2012. június 1., péntek
Picture it: Duna-part
A Nap eltűnik a túlparti hegyek háta mögött, az égen a felhők még
vöröslenek, majd átmennek sötét kékbe. A folyó felett szél lengedez, s
hozza a partra is a víz illatát. A parton állva nézem a nyugodt
vízfelszínt és szemben a szigetet. Fejem fölött repülők haladnak, a
fákon madarak hallatják hangukat, a vízen kacsák úsznak el előttem, s
ahogy odább haladnak mellettem a kis öbölben felzeng a béka kórus.
Közben a kakukk hangját felváltja a távolban haladó komp zaja. Nyugalom
van, mely jót tesz a léleknek, érezni a fű, a fák és a víz illatát, mely
megnyugtató és merőben más, mint a város. Azonban erre a nyugalomra
nem csak én vágyom, minek következtében szinte nincs is olyan hely vagy
pillanat, amikor látótávolságban ne lenne legalább még egy ember. A
csendet, a természet csendjét időnként megzavaró emberi hangok és
kutyaugatás ellenére mégis a béke jellemzi a helyet. Úgy eltelt egy óra,
hogy azt szinte észre se vettem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
június 2.
VálaszTörlés@Raven: Nem csináltam:) Természetes zaj, csak, nem annyira illett a képbe akkor sem ott.
IO
június 1.
VálaszTörlésKépeket nem csináltál? Egyébként gondold el, hogy a kutyaugatás is a természetes zajok közé tartozik, és akkor már nem is lesz zavaró. Emögött nincs más titok, csak ez. :)
Raven
június 23.
VálaszTörlés@Tigris: akkor neked nem extra, de attól még kellemes lehet:) megnyugtató.
IO
június 23.
VálaszTörlésItt a faluvégén ez a mindennapos menetrend része: gondolok az andalító távoli békakórusra,és az égen vöröslő naplementére,s a csendes környezetre.
Kivételt képeznek: trágya,-és szalmabála szállítós napok,vagy a szomszédasszony ordenáré kiabálás,ha a tehenek tévednek a veteményébe. :D
Tigris