2010. november 30., kedd

#560

Ma nem siettethettem semmit, reggel a vonat az orrom előtt ment el, a következő 10 percet késet, a pizza szelet amit venni akartam kettővel előttem fogyott el, újabb 10 percet várhattam, hogy kapjak, ezek után már meg sem lepett, hogy a metró is az orrom előtt ment el. Délre már el is felejtettem ezt, így újfent bosszankodtam, amikor fél órát legalább várnom kellet, mire sikerült elintéznem, ami amúgy max. 5 perc kellett volna legyen.

Egyébként most valami különleges bérletet sikerült vennem, mert van rajta valami vonalkód, vagy mi az oldalán, ami szélesebbé teszi, mint a régebbiek, és nem is fér bele a tokomba, de legalább azt megtudtam, hogy azt ha letépni nem is szabad, de be lehet hajtani. Ti találkoztatok már ilyennel?

2010. november 29., hétfő

akár a reptéren

Ma volt egy kis elintézni valóm az egyik NYF-nél, és teljesen ledöbbentem amikor belépve az ajtón egy sor végére álltam be, mert a sor másik végén egy detektoron kellett áthaladni, hogy egyáltalán be tudjak jutni az épületbe, és el tudjam intézni amit kell. Akár a reptéren, itt is minden fémet és az összes táskánkat egy kosárba kellett rakni, amit átvilágítottak, miközben nekünk át kellett sétálni a kapun. Én még ilyet nem láttam egy hivatalban sem, és ráadásul ez azért nem is egy olyan hivatal, ahol szükségesnek érezném ezt a szintű védelmet. Aztán bent már segítőkészek, de tényleg nem értem minek szól ez a szigor, lehet csak a környéknek?

megállapítást nyert

Ma a munkahelyen megállapították, hogy az emberi hülyeség az, amivel engem ki lehet hozni a sodromból, pedig amúgy nyugodt természet vagyok.


Tény, hogy nehezen viselem, ha valaki amellett, hogy nem tudja, mit csinál, akár csupán azért, mert még olyat nem csinált, személyes sértésnek veszi, ha magyaráz neki az ember.  És támadólag lép fel, ezzel álcázva a tudatlanságot, de azt úgy nem lehet álcázni, hogy úgy hívsz fel valakit, hogy van itt ez, és ez nem jó, csinálj valamit, és ha visszakérdez, hogy mégis mi az az ez, ami ott van, akkor csak annyit tudsz válaszolni, hogy hát ez.

2010. november 26., péntek

mellé nyúltam

A minap a reggeli rohanásban nem ittam otthon, és mire beértem a városba már nagyon szomjas voltam, ezért betértem egy kisebb abc-be, ahol elsőre körbejárva meg sem találtam az ásványvizeket, csak bort, de az ugye reggel munka előtt, és fogászat előtt nem annyira célszerű választás, meghát az is furcsán venné ki magát, ha az utcán nekiállok bort kortyolgatni, arról nem is beszélve, hogy azt valahogy ki kellene nyitni. Szóval elvetettem a bor megvásárlása ötletet, és újra körbejártam, amikor felfedeztem, hogy egyébként van egy kis átjáró, és a túloldalán találhatóak az üdítők, ásványvizek. Be is mentem, körbenéztem, hol vannak a fél literes ásványvizek, meg is találtam őket a hűtőben, mert ugye amikor kint 3-4 fok van, akkor az ember mi másra vágyna, mint egy kis jeges ásványvízre, és elkezdtem válogatni. Végre találtam egyet, ami szimpatikus volt, gyorsan ki is vettem irány a kassza, kifizettem, ki a boltból, rohanás tovább, de közben kibontottam, és elkezdtem kortyolni. Ahogy az első korty a számba került, rájöttem, hogy én nem is ilyet akartam venni, és ez nem is ízlik. Sikerült egy savmentes ásványvizet kiválasztanom, melynek konkrétan olyan íze volt, mint az itthoni csapvíznek, melyet ha lehet senki nem iszik meg, mert olyan rossz íze van. Igaz egyszer már megnézték a minőségét, és azt mondták, hogy ilyen jó minőségű vizet még nem is láttak, a szépséghibája csak annyi a dolognak, hogy ettől még nem finom biztos a szennyeződések adják neki a jó ízt. Na szóval a lényeg ami a lényeg: sikeresen megvettem egy palack csapvizet, ami nem is ízlett, és csak azért ittam belőle, mert szomjas voltam.

Zakuszka

A találóskérdés megfejtése után itt van a recept is:


- 5 kg padlizsán
- 5 kg paradicsom paprika (kanadai húsos)
- 2 kg vöröshagyma
- 1 l olaj
- 1 l főtt paradicsom



ezt az adagot lehet felezni is.


A padlizsánt megsütjük, majd megtisztítjuk. A hagymát, paprikát megdarálva az olajon megpároljuk. Minden hozzávalót összekeverünk, ízlés szerint megsózzuk, lehet 1 kávéskanál vegetát is tenni bele. Az egészet rotyogásig főzzük, majd lassú tűzön kicsit sűrítjük, ha szükséges. Üvegekbe rakva késhegynyi tartósítót teszünk a tetejére (ha van, akkor aszpirinport).

2010. november 25., csütörtök

lassan jön a karácsony

Lassan kezd karácsonyra váró hangulatom lenni, ami eddig még hiányzott. Az utcák díszkivilágítása, és a kirakatok (márha megcsinálják) díszítése nekem rendszerint tetszik, viszont ami nem, az az, hogy Mikulás után is tele van a város, a tévé, és a reklámok Mikulásokkal/Télapókkal, holott nálunk Mikulás után már semmi keresnivalójuk, a karácsonyhoz nem a Mikulás, hanem Jézuska, vagy Angyalka tartozik.

A paradicsom felfedezése

Vangelistől ez az általam legjobban ismert és legkedveltebb szám. Olyan, amelybe fél pillanat alatt bele lehet feledkezni, amelyben van egy katarzis, mely szám hallgatása közben érzem, ahogy árad az energia, ahogy fokozódik az egész, és majd kitör. Nagyon felemelő lehet egy nagy kórusban egy ilyet elénekelni.


Az itt szereplő verzió egy speciális, hosszabb változat:








Találóskérdés

Egy szerintem finom étel hozzávalói:


- vinette


- gogosár


- hagyma


- olaj


- paradicsom


Mi az amit konyhai ténykedésünk végén a borkánba tehetünk?:)


Kedves Gia és H.K. kérlek ne egyből közöljétek a megfejtést, ha lehet:) Köszi


 

2010. november 24., szerda

#552

Az ember gyermeke bárhol jól tudja magát érezni, mi páciensek, akik tegnap délután a fogászaton vártunk például nagyon vidámak voltunk, hangosan beszélgettünk és nevetgéltünk, a rendelőben meg is állapították, hogy milyen jó a hangulat odakint:) Tényleg jó volt a hangulat, volt aki márcsak szolidaritásból üldögélt kint, mert már túl volt a dolgon.

Vannak olyan helyek a világon, ahol az az érzése az embernek, hogy ott egyszerűen nem érhetnek el a gondok, ott csak gondtalanul és boldogan lehet élni, mint mondjuk egy ilyen helyen:

Szamoa

2010. november 20., szombat

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Nem annyira tudnám pontosan megnevezni melyik az a könyv, egy AC krimi az biztos, amely megváltoztatta valamiről alkotott véleményem. Nem tudom miért vettem rá magam, és kezdtem el olvasni, én aki nem szerettem olvasni, kifejezetten utáltam is a suliban a kötelező olvasmányokat, és mindig olyan nyögvenyelősen is haladtam velük, szóval nem tudom miért kezdtem el olvasni krimit, de annyi biztos, hogy azzal, hogy egyet elolvastam megjött hozzá a kedvem, és már nem utálok olvasni:)


Van még egy könyv, amiről már korábban írtam egy posztot is, ami pedig mindezt azzal egészítette ki, hogy rájöttem, hogy a szépirodalmi művek is lehetnek számomra is érdekesek:)

2010. november 19., péntek

Amikor csak a lényegről maradsz le

Olyan bosszantó tud lenni az, amikor arról maradsz le, amit annyira vársz, amire ki vagy hegyezve, így történt az alábbi videón látható reggeli műsorban is:









Egyébként pont ma kaptam egy kérdőívet az fb-ről, melynek kapcsán eszembe jutott, hogy én amit meg szeretnék osztani másokkal azt nem ott teszem, hanem itt, eszembe se jut, hogy ott is lehetne, na mindegy.

fonák

Azt mondják, hogy ha fonákul veszel fel magadra valamit véletlenül, akkor az szerencsét hoz. Hát én ma délben fedeztem fel, hogy az egyik ruhadarabom fonákul van rajtam, de még a szerencsét nem fedeztem fel a napomban. Ha ez a nap a szerencsémnek köszönhetően volt ilyen, akkor inkább nem is szeretném tudni milyen lett volna, ha nem veszem fonákul a ruhát magamra.

2010. november 18., csütörtök

jupijájé

Kérdezem tesómat, hogy itt lesztek a hétvégén, mert lehet járok felétek, és akkor bevinném, amit küldött anyu. Erre nagy hímezés és hámozás közepette nagy nehezen csak kinyögi, hogy inkább majd jövő héten találkozzunk ne a hétvégén. Igaz előtte már mondta azt is, hogy egyébként otthon lesznek.


Ez olyan dolog, amit jobb nem túlzottan mélyen elemezni, nagyjából annyi van csupán mögötte, hogy a friss házasok csak a hét felében vannak egy városban, és ezt ki akarják használni. Na de akkor is, mi lett volna, ha összefutunk, max egy fél órára, odaadom amit hoztam és kész? Nem akartam én velük ebédelni vagy náluk tölteni a délutánt, és azt se mondtam biztosra, hogy feléjük járok.

2010. november 17., szerda

A muzsika aranykora

A fenti címmel most egy koncertsorozat indult, melynek múlt pénteki darabját volt szerencsénk meghallgatni. Ez egy komolyzenei sorozat, mely keretében ezúttal Händeltől hallgattuk meg az Aci, Galatea e Polifemo-t. A mű a görög mitológián alapszik Galatea, aki egy Néréisz, tengeri nimfa, a nő, akinek a szerelméért harcol Aci, a görög ifjú és Polifemo az egyszemű óriás. Az óriás a történet végére legyőzi az ifjút, akit szerelme folyóvá változtat, így találnak ismét egymásra a tengerben. Händel 1708-ban Nápolyban komponálta ezt a művet, melyet újra feldolgozott később Angliában is, akkor már angol nyelven, mely változata ismertebb.


A darabban 3 szereplő van, két férfi és egy nő, mivel azonban a görög ifjú szerepét eredetileg kasztrált férfi számára írta Händel, és az szoprán, és manapság nagyon kevesen tudnak a férfiak közül így énekelni (és azok sem kasztráltak már), így a mostani előadásban is nő énekelte Aci szerepét, ami nekem mindig kicsit furcsa. Az egész előadás tetszett, lekötött, igaz közben szinte végig a szövegkönyvet bújtam, mert hol előre olvastam magyarul, hol pedig azt figyeltem, hogy éppen mit énekelnek olaszul.


Az előadás a Nádor teremben volt, és a szünetben egy-egy színházzal ellentétben itt közvetlen közelről találkozhattunk a fellépőkkel (zenekar és énekesek), kisebb is, mint egy színház, így családiasabb volt a hangulat is, ami egyáltalán nem baj:)


Végezetül egy kis ízelítő, na mondjuk mi nem ilyen formában láttuk, de a végén van egy rész, ahol 3-man együtt énekelnek, és az nekem tetszik, ezért tettem be ezt:








Dalolunk

Szóval az van, hogy le kéne ülnöm és megfogalmazni, amiket írni akarok, de este már mindig fáradt vagyok belekezdeni, így csak halogatom. Azért, hogy ne maradjon bejegyzés nélkül a kedves olvasóközönség:D most megint beteszek egy dalt a lemezről.


Ezt szerinte már mindenki hallotta:









Westlife: ők írek, a dal pedig a fiúcsapatok fénykorából van:)


A végére pedig egy találóskérdés:


Miből van a következő idézet:


see on tee
nad rändavad nii päevast päeva


Ja és nem ér egyből a guglihoz szaladni segítségért!!!


 

2010. november 15., hétfő

keresem a szavakat

Az fb-n akadtam össze azzal a hírrel, hogy mostanában lesz az Eurovíziós dalfesztivál Junior változata, és ha már ezt felfedeztem belehallgattam a számokba, hát... szóval... nem is tudom mit mondjak rá, hozzájuk képest a mi Megasztáros Annácskánk amatőr.


Igazából én ilyet nem rendeznék, ezek még annyira gyerekek, mondjuk a dalok is ennek megfelelőek, de akkor is, az egész olyan, mint egy általános iskolás ki mit tud, csak profi stábbal és színpadtechnológiával a háttérben. Azért az tetszik, hogy ezek a 10 évesek még nem akarnak mind angolul énekelni. Azért megjegyzem egyértelműen nem én vagyok ennek az egésznek a célcsoportja, nyilván ezért sem tudom értékelni megfelelően. Túl öreg vagyok én már ehhez:)

Here with me

Van nekünk otthon egy lemezünk, amit még évekkel ezelőtt én hoztam Hollandiából, az a neve, hogy Beautiful, és két cd tartalmaz romantikus és szerelmes számokat, íme az egyik közülük, melyet egy nálunk talán kevésbé ismert angol énekesnő Dido énekel:








2010. november 13., szombat

Hakuna matata

Annyit jelent, hogy szép az élet itt lent,...hol az élet az úr.








Azt tudtátok, hogy...

Tegnap este felfedeztem, hogy olaszul az, hogy io azt jelenti, hogy én.


Mondhatnám, hogy azért vagyok Io, mert az azt jelenti, hogy én, de mivel erről csak tegnap hallottam, így elég kevéssé hihető, hogy ezért hívom így magam már lassan egy éve.:)


Aztán van Io, mint görög mitológiai személy is, amire pedig Kedves hívta fel a figyelmem.


Na meg ugye vagy egy hold is aminek az a neve, hogy Io, erről már tudtam magamtól is legalább valamivel én is tisztában vagyok:D.

Kérdés

Azt mesélje már el nekem valaki, hogy miért mindig Erdélyhez kötik a vámpírok mellett a vérfarkasokat, a varázslókat, boszikat, és minden misztikus lényt? Egyik hozza magával a másikat?


Mondjuk az igaz, hogy ott van farkas és medve is, meg fenyvesek, nagy hegyek és kastélyok és várromok.

Hogyan tanítsuk gyermekeink?

Hogyan tanítsuk gyermekeink című rovatunk következik:


Ma reggel a vonaton, nagyjából 4 perccel az indulás előtt végigvonult egy nő, nyomában két kisebb gyerekkel, aki hangosan a következőket mondta minden egyes fülke előtt:
-Itt is egy köcsög...itt is egy köcsög... itt is egy köcsög.


Pedig nem is kerámiavásáron voltunk, csupán nem tudtuk, hogy érkezni fog, és volt bátorsága  minden egyes fülkébe beülni valakinek, akár több valakinek is. Ezt nyilván zokon vette, hogy nem tartottak fenn számukra egy üres fülkét. Mondjuk, ha ezek után visszasomfordált volna megkérdezni, hogy beülhetnek-e, biztos elzavartam volna őket, hogy akkor legyen oka is köcsögnek nevezni, de valószínűleg találtak egy üres fülkét.

2010. november 11., csütörtök

wáááá!!!!

Ismeritek azt a viccet, amelyben a szőke nő fülében az szól, hogy kilégzés, belégzés?


Hát azt kell mondjam, hogy ez nem is annyira áll távol a valóságtól.


Ma valahogy minden be volt lassulva, amitől már egyébként is a falat vakartuk kínunkba, és ezt az egészet tetézte ő szőkesége, aki reggel összeveszett valakivel a telefonba, és ezért egész nap csapkodott, és kétpercenként megkérdezte ugyanazt felváltva mindig mástól, egyszerűen akkor nem lett volna ilyen fárasztó a munka, ha azt mi csináljuk meg. Egy adott ponton túl már nem bírtam ki, hogy ne kezdjek el röhögni, egyszerűen nem tudtam megállni, komolyan, ha a hülyeség fájna...


Csak hogy illusztráljam miről is beszélek: ha valaki úgy írja le, hogy mit kell csináljon, hogy jobb egérgombbal kattintok, és ha véletlenül nincs jobb egérgomb, akkor nem tudom megoldani a feladatot, akkor az vajon milyen szinten fedezi fel a feladata értelmét, és összefüggéseit???


 

2010. november 9., kedd

Szilikon csoda

Ma a metrót egy igazi pláza cicával együtt vártuk. Tudjátok, az a típus, aki csiniruciba van öltözve, szőkére festve, a szája feltöltve úgy, hogy csak csücsöríteni tud, a szeme úgy kihúzva, mintha színpadra készülne, a melle meg úgy megcsinálva, hogy prém felső alatt amikor elment mellettem, én a kiskutyát, vagy a gyereket kerestem, de aztán rájöttem, hogy az csak a melle. Aztán megállt a metró, és ő elkezdett szabályosan szaladni, hogy le tudja foglalni az egyik ülőhelyet. Az igaz, hogy egyszerűen nem tudtad nem észrevenni. Az a típus, akiről ez a dal is szól:):









Tudom, hogy ez a videó már egyszer volt nálam, de ide illik:)

2010. november 8., hétfő

kész szerencse

Hogy kiszoktam nézni az ablakon mielőtt elindulok itthonról dehogy nézek ki, akkor még észrevenném, hogy például esik az eső, így aztán a megfelelő öltözéket veszem fel. Most este is csak a cipőm nem volt vízálló, ugyanis a teteje olyan anyagból van, ami ha az eső eléggé kitartóan kopog rajta, akkor biza ő jó vendéglátó módjára be is ereszti a vízcseppeket. Mondjuk, mivel több, mint fél órát gyalogoltam az esőben, így volt ideje kivitelezni ezt a műveletet, habár szerencsémre kitartott majdnem addig amíg hazaértem. Ennyi idő után viszont már gyakorlatilag minden ruhadarabom kellően megszívta magát vízzel:)

2010. november 7., vasárnap

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Olyan emberek nélkül könnyedén tudnék élni, akik minden nap mást találnak ki, jönnek és előadják az éppen aktuális fejlövésüket, amit mi bólogatva meg kell csináljunk, még akkor is, ha annak nincs sok értelme, mert egyszerűen nem lehet meggyőzni ezt a típus arról, hogy nincs igaza. És ha mindez még sértődékenységgel is társul, illetve az érdeklődés hiányával, akkor az már a gáz kategória netovábbja. Szóval az ilyen élmények és emberek nélkül simán meglennék.


Egyébként a hitelek törlesztőrészletei nélkül is sokkal könnyebb lenne az élet:)

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Jó kérdés, gondolkodom, a Kedvesem nélkül nem szeretnék, de próbálni nem próbáltam, csak emlékszem rá, hogy előtte amikor egyedül voltam az már egyáltalán nem jött be, és igazából a családom nélkül sem szeretnék lenni, úgy egyáltalán magányosan nem akarok maradni.


Valami, ami nélkül nem szeretnék lenni, erre a kérdésre a tavalyi évből van egy válaszom is: nem szeretnék fedél nélkül maradni, mert habár nem teljesen, de tavaly volt egy olyan időszak, amikor majdnem anélkül voltam, és utáltam azt a bizonytalanságot, amit az teremtett, hogy nem tudtam, hogy megkapom e a lakást, vagy kell keressek albérletet, és amíg ez eldől ismerősöknél húzhattam meg magam, de az az egész elég szörnyű volt, utáltam azt az otthontalansági érzést, mindent hazapakolhattam, aztán visszahozhattam, amikor meglett a lakás.


Egyébként ez a fele a játéknak, és örömmel tapasztaltam, hogy a felkértek közül már ketten belevágtak, és rajtuk kívül még két embernél olvashatom a játék kérdéseire adott válaszokat, mivel a dolog úgy tűnik magától is terjed, így nem nevezek meg újabb embereket, de szívesen olvasnám további emberek válaszait is:)

csak a hülye tart rendet, a zseni uralkodik a káoszon

Zseni vagyok én, de néha még nekem is túl nagy a káosz:) ezért most kicsit átnézek dolgokat, hogy jobban átlássam:)


 

2010. november 6., szombat

fogj egy sétapálcát és légy vidám

Tegnap óta ez jár a fejemben, mert a Kedves beültette a fülembe a bogarat, így aztán megkerestem. Tizensok évvel ezelőtt erre a dalra tanultunk be egy koreográfiát a suliban, sétapálca helyet seprűnyelet használva:)









 

Vakolat

Ha direkt csinálták volna, akkor se sikerült volna jobban megformálni:



Azért ugye tudjátok mire hasonlít?


Ja és ezért akartam kiszedni a kis memóriakártyát a telefonomból.

2010. november 5., péntek

Párnahuzat

Hogyan ne csináld című rovatunk újabb gyöngyszeme következik:


A minap a vadi új párnahuzatom húztam rá a párnámra, végülis sikerült, de azért ne csináljátok utánam.


A párnahuzat cipzáros, és viszonylag szűk nyílás áll rendelkezésre a párna betuszkolására, és az én párnámban pedig azért van rendesebben anyag, szóval nem nyomható össze kispárna méretűre, hogy beférjen a lyukon. Na de én vakmerő módon és bátran, félelmet nem ismerve elkezdtem benyomni a párnát a huzatba, ami amikor már félig benne volt egyszer csak szétnyomta a huzatot, mely így a varrásnál szétnyílt. Gondoltam magamban sebaj, hiszen legalább így bele tudom tenni a párnát. Bele is tettem szépen eligazítottam, pont megfelelő méretű a huzat, és már csak az hiányzott, hogy behúzzam a cipzárt, amit egy laza mozdulattal meg is tettem, aminek az eredménye az lett, hogy a cipzár a kezemben maradt, ugyanis pont azon a végén nyílt szét a huzat, ahol a cipzár meg kellene álljon, ha behúzzuk, csak így már nem volt semmi ami megállítsa.


Szóval egy laza 10 perc nekem elég volt ahhoz, hogy a párnahuzatom leamortizáljam. Természetesen nem sikerült visszaraknom a cipzárat a sínre.

2010. november 4., csütörtök

hogy kell?

A mobilomhoz van egy memóriakártya, amit egyszer beleraktam, és most nem bírom kiszedni, volt már kivéve, de akkor nem én vettem ki, és nem tudom, hogy az illető hogy csinálta, de én most akárhogy is próbálkozom, nem akar megmozdulni sem. Valószínű az a baj, hogy nincs körmöm, és így nem tudom rendesen megfogni. Van valakinek valami praktikus ötlete.


A törjem szét a telefonom, vagy vágjam le róla nem ér:)

Cica

A cicánk lassan olyan mint egy tűpárna, annyi szurit kapott már, de ha jól viselkedik és eszik, akkor már nem kell többet kapnia. Egyébként egészen jól viseli a vizsgálatokat, és ma már a szekrényből is kimászott, és miután hazajöttünk csak olyan negyedórára bújt vissza, és mostmár inkább velem tölti az időt.

#526

"Forgive me for my mistakes, I'm still a kid learning the responsibility of being an adult."

Ezt az idézetet Woofnál láttam, és nagyon megtetszett, így átvettem, remélem nem gond:)

Az idézet magyarul kb így hangzik:

" Bocsáss meg a hibáimért, még mindig egy gyermek vagyok, aki a felnőtté válással járó felelősséget tanulja."

2010. november 3., szerda

Úti beszámoló

Szóval, hogy az elején kezdjem: az elmúlt két hét nem éppen az unalmas kategóriába tartozott.


Két hete hétvégén korán reggel, konkrétan már reggel ötkor keltem, és indultam, ugyanis pénteken még programom volt, így nem utaztam haza, de szombaton már délelőtt vártak, hogy tudjunk továbbutazni, mert egy falusi hétvégiházba voltunk hivatalosak hétvégére egy családi ismerős családhoz, ott menten fél kettőig römiztünk (nem kártyával) másnap pedig csocsóztunk, a römiben nyertem többször is, de a csocsóban folyton vesztettem, persze nem volt meglepő, meg a faluban körbejártunk, megkerültük a tavat, felmásztunk a domb tetejére, és meg kellett állapítanom, hogy szülővárosom szélén már  szerpentin visz fel, és alig néhány kilóméterre falvakkal teletűzdelt dombvidék van, amit én nagyjából két évvel ezelőttig nem is ismertem, akkor is ugyanennél a családnál vendégeskedtünk. Szóval azon a hétvégén teljesen kipihenten érkeztem vissza, és egész héten hasonlóan rengeteget aludtam:)


Most hétvégén is szombaton korán keltem, irány haza, majd egyik temető a másik után, minden napra jutott egy. Szombaton mivel tesómék későn érkeztek már sötétben értünk csak a végére a körbe járásnak, vasárnap ezért a másik helyen korán reggel kezdtünk, mert tesómékat már délben az anyósáék várták. Egyébként a vasárnap arra is alkalmas volt, hogy megtudjuk, hogy nem lehet egy vonaton 7 perc alatt eljutni oda, hogy leülj a helyedre, mondjuk nem tudnám leutánozni azt a mozdulatsort, mert én kb fél percen belül már mindent lepakolok és max. 2 perc alatt már kényelmesen ülök a helyemen. Hétfőn pedig a nagynénit és nagybácsikat vittük ki a szokásos körbe járásra, és kénytelen voltunk megállapítani, hogy ha már közel 90 éves valaki, akkor ahhoz nagyon sok türelem kell.


És az amúgy sem unalmas hétvégénkhez még hozzájött ahhoz, hogy a cicánk már egy hete beteg, többször vittük már állatorvoshoz is, mostmár egész jól van, de mivel szegényke még alig eszik magától, így most nálam vendégeskedik, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a konyhaszekrény egyik zugában kucorog, és csak akkor hajlandó kijönni, ha hívom és ott őrzöm. Persze tudom, hogy ismeretlen számára a hely.


Szóval ez a kis rövid beszámoló, ami még így is kicsit összecsapott és nem teljes:)


A végére jegyzem meg, hogy ma reggel úgy utaztam munkába, hogy az út feléig még arra se volt lehetőségem, hogy megforduljak, és az orrom előtt ott volt az ajtó teteje, a lépcsőtől beljebb egész úton nem sikerült jutnom, és még sztrájk sem volt.

beszélgetünk

- Látod az a banán, nem pedig az amit hazahoztál, tudod a banán sárga, amikor érett nem pedig barna.
- Igen:) Az enyém is így nézett ki még egy héttel ezelőtt.


Hát igen, jár így az ember, ha megveszi a banánt, aztán mégsem kívánja, és csak tartogatja, tartogatja.