2011. december 30., péntek

hogyan legyen izmos kocka hasad?

Hát nekem van egy egyedi, eredeti módszerem: Nincs más teendőd, mint összeszedni egy kis bacit, és torokgyulladást kapnod tőle, majd annak szokásos menete szerint a nátha és a köhögés is megjelenik, és amikor már szinte minden elmúlt, na és már csak a köhögés tart ki, na akkor kezdődik az edzés rész. Ugyanis a torkom kiszárad, vagy egyszerűen viszket, és egyszerűen nem bírom abbahagyni a köhögést néha, amitől már fáj a hasizmom, már ami van, szóval ha elég kitartóan köhögök, olyan edzett lesz a hasam, hogy biztos kialakul az izmos kocka has.


Azért remélem, hogy vagy nagyon hamar kocka hasam lesz, vagy nem hajt ilyesmire a köhögésem, mert én már most is nagyon bírom unni, de kétségtelenül igazi hasizom gyakorlat tud lenni.

2011. december 28., szerda

gondolatok ünnepek táján

Látom, hogy szinte már túlnyomó többségben vannak azok a bejegyzések, ahol arról írnak, hogy miért nem szeretik a karácsonyt, így arra gondoltam, hogy leírom én, hogy mi a jó a karácsonyban, de addig is amíg lesz rá elég időm, és energiám, most álljon itt két idézet, amely ugyan már több, mint 2000 evés, de olyan aktuális, mintha ma keletkezett volna:                                         

„A költségvetés legyen       
kiegyensúlyozott, a kincstár legyen   
feltöltve, a közadósság csökkenjen.  
hivatalnokok arroganciáját kordában      
kell tartani és a külföldi               
kalandozásokat le kell rövidíteni,   
nehogy az állam csődbe menjen. Az        
embereknek meg kell tanulni újra     
dolgozni, ahelyett, hogy kölcsönökből    
éljenek.” (Kr.e. 63)                                                   


„Rossz idők járnak. A gyermekek többé   
nem engedelmeskednek szüleiknek és        
mindenki könyvet ír.” (Kr.e. 55)                                             

Az idézetek Cicerotól származnak.

egész éves munka elismerése

Régen volt olyan, hogy 13. havi fizetés, vagy bónusz, mára az olyan snasszá vált, hogy már nincs is, helyette van, örülj, hogy van munkád, mert bármikor találok a helyedre négyszáz másik embert. Na mondjuk a nettó 8 ezer forintos bónusz is inkább bosszantásra alkalmas, mint az elismerés kifejezésére.

2011. december 27., kedd

Karácsonyról röviden

Hát majdnem olyan volt, mint amit terveztünk, de jó volt. A majdnemet úgy kell érteni, hogy végülis semmi nem úgy lett, mint eredetileg tervezve volt. Na jó, a legeleje és a legvége, de a kettő között az eredeti programhoz képest már a helyszín is változott, hát van ilyen.


Azért ma nem volt olyan fú de jó, hogy dolgozni kellett menni, főleg a tegnapi koncert után, ahol olyan énekeseket hallhattam élőben, mint a Tóth lányok, Wolf Kati, Keresztes Ildikó, Nikolas, Zséda.

2011. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!

Kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket!


Egy alkalomhoz illő dal:



És mivel nálunk fehér lett a táj reggelre (igen havazott!), még egy:


2011. december 23., péntek

Kiváncsiskodom

Egy kicsit kíváncsiskodom, ugyanis érdekelne, hogy melyik géptípus az elterjedtebb, a laptop vagy az asztali pc a blog olvasók körében. A bátrabbak akár kommentben is elárulhatják, de azért csinálok egy szavazó boxot ide.







Szóval mivel kíváncsi vagyok, mint Fáncsi, ezért tessék szavazni!

2011. december 21., szerda

balettművész

Megejtettem az idei tél első balettművészek által is megirigyelhető lépéseim, ugyanis az első hó egyből elolvadt, és este jól rá is fagyott a járdára, no nem mindenütt, csak itt ott, ahol viszont igen, ott igen művészi mozdulatokat lehet tenni, néha sikerült is egyet kettőt bemutatnom a repertoáromból.


Én nagyon értek ám az ilyesmihez, évekkel ezelőtt egy patak közepén egy kövön mutattam be néhány meglepő mozdulatot, amely több ember figyelmét is elvonta, de megérte, mert nem estem bele a patakba, ahogy szerencsére most sem estem el, habár ezek a mozdulatok még a közelébe se érnek azoknak.

2011. december 20., kedd

meleg-vizes csap

Nektek is önelzárós a meleg-vizes csapotok, vagy csak nekem? Ha nektek nem, akkor higgyétek el nekem nagyon jó móka! Pont akkora záródik el, amikorra beszappanozom a kezem, és akkor a szappanos kezemmel vagyok kénytelen újra nyitni, pontosabban tovább nyitni a csapot, hogy folyjon a víz, hogy legyen mivel leöblítenem a kezem. És ezt rendszeresen eljátszom. Tök jó, higgyetek nekem.

2011. december 19., hétfő

haha

Tesóm kérdezi mi újság, mire elsorolom neki, hogy először a nyakam fájt, de azt már mondtam neki, utána a torkom kezdett fájni, vagyis közben, majd náthás lettem, hogy jó legyen nekem, persze ez már a torokfájásból következik. Erre a válasza tök higgadt hangon, ez azért van, mert öregszel, majd hozzáteszi, hogy tényleg ugye nemsokára már a harmadik x-be lépsz.


Mondtam is, hogy kösz:)

2011. december 18., vasárnap

I kiss my boy, and I like it

Mitől lehet ciki, ha valaki meleg?


Attól, hogy akkor ő más, nem olyan mint az átlag ember, és nem tud úgy megfelelni a társadalmi normáknak. De tényleg?


Mi van akkor, ha a melegségtől eltekintve minden másban mégiscsak megfelel a normáknak? Akkor önmagának mond ellent? Elfojtásokkal él?


Ha nem kefél élete során egy kisebb falunyi pasival, akkor nem is igazi meleg? Úgy már meg se felel a melegekkel szemben támasztott "elvárásoknak"?


Vannak "normák" melyeket a melegekre alkalmazunk, és ha nem olyanok, mint amit elvárunk ezek alapján tőlük, akkor már nem is igazi melegek? Ha megfelelnek a legtöbb normának, amit támasztunk az emberekkel kapcsolatban, akkor tudhatjuk csak az alapján utálni a másikat, hogy ő a saját neméhez vonzódik?


Tulajdonképpen miért utálja őket egy hetero?


Azért mert bűnös viselkedésűnek tartja, de tényleg bűnös viselkedés az, ha ugyanúgy tesz, mint bármely másik ember, csak éppen a saját nemét akarja elcsábítani.


Azért mert irigyli tőle azt a bátorságot, amivel ő képes felvállalni másságát, és másság alatt bármit lehet érteni, nem csak a szexuális másságot.


Mondhatja e egy meleg azt, hogy minden meleg egyforma, ha ő maga nem olyan, mint amit leír?


Igen, hiszen ilyenkor előjön belőle az, amit a társadalom, a család, az élet belerögzít mint követendő norma. Sztereotipizál.


Lehet valaki azért meleg, mert az normabontónak számít, és ő nem akar normakövető lenni?


Talán.


Érezheti-e boldogtalannak magát aki meleg?


Igen, bárki érezheti magát boldogtalannak, de ha azért teszi ezt, mert meleg, akkor azt teljesen fölöslegesen teszi, mert ha nem lenne az, akkor találna mást, ami miatt rosszul érezheti magát a bőrében. Aki boldogtalan akar lenni az az is lesz.


Mindent egybevetve, ha a pasim megcsókol valahogy nem azon kezdek el gondolkodni, hogy na most akkor vajon mit szólnának ehhez az emberek, ha látnák, hanem egyszerűen csak jól érzem magam az ajkain.

2011. december 17., szombat

csapatjátékos a kispadon

Amikor egy ember egy csapatba kerül választhatja azt, hogy a csapat tagja lesz illetve azt is, hogy megőrzi önállóságát, és vállalja, hogy a sodrás szélén, a partvonalon marad egyedül.


Ha az első lehetőséget választja, és sikerül beilleszkednie, akkor ott lesznek mindig a társak, hogy segítsék, ha bajba kerül, ha nehézségei támadnak, mindig lesz valaki, akire számíthat, amely erőt, önbecsülést és csapatszellemet ad neki, és előbb vagy utóbb ő is tud segíteni a másikon, ha annak arra lesz szüksége.


Ha a másodikat választja, azaz marad önálló és vállalja, hogy így egyedül kell kiállnia a megpróbáltatásokat, akkor erősebb személyiséggé válik, ugyanakkor szembesülhet a magánnyal, és a kirekesztéssel, de mindezt önszántából teszi.


Aztán van az az eset, amikor azt szeretné, hogy a csapat tagja legyen, de mégis úgy legyenek a dolgok, ahogy ő szeretné, ez akkor lehetséges, ha meg tudja magának nyerni a többieket. Megnyerni többféle képen lehet, egyrészt, ha szimpatikus másoknak,  mely sokkal könnyebben megy azoknak, akik megfelelő testi adottságokkal rendelkeznek ehhez, legalábbis az elején, aztán azonban a másik a kedves modorával, a megnyerő személyiségével képes kompenzálni hátrányát, és bármely verzióból lehet vezetője a csapatnak, ha elég kitartó, és eléggé akarja azt. Ha már egyesek szemében vezető szerepűnek látszik, akkor lesznek olyan emberek, akik azért csapódnak hozzá, mert abból valami pluszt remélnek és szeretnének valami előnyt kicsikarni maguknak másokkal szemben. Ha a vezető nem elég magabiztos saját magát illetően, akkor ezek a személyek célt is érnek, megszerzik a szükséges kegyet saját maguk számára.


Van egy negyedik eset is, amikor az ember a csapat tagjává akar válni, de a csapat vezetője ezt nem hagyja, és a kispadra ülteti, soha nem engedi játszani. Ez olyan, mint az iskolában, amikor a csapatjátékoknál az kapitányok kiválasztják, hogy kit szeretnének a saját csapatukban látni, és az ember utoljára marad ott, s végül mégiscsak kiválasztják, mert nem tehetik meg, hogy kihagyják, de nem azért mert akarják, csak azért mert nem tehetnek ellene semmit. Szóval van olyan eset, amikor az ember a kispadra kényszerül, és hiába próbál meg a csapat szerves részévé válni, az nem engedi be magába, mert a kapitány nem hagyja. Persze tudjuk az nem jó kapitány, aki nem tartja egyenlőnek csapata tagjait, de sajnos ritka az igazán jó kapitány.


Kérdés, hogy melyik a jobb, ha te csapatjátékosnak érzed magad, de a csapat nem fogad be, és ott vagy a kispadon, vagy az, ha nem is akarsz a csapat része lenni?


Igazából egyik esetben sem vagy feltétlenül magányos, mert lehet, hogy nem csak téged nem fogad be a csapat, és így van más is, akivel kis csoportot alkothatsz a peremen, illetve az is simán előfordulhat, hogy nem csak te nem akarsz része lenni a csapatnak, hanem más sem, és ekkor is szerveződhet egy csoport.


Az, hogy mivel jársz jobban függ attól is, hogy mennyire van alattad védőháló, illetve milyen a megítélése a csapatnak mások szemében. Mennyire őszinte az, ha közelednek hozzá? Azért teszik mert azonosulni tudnak a szellemével, vagy azért mert önös érdekük, vagy egyszerűen csak az érdekük úgy kívánja, és attól is függ, hogy a csapat mennyire nyitott ezek felé a közeledők felé, és mennyire szolgálja ki azokat. Ez az egész pedig a vezetőtől függ, így aztán simán lehet, hogy sokkal szimpatikusabb az, aki a csapaton kívül lavíroz annál, aki benne van, vagy akár pont fordítva.

Magavas gondolatok

Minket nem lehet elbocsátani!!! A rabszolgákat el szokták adni ...
A sikerhez vezető út karbantartás miatt zárva.
A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem.
A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.
A hibáiból tanul az ember. Vannak azonban olyanok, akik sohasem hibáznak ...
A gödrök első számú törvénye: Ha benne vagy, ne áss tovább!
A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.
A tapasztalat segít minket, hogy ugyanazt a hibát legközelebb sokkal ravaszabban kövessük el.
Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.
A pénz minden gonoszság gyökere ... és az embernek szüksége van gyökerekre.
A kritikus olyan nyomorék, aki futni tanít.
Budapesten kétféle gyalogos van: kaszkadőr és kamikáze.
Olyan vagy, mint a csésze. Aljas és nagy fülű.
Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni.
Barátok jönnek, mennek ... az ellenségek gyűlnek.
Mivel mindig az okos enged, már rég a hülyék uralkodnak ...
Engedj a kísértésnek: nem biztos, hogy máskor is lesz rá alkalmad.
A zsenialitásnak megvannak a maga határai. A hülyeség azonban nincs ilyen határok közé szorítva.
Csak azért, mert senki sem ért meg, még nem vagy művész.
Kedvelem önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
Ügyelj Budapest tisztaságára! Egyél meg naponta egy galambot!
Az első kínos élményben a megszületésemkor volt részem. Egy nő feküdt mellettem az ágyban.
Vegyen fel a gyárba igazgató úr! Meglátja, milyen kevés munkával beérem ...

2011. december 16., péntek

forralt boros karácsonyi vásár

A karácsonyi hangulat az idén nem az igazi.


Egyrészt nincs olyan karácsonyi hangulat, mivel az idő inkább őszi, mintsem téli, hó még hírmondóban sincs, sőt, kifejezetten melegnek mondható az idő. Kinek lenne plusz 10 fokban karácsony váró hangulata?


Másrészt a karácsonyi díszítés is sokkal visszafogottabb a kirakatokban, boltokban, de még az utcákon is sokfelé, a vásárokon sincs különösebben tömeg csak a turisták által látogatott részeken maximum.


Ha az emberekre nézel, akkor sem látod az örömöt, az ünnepvárást, általában a gondterhelt, fáradt arcok néznek vissza. Ennek hátterében a pénztelenség, a bizonytalanság, a jövő által festett borús kép áll.


Nem volt ez mindig így, még néhány évvel ezelőtt is az emberek várták a karácsonyt, a hideg, és rossz idő ellenére általában boldogabbak voltak, ez mára kiveszni látszik. Az év vége nem a megpihenést hozza magával, hanem a változást, a stresszt, az erőltettet munkatempót, a munkahelyi konfliktusok kiéleződését.


Néhány éve még rengeteg képeslapot, és édességet kaptunk az ünnepek előtt a kollegáktól, manapság már az is csoda, ha véletlenül valaki ad valamit.


Visszakanyarodva a címhez, ma munka után kimentünk a karácsonyi vásárra forralt borozni, amit az idő úgy hálált meg, hogy elkezdett szakadni az eső, és egy idő után még a szél is feltámadt. Pedig mennyivel évszakhoz és ünnephez illő lett volna, ha nem az eső, hanem a hó szakad.



Lassan el kell kezdeni túllépni a hétköznapok gondjain, és ráhangolódni az ünnepre, hagyni, hogy az ünnep átjárja a szívet s lelket. Én azt kívánom, hogy a jövő hét már az ünnepi várakozás hangulatában teljen.

2011. december 13., kedd

Marlon Roudette - New Age

Mert olyan kellemes dallama van, egyszerűen jó hallgatni:


hány családod van?

Felénk a falvakban előfordul, hogy úgy mondják:


Én két családos vagyok, vagy nekem három családom van.


A lányomnak kettő, a fiamnak egy családja van.


Én tudom, hogy ez alatt mit kell érteni, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy mindenki egyformán azt érti alatta. Egyébként meg nem szeretem, ha valaki így fejezi ki, hogy neki hány gyermeke vagy unokája van, és néha szinte ellenállhatatlannak tűnik a kísértés, hogy visszakérdezzek:


És a gyerek az első vagy a második férjedtől/feleségedtől van?


Szegény akkor börtönben van bigámia miatt?


Egyébként miért gondolja azt valaki, hogy így kell kifejeznie magát? Egy öt éves gyerek mitől egy új család?


 

országimázs

A világ villamos energiában leggazdagabb országa Magyarország, mert
feszültség van
ellenállás nincs
minden csak VOLT
és a vezetők érintése halálos.

hihetetlen

Nézzétek végig a következő videót: Egy lány 3 év alatt annyit fogyott, hogy testsúlya felére csökkent.


De mielőtt megnéznétek, gondoljátok át, hogy akkor most vajon mekkora lehet ez a lány? Csinos?


Ezen válaszaitok birtokában kezdjetek csak bele a videóba, és utána mondjátok el mit gondoltok.

2011. december 10., szombat

Patch Adams

A film, melyet nem lehet érzések nélkül végig nézni, magával ragad, könnyet csal a szemedbe, és mosolyt a szád sarkába. És éppen ezért nem annyira szeretem, de most mégis újra megnéztem.


Szerintem a mondanivalóját így lehetne összefoglalni:


Az orvos sem több egy embernél és a beteg sem kevesebb annál.

Gyermeki őszinteség

Kis hétvégi vidámság:


Megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a "kurva", persze először a szülőktől kértem engedélyt.
Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is érdekelte a válasz.
A következő eredmények születtek.
Zsófi, 6 éves.
A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves
A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éves
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves
Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja... (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket a tékából...)

