A muzsika aranykora

A fenti címmel most egy koncertsorozat indult, melynek múlt pénteki darabját volt szerencsénk meghallgatni. Ez egy komolyzenei sorozat, mely keretében ezúttal Händeltől hallgattuk meg az Aci, Galatea e Polifemo-t. A mű a görög mitológián alapszik Galatea, aki egy Néréisz, tengeri nimfa, a nő, akinek a szerelméért harcol Aci, a görög ifjú és Polifemo az egyszemű óriás. Az óriás a történet végére legyőzi az ifjút, akit szerelme folyóvá változtat, így találnak ismét egymásra a tengerben. Händel 1708-ban Nápolyban komponálta ezt a művet, melyet újra feldolgozott később Angliában is, akkor már angol nyelven, mely változata ismertebb.

A darabban 3 szereplő van, két férfi és egy nő, mivel azonban a görög ifjú szerepét eredetileg kasztrált férfi számára írta Händel, és az szoprán, és manapság nagyon kevesen tudnak a férfiak közül így énekelni (és azok sem kasztráltak már), így a mostani előadásban is nő énekelte Aci szerepét, ami nekem mindig kicsit furcsa. Az egész előadás tetszett, lekötött, igaz közben szinte végig a szövegkönyvet bújtam, mert hol előre olvastam magyarul, hol pedig azt figyeltem, hogy éppen mit énekelnek olaszul.

Az előadás a Nádor teremben volt, és a szünetben egy-egy színházzal ellentétben itt közvetlen közelről találkozhattunk a fellépőkkel (zenekar és énekesek), kisebb is, mint egy színház, így családiasabb volt a hangulat is, ami egyáltalán nem baj:)

Végezetül egy kis ízelítő, na mondjuk mi nem ilyen formában láttuk, de a végén van egy rész, ahol 3-man együtt énekelnek, és az nekem tetszik, ezért tettem be ezt: