A legújabb felvetések ugyebár arról szólnak, hogy azokat büntetni kell a nyugdíjszámításnál, akik nem nevelnek fel, és taníttatnak ki legalább két gyereket. Két gyerek esetén kapod meg azt a nyugdíjat, ami amúgy valójában járna. Ezzel mintegy kimondva, szentesítve azt, hogy csak az a hasznos tagja a társadalomnak, aki gyereket nevel, és más nem. Persze tegyük egyből hozzá, hogy ha nem taníttatod, legalább középfokú végzettséget adva gyermekednek, akkor már egyből nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, mondjuk pusztán azért, mert gyermeked nem elég ambiciózus, vagy okos ahhoz, hogy befejezze a középiskolát, netán annyira enged a természet hívószavának, hogy még középiskola alatt unokával ajándékoz meg. És akkor még a rosszabb dolgokról nem is szóltunk.
Persze térjünk ki arra is, hogy mi van azokkal akik szeretnének gyereket, viszont nem lehet. Örökbefogadni nem könnyű, és ha az ember gyermeke netán meleg, akkor szinte lehetetlen is. Gátakat, akadályokat állítanak eléd, minden irányból büntetnek. És még ráadásul azt sugallják, hogy egyébként bármennyit segítesz másokon, bármennyire jól végzed a munkád, és megbecsülnek, elismernek téged a szakmádban, te akkor sem lehetsz hasznos tagja a társadalomnak.
Amikor pedig a saját néped mondja ezt rólad, akkor miért csodálkozik bárki is, hogyha önkénytelenül is, de felmerül az emberben, hogy keressen magának egy új hazát, ahol elfogadnak annak, aki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése