Egyre kevésbé zavaró az, amikor a tesóm finoman de mégiscsak következetesen elhárítja azt, hogy lássam a lakásukat. Most is például azzal, hogy ha csak azért mennék be holnap a városba, hogy felpróbáljam azt amit kértem, akkor nem szükséges, mert a feleségének jó a szemmértéke, és tuti jó rám. Így holnap nem megyek hozzájuk, majd hétfőn megkapom valahol, de kétlem, hogy náluk. Pedig múltkor, amikor együtt jöttünk vissza otthonról, azt hittem, megtört a "jég", mert a felesége mondta, hogy ha sokat kése a vonat, és lekésném a csatlakozásom, akkor menjek hozzájuk és aludjak náluk.
Ennek és a hasonló eseményeknek a tükrében nem érzem magamban az ingert, hogy megosszam velük melegségem, sőt az életem egyéb dolgait is csak mértékkel.
2011. 10. 21. 23:26
VálaszTörlés@Raven: nem, csak fáradtság s figyelmetlenség, mert ennyire még az én helyesírásom sem rossz. Elsőre egyébként nem is értettem, hogy miről beszélsz, mert nem is emlékeztem, hogy én ilyet írtam volna, aztán csak megtaláltam, hogy jé tényleg, de már javítottam is, mert az ott egy kedves meghívás volt, nem olyan félvállról odavetett.
Tesóm jobban ragaszkodik a feleségéhez, mint a család többi tagjához.
2011. 10. 21. 23:16
VálaszTörlésA "mennyeket" direkt írtad így?
Sajnálatos, hogy ilyen a viszonyotok, de gondolom a sok távol töltött év sem tett jót ennek a testvéri kapcsolatnak.
2011. 10. 22. 12:51
VálaszTörlés@Thia: Persze, természetes, hogy ő fontos számára, de még a kedves ismerős kategóriába tartozóknak is megmutatod a lakásod, amibe nemrég költöztél. Vagy te hány olyan helyen laktál már, amit nem látott a családod, és a párod családja?
2011. 10. 22. 12:42
VálaszTörlésjó, most elolvastam mit írtam, nem, nem szívtam semmit, csak chill-out blogjáról jövök, ahol karácsonyozik, és Hédike is épp ez előbb mondta hány nap múlva lesz kari, lehet összehozom majd őket karácsonyról beszélgetni :D :D
2011. 10. 22. 12:40
VálaszTörlésMert neki most már másik családja lesz, pláne ha születnek gyerekeik is, és ez a jobban ragaszkodás tovább fog erősödni feléjük. :) ez máshol is így működik, persze attól még kedveljük a saját anyukánkat, apukánkat, testvéreinket, de már inkább kedves ismerősökké szelidülnek, jóbarátokká, akikre jó esetben lehet számítani is, de a férj/feleség gyerekek a szűk család, pl. karácsonyi szent estén. :)
2011. 10. 24. 13:17
VálaszTörlésSajnos úgy látszik mostanság nem sikerül egy gondolatban megfogalmazni amit írni szeretnék, ezért kell második kommentet is írnom így magam után :) egyébként csak mondom, hogy a kommentem nem kifejezetten a bejegyzéshez kapcsolódóan írtam, hanem arra az általad Ravennek írt mondatra, miszerint: "Tesóm jobban ragaszkodik a feleségéhez, mint a család többi tagjához" csak valószínűleg ez nem derült ki a hozzászólásomból, elnézést érte.
2011. 10. 24. 12:49
VálaszTörlésjajj, bárcsak most szégyenkezve behúzhatnám a farkam, és magamba nézhetnék azt mondva, milyen igaz, hát nem is laktam sehol amit nem látott a közvetlen családom, avagy a páromé, mióta is lakik ott a testvéred? de sajnos nincs okom hirtelen elhallgatásra, az pedig még sokkal szomorúbbá tesz, hogy ezekről mindig az jut eszembe, hogy a 2008-ban vásárolt lakásomat, ahol most is lakunk, sose látta az apukám.. sajnos nem ért oda megnézni... sajnos.
2011. 10. 25. 8:50
VálaszTörlésElőre is bocs, hosszú leszek. Kedves I.O. ha 2008-ban vettem egy lakást, amit az apám nem látott, aki 2009-ben meghalt, akkor szerinted laktam olyan helyen amit nem láttak a hozzám közeli emberek? Gondolod, hogy visszajön még megnézni? :) Sokszor fordult elő, hogy csak később, akár évek múlva jutottunk el odáig, hogy láttuk egymás lakását. Ez néha az egészen banálistól kezdve, a távolságon át mindenféle okok miatt történt. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy talán tévesen értelmezel ki nem mondott burkolt információkat. Nyilván sem közöm, sem jogom nincs beleszólni abba, hogy milyen a testvéreddel a viszonyod,és hidd el most sem rossz szándékból írom meg a nagyon sokadik kommentet. Biztos sokkal érzékenyebb vagyok ilyen dolgokra azért, mert az enyém nagyon messze lakik, évente jó ha egyszer látom, és akkor sem tudunk felhőtlenül örülni egymásnak, mert mindig beárnyékolja ezt a dolgot a hazajövetelük oka, ami általában temetés, betegség, mint ahogy most is. Többször írtál arról a blogban, hogy bánt téged az, ahogy mostanában a kettőtök viszonya alakul. Szerintem nincs rosszabb a ki nem mondott, magunkban dédelgetett rossz érzésnél, éveket veszít vele az ember, ha nem tisztázza azt amit érez, hidd el, tudom miről beszélek. :)Szerintem érdemes lenne felvetni felé arról egy mondatot, hogy úgy érzed egyre jobban távolodtok egymástól, és ez neked rosszul esik, veszteni valód nincsen. :)
2011. 10. 24. 19:40
VálaszTörlés@Thia: tudom, hogy arra a mondatra reagáltál, és nem a bejegyzésre, értettem, ez nem látszott a válaszomból? De ebbe a mostani első kommentedbe kicsit elvesztem, most akkor laktál olyan helyen, vagy nem laktál? Egyébként még csak néhány hónapja,így nem is lenne fura, hogy nem jártam náluk, ha nem laknánk félórányira egymástól tömegközlekedéssel. Ennél laktunk már sokkal messzebb is egymástól, akkor lehetett azzal magyarázni,hogy nem jártam náluk egyszer sem, habár jártam arra.
2011. 10. 25. 20:57
VálaszTörlés@Thia: Egyébként szerintem nálunk egyszerűen csak arról van szó, hogy tesómnak nem jut eszébe az, hogy régen találkoztunk, vagy hogy meghívjon a lakásukba, pl úgy, hogy majd egyszer eljöhetnél megnézni. És, hogy miért? Mert elvarázsolt, kocka, pasi.
2011. 10. 25. 19:11
VálaszTörlés@Thia Ebben igazad van, nem veszítenék vele semmit.