Néha meglepődöm saját magamon, hogy mennyire másnak látom magam, ha lehajtom a fejem, és magamra nézek, mint amikor tükörben teszem ezt. A tükör mostanában nem barát, habár az igazat mutatja, de attól még nem tetszik a látvány, és sajnos nem lehet csiribí-csiribá módon helyrepofozni a látványt és olyanná tenni a tükörképet is amilyennek látom magam úgy mondhatnám belsőleg, legalább olyanná. Aztán lehet persze tovább haladni az ideális felé, habár nem kifejezetten tudom mi volna az ideális, ami még elérhető is számomra. De persze először csak kis lépésekkel haladjunk előre:) Vagyis én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése