2012. szeptember 2., vasárnap

a történelem

A magyar történelem nem egy kellemes emlék, nagyjából arról szól, azt tanítja meg nekünk, habár nem túl sikeresen, hogy ha széthúzás van az országban, akkor vesztünk.  És milyen sokszor vesztettünk már, és még mindig nem tanultunk belőle, úgy látszik ez nekünk nagyon nehezen megy.
Egyébként habár szeretem a történelmet, mégis mindig felzaklat. Ez visszavezethető arra, hogy történelmünk alakulásának köszönhető az, hogy olyan kérdésekkel szembesültem jó párszor gyermekként: hogyhogy tudsz magyarul? Vagy azzal, hogy románnak tartanak, mondván aki erdélyi az román. Pedig valójában az első pillanattól kezdve, tulajdonképpen már az anyatejjel magamba szívtam a magyarság tudatot. Persze ez nem jelenti azt, hogy szélsőséges nézeteket vallanék, egyáltalán nem, egyszerűen csak tudom, hogy magyar vagyok, és valahol legbelül ez büszkeséggel tölt el, így aztán szerintem érthető is, hogyha egy másik magyar szerint én nem vagyok az, akkor az rosszul esik nekem, megbántja az önérzetem, mert igen, mi "külföldi magyarok" elég önérzetesek vagyunk. Ja és az, hogyha valaki elkezd románozni, nem engem, hanem szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy mire gondolok, na szóval azt se viselem jobban. Egyszerűen számomra hihetetlen, hogy valaki azt hiszi, hogy neki azért nincs munkája, mert vannak külföldiek, akik elfoglalják a helyét, ha valaki magába néz, az pontosan tudja, hogy ez nem igaz, csak persze sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint magunkban.
Ha valaki kisebbséginek születik, akkor kialakul benne egy bizonyítási vágy, szeretné megmutatni, hogy azért mert ő nem a többségi nemzet tagja, azért ő még semmivel sem rosszabb. És ha valaki úgy véli, hogy azzal, ha egy kisebbségi átköltözik az anyagországba megszűnik az az érzése, hogy ő kisebbség, akkor téved, mert bizony néha még éreztetik is vele, hogy ő más, nem idevaló, nem innen származik, pedig valójában semmi különbség nincs, csak a történelem viharaiban úgy alakult, hogy az országhatárt sikerült számára kedvezőtlenül meghúzni. Egy olyan dolog miatt néznek rá másként, amiről ő nem is tehet, nem volt rá befolyása.
Egyébként a külön töltött évtizedek, a más, mára már történelminek nevezhető múlt, azért időnként sikeresen erősítette az amúgy is létező különbségeket, hiszen anno azért ez egy elég nagy ország volt.

3 megjegyzés:

  1. szeptember 2.
    Ilyen pillanatokban (amikor lerománoznak egy erdélyit, székelyföldit) kicsit szégyellem, hogy "anyaországi" vagyok.
    warum

    VálaszTörlés
  2. szeptember 2.
    @Peti: hát nem mondom, hogy öröm volt segíteni:)
    IO

    VálaszTörlés
  3. szeptember 2.
    :-D
    Megsimogatnám a buksidat.
    Ez az ország most is nagy, mivel az EU-ban nincsenek határok (elvileg).
    Azok alapján, amiket most leírtál, kezdem megérteni, hogy milyen is kisebbséginek lenni.
    Köszönöm ezt a bejegyzésed.
    Peti

    VálaszTörlés