Ma a vonaton sikerült délután egy olyan bácsi mellé ülnöm, aki szeret beszélgetni, végigbeszélgettük a hazafelé vezető utat. És habár még sohasem találkoztunk egész kedélyesen beszélgettünk. Pár perc múlva azon vettem észre magam, hogy már én is mosolygok, holott semmi olyan téma nem volt. Még amikor leszálltam a vonatról akkor is bennem volt a jó érzés, egy kicsit kizökkentett a monotonitásból. És visszagondolva olyan jóságosnak érzem a bácsit, és olyan emberekkel mindig jó találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése