Az utóbbi napokban visszatért minden a régi kerékvágásba, csak mostmár látványosabb a dolog, mint korábban volt. Mire gondolok? A főnökünk már napok óta nem is jár felénk, mégcsak annyira sem, hogy odaköszönjön nekünk, ha be is jön a szobába, akkor is a másik csoporthoz megy oda, anélkül, hogy nekünk köszönne, aztán fogja magát és ki is megy. Elég sok változás volt a mi csoportunkban is az elmúlt hetekben, mégsem érdekli egy fikarcnyit sem, hogy nálunk hogy haladnak az új emberek, a másik csoport új embereihez viszont naponta odamegy érdeklődni. Korábban, mivel ült a mi boxunkban is valaki, akire kíváncsi volt, így legalább néha odaböffentett egy sziát, de mivel az elült onnan (Mancikáról van szó), ezért már nyugodtan el tud minket kerülni, és ezt meg is teszi.
Ha lehet hinni a folyosói pletykáknak a nagyfőnök szeretné megtartani az embereket, csökkenteni a népvándorlást, ami nálunk van, és ezért tanácskoztak a főnökeinkkel, ami alatt arra az álláspontra jutott a mi főnökünk, hogy nem szeretne senkit semmilyen módon kiemelni, legyen egységes a dolog, mire a nagyfőnökünk azt mondta, hogy arra, hogy ez megvalósuljon kis esélyt lát, mert túl sokan vagyunk ahhoz. A munkánk milyenségét úgy látszik nem veszik figyelembe, pedig hatalmas különbségek vannak, így az egységes jutalmazás különben sem hozna megelégedettség érzést, de attól még jó volna.
Szóval most, hogy kiderült, hogy szarnak a fejünkre, és mi vagyunk az osztályon belül a legutolsók a sorban, így arra a következtetésre jutottam, hogy nincs mit és nincs mire várni, hiszen a tisztelet, megbecsülés, vagy elismerés szikrája sem fedezhető fel, a közhangulat meg nagyon szar. Egymás után mondanak fel az emberek szerte a cégnél, és az elégedettségi ráta valahol a béka segge alatt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése