a legideálisabb időpontnak a felújításra nem mást találsz, mint a teljes strandszezont, természetesen, ha már csinálod, csináld rendesen, és az uszodát is ekkor újítsd fel, hiszen végülis 40 km-es körzetben van még 2 másik strand is, majdcsak elmennek oda a fürdeni vágyók.

Egyébként már erről írtam korábban, csak akkor nem tudtam még, hogy ez nem valami kisebb gyors javítás így a szezon elején, hanem egy egész nyarat, s szezont átölelő teljes strandbezárással együtt járó nagy felújítás, persze nyilván utána csiri-viri strandunk és uszodánk lesz, ami kárpótol mindenkit azért, hogy egész nyáron nem lehetett strandolni a városban.

repülés

Ma elutazott a barátom. Miután már beszállt a repülőbe, és menetrend szerint fel is szálltak, felhívott, hogy képzeljem el, visszafordult a kifutóról a gép, valami műszaki hiba miatt, és ezért most várnak, majd később azzal hívott fel, hogy kiszállították őket, mert az a gép nem fog indulni, és olyan másfél óra múlva lesz egy másik, majd felhívott, hogy azt írják, hogy kb egy óra múlva indulnak, de 10 perccel ezen új időpont előtt még mindig arra vártak, hogy mikor engedik már őket beszállni. Közben én itthon néztem, hogy mit ír a honlap, először 1, aztán már 2 óra késést jeleztek előre, a tényleges indulási időpont a végén 2 óra 20 perc késéssel volt. Na de azóta már szólt, hogy megérkezett céljához.

Egyébként nem voltam ideges, á dehogy..., nem tudom mit kezdtem volna magammal, ha én vagyok a repülőn.

72 óra frissesség

Van az a reklám és az a dezodor, amely azt ígéri a férfiaknak, hogy 72 órán át megvédi őket az izzadságtól, és frissen tart.

Az a kérdésem lenne csupán, hogy akkor most 72 órán át nem szabad fürdeni, ha tesztelni akarjuk a hatását, vagy olyan minőségi termék, hogy a hatóanyagát még a víz és szappan sem gyengíti? Ha meg nem tart ki a fürdés után is az illata, akkor miért jó az, hogyha egyébként akár 72 órán keresztül is kitart az illata? Persze vannak olyan helyzetek, hogy nem kerülünk zuhany közelébe napokig, akkor nyilván jó az ilyen.

Azért az illatára kíváncsi lennék.

Kutya ugat

Sétálunk az utcán, és egyszer csak a kerítés mögött elkezd ugatni egy kutya, amikor mellé érünk, mire én összerezzenek, szinte ugrok egyet ijedtemben, a párom mellettem pedig nyugodtan és rendreutasítóan azt mondja a kutyának: haallgaaassss!!!

Egyébként volt már olyan is, hogy én úgy megijedtem a kutyaugatástól és akkorát ugrottam, hogy utána az egész család percekig azon nevetett.

Alcazar

Néha, ha olyan kedvem van ezeket a számokat hallgatom, miközben teszek veszek a lakásban, mint ma is. Persze széles látókörömnek és érdeklődéssel teli kutatásomnak köszönhetően olyan 4 évvel az után fedeztem fel ezeket, miután "slágerek" voltak.

csak röviden

Úgy látszik a mézesmadzag nemcsak mese habbal, hanem igaz, csak még nem nagyon merem elhinni.

első részegség

Nem tudom ki mikor esett át rajta, de azt hiszem kevés embernek sikerülne engem überelnie, hiszen ki mondhatja el magáról, hogy még kb két éves volt akkor. No nekem ez úgy jött össze, hogy már akkor is tök kíváncsi és korlátait próbálgató gyerek voltam, aki az etetőszékben kihasználva az időt, amíg a szülei kikísérik a vendégeket kiissza az össze közelében lévő poharat, amiben mondjuk csak egy egy csepp volt maximum, de nekem az is elég volt akkor, hogy becsiccsentsek, és utána minden bizonnyal másnapos is lehettem, mert évekig az alkohol illatát is utáltam. És hogy mindezt honnan tudom, hát elmesélte a család, hogy miután visszajöttek észrevették, hogy a poharakhoz hozzányúltam, és utána látták rajtam a hatást is. Na mondjuk részeg azóta sem voltam:) Jó gyerek vagyok én kérem:)

 

Mit jelent?

Szakad az eső és villámlik odakint, én meg fogtam magam felöltöztem és elrohantam itthonról, hogy néhány percig találkozzak a párommal, aki most jön haza a munkából, és hazakísérjem.

Na de közben eszembe jutott egy mondás az eső kapcsán: Veri az ördög a feleségét.

Rég hallottam már, de most a kirándulás alatt igen.

Erdélyben

Most egy kicsit részletesebben is mesélek az útról és képek is lesznek kedves Gia:)

Szóval reggel korán indultunk és szinte egész nap úton voltunk, Erdélyben a hegyi utakon valahogy lassabban halad az ember, mint itt a nagy laposon:) Utazásunkat a folyamatos eső is lassította, de még így is szép volt a Királyhágó, s nagyon nem semmi lesz az autópálya ha majd több hosszabb lesz mint 20 km, és nem úgy ér véget a semmi közepén, hogy onnan valami olyan úton kell bevergődni Tordára, hogy szinte azon aggódsz mikor esik szét a kocsi alattad:) Maros megyében még egy 40 perces araszolás, és dugó lassított, mint kiderült egy baleset volt az oka. Habár térkép, és gugli alapján Nyárádszereda felé a legrövidebb az út, azért azt nem ajánlanám senkinek, mert szörnyen rossz, és az útbaigazítás is úgy hangzik arra a kérdésre, hogy jó irányba megyünk e Szovátának, hogy igen, erre is lehet menni (gyanakodj, hogy valamit tudnak a helyiek). A Bucsinon aztán már sütött a nap, de a Gyergyói-medencében már megint eső fogadott. Felvertük a sátrat valahol a dagonya szélén, és átcipeltünk minden csomagot, ami fontos a kocsitól a sáron át a sátorig (mert a kocsit a rendezők nem engedték be a sár miatt). Aztán másnap, mivel már nem volt hely szervezet túrán, mi magunknak szerveztünk egy kis kulturális utazást, így megnéztünk egy kastélyt, egy kolostort, egy templomot.

Aztán másnap elmentünk a Gyilkos-tóhoz, és lesétáltunk a Békás-szoroba is, majd harmadik és negyedik nap Marosfőn jártunk, ahol megmásztuk a Feketerezt, vagyis jártunk rajta, igazából ez volt az egyetlen igazi túránk, ami közben mellesleg itt-ott lekapott a nap, közben hallgattuk a medvés és farkasos sztorikat, ugyanis arra azok is vannak (pedig ilyet csak amerikai filmekben láttam eddig és valahogy nem is gondoltam bele, hogy van Európában is, pedig egyre több, hiszen védett állatok), de közben táborhelyünkön is azt hallottuk, hogy éjszakánként egy medve járkál a tábor mellett, ami mellesleg Gy.szentmiklós szélén volt, így már vadászok is őrizték a sátrainkat.

Aztán hazafelé jövet beugrottunk Marosvásárhelyre, és ismét araszoltunk Nagyváradtól kb. 20 km-re egy félórát és több kilométert a dugóban, mert újabb baleset volt.

Szóval kb ennyi volt, szerintem nem volt rossz, szerencsénkre az eső sem esett végig. Még több képet találsz itt.

hazaértem

Holnap már mehetek megint dolgozni, jaj, de jó nekem:)

Elmentünk a magyar határtól 400 kilométerre, és mégis olyan környezetbe voltunk, ahol hirtelen meglepődtem, amikor az egyik nap valaki nem magyarul beszélt az utcán, pedig tudtam, hogy külföldön vagyok. Egyébként elindultunk, és majdnem egész úton szakadó esőben mentünk, volt olyan ahol felmentünk a felhőkbe, meg olyan is ahol autópályán repesztettünk, volt olyan hágó, ahol napsütés volt, aztán visszaereszkedtünk a felhők közé, és mire megérkeztünk a táborhelyünkre már megint esett az eső, így aztán sár, dagonya meg minden. Biztonságérzetünk növelése érdekében minden éjjel meglátogatta táborunkat egy medve, így aztán már több vadász őrzött minket. Elmentünk egy ismerőshöz is a közelbe, és ők arról számoltak be, hogy telente még farkasfalka is bemerészkedik a völgyekbe, meg is állapítottam magamba, hogy hú de jó, az ember ilyen infókra szomjazik, amikor éppen hegyet mászik:)

Egyébként amikor éjjel 10 fok van nem annyira kellemes sátorozni, de az ottani nappali 20-25 fokos csúcsból sem kellemesebb visszajönni az itteni 30-35 fokba.

Még egy gondolat nem túl összeszedett bejegyzésem végére:): amikor a Békás-szorosban sétáltunk minden második kocsi magyar rendszámú volt, ami annak fényében különösen izgalmas, hogy az emberek általában nem Romániát jelölik meg, mint nyaralásuk célpontját, az viszont biztos, hogy akik ott kocsikáztak, azok mind turisták, hiszen, ahogy kimegy a szorosból, úgy el is hagyja az ember Erdélyt, szóval onnan áttelepült emberek nem járnak arra haza.