Érdekes kérdés és előfordul, hogy én is gondolkodom rajta, hogy hol van, ott ahol születtem, vagy ott ahol élek? És volt még pár kérdés ott, ahol ezt olvastam, de mivel ott nem tudok válaszolni, így válaszolok itt, legalábbis egy választ adok, a sajátomat ezekre a kérdésekre, már amennyire ezt szavakba lehet önteni, úgy hogy még értelmük is legyen.
Szóval hogy hol a hazám? Ott, ahol születtem, sokkal inkább ott, mint itt. Hogy miért? Nem tudom pontosan megmondani, ez olyan lelki dolog. A lelkemben belül azt közel érzem magamhoz, lehet azért is, mert mindennapi gondjait, problémáit nem érzem át, és inkább egyfajta nosztalgiával gondolok rá, míg itt érzem a napi gondokat is. Az már másik kérdés, hogy otthon hol vagyok. Itt otthon vagyok általában, de van amikor azt érzem, hogy itt sem, és ott is már idegennek érzem magam.
Többször hallottam már egy hasonlatot mely szerintem egészen jól illik is erre. Kivándorolni olyan, mint amikor egy fát átültetnek. Életben lehet maradni, de a gyökerei megsérülnek, és nem fog újra úgy gyökeret verni ott, mint ahol eredetileg volt.
Azt hiszem másodjára vándorolni már sokkal könnyebb, mint először, ha a körülmények úgy alakulnak, hogy újabb váltásra adod a fejed, másodjára már sokkal kevésbé fogod úgy érezni, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozik.
Persze ha be tudsz úgy illeszkedni, akkor simán érezheted magad bárhol otthon.
Hazaszeretetet szülő és választott hazád iránt is egyaránt tudsz érezni szerintem, de talán a nemzeti büszkeség erősebb. Viszont a hűség az más, hűséges ahhoz légy, ami szintén hűséges hozzád. Számomra ez egy elég nehéz dió, nem érzem azt, hogy bármelyik is hűséges lenne hozzám. Bármely ország akarna is engem, vagy úgy isten igazán befogadna. S néha úgy tűnik, hogy nem csak engem, de még azt se aki itt született, régen a bevándorlás volt a jellemző, ma a kivándorlás. Szívesen megnéznék egy statisztikát arról, hogy most hányan mentek külföldre, és mondjuk '56 után hányan voltak akik elhagyták az országot.
Szolgálni pedig azt lehet, amiben hiszek.
Mindamellett minden kérdésre a válasz relatív, függ a személyiségtől, az aktuális életszakasztól, hangulattól, és attól is, hogy hol mennyit éltél, és életed melyik részét töltötted itt vagy ott, valamint, hogy melyikhez milyen emlékek kötnek.
Nekem a hazám nem "otthon" volt ez kétségtelen. Sokkal inkább itt, ahova mi választottuk, hogy jönni akarunk. Mondhatni egész előző életemet ott töltöttem, hiszen ott voltam gyerek, ott jártam iskolába, ott volt baráti köröm, mégis ott nem voltam otthon annyira mint itt vagyok 1 évnyi itt tartózkodás után. Sokáig azt hittem, hogy belőlem a hazafias érzés teljesen hiányzik, erre néha beugrik hogy "büszke vagyok" az új országra ha valami jó történik és képes vagyok még a rosszat is megszépíteni... Az kivándorolt ismerőseim 90% jóformán kényszerből van kint, munka és pénz hozta őket ide, majd mind haza küldik a pénz nagy részét, vagy ott építenek házat azzal a gondolattal, hogy ha megvan, haza költöznek. Nekem meg látogatóba menni sincs kedvem, nem hiányoznak a tájak, helyek, Csak emberek hiányoznak. A férjemen kívül azt hiszem még csak egy emberrel találkoztam aki kvázi hasonlóan érzett, mindenki más nosztalgiázott és vágyakozott "haza".
VálaszTörlés