Azon gondolkodom, hogy miért van az,
hogy majdnem minden húszas vagy harmincas éveiben járó fiatal
gondolataiban felmerül, hogy mi lenne, ha külföldön folytatná, kimenne
dolgozni, élni, és többet vissza se nézne. Mitől olyan szörnyű ez az
ország, amitől annyi ember gondolkodik, hogy megtegye a nagy lépést?
Mások-e a motivációk most, mint voltak
mondjuk a '80-as években Erdélyben? Sokan nyilván rávágják egyből, hogy
igen, természetesen mások, vagy hogy össze se lehet hasonlítani a két
inditatást, de én nem vagyok erről meggyőződve.
Ha egyszer valaki kimegy, az vissza is
fog jönni? Vagy ha már kiment ide többet vissza nem tér? Ha úgy van,
akkor haza jönne, vagy inkább elmenne egy harmadik országba? Aki már
egyszer váltott az könnyebben vált újra?
Szóval ilyesmiken gondolkodom, és lehet hogy egy kicsit jobban bele fogom ásni magam a témába
június 26.
VálaszTörlés... és negyvenes
Faeries
június 26.
VálaszTörlésMitől olyan szörnyű? Nos, Peti adott rá választ én csak megtoldom: a kiszámíthatatlanságától szörnyű - s nem csak az, hogy nem tudod milyen lesz a jövő, azt is megkérdőjelezi a jelenleg hatalmat bitorló banda, hogy a múltban az nem is úgy volt...
Minden további nélkül rúgnak fel évtizedes szerződéseket, megállapodásokat - mindezt olyan arroganciával, hogy - békés ember lévén - még nekem is ökölbe szorul a talpam :/
Mielőtt megkérdezed: igen, én is agyalok a távozáson - egy hónap múlva (ha agyon nem csapnak addig) 49 (!) leszek...
Most én kérdezek: szerinted?!
defalla
június 26.
VálaszTörlés@Peti: és gondolkodsz rajta?
IO
június 24.
VálaszTörlésa Zorbántól és az új gazdag náciktól szörnyű ez az ország. Ha úgy döntök, hogy elmegyek vissza nem jönnék, míg a hatalmon levő csürhe el nem süllyed a pöcegödörbe.
Peti