Na nem ma indult így a nap, csak olyan snassz akkor írni róla, amikor mindenki ír, meg amúgy is aktuális, szóval én inkább most írok róla.
Vasárnap a vonatom 40 perces késéssel érkezett meg, de mire elért Pestre már csak fél óra volt a csúszás, és vasárnap ellenére elértem azt a buszt amit amúgy is szoktam a város másik végén. Na a hétfő már nem indult ennyire zökkenő mentesen. A vonat befele a városba késett, ami miatt lekéstem a csatlakozást is, amivel mentem volna Kőbányára, a következő meg szintén késéssel indult, így már elég ideges voltam, mert kések a megbeszélt időponthoz képest és a munkába se érek majd be időre, és mérges voltam, hogy nem a metrót választottam, de aztán Kökin bemondták, hogy a metró nem jár Lehel tértől Újpest felé és ott is Kökinél is csak ritkán jött és tömeg volt rajta. Nem keveset késve elértem célomhoz ahol hamar végeztem, és indultam be dolgozni. A metrónál még mindig hatalmas tömeg, de jött egy szerelvény, felpasszíroztam magam rá, majd elindultunk, de a Klinikákhoz már úgy értünk be, hogy lekapcsolódott a világítás, majd bemondták, hogy a metró nem megy tovább, és hagyjuk el az állomást. Hát igen, egy reggel két metró füstölt el. A klinikáknál úgy egyébként semmire nem lehet átszállni, a metrópótlót meg senki nem várta, így a járdán olyan Manhattan érzés foghatta el a járókelőt, mert ekkora tömeget csak a filmekben látni New Yorkban, vagy Tokióban. Aztán felszálltam a villamosra, hogy akkor majd azzal elmegyek a Baross utcáig, de azt a megállót valamikor átkeresztelték, amiről én teljesen le is maradtam, azért csak sikerült célba érnem, igaz elég kalandosan.
február 2.
VálaszTörlésEzt olvasni is elég volt, nem túlélni. A sültkrumpliszórást szintén. :(
defalla
február 4.
VálaszTörlésHát a reggeli metrózásnál már én igazából inkább szórakoztam, mint idegeskedtem. A sültkrumplis történet kicsit cikibb volt.
IO