Bécike 7 éves
A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...)

Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutya fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Karcsi, 5 éves
A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:
A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángat, saller repül...)

Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad.

És végül a megmondóember:

Dezső barátom, 29 éves, postás:
A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem

2011. december 8., csütörtök

munka

Miért gondolják manapság azt az emberek, hogy örülj, hogy van munkád, és hallgass, tűrj el mindent?


Hol van az, hogy boldog vagyok, és jól érzem magam a munkahelyemen?

vásárlás

Ma vettem egy pár cipőfűzőt a bakancsomba, mert elszakadt ami benne volt. A boltban megmérték, hogy mekkora cipőfűző kell nekem, majd rávettek, hogy cseréljem is ki, ami igazán kedves.


Tiszta szerencse, hogy nem fehérneműt vásároltam éppen...

Jelentős késések

Hát a mai nap sem volt mentes késésektől, a reggeli vonatom és az esti is 30 percet késett. Biztos ezzel ünnepli a vasút az új menetrendet, ami jövőhéttől lesz érvényben, meg azt a sok pénzt amit kiosztanak számukra.


A menetrend most kb úgy jellemezhető, hogy egyszercsak jön majd egy vonat, aztán egyszercsak megérkezel a célodhoz.


Na és akkor már arról ne is beszéljünk, hogy augusztus óta még nem sikerült reagáljanak a panaszomra, és kártérítési igényemre, de még csak annyit sem, hogy folyamatban van a panasz vizsgálása. Már írtam nekik újabb panaszt is.

2011. december 7., szerda

Ma hallottam

És egyet kell, hogy értsek vele:):


A MÁV-nak öt ellensége van: a négy évszak és az utasok.


Ma a változatosság kedvéért 25 perc késéssel érkezett egy a szokásosnál rövidebb szerelvény, amire éppen felszuszakoltuk magunk, de nem mindenki volt ilyen szerencsés. A késés oka? egy településsel odébb valami szerelvény összecsúszás miatt le kellett zárni vágányokat, és szakaszokat.

2011. december 6., kedd

Séraphine

Ma délután megnéztük a fenti filmet, mely egy század eleji festőnő életét mutatja be.


Igen érdekes filmről van szó, igazán jó színészi alakításokkal.


A főhősnő egy egyszerű, kicsit együgyű teremtés, aki a háború előtti Franciaországban éli igen dolgos életét - egy kisvárosban, mint cseléd. Figurája egyszerre megkapó, megindító és tragikus - a környezete hol lenézi, hol nevet rajta, de egy idő után mégis kezdik tisztelni, és elfogadják olyannak, amilyen.


A festőnő élete során nem lett igazán elismert, de akadt egy támogatója, aki német származása miatt a háború alatt menekülésre kényszerül, melynek következtében 10 évre szem elől tévesztik egymást, így Séraphine sajnos visszacsúszik a kilátástalan helyzetbe, szegény sorban tengődik, de egyre megszállottabban fest. Később aztán újra megtalálja pártfogója, aki mellesleg egy meleg gyűjtő, és újra támogatni kezdi az asszonyt, akin egyre jobban látszanak az őrület jelei...


A film szerintem jó, érdemes megnézni.


A festőnőről itt olvashatsz. Festményei, melyek a filmben is láthatóak egyszerűek, mégis szépek, ugyanakkor a kései műveiben van valami félelmet keltő is.


A film egyébként nem új, de most vetítik nálunk a mozik felirattal.


Íme egy plakát:




Ui.: A végén a barátom megjegyezte, hogy bár Uhde csakugyan homoszexuális volt, értékeli, hogy a filmben ezt épp csak jelezve, ízlésesen kezelték - mert egyébként sokallja a témát:).

Felkérésre

Egy olyan olvasóm, aki blogolni is szokott, de most épp nem teszi kért meg arra, hogy az ő kedvéért a következőt cikket publikáljam a blogon:


Rémisztő evolúciós változás: eltűnnek a nemek a jövőben?


Részlet a cikkből:


"A magzati életben további fontos folyamatok is lejátszódnak" - folytatja a pszichológus. "Ha ugyanis a magzat fiú, akkor agyát, amely eredendően női agy, két síkon is át kell hangolni. Egyrészt férfi nemi identitást, másrészt férfias nemi irányultságot kell hormonálisan létrehozni. Ez két, egymástól független sajátosság, amelyek vagy mindketten egy irányba változnak, vagy széttartanak. A természet iróniája, hogy a fiú magzat agyát a női nemi hormon maszkulinizálja (férfiasítja) ill. defeminizálja (nőietleníti). Ha az agy csak maszkulinizálódik, de a defeminizáció nem történt meg, akkor a férfi homoszexuális lesz, azaz identitásában férfi, nemi irányultságában nő lesz. A transzszexuális férfiben pedig a egyik folyamat sem ment végbe, ezért a férfinek női identitása van és férfiakhoz vonzódik. A két folyamat ilyen-olyan arányú részleges végbemenetele dönti el, a sokféle variáns közül melyik határozza meg egy férfi nemiségét."


Forrás: life.hu


A cikkben más érdekességek is megtalálhatóak, pl az, hogy a stressz, pl háború hatására jóval nagyobb eséllyel születnek homoszexuális gyerekek, illetve minél több idősebb fiú testvére van az embernek, annál nagyobb eséllyel lesz meleg. Ha úgy vesszük, így védekezik a természet a túlnépesedés ellen.

Jövőre nem 2012 lesz?

A Napi Gazdaság egyik cikkében a következőt olvasom:


A már megszokott utalványok előnye épp ez: már megszokottak. Szinte bárhol fel lehet használni, ráadásul jövőre nem is vonatkozik majd rá semmilyen összegű korlátozás. Az  idén 18, jövőre ötezer forintig lehet kedvezményesen utalványt adni, 2012-ben viszont nem kell efféle korlátokat észben tartani, egységes adózás mellett bármekkora értékben adható lesz.


Én eddig azt hittem, hogy jövőre 2012 lesz, de ezt olvasva kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy annyira jó volt az idei év, hogy kezdjük elölről? Vagy 11 és 12 között van még egy szám, amit az utóbbi napokban sikerült felfedezni, és én ezért nem tudok róla? Tisztára összezavarodtam.


Ja és ha már 2012-nél tartunk, azt hallottátok, hogy már biztos, hogy nem ér véget 2012-ben a világ a maja naptárak szerint sem? Szóval ha valaki arra vazírozott, hát ne tegye.

2011. december 5., hétfő

munkamorál

Fogorvos asszisztense a betegnek: -Késett, és már elpakoltuk a műszereket, nem biztos, hogy el tudjuk ma látni, jöjjön vissza holnap.


Mindezt úgy, hogy az alatt a másfél óra alatt, amíg én ott vártam (szerencsére nem rájuk) egy darab betegük nem volt, és a rendelési időből még másfél óra hátra volt.


A beteg meg elnézést kért, és megbeszélték, hogy mikor jön vissza holnap.


Biztos azért nem sikerült azt mondani, hogy késett, de várjon egy kicsit, mindjárt hívjuk, mert az nagyon felborította volna a napirendjüket, melyben az szerepel, hogy egész nap nem dolgozunk csak pletyizünk.

2011. december 4., vasárnap

Hofit nézek éppen

A tv-ben éppen Hofi megy, és hát hihetetlen, hogy mennyire aktuális most is, vagy most megint, amit mond.


Pl amit az utakról mond, vagy amit arról, hogy merre tart az ország.


 


2011. december 3., szombat

Szívek szállodája idézet

- Miss Pety, szeretné megforgatni a kést a hátamban?
- Hát persze drágám, bármikor.


És megfordul, elsétál, anélkül, hogy egy másodpercig is gondolkodna azon, hogy mit is mondott:)


Hát ez az, ami miatt akárhányszor is nézem, mindig szórakozni tudok rajta, azon, ahogy a kisvárosi egyszerű embereket bemutatja.

szmötyi

Hát időjárás előrejelzésként hallottam a hétvégére azt, hogy hideg lesz és havazik, meg azt is, hogy meleg és süt a nap. Na most az van, hogy hideg az nincs, hó sem hullott, melegnek sem feltétlenül nevezném azért az időt, a napot meg már meg sem ismerném, ha látnám. Ellenben van helyettük jó kis nyálkás ködös idő, nevezhetjük tipikus későősznek, vagy télnek is, vagy akár undinak is, de a szmötyi is találó. Mindenesetre eléggé lehangoló.

egy hozzászólás

Írt egy hosszabb bejegyzést Captain, melyre ott is megírtam ezt a hozzászólást, de úgy gondoltam, hogy itt is kiteszem:


"Szerintem az fb hihetetlenül kaotikus, én pl onnan soha nem tudok meg semmit, nem is nagyon használom a hasonló oldalakat sem. Egy blogban sokkal inkább elmondhatom a gondolataim mint az ilyen oldalakon, ahol gyakorta zavaró lehet, hogy tudom, hogy kik olvassák, főleg ha nem is nekik szánnám a mondandóm. A twitter és társai pedig szerintem még egy blognál is személytelenebbek, legalábbis szerintem, vagy számomra.
A blogoknak is van persze problémája, hisz személytelen, és nem biztos, hogyha már ismerem azt aki olvas, akkor ugyanúgy leírom a gondolataim, ahogy ismeretlenségbe burkolózva. Amúgy egy idő után természetesen felmerül az igény az emberben, hogy megismerje azokat, akiket olvas, akikkel "cseveg". A blog nem olyan, mint egy személyes ismeretség, de a többi lehetőség sem olyan.
Ahogy mondod a bloggerek különböző személyiségek, nem vagyunk egyformák, és ha csak a meleg blogokat nézzük legtöbbször semmi más közös sincs bennünk, csak az a tény, hogy melegek vagyunk, de pl én nem csak meleg blogokat olvasok. Így közösséget sem lehet építeni, vagy csak nagyon nehezen. A közösség épülése ellen dolgozik az is hogy nagyon sokan mennek külföldre, így a lemorzsolódáshoz hozzájárul a lassan áthidalhatatlan földrajzi távolság is. És ha figyelembe veszed azt is, hogy jelenleg kis hazánkban elég kaotikus az élet, az emberek minden gondolata a pénzhiány, és a nehézségek körül forog, és nincs ideje, kedve és energiája a közösségekkel, és a barátokkal foglalkozni, ha mégis, azzal szembesül, hogy még az ilyen társaságokban is előbb vagy utóbb terítékre kerül a politika, a gazdaság, a pénz, pont azok a témák, amelyek a nap minden percében foglalkoztatják, és amelyektől szeretne végre szabadulni, kicsit kikapcsolni.
Ezek fényében ne csodálkozz, ha most rosszabb a közösség, mint volt régebben. Reméljük lesz még jobb."


Ezt még annyival egészíteném ki, hogy furamód nekem kevésbé furcsa az, hogy kiállok egy halom idegen ember elé, és bemutatok egy várost, mint az, hogy találkozzak valakikkel, akik már valamilyen szempontból ismernek, és már van egy képük rólam, ami alapján valamilyennek képzelnek, valahogy megítélnek, és nem tudom előre, hogy az pozitív vagy negatív kép rólam a fejekben.

2011. december 1., csütörtök

kérdés

A kérdés az, hogy jó döntés-e, ha lépünk és nem csak várjuk, hogy történjenek a dolgok?


Nem lehet tudni, hogy ezzel jót vagy rosszat teszünk magunknak, de ha csak várunk, és rossz marad a közhangulat, akkor az biztos, hogy csak rossz, és erre megy ki a játék.


Túl fiatal vagyok én még az efféle taktikai utálkozáshoz, ami nálunk megy.

2011. november 30., szerda

megállapítás

Rájöttem, hogy szeretek gokartozni, habár lassú vagyok, és óvatos egyesekhez képest,  de élvezem, szórakoztat, és biztos kis gyakorlás után jobban mernék én is menni, de nem zavart, hogy szinte utolsó voltam, mert azért nem is voltam az, de első sem.

2011. november 28., hétfő

jaj de jó

Mivel olyan kitűnő bent a hangulat, így pont megfelelő az alkalom egy kis csapatépítésre, amit holnap meg is ejtünk, biztos jó lesz.

2011. november 27., vasárnap

kis politika

De nem saját tollamból, hanem egy cikk, ami megtetszett annyira, hogy ide kitegyem. A cikk az fn24-en jelent meg, és itt olvashatjátok.

Filmzene - tangó

 


családi kötelék

A héten látogatóban volt nálam édesanyám, és ami azt illeti jó érzés volt, hogy amikor hazajövök nem az üres lakás fogad, és van kihez szólni, eleve jó érzés, hogy egy családtag, akivel jóban vagyok, van a közelemben. Ennek ellenére volt egy olyan érzés is bennem, hogy azért a végtelenségig nem volna jó egy lakásban lakni, melyben igen erősen közrejátszott az, hogy ő nem tudja mi a szitu, nem ismeri a barátom, ami bennem úgy csapódik le, hogy vagy vele töltöm az időt, vagy a pasimmal, a kettő együtt nem jön össze, legalábbis még nem.


Ugyanakkor, amikor már tudtam, hogy megy el, akkor már nem aludtam jól, már rossz érzés volt, hogy újra egyedül leszek a lakásban, és megint inkább csak lakás lesz, mintsem otthon, még akkor is, ha szeretek itt lenni, ilyenkor ez mindig rossz érzés, rossz érzés visszacsöppenni a magányba.

2011. november 23., szerda

A mai napról

Tudjátok van az a kísérlet, amikor a kólába beletesznek egy cukorkát, ami elkezd pezsegni, és az egész mondhatni felrobban.


Na ilyen volt a mai napom, az a mentolos cukorka belepottyant az álló vízbe, és beindult a láncreakció.

2011. november 22., kedd

információhiány

Ma az egyik nagy bevásárlóközpontnál próbáltunk tájékozódni arról, hogy mikor megy a következő busz hozzánk, azonban ennek az információnak a beszerzése kisebb gondba ütközött, ugyanis az épületen belül az arra járó 7 járatból csak egynek a menetrendje volt kint, ami másfél óra múlva indult. A megállóban megtalálható volt az összes többié, kivéve a benti és az az egy, amely alternatívát jelentett volna a bentire, így kénytelen kelletlen várnunk kellett, pedig a megállóban várakozókat mind megkérdeztük, hogy nem tudják véletlenül mikor jön az az ominózus busz, de senki nem tudta, még a másik busz vezetője sem.


Szóval röviden tömören valaki pont azt a buszmenetrendet tépte le és vitte el magával emlékbe, amelyből kiderült volna, hogy mikor jön a buszunk.

2011. november 21., hétfő

előítélet

Zavar, hogy a saját kollegáim rossz véleménnyel vannak a melegekről, nem tudják elfogadni őket, legalábbis ez jön le, nem tudom mit gondolnának rólam, ha tudnák.


Amikor ilyenekről beszélnek mostanában inkább már csak hallgatok, mert amikor próbáltam valamit győzködni rajtuk, akkor teljesen hatástalan volt. Majd valószínű újból közbe fogok szólni, ha ilyenekről beszélnek, de most nem érzem azt, hogy szeretnék konfrontálódni.

2011. november 19., szombat

blogolós

Olvasom itt is ott is, hogy milyen megbízhatatlan a freeblog, meg hogy mekkorát csalódott benne, meg satöbbi, és hogy akkor ő most jól itthagyja, elmegy másik szolgáltatóhoz, meg már nem is trendi itt írni a blogot.


Erre bennem az fogalmazódott meg, hogy ha már úgyis annyi nem trendi dolgot csinálok, akkor eggyel több vagy kevesebb már mit számít. Lehet amúgy nem vagyok annyira függő, mint azt elsőre gondolnám magamról, ha nem érzem azt, hogy ez a leállás adatvesztéssel mekkora egy borzadály esemény volt, de lehet csak azért nem érzem ezt akkora nagy valaminek, mert általában nem olvasom vissza saját magam, lusta vagyok én ahhoz, és emellett rinya helyett inkább vettem a fáradságot, és visszaraktam mindent amit tudtam, és az eredmény elégedettséggel tölt el.


Szóval szerintem aki most abbahagyja vagy elköltözik, az eleve ezt akarta, csak nem volt hozzá elég bátorsága, és most ez az alkalom adott neki egy jó apropót, egy indokot  és egy magyarázatot arra, hogy miért teszi meg.

2011. november 17., csütörtök

China Anne McClain - Dynamite

Csak nekem tűnik úgy, hogy sokkal komolyabb hangja van, mint amit kinéznél belőle ránézésre? Amúgy mit tippeltek hány éves?


2011. november 15., kedd

Éjfélkor Párizsban

Ma megnéztük Woody Allen legújabb filmjét, mely a címhez hűen Párizsban játszódik. Mondhatnám azt, hogy aki járt már Párizsban, az azért, aki meg nem az pedig azért nézze meg, de ez elég közhelyes. Azonban, ha jártál már ott, akkor sok olyan helyet láthatsz egyből a film elején, ami nosztalgikus hangulatba tud hozni.


A filmre végig jellemző egy humoros szemlélet, illetve egyféle romantika, amit maga Párizs áraszt magából. Főhősünk az író úgy véli, hogy Párizs maga volt a világ közepe a a '20-as években, és sóvárogva gondol vissza azokra az évekre, míg nem egy este... Úgy véli, hogy nem abban a korban él, ahol neki igazából kellene, ahol ő igazán jól érezné magát, a jelen nem az ő világa. Menyasszonyával közös programjai nem vonzzák őt, mondhatni tehernek érzi, a nő barátaival együtt. A Párizsban töltött idő alatt azonban megérti, hogy a múltra való nosztalgikus visszatekintés csupán addig tölti el az embert vággyal, amíg azt körüllengi a misztikus félhomály, és igazán élni csak a jelenben lehet.


A film igazán jó, nekem kifejezetten tetszett, de azért annak aki meg szeretné nézni ajánlom, hogy egy kicsit hozza magát képbe a 20. század első felének ismert művészeit illetően.


Éjfélkor Párizsban

2011. november 13., vasárnap

Még gyerek

Idén ősszel valamiért ellenállhatatlan vágyat érzek az iránt, hogy rugdossam a falevelet, főleg ha sok van belőle egy csomóban. Nem tudom miért érzem a késztetést magamban:) De olyan szintet öltött ez, hogy már a páromnak is feltűnt, és múltkor direkt kerülő útra vitt, hogy legyen hol falevelekben járkálnom:)


Változhat?

Megváltozhat-e egy ember csak azért mert valaki azt akarja tőle? Ha igen akkor az a változás valódi, vagy csak a külvilágnak szól? Ha csak a külvilágnak szól, akkor az nem hazugság? Elvárhatja-e tőlünk bárki azt, hogy hazugságban éljünk csak azért hogy neki vagy valakinek jobban tessünk?


Lehet nem kéne ennyit tévét néznem, ha ilyen kérdéseken kezdek el gondolkodni.


A válaszom az, hogy igen, az ember változhat, valamennyit változik is az évek alatt, de bizonyos alapdolgokban nem változik, és szerintem nem is elvárható tőle, hogy meghazudtolja saját magát. Nem várható el, hogy a nap 24 órájában másoknak tetsző képet fessünk magunkról, ha valójában nem vagyunk olyanok. Nem mondom azt, hogy öntörvényűnek kell lenni, és azt sem, hogy úgy kell hajlongani, mint nád a szélben, valahol a kettő között kell megtalálni saját utunk, nem szabad meghasonulni.


Ha valaki ennél bővebb, és magvas gondolatokat várt volna válasz gyanánt, az nem jó helyen keresgél, de ezekre a kérdésekre véleményem szerint belülről érkeznek a válaszok, és nem kívülről kell őket beszerezni.

2011. november 11., péntek

#946

Na azt hiszem a bejegyzések újra olvashatóak lettek, és a link fal is vissza lett állítva (csak nálam valamiért még nem látszik), a címkézést nem csináltam újra, majd azt is lehet. Nekem szerintem megvan az összes bejegyzésem, viszont vagy kétszáz hozzászólás hiányzik jelenleg, ahogy számoltam, kár.


Egyébként mivel ma van 11.11.11, ami így nem néz ki rosszul, ilyeneket kérdeztek tőlem, hogy mit szólok hozzá, mit álmodtam, mit szeretnék, ha valóra válna. Hát én nem készültem.


Update: na azt árulja el nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy eggyel több bejegyzésem van, mint kéne?

blogilda

Na azt hiszem a bejegyzések újra olvashatóak lettek, és a link fal is vissza lett állítva (csak nálam valamiért még nem látszik), a címkézést nem csináltam újra, majd azt is lehet. Nekem szerintem megvan az összes bejegyzésem, viszont vagy kétszáz hozzászólás hiányzik jelenleg, ahogy számoltam, kár.


Egyébként mivel ma van 11.11.11, ami így nem néz ki rosszul, ilyeneket kérdeztek tőlem, hogy mit szólok hozzá, mit álmodtam, mit szeretnék, ha valóra válna. Hát én nem készültem.


Update: na azt árulja el nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy eggyel több bejegyzésem van, mint kéne?


Update2: a számozott bejegyzéseimhez visszapakoltam már a kommenteket úgy, hogy lehessen látni az eredeti dátumát is, ez kb 6 bejegyzés a 67-ből, de a komment import nekem nem működik. Ha valakinek van jobb ötlete, mint a kézzel pakolok vissza minden kommentet, azt szívesen meghallgatom.


Update3: na azt hiszem mindent visszaraktam amit lehetett, kommentek (234 db, ha jól számoltam), címkék, ha netán valaki látna valahol valami duplázódást, elírt nevet, szóljon, javítom. Warum: nekem van egy olyan kommented a KOR bejegyzésben, amely nem teljes, kérlek nézd meg, és ha tudod mi volt még ott, akkor javítanám.Köszi

2011. november 8., kedd

#944

Az milyen már, hogy reggel a metró nem áll meg ott ahol leszállnék, délután meg a másik vonal nem megy végig, ezért olyan torlódottak a szerelvények, hogy 4-5 perc egy megálló?

Modern világunk

2011. november 6., vasárnap

Kor

Már megint öregebbnek néztek, mint ami vagyok, meglepődtek azon, hogy milyen kevés idő telt el azóta, hogy befejeztem a sulit. Azt mondták, hogy ne haragudjak meg, de idősebbnek gondoltak, amikor megmondtam a korom, amit azért kérdeztek meg, mert meglepődtek, hogy még néhány éve diák voltam.


Ilyenkor tényleg nincs miért megharagudnom rájuk, miért is tenném, és nem a harag az amit érzek ilyenkor, de nem mondom, hogy jól esik. Ki szereti azt, ha idősebbnek gondolják, mint ami, maximum a gyerekek.


Párom szokta ilyenkor mondani nekem, hogy ne törődjek vele, érett férfinek látnak, abba semmi rossz nincs, és lássuk be nem mond hülyeséget.

2011. november 5., szombat

2011. november 4., péntek

#940

Ettem ma humuszt, na nem a talajt, és azt hittem, hogy a desszert thai puding, mert én azt értettem, de kiderült, hogy tej puding, egyből jobban hittem benne, hogy az finom. Amúgy finom volt az egész ebéd.

2011. november 3., csütörtök

Szösszenetek

Csak úgy kérdezem, tudja már valaki, hogy mit jelent az IO?


Tudom volt már ez találgatás tárgya, de akkor nem lett közölve a megfejtés, de nem egy nagy ördöngösség rájönni igazából.


Egyébként a holnapi napon biztos nem fogok unatkozni, pedig hosszú műszakunk lesz, nem a szokásos pénteki.


Néha kicsit elgondolkodom azon, hogy szeretem-e azt amit csinálok, vagy sem, változó, van amikor idegesít, van amikor kifejezetten élvezem a pörgést, de egy biztos, hosszú, sőt rövid távon sem bír rávenni arra, hogy jobban tapossak azért, mert egyre több a munka, ha nem érzem azt, hogy segítséget kapok hozzá, ennek ellenére nem tudom félvállról venni a dolgot.

Titkok és szerelmek

Ha még emlékeztek rá, volt egy ilyen mexikói szappanopera, és most rátaláltam az ismétlésére. Annak ellenére, hogy tudom miről szól, meglehetősen sikeresen rabjává tett újra.


Idegesít, hogy soha senki nem hallgatja meg a másikat, amiből félreértések hada keletkezik, amire csak később, néha jóval később derül fény, és oldódik meg a félreértés.


A sztori röviden: egy paptanonc még a felszentelése előtt összejön az egyik cseléddel, mely együttlét gyümölcse főhősnőnk, aki árvaházban nőtt fel, és egy darabig senki sem tudja, hogy kik a szülei, pedig a szülők már gyerekkora óta keresik őt egymástól függetlenül. A véletlen úgy hozza, hogy ismerik is egymást, csak nem tudnak a titkaikról, amelyek sokkal hamarabb is kiderülhetnének, ha képesek lennének hallgatni és odafigyelni.


A sorozat legérdekesebb karaktere, és legjobb színészi alakítása Tamara, aki szépen csendesen, habár nem is annyira csendesen, megőrül. Szerintem igazán jó színésznek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen alakítást meggyőzően végigcsináljon valaki.

2011. november 2., szerda

#937

Nem annyira jó, amikor az ismerősöd "lecsapja" a kezedről valaki más, amikor az volt az előzetes terv, hogy egész úton beszélgetünk, ami végülis megvalósult, csak nem pont úgy, hiszen gyakorlatilag én leginkább csak hallgattam, ahogy beszélgetnek, mert a témában én nem voltam annyira érintett, mint ők, dehát ez van, amikor összetalálkozik két fan.

A hosszú hétvégéről

Az elmúlt négy nap nem telt éppen eseménytelenül. A program a szokásos volt, ami mindig is az évnek ezen szakában. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak egy pár órás röviden letudható temetőjárás, ugyanis három nap, három város, három sírkert. Ez a program így néz már ki legalább 10 éve. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még az, hogy kilátogattunk a temetőbe nekem csak olyan volt, mint egy kellemes, ugyan kicsit hosszú séta egy szép parkban. A váradi Rulikovszki temető régi része tényleg olyan, mint egy park, a bejáratnál a névadó, a 1848/49-es szabadságharc hőse, akit a helyiek nemzetiségtől függetlenül szinte szentként tisztelnek, sírhalma mindig a legjobban kivilágított, minden alkalommal ott ég a legtöbb gyertya. Szóval a programot ebben a temetőben kezdtük, itt több rokonunk, többek közt az apai nagyszüleim vannak eltemetve. Másnap a dédszüleimhez vittük ki a még élő gyerekeit, a nagybátyám és a nagynénim, akik 80 év körüli koruk ellenére olyan aktívak, hogy az már szinte irigylésre méltó, de azért elkél a segítség a sírok rendbetételéhez, amit édesanyámmal mi ketten jelentünk ilyenkor. Ez a program a távolság miatt egy egész napos elfoglaltságot jelent, habár a helyi szokásoknak megfelelően itt van a legtöbb munka is a sírokkal, ugyanis itt valamennyi sírt virágokkal tűzdelnek tele, hacsak nincs lefedve, így itt mi is ezt tettük, ami azért nem két perces munka. A harmadik napon kimentünk abba a temetőbe, ahol a másik két nagyszülőm és édesapám nyugszik, ez van a legközelebb, és itt tudunk a leghamarabb körbeérni.


Azért a hétvégének voltak kellemesebb részei is, habár a szőlő préselés nem feltétlenül az, de azért sikerült jó pár liter mustot készítenünk. A hétvégéből kimaradt az, hogy kicsit sétálgassunk Váradon, de valamennyire kárpótol a kihagyott élményért, hogy pénteken délután a párommal sétálgattunk Pesten, így aztán végülis minden volt ebben a négy napban.

2011. október 28., péntek

emberek

A minap egy ember a kenyérboltban dörmögött, és beszólt az eladónak, mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e zacskót, és nem adott neki automatikusan. Azt mondta a fazon a kérdésre: majd a hónom alatt rejtegetem, amit vettem.


Én úgy felkaptam a vizet bunkóságán se perc alatt, hogy csak na. Amúgy meg én meg úgy hogy ő is hallja, mert még ott pakolt mondtam az eladónak, hogy kösz, nem kérek zacskót, hogy hátha felfogja, hogy nem olyan természetes az, hogy mindenki akar zacskót, és az csak kedves, hogy megkérdezi, és nem tukmál rám "szemétnek valót". Egyébként nem hiszem, hogy felfogott volna bármit is abból.


Aztán ma meg hallottam, ahogy a pirosra váltott lámpánál egy autós lehúzott ablakkal hangosan káromkodik, azt nem tudtam eldönteni, hogy a lámpának mondja a magáét, amiért az átváltott, vagy annak aki előtte még átfért a zöldön, de nagyon és hangosan mondta a magáét.

2011. október 27., csütörtök

#934

Ma egy különleges helyen láttam élőben fontos embereket, és tetszett az egész dolog. Nem volt olyan nagyon különleges, de egyedi, és élmény.

2011. október 26., szerda

#933

Én vagyok a föld 4 619 222 607. lakosa egy kalkulátor szerint, amely azt is nyilvántartja, hogy mindjárt megszületik a föld 7 milliárdodik lakosa. A számláló  pár perce nagyjából két-három másodpercenként ugrott száz főt, ami azért elég durva, aztán lassult kicsit, de ha elképzelnénk, hogy ezek a babák mind egy hatalmas szülészeten egy helyen születnének, hát, azért én azt hiszem élvezném a pörgést:)


Te hanyadik lakosa vagy a földnek? Itt megnézheted, aztán írd meg nekem:)

2011. október 25., kedd

Étkezési szokások

Az étkezés egy társas elfoglaltság, mely nem az igazi egyedül. Kevésbé van kedve az embernek főzésre adni a fejét, ha csak magának készíti az ételt, és kevésbé akaródzik időben leülni az asztalhoz, és "normálisan" elfogyasztani az ételt. Én például amikor egyedül eszem, akkor általában folyamatosan halogatom a dolgot, és amikor eszem, akkor is inkább tévénézés közben teszem azt.


És ez hogy jutott eszembe? A párommal beszélgettünk róla.

2011. október 24., hétfő

Adók

Mivel lassan már a félszázat is meghaladja az adók száma hazánkban, viszont valószínű még nem vagyunk ezzel világrekorderek, eddig csak maximum azt sikerült elérnünk, hogy az embereknek még véletlenül se lássák át az adórendszerünket, ezért íme még néhány javaslat:







  • Élenjáróknak: hangadó

  • Gyászolóknak: hamvadó

  • Figyelmetleneknek: lankadó

  • Öngyilkosjelölteknek: feladó

  • Narkolepsziásoknak: szunnyadó

  • Alváshiányban szenvedőknek: fáradó

  • Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó

  • Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó

  • Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó

  • Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó

  • Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó

  • Kissé sem konzervatívoknak: haladó

  • Extrém stílust követőknek: sikkadó

  • Divatdiktátoroknak: mérvadó

  • Mosodai alkalmazottaknak: száradó

  • Szakmunkásoknak: szakadó

  • Örömlányoknak: lyukadó

  • Szégyenlősöknek: sápadó

  • Fagyizóknak: olvadó

  • Szomjasoknak: tikkadó

  • Horgászoknak: hal-adó

  • Szülő nőknek: életadó

  • Atomfizikusoknak: hasadó

  • Visszafogottaknak: mértékadó

  • Karosszérialakatosoknak: horpadó

  • Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó

  • Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó

  • Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó

  • Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó

  • Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó

  • Reumás betegeknek: zsibbadó

  • Pattanásos bőrűeknek: fakadó

  • Orvosoknak: hála-adó

  • Hívőknek: hálaadó

  • Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó

  • Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó

  • Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó

  • Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó

  • Tépőzár-készítőknek: tapadó

  • Rágógumizóknak: ragadó

  • Félősöknek: borzadó

  • Okosoknak: ötletadó

  • Tipp-mixelőknek: tippadó

  • Virágárusoknak: hervadó

  • Felelőknek: válaszadó

  • Ünnepélyes megnyitóknak: átadó

  • Tartozóknak: megadó

  • Kölcsönzőknek: visszaadó

  • Színházi öltöztetőknek: ráadó

  • Szerelmeseknek: odaadó

  • Nemmel válaszolóknak: tagadó

  • Közösséghez tartozóknak: tag-adó

  • Későn távozó vendégeknek: maradó

  • Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó

  • Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó

  • Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó

  • Kamaszoknak: lázadó

  • Betegeknek: láz-adó



Ha jól számoltam ez még 62.

Egyébként azt nem sikerült megtalálnom, hogy hol van a világon a legtöbbféle adó, ha valaki tudja, árulja el. Viszont találtam egy táblázatot, amely szerint nálunk a legmagasabb a jövedelem után fizetendő adók aránya a jövedelemhez mérten, és január elsejétől az áfakulcsunk is világelső lesz. Teszem hozzá a táblázat nem tökéletes, de valószínű azért nagyon messzire nem sikerülne letolni minket a trónról, akkor sem, ha hibátlan lenne.



2011. október 23., vasárnap

Menni kell tovább

Mindig menni kell tovább, nem szabad megállni, megrettenni az új kihívásoktól, nem kell tévedhetetlennek lenni, de sosem szabad feladni.


2011. október 22., szombat

Modern szemléletű játék

Mostanában újra játszani kezdtem a Sims-szel, mégpedig azért mert ki szerettem volna próbálni valamit.


Sok évvel ezelőtt az első Sims játékkal, ahogy játszottam, és építettem családom baráti körét, egyszer véletlenül a férj egy másik férfi iránt kezdett el szerelmet érezni, amit akkor nem engedtem tovább fejlődni, elvégre családos emberről volt szó, meg nem csak én játszottam a játékkal, így nem akartam semmi kínos helyzetet teremteni magamnak, meg kissé meg is ijedtem a szituációtól. De most évekkel később a legújabb Sims-szel kezdtem játszani kifejezetten azzal a szándékkal, hogy kipróbáljam, hogy mit enged meg a játék is mit nem. Hát jelentem a játék nem szab határt, simán engedi, hogy két azonos nemű sims egymásba szeressen, eljegyezze egymást és össze is házasodjon, sőt ahogy a játék nevezi lehetőség van az etyepetyére is. Azt még nem tudom, hogy engedi-e majd, hogy gyerekük legyen, mert nem tudom, hogy ebben a játékban örökbefogadás van-e vagy csak terhességből születhet gyermek.


Az azonban leszögezhetem, hogy a játékot nevezhetjük modern gondolkodásúnak, felvilágosultnak, vagy meleg-barátnak is, kinek melyik elnevezés szimpatikusabb.

Felfedezést tettem

Most fedeztem fel, hogy van olyan ország a világon, ahol az én születésnapom nemzeti ünnep. Mondjuk nem azért, amiért megszülettem, és nem azóta, amióta megszülettem, de akkor is, van olyan ország, ahol egy nemzeti ünnepre esik a szülinapom, tehát biztos, hogy szabadnapom lenne a születésnapomon.

Rokonok

Egyre kevésbé zavaró az, amikor a tesóm finoman de mégiscsak következetesen elhárítja azt, hogy lássam a lakásukat. Most is például azzal, hogy ha csak azért mennék be holnap a városba, hogy felpróbáljam azt amit kértem, akkor nem szükséges, mert a feleségének jó a szemmértéke, és tuti jó rám. Így holnap nem megyek hozzájuk, majd hétfőn megkapom valahol, de kétlem, hogy náluk. Pedig múltkor, amikor együtt jöttünk vissza otthonról, azt hittem, megtört a "jég", mert a felesége mondta, hogy ha sokat kése a vonat, és lekésném a csatlakozásom, akkor menjek hozzájuk és aludjak náluk.


Ennek és a hasonló eseményeknek a tükrében nem érzem magamban az ingert, hogy megosszam velük melegségem, sőt az életem egyéb dolgait is csak mértékkel.

2011. október 19., szerda

Akkor most hogy kell mondani?

Eddig, ha egy Burger Kingbe bemenvén véletlenül vopert kértél, akkor kijavították az eladók, hogy vápör, na erre, most hogy ünnepeljük, hogy már 20 éve lehet kapni nálunk a reklámban sikerült voperként kimondani. Na akkor most melyik az igazi?

2011. október 17., hétfő

Amikor kutya voltam

Ma este a tökéletes esti programom az volt, hogy utaztam, és amikor én utazom, ugye azt már mindenki tudja nem szokott feltétlenül eseménytelenül telni. Hát ma sem volt éppen unalmas, mert eleve a szokásosnál több csomaggal indultam, amit egy házaspár meg is jegyzett, hogy "egyes fiatalok manapság mennyi csomaggal járnak". Szóval megállapítottam, hogy ezek szerint fiatal vagyok, ami tök jó érzés:).


Na de hogy az elején kezdjem, a vonat kis kerülőt tett, megnéztük Zuglót minden irányból a körvasúton, sötétben, így nem sokat láttam belőle ezúttal sem, habár nem is lettem volna rá kíváncsi, mert ezért 15 perccel hosszabb volt a menetidő a szokásosnál. Na de a Keletiből a Nyugatiba minden csatlakozás egyből jött módon jutottam át, így éppen odaértem mire indulnia kellett volna a vonatomnak, de ki volt írva, hogy 10 percet késik, így ráérősen szálltam fel, de aztán pár perc múlva le, mivel bemondták, hogy 20 perc késéssel fog indulni, és akkor már nem érek haza hamarabb, mintha busszal jönnék, így átjöttem a buszhoz. A buszvégen olyan érintőképernyős automaták vannak, amiből jegyet kell venni. Meg is tettem, majd mentem a buszhoz, és ekkor hangzott el az az ominózus mondat, mely szerint fiatal vagyok! Aztán jött a buszsofőr, akiről előtte azt hittem, hogy valami munkás, aki most tart haza, és elkezdhettünk felszállni. Én voltam az első, adom a jegyet, melyet elkezd nézni, rám néz, vissza, és csak nem tépi le a saját részét, majd megszólal: Maga kutya? Nézek rá értetlenül, hogy mi van? Erre mondja, hogy ide van írva, nézze, és mutatja a jegyem. Hát igen, sikerült magamnak kutyajegyet vennem, ami fel sem tűnt, mert a célállomás, és az összeg is stimmelt, csak a Budapest bérlet helyett sikerült benyomnom azt, hogy kutyajegy, mert a két gomb egymás mellett van, és nem azt érzékelte, amit én gondoltam, hogy megnyomtam, hanem a másikat, csak nem tűnt fel, mivel minden egyéb stimmelt.


Hát így történt, hogy kutya lettem.

2011. október 16., vasárnap

formatervezés

Manapság már annyi mindent kitalálnak, és egyedire szabnak, hogy megfeleljen a különböző ízlésű embereknek. Ha ez így van, akkor hogy lehet az, hogy még nem dolgoztak ki olyan wc csésze formát, amelyet kifejezetten férfiaknak gyártanának?


Persze lehet csak azért akadok fenn ezen, mert elég magas vagyok, így ebből adódóan nagyobb a távolság a térdem, és a csípőm között is, és problémám is ebből adódik, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak túl nagy a fenekem, vagy csak nem tudok normálisan ráülni a wc-re, de mindenesetre nekem probléma tud lenni időnként, hogy a csésze eleje túl közel van és hozzáérek olyan részemmel is, amivel nem kellene, ami szerintem elkerülhető lenne egy kis formatervezéssel.

2011. október 14., péntek

#923

Ma több egymás társaságában lévő srácra gondoltam úgy délben, hogy ezek lehet, hogy egy párt alkotnak, de ha nem is, akkor is tuti melegek. Aztán lehet, hogy nem is. Nem szoktam ilyen szemmel nézni másokra, általában nem latolgatom a dolgot, de ma talán azért mert sorba kellett állni, és hosszú percekig ráértem bambulni, mivel egyedül voltam, így efféle felfedezéseket tettem, habár ezek a sok perces várakozásból maximum néhány másodpercig kötöttek le.


Egyébként tök jól esett volna, ha akkor ott van a párom, mert amúgy pocsék hangulatban fejeztem be a délelőttöt. Van olyan, amikor nehezen viselem el azt, hogy folyamatosan konzultálnak velem, és a saját munkámmal úgy érzem nem haladok,  a mai is egy ilyen nap volt.

2011. október 13., csütörtök

Alaposan

A rongyot jó alaposan ki kell rázni. Hányszor is?


Hetty néni szerint háromszor.

2011. október 9., vasárnap

yahoo kampány

Egy ideje időnként ezek a kis YAHOO-t népszerűsítő reklámok jönnek fel, amikor bejelentkezek a mailboxomba:


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


 



 


Nektek melyik tetszik, és miért?

Társadalmi lenyomat 2

Néhány hete szüretelni voltunk, ami igazán szórakoztató elfoglaltság, de ugyanakkor érdekes képet kaptam a mai vidéki, mezőgazdász társadalomról. Mi mint a szőlős gazda vendégei voltunk, és segítettünk, amit akár úgy is jellemezhetnék, hogy a nemesség, aki egy nap erejéig leereszkedett a pórnéphez segíteni, és felügyelni azok munkáját. Aztán voltak a család azon ismerősei, akik már valószínű pénzt is kaptak a munkájukért, ők olyanok voltak, mint a bérmunkások, és voltak olyanok is, akik egyértelműen csak a szüret kapcsán kerülnek kapcsolatba a szőlősgazdával, őket úgy jellemezném, hogy a röghöz kötött jobbágy, amely csak egy fokkal jobb, mint a rabszolga.


Ezen felosztásnak egész nap érzékelhető jelei voltak, az, hogy munka közben milyen módon beszéltek az embereke egymással, hogyan szólt hozzá a gazda a munkáshoz. Érezhető volt egyfajta fölényesség, lekezelő magatartás, mely minden mondatban megfigyelhető volt. Egy kérem, egy köszönöm nem hangzott el, csak a szidás, az utasítás, mely olyannyira megszokott volt már a munkások körében, hogy amikor mi kérésként fogalmaztunk meg valamit, arra nem is reagáltak. Az étkezéseknél külön, csoportokban ültünk le, és habár ugyanazt kaptuk, a mi kajánk nagyobb választékú volt, mint az övéké. Az egyenrangúságnak nyoma sem volt. Olyan volt, mintha vissza mentünk volna vagy száz évet az időben.

2011. október 8., szombat

Társadalmi lenyomat

Megnéztem a Glee harmadik évadának első három részét, és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire idegesítő karakterek vannak benne, melyek habár nyilván nagyon élesen kikarikírozva, de mégis valamennyire az amerikai társadalmat reprodukálják, az amerikai középiskolás világot, ami aztán persze befolyásolja az egész későbbi életüket az embereknek. Roppant feltűnő, és külső jeleket is magukon viselő klikkek vannak:



  • a focisták: mindenük a sport, és azt gondolják mindenek felett állnak, mert ők az iskola sztárjai. Izmuk van bőven, eszük annál kevesebb. Az erőszakot, az erőszakos megoldásokat képviselik. Persze vannak köztük jó tanulók is, így a későbbiekben két csoport tagjai lesznek: a munkás osztály tanulatlan és sikertelen tagjai illetve az elit szépfiúi.

  • a pompom lányok: a focisták lány megfelelői. Vezetőjük maga a tökély, de a többség szintén munkásként végzi, csak néhányan lesznek gazdag feleségek.

  • az okosak: népszerűségük valahol mélyen kullog, mindenük a tanulás, hisz tudósnak készülnek. Általában nem a szépség jut róluk eszünkbe.

  • a különcök: ők azok akik lázadnak, minden ellen, nekik semmi sem jó, utálják az egész világot, és nem érdekli őket semmi, nincs jövőképük, nincs semmijük.

  • a művészek: sztárok akarnak lenni, és azt hiszik magukról, hogy ők tökéletesek, viselkedésük is ezt sugallja. ők a sportolók kedvenc célpontjai, mert ők azok, akik megmutatják érzelmeiket is, amit az első két kategória tagjai el sem tudnak képzelni.

  • Senkik, szürke egerek: ők azok, akiket észre se vesznek mások, akik nincsenek rajta a népszerűségi térképen, sem a népszerűtlenségin.


Ez az amerikai modell, mely egy vágyott társadalomnak tűnik. Tényleg az? Nem hiszem. Amerika az a társadalom, ahol a saját magad boldogulása érdekében el kell taposs másokat, az Egyesült Államok egy individualista társadalom, melyben, ha elég törtető vagy akár te is sikeres lehetsz. Ha van egy kis eszed, akkor előre tudsz jutni, hiszen, nagyon sok ott a tanulatlan ember. Nem jó az iskola rendszerük sem, hiszen köztudottan gyenge a képzésük, attól a néhány híres egyetemtől eltekintve, amely hírét legalább annyira köszönheti a médiának, mint a mögötte álló tudásnak, és amely egyben kevesek kiváltsága is, de azért sem jó az iskola rendszerük, mert hagyják, hogy ilyen csoportok, klikkek alakuljanak ki, hagyják, hogy státuszszimbólumokat, és "hatalmi jeleket" viseljenek.


Azt halljuk, hogy jelenleg forradalmi újításokat vezetnek be nálunk, melyekre nincs példa sehol, nem tankönyvszerű, mégis én vélek hasonlóságot felfedezni az amerikai társadalom, és az itthoni változások iránya között. Gondolok itt arra, hogy az oktatási rendszerünk az irányba változhat, hogy bizonyos szakmák csak kevesek kiváltsága lehet, pont azon szakmáról van szó, ahol az ember magasabb jövedelemben reménykedhet, ezzel erősítve a társadalmi megosztottságot, nehezítve a kitörés lehetőségét. Jelenlegi változások az irányba mutatnak, hogy a folyamatosan hangoztatott kijelentés, mely szerint túl sok a diplomás megoldódni látszik. Hogy jó ez nekünk? Nem gondolom. Nem lehet persze mindenki diplomás, de az alap műveltség a józan paraszti ész azért elvárás kellene legyen. Mivel a kétkezi munkában nem épp a versenyképes kategóriába tartozunk, hiszen túl drága munkaerőnek számítunk, lehetünk bármennyire mezőgazdasági ország, akkor sem fognak soha az életben a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak felvenni és folyamatosan foglalkoztatni több millió máshoz nem értő embert, hiszen arra már legalább 100 éve nem alkalmas ez az iparág. Jövőnk igenis a tudásbázisú társadalmak jövője, az ahol a tudásunkkal, és nem a két kezünk munkájával tudunk érvényesülni, melyhez viszont tudás kell, azaz jó iskolarendszer, és sok diplomás, illetve magasan képzett, jó szakmunkás. Miért ez a jövőnk? Azért, mert országunk szegény ásványkincsekben, így azon iparágakban lehetünk csak versenyképesek, melynek kevés alapanyag igénye van, vagy eleve szolgáltatásokon alapul.


Szóval nem megoldás, és nem is lehetőség a nép tudatlanságban tartása, hiszen akármennyi utcánk és wc-nk van, azért mégsincs 10 millió, de még egy millió utcaseprőre, és wc-s nénire sem szükségünk, habár természetesen ők is hasznos és fontos részei a társadalomnak.

2011. október 6., csütörtök

beszélgetünk

Bontom ki a tortillat a csomagolásból, és amikor megláttam hogy néz ki megállapítottam róla:
-Komolyan, ez olyan mint egy pénisz!
A párom csodálkozva húzta fel a szemöldökét:
-Nem vagy te egy kissé szexmániás? - kérdezte hűvösen.
-Neem.


Elkezdem enni, és ahogy kicsit jobban kibontom, megkérdezi:


- Mi az a folt ott? Megégett? Vagy a nemibetegség első tünetei? Látva az arckifejezésem hozzátette: Jó étvágyat:)


Majd a vége felé megállapítom:
- Folyik belőle a lé.
- Igen, a péniszek már csak ilyenek.

2011. október 5., szerda

üveglógica

A túráztam sorozat 4 napja valójában nem ért ott véget, hogy a sóbányát meglátogattuk. A tábor hivatalos záróünnepsége is azon a napon volt. A szokásos mindenkit megdicsérünk és kitüntetünk nagy plénum előtt rész után jött a szintén szokásos tombola sorsolás, mely a szokásostól eltérően ez egy maratoni húzás volt. Nagyjából két óra számhúzás után, amikor már tele volt az asztal az át nem vett ajándékokkal úgy gondolta a főszervező, hogy akkor szünetet tartunk. Na de ne szaladjak ennyire előre. Kezdjem ott, hogy úgy kezdődött a tombola húzás, hogy a főszervező, és egy személyben mindent intéző és más oda nem engedő konferanszié bejelentette, hogy pár perc technikai szünet, ugyanis nincsenek még itt a tombolaszámok. Aztán azok megérkeztek, és elkezdődött a húzás. Az előtte megtartott zárórendezvényből tudtuk, hogy összesen nagyjából ezren vagyunk, és szokásoknak megfelelően ezúttal is a regisztrációs sorszámunk lesz a tombola számunk. Szóval elkezdődött a húzás, és sorra húztak 1000 feletti sorszámot, mert azt is benne hagyták, és konferansziénk rendületlenül bemondta és ismételgette azokat, hátha véletlenül megérkezik az a nemlétező nyertes is. Szóval így telt el kb két óra, és már szinte üres lett a nézőtér, és akik mégis ott voltak azok is mindenféléről beszélgettek, és alig figyeltek. Ekkor látva az érdektelenséget, és a számhúzó gyerekek unottságát, valamint azt, hogy a számhúzó gyerekek közt már huszonévesek is vannak, bejelentette, hogy most abbahagyjuk a sorsolást, és akkor átadjuk az ajándékokat a kisgyerekeknek, akik számokat húztak. Azonban, hogy a tombola élmény teljes legyen számukra is a kisgyerekeknek kiosztottak egy tombolaszámot és elkezdtek újra húzni, ezúttal a nagyok húztak. Néhány részlet, hogy világos legyen, hogy ekkor miért mondták egyre többen azt, hogy hihetetlen ami itt folyik, és ez lassan rosszabb, mint egy kabaré jelenet. A gyerekek, akik korábban húztak javarészt még nem tudtak olvasni, és a tombolájukon számok voltak, amiket természetesen nem ismertek fel, így úgy zajlott a húzás, hogy kihúztak egy számot, majd bemondták, és utána valaki végignézte az összes kezét nyújtó gyereket és kiválasztotta közülük azt aki a felolvasott számot szorongatta, már ha volt ilyen, mert ezúttal is előfordult, hogy nem volt kiosztva a kihúzott sorszám. Majd amikor kissé kaotikusan, de azért sikeresen minden gyereknek odaadni az ajándékot visszatértünk a felnőttek tombolájához, és folytattuk a húzást. Közben már a felolvasó is nagyon unta már az egészet, így olyan pontos ajándékleírásokat kaptunk, mint vagy 10% kedvezményre jogosító vagy 10 lej összegű ajándékutalvány, hogy melyik, mondja meg a nyertes, vagy piros csomagolásban lévő valami, vagy egyszer autósnak máskor autónak nevezett ajándékcsomag vagy például az általam megnyert nyeremény, ami pontos  leírása az volt, hogy üveglógica, de a baseball sapka helyett is az összes fejfedő elnevezést sikerült felsorolnia, a legkevésbé odaillőt is felsorolva. Nagyjából még újabb másfél óra eltelt, mire elfogytak az ajándékok, de azért azt hozzá kell tenni, hogy nem azért tartott ilyen sokáig, mert olyan rengeteg volt az ajándék, habár nem volt kevés.


Egyébként szerintetek mi az üveglógica? Nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy mi lehet ez, szóval amikor visszaértem vele mindenki azt nézegette, hogy mi is az igazából.