1. Először is megírjuk az álláspályázatot, amibe csodás elvárásokat támasztunk.
2. Begyűjtjük a jelentkezők önéletrajzát.
3. Kiszűrjük azokat, akik megfelelnek a hirdetésben előírtaknak, és elvetjük annak az ötletét, hogy azok közül választanánk, mert azok túl magas fizetésigényt támasztanának, és mi nem akarunk nekik annyit fizetni.
4. A maradékot gondosan átnézzük, és kiválasztjuk azon jelentkezőket, akik egyetlen egy pontnak sem felelnek meg, és behívjuk őket meghallgatásra.
5. Szörnyülködünk egy sort azon, hogy még életükben nem dolgoztak ehhez hasonló munkakörben sem, és közük sincs ahhoz, amit rájuk akarunk bízni.
6. Kiválasztjuk az alkalmatlanok közül azt a legkevésbé alkalmasat, akinek a fizetésigénye számunkra a legmegfelelőbb.
7. Aztán csodálkozunk azon, hogy a jelentkező nem válik be, de természetesen nem rúgjuk ki, elvégre mi választottuk, és micsoda blama lenne már elküldeni, hanem megvárjuk, míg betanul, és magától megy el tőlünk egy jobb helyre.
8. Kezdjük elölről az egészet.
Van benne valami, de tényleg így van? :D mert akkor már kapisgálom, miért nem kellek én sem sehová. pedig nem vagyok buta, sőt... :(((
VálaszTörlésJé, ezt nálunk is pont így csinálják! Szerintem ez a kézikönyv megvan a főnökömnek is! :D Csak azért gondolom, mert nagyon betartja a pontokat! :D
VálaszTörlésLehet ezt oktatják egyébként a vezetőképzőkön?:D
VálaszTörlés@"Viva Valentino" Azért nem teljesen van így, mert engem azért vettek fel, mert már nem kell betanítani, de ez csak akkor szempont, amikor nagyon nagy az úszás. Rengeteg ember kerül hozzánk úgy, hogy eddig még soha semmi köze nem volt ehhez az egészhez, pedig követelmény van bőven a hirdetésekben, pl x év szakmai múlt, meg ilyen meg olyan diploma, ami sokszor úgy teljesül, hogy már ennyi éve dolgozik, és van neki diplomája, igaz hogy teljesen más területen dolgozik és a diplomája meg egy harmadik területről szól, de ez kit zavar?