Hárpia

Azt már írtam, hogy nemsokára esküvő lesz a családban, ami engem "csak" annyiban érint, hogy én leszek az egyik tanú, és jelenleg még fogalmam sincs, hogy majd mit kell csinálnom, mikor hogy kell ki után és ki mellett vonulnom, de azt már tudom, hogy lesz olyan ismerős, aki ekkor majd nagy szeretettel gondol rám és jót mulat rajtam. Ennek legfőbb oka talán az, hogy előzetes várakozások szerint inkább lesz ez az esemény szomorú, mintsem vidám, nem valószínű, hogy örömünnepre kell majd számítani, az ifjú pár mentalitásához mindenesetre közelebb áll ez a verzió.

Családunkba beházasodó nőszemély pozitív jellemzést még senkitől sem kapott a mi családunk és ismerősi körünkből, amely nem csoda, hiszen például első bemutatkozása annak idején egy színházi előadás szünetében úgy nézett ki, hogy kb 2 perccel azután, hogy megismerte azokat, akik jelen voltak (én pont nem), el is vonult és vitte magával tesómat. Na azóta nem lehetett négyszemközt beszélni az öcsémmel, és azóta nem tudott egy önálló döntés hozni.

Ma megint sikerült egy olyan húzásáról hallanom, amely tipikusan rá jellemző. A múlt héten, miközben tesóm nálam volt, ő pakolt, hogy pénteken fel tudják költöztetni a holmijaikat. ígértünk nekik segítséget, még előző hétvégén, az osztálytalálkozó előtt elméletben úgy volt, hogy megyünk hozzájuk pakolni, ami aztán kicsit meg lett cserélve részünkről, úgy, hogy nem délelőtt, hanem délután, de akkor én már nem megyek, mert ugye osztálytalálkozó, a napi programot ennek a verziónak megfelelően alakítottuk, amikor is dél tájban kiderült, hogy mégsem kell menni pakolni. Az indok, ürügy, amivel visszamondták az volt, hogy inkább pihennének, és pihenjünk mi is nyugodtan - az azóta eltelt napok eseményei alapján simán el tudom képzelni, hogy ez egy hazugság volt és csak azt nem akarta jövendőbeli sógornőm, hogy mi menjünk - így aztán át lett téve a dolog hétfőre és olyan formába, hogy visz nekik anyukánk táskákat és dobozokat, hogy legyen mibe pakolni, és elhozza azt, amit hozzánk akarnak küldeni, és már összepakoltak. Mondanom sem kell, hétfőre természetesen semmi nem lett összepakolva, de végülis nem is baj, mert szerdán a kocsit vitte anyu a szervizbe, és akkor akár egész nap is tudott volna segíteni, de... és most jön az, aminek egy részét eddig nem tudtam, csak ma hallottam.

Szerdán, miután a kocsit megszervizelték egy kb. 45 perc alatt, anyu felhívta a csajt, hogy akkor menne, a csaj viszont annyira nem volt képes, és nem volt egyenes, és gerinces, hogy felvegye a telefont, hanem megvárta, míg anyu leteszi, és akkor gyorsan felhívta öcsémet, hogy ő hívja fel az anyját és mondja meg neki, hogy nem kell jönni, mert még nem lett összepakolva az ami felénk jönne - konkrétan néhány szőnyeg - és különben sincs otthon, meg egész tegnap is pakolt, meg segítsége is van, úgyhogy anyunak nem kell, és mivel majd elsején adják úgyis csak le a kulcsokat, addig még úgyis megy be anyu debrecenbe, amikor pont otthon is vannak ami esélytelen, mert pesten vannak és elhozza majd máskor a szőnyegeket. Kár, hogy ezek megint csak a csaj hazugságai voltak, nem hiszem el azt sem,hogy nem volt otthon, mivel már napokkal előre be volt jelentve, hogy akkor megy be anyu, ne mondja nekem, hogy nem tudta volna úgy intézni a dolgokat, hogy otthon legyen és fogadóképes legyen, azt meg végképp ne állítsa semelyikük, hogy váratlanul jött a hívás. Arról nem is beszélve, hogy korábban sem fogadott minket szívesen, az azt megelőző albérletükben én például egyszer sem jártam, mert amikor pont ott voltam, hogy el tudnék menni, akkor nem volt éppen fogadóképes őnagysága. Ja bocsi, egyébként jártam ott, mert amikor pakolni kell, pl onnan kipakolni kellett, bútort tologatni, és takarítani, akkor pl mehettem én is, arra jó voltam.

Szóval lesz esküvő, de ekkora ellenszenvvel nem viseltettem még soha senki iránt a családban, de még a család barátai körében sem, mint jövendőbeli sógornőm iránt. Kicsit sajnálom, hogy annak idején nem fogadtam meg párom tanácsát, és nem próbáltuk meg szétválasztani őket. Tesóm egy lúzer, sajnos, és mivel őt nem szeretnénk megbántani, habár biztos sikerülni fog nem is egyszer, ezért nem avatkoztunk közbe, és csak visszafogott véleménynyilvánításokkal éltünk a barátnőjével kapcsolatban.

Az esküvő szervezése úgy néz ki, hogy édesanyám intézi a helyszínt, az ételt, az italt, a virágot, a kozmetikust, aki a dolgok jelenlegi állása szerint csak a képzeletében tesztelheti a csaj bőrét, és azt, hogy milyen sminket tud elképzelni neki, mert ugye ahhoz, hogy ne így legyen személyesen is le kellene utazni, lehetőleg az esküvő előtt pár héttel egy próbára. Én jártam a templomban, és fixáltam az időpontot, beszéltem meg a részleteket, a tiszteletes meg is jegyezte, hogy azért, ha a főpróbán nem is, de az esküvőn csak jó volna, ha személyesen megjelennének.

Hogy milyen is jövendőbeli sógornőm? Ő egy idegen elem, nem tud barátkozni, ha mégis közeledik gyanakodni kell, mert a jelek szerint akar valamit és csak megjátssza magát, egyáltalán nem őszinte, manipulatív, és azon mesterkedik, hogy választottját kisajátítsa magának, elszakítsa barátoktól, rokonoktól, és az öcsém hagyja ezt. Azt kell mondanom lassan kijelenthetjük, hogy hadban állunk, még akkor is ha ez amolyan hidegháború.