#1096

Kicsit kezdek önsajnálatba átcsapni...

Nekem olyan stílusom van, amely alapvetően kedves, nem szeretek megbántani senkit, és próbálok kellő tisztelettel beszélni az emberekkel, és lehet hogy éppen ezért egyeseknek már túl finomkodónak hat, vagy éppen kedveskedőnek. Egyesek azt gondolják, hogy nekem bármit be lehet adni, mindent elviselek. Tény, hogy nem vagyok az a nagyon konfrontálódó személyiség, nem olyannak lettem nevelve, nem vagyok az a vagány alkat sem, valószínű ez a kettő valahol összefügg, illetve nem szeretem kavarni a szart, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent bevesz a gyomrom, és szó nélkül el is viselek. Az azonban biztos, hogy elsőnek inkább rossz passzba kerülök, és csak egy bizonyos pont után kezdek el ágálni, visszavágni, ami hátterében az is van, hogy nem akarok hirtelen felindulásból reagálni, mert nem akarom, hogy olyat mondjak, amit később megbánok. Viszont kezdem azt érezni, hogy ez a pont az utóbbi idő egyre alacsonyabban van, ami nem biztos, hogy jó...