Furcsa dolog, hogy egy nyári zápor után a Duna-part a legkellemesebb hely az áradás ellenére, mert nyugalom van és kellemes illat, kisimítja az ember idegeit, még akkor is, ha a város apraja nagyja is arra sétál, és a népsűrűség az egész városban ott a legnagyobb. Siet a Duna felette pedig mint egy második folyó, hömpölyög a pára a szigetről a folyóba. Emberek elgondolkodva nézik a tova tűnő, sodródó ágakat, a fák közt áramló folyamot, és nem is az árral, hanem a lemenő nappal, a vízen visszatükröződő napsugarakkal, a párával vannak elfoglalva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése