A mai délutánomra nagyjából ez volt a jellemző. Történt ugyanis, hogy tegnap úgy döntött a telefonom, hogy megunta a velem való együttműködést és nyugdíjaztatását kérte azonnali hatállyal. Eme akaratának úgy adott hangot, hogy ha valakivel beszélni akartam, akkor én nem hallottam semmit abból amit mondott, de még azt sem, hogy egyáltalán kicseng. Így ma, s már tegnap este is ezerrel telefonokat néztem. Vettem is ma egyet munka után, és mikor már úgy éreztem, hogy akkor most örülhetek, rá kellett jönnöm, hogy elment a vonat olyan 2 perccel az orrunk előtt. A következő vonaton 40 fokban kissé nyűgösen, de hazaértünk, gondoltam elmegyek biciklizni. Mivel kicsit puhának tűnt a kerék, így odamentem a kúthoz fújni bele kicsit, mert lusta voltam kézzel. Egész könnyedén megoldottam, csak egy pár másodpercet bénáztam, aztán elégedetten, hogy milyen jól gurul, elindultam, amikor már belejöttem egyszercsak érezni kezdtem, hogy valami nincs rendben a biciklivel, már fékeztem, hogy megálljak, persze azért már jó messzire elhaladtam, kidurrant a kerék, így jöhettem haza kereket cserélni, olyan 20 percet tolhattam a biciklit hazafelé. Tök elégedett voltam magammal, mivel gyorsan sikerült kicserélni a gumit, és gondoltam, na hajrá, akkor próbáljuk ki, mert még nincs késő, elindulok eljutok kb 50 méternyit, mikor rá kell jönnöm, hogy a külső is tönkrement, azt is ki kell cserélni. Egyébként a belső is annyira szétment, hogy túlképp kuka...
Mostmár inkább ülök a seggemen itthon, biztos ami fix.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése