élménybeszámoló

Idén is voltam a hegyek közt, és első nap mivel akkor pont esőt jeleztek még inkább egy buszos túrát választottam, amely a környék látnivalóit mutatta be. Minden faluban egyedi templom, és egyedi alatt azt kell érteni, hogy olyan református templom, amely annak idején katólikus volt, és találtak freskókat a falon. A freskók persze minden helyen mások, de nagyjából ugyanaz a jellemzőjük. A történetek azonban amiket elmondtak mellé minden esetben érdekesek és több esetben még viccesek is voltak. A nap fénypontja azonban az volt, amikor unokatesómmal egymásra se mertünk nézni, mert az egyik útitársunk olyannyira sok volt, hogy nem bírtunk komolyak lenni, pedig egy templomba voltunk éppen. Akkor még azt hittük, hogy csak mi nevetünk kínunkban, de aztán rájöttünk, hogy a többiek se bírták jobban a kiképzést, mindenkinek elege volt abból, hogy minden egyes kő, de még a lócitrom is csodálatos volt számára, és minden egyes helyen az elhangzottakhoz neki volt valami hozzáfűzni valója, sok esetben, ha hosszabb volt az ismertető, akkor akár közben is közbeszólt, és sikeresen feltett egy kérdést, amire pont előtte hangzott el a válasz. A csúcspontot akkor érte el úgy mindenkinél, amikor a tájházban ő kivett a szekrényből egy furulyát és elkezdte fújni, majd amikor már mindenki a busznál várt, ő még mindig a házban volt, ki tudja miket kérdezgetett még. Mondjuk akkor is már sokan megkönnyebültek, amikor korábban egy templomban a tiszteletes arra a kérdésre, hogy működik-e a harmónium azt válaszolta hogy nem, így nem kellett meghallgatnunk előadását kedves útitársunknak. Volt még egy másik utas is, aki próbálkozott hasonlóan aktív lenni, de ő nem volt ennyire ügyes. Ettől függetlenül nem volt rossz, csak kár, hogy néha a hölgy életéről többet tudtunk meg, mint arról, hogy hol járunk éppen.